Átragadt rá az író gyermeki izgalma, lelkesedése, ezért nem is hallotta, ahogy lassan fordul a bejárati ajtó gombja, és halkan kattan a zár.
Figyelmüket teljesen lekötötte a betűkből értelmet nyerő szavak, a szavakból összeálló mondatok. Míg Castle szinte megszállottan kereste a betűket a könyvben, addig Kate az előbukkanó szavakra összpontosított. A férfi megborzongott. A nyomozó elmosolyodott a gondolatra, hogy már megint milyen reakciót váltott ki a közelsége, de az író nem őrá nézett, hanem az ajtó felé kapta a fejét. Castle meztelen bőre előbb megérezte a szobába áramló friss szellőt, Kate azonban csak akkor vette észre a változást, amikor meglátta a nyitott ajtót. A szobába lépő ismeretlen férfi határozott mozdulattal lépett közelebb az asztalnál ténykedő pároshoz, vadászpuskát tartó keze enyhén remegett, de tekintete elszántan, ridegen csillogott.
- Nem mozdul! - kiáltott idegesen Beckettre, aki kiegyenesedett, és próbálta felmérni az erőviszonyokat. Ketten vannak egy ellen, de a támadónak egy nagyvad elejtésére is alkalmas puska van a kezében, derékszíjába pedig egy pisztolyt dugott. Az ő fegyvere viszont a hálószobában van a táskájában, esélye sincs, hogy elővegye. Hacsak Castle szóvirágaitól hanyatt nem dobja magát, nincs sok esélyük. Nem tudta mennyire profi a férfi, de meg meg kell osztaniuk a figyelmét.
- Maga ... maga Cherles - dadogta csodálkozó tekintettel Castle, miután észrevette, hogy a férfi önkéntelenül az asztalon heverő könyvre és a papírlapra pillant.
A férfi önelégülten elvigyorodott, de szeme már csak a két ember között vándorolt oda-vissza.
- Okos fiú! Majdnem felrobbantam mérgemben, amikor beköltöztek ide, de aztán rájöttem, hogy még hasznomra lehetnek.
- De, de honnan ... - Castle-ben nagyobb volt a kíváncsiság, mint a rájuk irányuló puskacsőtől való félelem. Már biztos volt abban, hogy Freeman gyilkosával állnak szemben, aki egyedül akarja megszerezni az örökségül kapott kincset, de tudni akarta, honnan tudta meg Charles, hogy megfejtették a rejtvényt.
- Azt gondolták, olyan hülye vagyok, hogy elijesztenek a hülye kis horkolós játékukkal? Leszereltem a poloskát, de nem vittem el - nevetett gúnyosan.
Kate-en eluralkodott a harag, hogy egy amatőr ki tudta játszani a könnyelműsége miatt. Már tudta, hogy nagyot hibázott, amikor nem szóltak a seriffnek, és hogy nem kutatták át alaposabban a házat. Mérgében a szája belsejét harapdálta, és önkéntelenül járt a szeme, hova rejthette Charles a lehallgatókészüléket.
Castle a széken forgolódva nézett körbe, aztán szeme kérdőn visszatért a férfira, aki gunyorosan az asztal fölötti csillárra pislantott.
- A csillár? - kiáltott fel megrökönyödve az író, mint aki maga sem hiszi el, hogy ott nem keresték a poloskát. - Akkor maga hallott mindent? Azt is, amikor ... - elakadt a szava, nyelt egyet és Kate-re pillantott. Hirtelen felrémlett előtte a kép, amikor nemrég a nő gyönyörű teste az övé fölé magasodott, eggyé váltak, és míg ő simogatta és gyönyörködött a szabályos, telt mellekben, Kate először lassan, aztán egyre szenvedélyesebben ringott rajta, és ezt a mennyei érzést bizony egyikük sem csendben élte át.
Kate lesütötte a szemét, és dühében összeszorította a száját. Még soha nem fordult vele elő, hogy kihallgatták a szeretkezését. Ráadásul amikor Rick fordított a helyzetükön, és előbb végigcsókolta, simogatta teste legérzékenyebb pontjait, majd eggyé olvadva együtt érték el a legcsodálatosabb fizikai érzést, torkukból feltört a gyönyör hangja, amit egyikük sem fogott vissza, hiszen nem tudhatták, hogy hallgatóságuk van. Még szerencse, hogy amiket a szeretkezés közben mondtak, csak suttogták egymás fülébe!
- Mit akar? - csattant Kate kemény hangja.
- Nem kell szégyenkeznie, nem tett semmi törvénybe ütközőt, maga csak jól érezte magát az írócskával - vigyorgott kajánul. - Mellesleg nekem is szereztek egypár jó órát az elmúlt napokban - kacsintott Kate-re, amitől a nő úgy érezte felfordul a gyomra.
Castle elképzelte, ahogy a férfi néhány házzal odébb fekszik az ágyán, és hallgatja őket. Agya olyan képeket vetített elé, amitől ökölbe szorult a keze. Most egyáltalán nem örült, hogy ilyen fantasztikus képzelőerővel áldotta meg a sors. Kate-re nézett. és hirtelen megérezte, hogy a nőt sokkal kínosabban érintheti a dolog, mint őt. Dühében felpattant.
A férfi azonnal reagált a mozdulatra. Arcáról a másodperc töredéke alatt eltűnt a kéjes vigyor, a puskát villámgyorsan emelte a szeméhez, szemernyi kétséget sem hagyva afelől. hogy ha kell, használná.
- Állj! Ha nem azt teszik, amit mondok, vagy valami trükkel próbálkoznak, az egyikük élete csúfos véget ér, a másikuk meg nézheti! - Hangja komoly volt és fenyegető.
Castle mozdulatlanná dermedt, csak szemévez fürkészte Kate arcát, de a dühön kívül nem tudott róla leolvasni semmit.
- Azt hiszi, büntetlenül megölhet bennünket és egyedül magáé lesz az örökség? - próbált ész érvekkel hatni Charles-ra Kate.
- Nem. Azt hiszem, hogy magukat tragikus baleset fogja érni, aztán enyém lesz, ami jár nekem, és mire valaki észbe kap, én már egy pálmafa alatt fekszem egy szivarral és egy koktéllal a kezemben, és gyönyörködök az óceán kékjében.
- Ha lelövi valamelyikünket, meghallják a fegyver dörrenését, és nem jut messzire.
- Tudja kicsikém, itt gyakran vadásznak, senki nem lepődik meg a vadászpuska hangjától, ráadásul a többiek mind bementek a városba, ahol a polgármesterrel tárgyalnak a birtok látogathatóságáról - mondta elégedetten.
- De ha nem tesz semmit, akkor is magáé lesz az örökség egy része - próbálkozott tovább Castle.
- Egy része! Igen, de miért nem az egésze? Minek hagyjam a többieknek? Jasper-nek, aki mindenki szerint flúgos? Andrew-nak minek a pénz, jómódú orvos, boldog a pénz nélkül is az ő kis Elisabeth-jével - csendült gúnyosan a hangja. - Mary meg olyan hülye, ha egy kicsit több pénze lenne, gondolkodás nélkül odaadná a tőzsdéző férjecskéjének, hogy elveszítse!
Miközben a férfi beszélt, Kate-nek azon járt az esze, valahogy el kell távolodniuk Castle-lel egymástól, hogy megosszák a férfi figyelmét, de arra nem számított, hogy Charles erre is felkészült, mert abban a pillanatban, hogy osdalra lépett egy kicsit, a fegyver csöve felé irányult, és a férfi hangja keményen csattant.
- Megáll! - kiáltott Kate-re, majd a zsebébe nyúlt, sé egy széles ragasztószalagot dobott Castle felé. - Fegyelmezze meg a kis barátnőjét, mert ha én teszem meg, akkor kezdheti átgondolni, van-e fekete öltönye! - sziszegte. - Feküdjön hasra, és tegye hátra a kezét! - intett Kate-nek. - Maga meg a ragasztószalaggal szorosan kötözze össze a kezét! - adta ki az utasítást az írónak.
Castle reménykedve Kate-re nézett, hátha van valami megoldása a helyzetre, de a nő látszólag engedelmesen hasra feküdt. Beckett közben próbált közelebb kerülni a támadóhoz, hogy ha csak egy lépést is tesz feléjük, egy jól irányzott mozdulattal kirúghassa a lábát. Tévedett. A férfi nem lépett közelebb. Castle kétségbeesett tekintettel térdelt Kate mellé. Egyik kezével gyengéden megfogta a kecses ujjakat, amelyek nemrég még a hasát cirógatták, aztán egymásra fektette a nő csuklóit, és arra gondolt megpróbálja a lehető leglazábban rátekerni a ragasztószalagot, de nem járt sikerrel. Szalag erősen tapadt a tekercshez, ezért képtelenség volt lazán tekerni, ráadásul Charles is úgy állt, hogy minden mozdulatát követhesse árgus tekintetével.
- Most a bokáját! - adta ki az utasítást.
Amikor Castle végzett, szomorúan nézett a megkötözött, földön fekvő nőre, sóhajtott egyet, és fel akart állni, amikor Charles rideg hangjától összerezzent.
- Hajlítsa be a lábát, és kösse össze a bokáját a csuklójával!
Castle dermedten térdelt Kate mellett. Ezt nem kérheti tőle ez a mocsok! Ha megteszi, Kate-nek esélye sem lesz kiszabadulni a gúzsból!
- Már így is ártalmatlan - nézett a fegyver csövébe az író, és megpróbált meggyőző arcot vágni.
- Ez nem vita tárgya! Csinálja! De ne féljen, nem sokáig kell így maradnia! Ha magát elintéztem, visszajövök érte - mondta gúnyos hangsúllyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése