Tudta, hogy vagy izgatja valami a férfi fantáziáját, vagy bántja valami.
- Ki vele Castle!
Kate meglepődött, amikor meglátta a férfi tekintetét. Érezte, hogy akkor változott meg a viselkedése, amikor Andrew szóba hozta az éjszakát, amit sérülten nála töltött. Szomorúság, csalódottság, sértődöttség tükröződött a kék szemekben.
Castle élénken emlékezett arra az időre, amikor már több mint egy éve futott Kate után. Szerelmes volt. Már több mint másfél éve ismerték egymást, és biztos volt abban, hogy a nő tisztában van az érzéseivel, de nem engedte közelebb magához. Éveknek kellett eltelni, és Kate-et meg kellett hogy érintse a halál szele ahhoz, hogy belássa, lehet boldog, ha elfogadja a szerelmét.
- Tudod, elszomorít, hogy ennyi idő elvesztegettünk - szólalt meg halkan. Kate mozdulatlanul állt, és cikáztak az agyában a gondolatok, de nem egészen értette, miért jön most elő ezzel Castle. Az első együtt töltött éjszakájuk után megállapították, hogy négy évvel korábban meg kellett volna tenniük, hogy beismerik, menthetetlenül szerelmesek egymásba.
- Miért jutott ez eszedbe? - csendült gyengéden a hangja.
- Most derült ki számomra, hogy már három évvel ezelőtt is kívántál. Persze, csak ha nem viccelődtél az előbb, amikor azt mondtad, hogy megmozgattam a fantáziádat. - Kicsit oldalra hajolva nézett egyenesen Kate szemébe, aki zavarában pislogott néhányat, aztán megtartva a szemkontaktust közelebb lépett a férfihoz. Hirtelen megértett mindent. Furcsa érzése támadt, már nem előszöz az együtt töltött évek alatt, és most beigazolódni látszott ez az érzés. A sármos, jóképű, gazdag, világhírű író, a nők bálványa, aki annyi nőt tehetne magáévá, amennyit csak akar, félt. Félt, hogy nem elég jó férfi a 12-es őrs nyomozójának, Kate Beckett-nek. Castle mindig magabiztos volt magát illetően, soha nem fordult meg a fejében, hogy van olyan dolog, amit nem tud megszerezni. Vagy mégis?
- Nem vicceltem - suttogta, miközben magához húzta Castle fejét, és finoman megcsókolta. Várta, hogy a férfi átölelje, és szenvedélyesen visszacsókoljon, de csak állt leengedett kezekkel. Kate hátrahúzta a fejét, és kérdőn nézett a még mindig szomorúan csillogó kék szemekbe.
Egy darabig mozdulatlanul és némán álltak egymással szemben, aztán Castle megköszörülte a torkát, vett egy nagy levegőt, és rekedt hangon megszólalt.
- Azt hittem, csak játszol velem, hogy téged kielégítenek az évődések, ugratások, a szellemi kihívások, a közös nyomozások, a meghitt beszélgetések. Én szerelmes voltam, és mindennél jobban kívántalak, de azt hittem, te csak egy jópofa, szellemes partnert látsz bennem, aki néha egész jó ötleteket ad a nyomozáshoz, az őrs bohócát, akire azért veszélyes és lelkileg megterhelő helyzetekben is lehet számítani.
- Tudod, mi volt az oka, amiért nem engedtelek magamhoz - suttogta Kate, miközben két tenyerébe fogta a férfi arcát.
- Igen. A fal, amit édesanyád halálakor a szíved köré építettél, hogy érzelmileg ne legyél sebezhető. De én akkor úgy éreztem, hogy nem rám vágysz a magánéletben. Később ez az érzés megerősödött bennem, amikor rájöttem hogy a Demming vagy a Josh típusú férfiak tetszenek. - Elhallgatott, és az utolsó mondatnál lesütötte a szemét. Fájt neki az emlék, amikor Kate-t intim pillanatokban látta velük.
Kate az ujjával finoman az álla alányúlt és megemelte a fejét, hogy Castle újra a szemébe nézzen.
- Csak azt ne mondd, hogy nem volt elég önbizalmad - mososlyodott el kedvesen, mire a férfi megadóan elhúzta a száját.
- Elég gyakran sikerült megtépáznod az egómat. Ha akkor csak egy pillantással éreztetted volna, hogy kívánsz, biztosan rád hajtok, és nem hagyom elveszni az éveket - mosolygott szomorkásan az elvesztegetett lehetőségen.
- Kérlek, figyelj rám Rick! - fogta újra tenyerébe a férfi arcát Kate, és nyomatékosan ejtette ki a szavakat, hogy eloszlassa a kételyeit. Castle nyelt egyet, amikor Kate a keresztnevén szólította. - Ha akkor megnyílok neked, bevallom a magamnak sem bevallott irántad érzett érzelmeimet, és a karjaidba omlok, nem biztos, hogy jobb lett volna. Te megkaptad volna a legújabb trófeád, miközben én rettegtem volna, hogy mikor sebzel meg, mikor ér újabb fájdalom. Egy ideig biztosan csodálatos lett volna, de mit gondolsz, ilyen mélyek és biztosak lettek volna azok az érzelmek, mint a mostaniak?
Castle elgondolkodott. Oda volt Kate-ért akkor is, de most egészen mást érez a nő iránt, mint akkor. Olyan dolgokat éltek át együtt az elmúlt években, ami megerősítette az egymásba vetett bizalmat, az egymásba vetett hitet, egymás tiszteletét, és az egymás iránt érzett legmélyebb, legtisztább, feltétel nélküli szerelmet.
- Talán igazad van - mosolyodott el, és figyelte, ahogy Kate kemény tekintet ellágyul, telt ajka mosolyra húzódik, majd szemében rosszalló fény villan.
- Talán?
- Jó, belátom, igazad van, csak úgy érzem néha, hogy kedvedre játszadoztál velem, és az sem javít a helyzeten, ha belegondolok, mennyi csodás napot tölthettünk volna már együtt.
- Castle! - csattant erélyesen Kate hangja, és arcán már nyoma sem volt az előbbi mosolynak, és szeme is szikrákat szórt.
- Utoljára mondom, nem játszadoztam veled!
- Igen, megértem - nyelt egyet az író, és olyan arcot vágott, mint egy ijedt kisfiú.
Kate sóhajtott. Miért nem tud ellenállni ennek az ártatlan tekintetnek? - töprengett magában. - Hidd el, még rengeteg csodás nap vár ránk, amit elvesztegettünk, azt pedig bepótolhatnánk - mosolyodott el pajkosan, és közelebb húzta a férfit, hogy megcsókolja, amikor meghallották a felverődő murva hangját a ház előtt. Szétrebbentek, mint akiket rajta kaptak valami csíntevésen, és az ablak felé fordulva meglátták a kocsijából kiszálló seriffet.
Castle a zsebébe nyúlt, és előhúzta a zacskót, benne a zöld fonal darabbal, miközben Kate ajtót nyitott.
Green seriff arcán látszott, hogy nem csak a fonalért jött, izgatott tekintete elárulta, hogy új információi vannak az üggyel kapcsolatban. Miután Kate kávét töltött a poharakba, belekezdett a mondandójába.
- Átkutattuk Mark Freeman szállodai szobáját és a holmiját. Találtunk néhány érdekes feljegyzést - mondta, és egy papírlapot vett elő a dossziéjából, és Beckett elé csúsztatta. Castle közelebb hajolt, hogy ő is lássa a kézzel írt szöveget, de elég nehezen tudott koncentrálni, mert Kate finom illata eszébe juttatta a megzavart csókot, és ez bosszúsággal töltötte el. A lapon a Moore család hányavetien felskiccelt családfáját látták, néhány név mellett megjegyzés is szerepelt: James Moore fia, Charles neve mellett egy hatalmas felkiáltó jel, Mary neve mellett pedig a következő megjegyzés állt: "férj, pénzzavar, gyerekek". Andrew neve át volt húzva, mellette a testvére, Paul neve állt megjegyzés nélkül, alatta a fiáé. Jasper neve mellett egy hatalmas kérdőjel volt, látszott, hogy többször végighúzták a tollat a görbe vonalon.
Kate szemöldöke alig észrevehetően megemelkedett. - Castle-nek mégis igaza lesz, és a birtoknak köze van Freeman halálához - jutott a nyilvánvaló következtetésre, aztán kérdőn a seriffre nézett.
- Van más is - mondta a férfi, és láthatóan jóleső büszkeség töltötte el,mivel úgy tette ki munkája eredményét a nyomozó elé, mintha egy pókerjátszma végén a nyerő lapokat terítené ki.
Beckett és Castle egy ideig szótlanul tanulmányozták a születési anyakönyvi kivonatok másolatát, aztán a nőnek kikerekedett a szeme, Castle pedig tátott szájjal, elhűlve nézett a seriffre.
- Ez ám a meglepetés! - csillant izgatott fény a szemében.
A fejhallgatót viselő férfi fal fehér arccal, minden idegszálát megfeszítve figyelt a dobhártyáját megrezegtető hangokra. Feszültsége egyre nőtt, és úgy érezte szétfeszíti az idegesség, mivel a lehallgatott három ember beszélgetéséből egyenlőre csak annyit tudott kihámozni, hogy a seriff valami fontosra bukkant, de egyikük sem mondta ki, hogy mi az. Zakatolt az agya, és arra az elhatározásra jutott, hogy hamarosan a tettek mezejére kell lépnie. Olyan közel van a célhoz! Nem engedheti meg, hogy bárki az útjába álljon!
- Miért jutott ez eszedbe? - csendült gyengéden a hangja.
- Most derült ki számomra, hogy már három évvel ezelőtt is kívántál. Persze, csak ha nem viccelődtél az előbb, amikor azt mondtad, hogy megmozgattam a fantáziádat. - Kicsit oldalra hajolva nézett egyenesen Kate szemébe, aki zavarában pislogott néhányat, aztán megtartva a szemkontaktust közelebb lépett a férfihoz. Hirtelen megértett mindent. Furcsa érzése támadt, már nem előszöz az együtt töltött évek alatt, és most beigazolódni látszott ez az érzés. A sármos, jóképű, gazdag, világhírű író, a nők bálványa, aki annyi nőt tehetne magáévá, amennyit csak akar, félt. Félt, hogy nem elég jó férfi a 12-es őrs nyomozójának, Kate Beckett-nek. Castle mindig magabiztos volt magát illetően, soha nem fordult meg a fejében, hogy van olyan dolog, amit nem tud megszerezni. Vagy mégis?
- Nem vicceltem - suttogta, miközben magához húzta Castle fejét, és finoman megcsókolta. Várta, hogy a férfi átölelje, és szenvedélyesen visszacsókoljon, de csak állt leengedett kezekkel. Kate hátrahúzta a fejét, és kérdőn nézett a még mindig szomorúan csillogó kék szemekbe.
Egy darabig mozdulatlanul és némán álltak egymással szemben, aztán Castle megköszörülte a torkát, vett egy nagy levegőt, és rekedt hangon megszólalt.
- Azt hittem, csak játszol velem, hogy téged kielégítenek az évődések, ugratások, a szellemi kihívások, a közös nyomozások, a meghitt beszélgetések. Én szerelmes voltam, és mindennél jobban kívántalak, de azt hittem, te csak egy jópofa, szellemes partnert látsz bennem, aki néha egész jó ötleteket ad a nyomozáshoz, az őrs bohócát, akire azért veszélyes és lelkileg megterhelő helyzetekben is lehet számítani.
- Tudod, mi volt az oka, amiért nem engedtelek magamhoz - suttogta Kate, miközben két tenyerébe fogta a férfi arcát.
- Igen. A fal, amit édesanyád halálakor a szíved köré építettél, hogy érzelmileg ne legyél sebezhető. De én akkor úgy éreztem, hogy nem rám vágysz a magánéletben. Később ez az érzés megerősödött bennem, amikor rájöttem hogy a Demming vagy a Josh típusú férfiak tetszenek. - Elhallgatott, és az utolsó mondatnál lesütötte a szemét. Fájt neki az emlék, amikor Kate-t intim pillanatokban látta velük.
Kate az ujjával finoman az álla alányúlt és megemelte a fejét, hogy Castle újra a szemébe nézzen.
- Csak azt ne mondd, hogy nem volt elég önbizalmad - mososlyodott el kedvesen, mire a férfi megadóan elhúzta a száját.
- Elég gyakran sikerült megtépáznod az egómat. Ha akkor csak egy pillantással éreztetted volna, hogy kívánsz, biztosan rád hajtok, és nem hagyom elveszni az éveket - mosolygott szomorkásan az elvesztegetett lehetőségen.
- Kérlek, figyelj rám Rick! - fogta újra tenyerébe a férfi arcát Kate, és nyomatékosan ejtette ki a szavakat, hogy eloszlassa a kételyeit. Castle nyelt egyet, amikor Kate a keresztnevén szólította. - Ha akkor megnyílok neked, bevallom a magamnak sem bevallott irántad érzett érzelmeimet, és a karjaidba omlok, nem biztos, hogy jobb lett volna. Te megkaptad volna a legújabb trófeád, miközben én rettegtem volna, hogy mikor sebzel meg, mikor ér újabb fájdalom. Egy ideig biztosan csodálatos lett volna, de mit gondolsz, ilyen mélyek és biztosak lettek volna azok az érzelmek, mint a mostaniak?
Castle elgondolkodott. Oda volt Kate-ért akkor is, de most egészen mást érez a nő iránt, mint akkor. Olyan dolgokat éltek át együtt az elmúlt években, ami megerősítette az egymásba vetett bizalmat, az egymásba vetett hitet, egymás tiszteletét, és az egymás iránt érzett legmélyebb, legtisztább, feltétel nélküli szerelmet.
- Talán igazad van - mosolyodott el, és figyelte, ahogy Kate kemény tekintet ellágyul, telt ajka mosolyra húzódik, majd szemében rosszalló fény villan.
- Talán?
- Jó, belátom, igazad van, csak úgy érzem néha, hogy kedvedre játszadoztál velem, és az sem javít a helyzeten, ha belegondolok, mennyi csodás napot tölthettünk volna már együtt.
- Castle! - csattant erélyesen Kate hangja, és arcán már nyoma sem volt az előbbi mosolynak, és szeme is szikrákat szórt.
- Utoljára mondom, nem játszadoztam veled!
- Igen, megértem - nyelt egyet az író, és olyan arcot vágott, mint egy ijedt kisfiú.
Kate sóhajtott. Miért nem tud ellenállni ennek az ártatlan tekintetnek? - töprengett magában. - Hidd el, még rengeteg csodás nap vár ránk, amit elvesztegettünk, azt pedig bepótolhatnánk - mosolyodott el pajkosan, és közelebb húzta a férfit, hogy megcsókolja, amikor meghallották a felverődő murva hangját a ház előtt. Szétrebbentek, mint akiket rajta kaptak valami csíntevésen, és az ablak felé fordulva meglátták a kocsijából kiszálló seriffet.
Castle a zsebébe nyúlt, és előhúzta a zacskót, benne a zöld fonal darabbal, miközben Kate ajtót nyitott.
Green seriff arcán látszott, hogy nem csak a fonalért jött, izgatott tekintete elárulta, hogy új információi vannak az üggyel kapcsolatban. Miután Kate kávét töltött a poharakba, belekezdett a mondandójába.
- Átkutattuk Mark Freeman szállodai szobáját és a holmiját. Találtunk néhány érdekes feljegyzést - mondta, és egy papírlapot vett elő a dossziéjából, és Beckett elé csúsztatta. Castle közelebb hajolt, hogy ő is lássa a kézzel írt szöveget, de elég nehezen tudott koncentrálni, mert Kate finom illata eszébe juttatta a megzavart csókot, és ez bosszúsággal töltötte el. A lapon a Moore család hányavetien felskiccelt családfáját látták, néhány név mellett megjegyzés is szerepelt: James Moore fia, Charles neve mellett egy hatalmas felkiáltó jel, Mary neve mellett pedig a következő megjegyzés állt: "férj, pénzzavar, gyerekek". Andrew neve át volt húzva, mellette a testvére, Paul neve állt megjegyzés nélkül, alatta a fiáé. Jasper neve mellett egy hatalmas kérdőjel volt, látszott, hogy többször végighúzták a tollat a görbe vonalon.
Kate szemöldöke alig észrevehetően megemelkedett. - Castle-nek mégis igaza lesz, és a birtoknak köze van Freeman halálához - jutott a nyilvánvaló következtetésre, aztán kérdőn a seriffre nézett.
- Van más is - mondta a férfi, és láthatóan jóleső büszkeség töltötte el,mivel úgy tette ki munkája eredményét a nyomozó elé, mintha egy pókerjátszma végén a nyerő lapokat terítené ki.
Beckett és Castle egy ideig szótlanul tanulmányozták a születési anyakönyvi kivonatok másolatát, aztán a nőnek kikerekedett a szeme, Castle pedig tátott szájjal, elhűlve nézett a seriffre.
- Ez ám a meglepetés! - csillant izgatott fény a szemében.
A fejhallgatót viselő férfi fal fehér arccal, minden idegszálát megfeszítve figyelt a dobhártyáját megrezegtető hangokra. Feszültsége egyre nőtt, és úgy érezte szétfeszíti az idegesség, mivel a lehallgatott három ember beszélgetéséből egyenlőre csak annyit tudott kihámozni, hogy a seriff valami fontosra bukkant, de egyikük sem mondta ki, hogy mi az. Zakatolt az agya, és arra az elhatározásra jutott, hogy hamarosan a tettek mezejére kell lépnie. Olyan közel van a célhoz! Nem engedheti meg, hogy bárki az útjába álljon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése