Változatok egy témára 1/6

Castle egy pillanatra megkönnyebbült, aztán meglátta, ahogy Lanie érzéstelenítőt szív fel egy fecskendőbe, és kiült arcára a rémület.

- A... a... azzal mit akarsz? - dadogta miközben lassan eluralkodott rajta a pánik. Szíve egyre gyorsabban vert, úgy érezte kiugrik a mellkasából, testét elárasztotta a hideg veríték. - Ezt... ezt ne! Csak kötözd be, jó? - nézett könyörgőn az orvosra, aztán reménykedve Beckettre pillantott, hátha segít megúszni az injekciót. 12 éves kora óta rettegett a tűtől. Egy influenzajárványban megbetegedett, magas láza volt, amit anyja sehogy sem tudott lejjebb vinni, ezért elhívta Dr. Morrisont, akivel egy filmforgatáson ismerkedett meg, amikor az ellátott egy sérült kaszkadőrt. Gyerekként is sejtette, hogy több van anyja és a jóképű, tehetős orvos között egy szimpla barátságnál, de inkább nem akart róla  tudni, anyja pedig soha nem beszélt róla. Nem volt szimpatikus neki a férfi, talán mert csak felnőtt betegei voltak, és ezért valahogy nem igazán értett a gyerekek nyelvén. Nem mondta el neki, mi fog történni, csak hogy forduljon meg, ezért amikor az injekciós tű váratlanul a farizmába hatolt, ugrott egy nagyot. A tű eltört, őt pedig bevitték a sebészetre, hogy ki tudják operálni belőle a beletört darabot. Mindenki rajta mosolygott vagy kajánul poénkodott. A helyzet kínos volt, néha megalázó. Sosem felejtette el azt az érzést, és azóta rettegett a tűtől.
A két nő csodálkozva nézett rá. Lanie látta, hogy ez valódi pánik, ezért nem mosolygott, nem viccelődött, hanem nyugodt, halk hangon szólalt meg.
-  Muszáj, Rick. Másképp nem tudom összevarrni a sebet. Vigyázni fogok, és csak egy kicsit fog fájni.
Aztán Katere nézett, szemével intett, hogy próbálja meg elterelni kicsit a férfi figyelmét.
- Rick! - lépett közelebb Kate az íróhoz. Finoman végigsimított az ép arcán, felé fordította a fejét és mélyen a szemébe nézett. - Eddig jó fiú voltál, most legyél nagy fiú, hogy segíthessünk. Oké?
A férfi megbabonázva nézett a gyönyörű szempárba, ami a neon vakító fényében más árnyalatban ragyogott, mint a kinti napfénynél. Ricknek szólította és megsimogatta az arcát? Elvarázsolta a nő. Már nem érdekelte a kínos helyzet, hogy itt fekszik két csodálatos nő előtt alsógatyában, rettegve az injekciós tűtől, csak élvezte Kate tekintetét és érintését. A pillanat varázsát a combjába hatoló tű okozta fájdalom törte meg. Összerezzent, izmai megfeszültek. A nő határozottabban fogta meg a férfi arcát, nem akarta, hogy megszakadjon a szemkontaktus. A fájdalom és vele a félelem elmúlt.
- Most már nem fogsz érezni semmit, csak ne mocorogj - nyugtatta a nő.
- Kate! Tegyél jeget az arcára és a szemére - intett Lanie az asztal felé  a fejével.
Castle becsukta a szemét. Érezte, ahogy a hideg jég lehűti feldagadt arcát és szemét, ami mostanra annyira megduzzadt, hogy alig látott át szemhéjai között. Egy kicsit még élvezte a kellemes érzést, aztán felnézett. Kate Beckett, hogy lehetsz ilyen gyönyörű? - töprengett, ahogy belenézett a fölé hajoló nő szemébe.
- Elengednéd a kezem Castle? - mosolygott Beckett.
Ekkor vette észre, hogy szorongatja a nyomozó jeget tartó kezét.
- Persze, bocs - mondta zavartan, és nyelt egyet.
- Ezzel megvagyunk - szólalt meg Lanie, miután leragasztotta az összevarrt sebet. - Kate, cseréljünk helyet, hogy össze tudjam varrni a másikat is, te addig lefertőtleníthetnéd a tenyerét és a karját.
- Még egy injekció? - sóhajtott kétségbeesve az író.
- Bátorság Castle, ezt is ki fogod bírni, csak koncentrálj Katere!
- Azt szívesen megteszem - húzta huncut mosolyra a száját és fordult Beckett felé. A nő visszamosolygott és rákacsintott, miközben végighúzta a fertőtlenítőt a férfi lehorzsolt kezén.
- Áááá... Beckett, ez éget! - kiáltott fel fájdalmasan.
- Jól van Rick, már túl is vagy az injekción. Mondtam, hogy csak Katere figyelj, látod, bejött - mosolygott Lanie is.
- Nem vicces, egyáltalán nem vicces - duzzogott a férfi.
- Ne nyafogj! Szerencséd, hogy ilyen erős mellizmod van és nem sérült a tüdőd, így néhány öltéssel megúszod.
- Micsoda "szerencse"! - dünnyögte a férfi. - Az orromból mikor veszed ki a tamponokat? Jó lenne már levegőt venni! Áááúúú... Beckett, ez fáj!
A két nő megértőn egymásra nézett, aztán rosszallóan a férfira.
- Látod Kate, ezért lettem kórboncnok. Az én páciensein türelmesek, és sosem nyafognak - sóhajtott Lanie. - Mindjárt végzek. Te addig hozz neki ruhát a raktárból, én pedig megröntgenezem az orrát.
Beckett átment a folyosó végén levő raktárba, és kiválasztott egy sötétkék melegítőalsót és egy szürke cipzáras melegítőfelsőt. Úgy gondolta, hogy ezeket könnyebben fel tudják adni a sebesült íróra, mint az inget és az egyenruhanadrágot. Mire visszaért, Lanie már elkészítette a felvételeket, és éppen az előhívással foglalatoskodott.
- Gyere Castle, próbáld ezeket felvenni. Segítek - mondta a nő, miközben próbálta a sérült lábra ráhúzni a nadrágot.
- Levetkőztetsz, felöltöztetsz! Tudod, ha ez a hálószobámban lenne és nem fájna, egészen élvezném - húzta fel a szemöldökét, és szája csintalan mosolyra húzódott.
- Álmaidban Castle, álmaidban - emelte rá szúrós tekintetét a nő.