Volt egy kósza ötlete, és abban a pillanatban tudta, hogy nem tévedett, amikor Charles megszólalt:
- Vetkőzzön!
Miközben a part felé rohant, Kate szeme cikázott az ösvény melletti napfényes erdő fái, bokrai között. Remélte, hogy a sűrű aljnövényzet nem takarja el szeme elől a két férfit, és észreveszi őket, bár tisztában volt azzal, hogy jelentős előnyre tett szert Charles, és valószínűleg már a tónál van Rick-kel. A napsugarak éles sávokban törtek be a laza lombkorona ágai között, ezért Kate szeme hunyorogva próbált alkalmazkodni a villogó fényhez. Szíve egyre gyorsabb ütemre váltott, de nem a fizikai megerőltetéstől. Vészesen fogyott az ideje, és csak remélni tudta, hogy jó irányba indult. Az erdő fái egyre ritkultak, és végre kiért a tó előtti tisztásra, ahonnan már belátta az egész tópartot. Zihálva torpant meg, és járatta végig tekintetét a selymes füvű területen. Döbbenten meredt a tájra, szívét mintha egyre jobban szorította volna egy vasmarok. Senkit nem látott.
- Ez most komoly? - kérdezte Castle szenvedő arccal. - Nem elég magának, hogy meghalok, még kínos helyzetbe is akar hozni? Alsógatyában találják meg a hullámat? - kérdezte felháborodottan.
- Akkor már mindegy lesz magának! - morrantott a férfi, de látszott rajta, hogy meghökkent. Arra nem számított, hogy valakinek van kedve humorizálni az utolsó perceiben. Rosszat sejtett. Egyszer már meglepte az író, nem szerette volna, ha valami trükkel elvonja a figyelmét a tervéről, ezért magasabbra tartotta a vadászpuskát. - Igyekezzen!
Castle olyan lassan vetkőzött, mint a sztriptíztáncosok, ha fel akarják csigázni a nézősereg figyelmét. Tudta, hogy Charles azt akarja, ugorjon le a sziklafalról a tó alattuk örvénylő vizébe, hogy egy kívülálló azt higgye, önszántából vetette magát a vízbe.
A fal szinte teljesen függőleges volt, és nagyon magas. Jóval alattuk bukkantak elő a források a hasadékokból, és zúdult le a vizük a mélybe olyan erővel, hogy szinte pezsgett a máshol oly nyugodt víztükör. Ha valaki leugrik a sziklapárkányról, magával ragadja a zuhatag, és olyan mélyre nyomja a víz alá, hogy szinte semmi esélye nincs a felszínre vergődni, ráadásul, ha rossz szögben éri a becsapódás, már a vízbeérkezést sem éli túl!
Rick-nek nem volt újabb ötlete. Vagy agyonlöveti magát, vagy ugrik, de szerette volna még húzni az időt. Kate-re gondolt. Vajon túlságosan szorosra kötözte össze a kezét és a lábát, vagy sikerül kiszabadulnia, mielőtt ez az elmebeteg visszamegy érte? Időt akart nyerni a nőnek, és magának is. Egy lábon egyensúlyozva lehúzta magáról az izzadt, poros pólót, komótosan csatolta ki az övet, és húzta le a farmer sliccén a cipzárt.
Nem számított a lövésre, ezért amikor a hatalmas dörrenés beborította a fennsíkot, és közvetlenül a lába előtt felporzott a száraz talaj, ösztönösen összerándult és behunyta a szemét.
- A következő a fejébe megy!
Az író hallotta, hogy Charles hangja remeg a feszültségtől, ezért nem akart kockáztatni. Amennyire gyorsan tudta, igyekezett letolni a nadrágját, és kivergődni a szárából, de hasogatóan fájó bokája miatt megszenvedett minden mozdulatot.
Kate-nek kiszáradt a szája a gondolatra, hogy rossz helyre jött, és Charles valami egészen máshova hurcolta magával Rick-et. újra körbenézett, de mivel semmilyen mozgást nem észlelt, megfordult, hogy visszarohanjon a nyaralóhoz. ekkor hallotta meg a vadászpuska jellegzetes dörrenését. Földbe gyökerezett a lába, és fejét a hang irányába kapta. Pislogott néhányat, mintha nem akarna hinni a szemének.
- Mi a fene ... - mormolta maga elé, és még a szája is nyitva maradt, amikor meglátta a magasban, a hófehér sziklafal peremén Castle alakját, amint ugrálva, imbolyogva éppen megszabadul a nadrágjától. Ösztönösen lépett párat a fennsíkra vezető ösvény felé, aztán megtorpant. Castle le fog ugrani - futott át az agyán, és hirtelen értelmet nyertek Charles tettei. Azért mondta, hogy öltözzön fel Rick, mert még szüksége van a ruháira, és hogy balesetnek fogják hinni a halálukat, mert az a terve, hogy arra kényszeríti őket, vesék magukat a szikláról a tóba. A zuhanást és a becsapódást nem élnék túl, a ruháikat pedig megtalálnák a fennsíkon, és mindenki azt hinné, önszántukból ugrottak a mélybe. Meredten nézte a magaslaton álló férfit, aki most már egy szál alsóban, bizonytalanul ingadozott háttal a szakadéknak, de Charles beljebb állt, őt takarta a sziklafal. Kate hiába emelte magasra a pisztolyát, a támadó nem lépett a látóterébe, ráadásul olyan messze állt tőle, hogy fegyverének hatótávolságán kívül esett, teljesen kiszámíthatatlanná téve a golyó röppályáját. Leengedte pisztolyt tartó kezét. Nem tudta, inkább csak érezte, hogy nem lenne elég ideje felérni a fennsíkra. Tétován az ösvényre pillantott, aztán újra a sziklatetőre, és rémülten látta, ahogy Rick bicegve lép néhányat előre, egy kicsit vár, végül elrugaszkodik a peremtől.
- Neeeee! - ordította torka szakadtából, miközben olyan rémület és fájdalom járta át, amilyet még soha nem érzett. A következő másodpercben elakadt a lélegzete, és megrökönyödve nézte a férfi zuhanó testét, ahogy eltűnik az egyik forrás zuhatagában.
- Nincs ennyi időm. Öt másodpercet kap - sziszegte Charles. Arcára rászáradt a peres vér, szeme véreresen szikrázott, vöröses szőke haja izzadtan tapadt fejbőréhez. Fenyegetően előre lépett egyet, a vadászpuskán igazított egyet, fejét megtekergette, hogy elmerevedett izmait felfrissítse a pontosabb célzás érdekében.
Castle érezte, hogy nem húzhatja tovább az időt. Megfordult, a peremhez lépett. Néhány másodpercre becsukta a szemét, miközben hallotta, hogy a férfi reszelős hangon lassan számolni kezd. Emlékek villantak fel az agyában, de nem az élete képei peregtek le a szeme előtt, hanem az a nyár, amikor főiskolás korában a barátaival bejárták a Sziklás-hegység legvadabb tájait. Ha az anyja tudta volna, hogy mi mindent csinált abban a négy hétben! Remélte, hogy Alexis sose próbál ki hasonlókat, vagy legalább is ő nem fog tudni róla! Felvillant előtte Sean arca, ahogy csillogó szemekkel, olyan szenvedélyesen beszél a hirtelen felszabaduló adrenalinlöket csodás érzéséről, ahogy csak a megszállott sziklaugrók tudnak. Magával ragadta a fiú túlfűtött érzelmekkel előadott leírása arról az érzésről, amit abban a néhány másodpercben átél, amíg szabadesésben zuhan a levegőben. Minden félelme ellenére vágyott rá, hogy megízlelje azt az érzést! Egy hét múlva, teste szinte minden porcikája fájt, de már értette, mitől csillogott annyira Sean szeme.
Kinyitotta a szemét, és lenézett a mélybe. 20-25 méter - állapította meg. - Túl sok ahhoz, hogy mindössze egy húsz évvel ezelőtti emlékbe kapaszkodva meg tudjam csinálni - gondolta, de nem sokáig emészthette a kétség, mert meghallotta Charles hangját.
- Néééégy ...
Az utolsó másodpercben végiggondolt egy mozdulatsort, amit húsz éve, egy héten át tanult: elrugaszkodás, előre szaltó fél csavarral, végül nyújtott testtel, függőlegesen, lábbal előre vízbeérkezés.
Sóhajtott egyet, majd vett egy olyan mély lélegzetet, amekkorát csak engedett a tüdeje, és elrugaszkodott a sziklafalról.
A fal szinte teljesen függőleges volt, és nagyon magas. Jóval alattuk bukkantak elő a források a hasadékokból, és zúdult le a vizük a mélybe olyan erővel, hogy szinte pezsgett a máshol oly nyugodt víztükör. Ha valaki leugrik a sziklapárkányról, magával ragadja a zuhatag, és olyan mélyre nyomja a víz alá, hogy szinte semmi esélye nincs a felszínre vergődni, ráadásul, ha rossz szögben éri a becsapódás, már a vízbeérkezést sem éli túl!
Rick-nek nem volt újabb ötlete. Vagy agyonlöveti magát, vagy ugrik, de szerette volna még húzni az időt. Kate-re gondolt. Vajon túlságosan szorosra kötözte össze a kezét és a lábát, vagy sikerül kiszabadulnia, mielőtt ez az elmebeteg visszamegy érte? Időt akart nyerni a nőnek, és magának is. Egy lábon egyensúlyozva lehúzta magáról az izzadt, poros pólót, komótosan csatolta ki az övet, és húzta le a farmer sliccén a cipzárt.
Nem számított a lövésre, ezért amikor a hatalmas dörrenés beborította a fennsíkot, és közvetlenül a lába előtt felporzott a száraz talaj, ösztönösen összerándult és behunyta a szemét.
- A következő a fejébe megy!
Az író hallotta, hogy Charles hangja remeg a feszültségtől, ezért nem akart kockáztatni. Amennyire gyorsan tudta, igyekezett letolni a nadrágját, és kivergődni a szárából, de hasogatóan fájó bokája miatt megszenvedett minden mozdulatot.
Kate-nek kiszáradt a szája a gondolatra, hogy rossz helyre jött, és Charles valami egészen máshova hurcolta magával Rick-et. újra körbenézett, de mivel semmilyen mozgást nem észlelt, megfordult, hogy visszarohanjon a nyaralóhoz. ekkor hallotta meg a vadászpuska jellegzetes dörrenését. Földbe gyökerezett a lába, és fejét a hang irányába kapta. Pislogott néhányat, mintha nem akarna hinni a szemének.
- Mi a fene ... - mormolta maga elé, és még a szája is nyitva maradt, amikor meglátta a magasban, a hófehér sziklafal peremén Castle alakját, amint ugrálva, imbolyogva éppen megszabadul a nadrágjától. Ösztönösen lépett párat a fennsíkra vezető ösvény felé, aztán megtorpant. Castle le fog ugrani - futott át az agyán, és hirtelen értelmet nyertek Charles tettei. Azért mondta, hogy öltözzön fel Rick, mert még szüksége van a ruháira, és hogy balesetnek fogják hinni a halálukat, mert az a terve, hogy arra kényszeríti őket, vesék magukat a szikláról a tóba. A zuhanást és a becsapódást nem élnék túl, a ruháikat pedig megtalálnák a fennsíkon, és mindenki azt hinné, önszántukból ugrottak a mélybe. Meredten nézte a magaslaton álló férfit, aki most már egy szál alsóban, bizonytalanul ingadozott háttal a szakadéknak, de Charles beljebb állt, őt takarta a sziklafal. Kate hiába emelte magasra a pisztolyát, a támadó nem lépett a látóterébe, ráadásul olyan messze állt tőle, hogy fegyverének hatótávolságán kívül esett, teljesen kiszámíthatatlanná téve a golyó röppályáját. Leengedte pisztolyt tartó kezét. Nem tudta, inkább csak érezte, hogy nem lenne elég ideje felérni a fennsíkra. Tétován az ösvényre pillantott, aztán újra a sziklatetőre, és rémülten látta, ahogy Rick bicegve lép néhányat előre, egy kicsit vár, végül elrugaszkodik a peremtől.
- Neeeee! - ordította torka szakadtából, miközben olyan rémület és fájdalom járta át, amilyet még soha nem érzett. A következő másodpercben elakadt a lélegzete, és megrökönyödve nézte a férfi zuhanó testét, ahogy eltűnik az egyik forrás zuhatagában.
- Nincs ennyi időm. Öt másodpercet kap - sziszegte Charles. Arcára rászáradt a peres vér, szeme véreresen szikrázott, vöröses szőke haja izzadtan tapadt fejbőréhez. Fenyegetően előre lépett egyet, a vadászpuskán igazított egyet, fejét megtekergette, hogy elmerevedett izmait felfrissítse a pontosabb célzás érdekében.
Castle érezte, hogy nem húzhatja tovább az időt. Megfordult, a peremhez lépett. Néhány másodpercre becsukta a szemét, miközben hallotta, hogy a férfi reszelős hangon lassan számolni kezd. Emlékek villantak fel az agyában, de nem az élete képei peregtek le a szeme előtt, hanem az a nyár, amikor főiskolás korában a barátaival bejárták a Sziklás-hegység legvadabb tájait. Ha az anyja tudta volna, hogy mi mindent csinált abban a négy hétben! Remélte, hogy Alexis sose próbál ki hasonlókat, vagy legalább is ő nem fog tudni róla! Felvillant előtte Sean arca, ahogy csillogó szemekkel, olyan szenvedélyesen beszél a hirtelen felszabaduló adrenalinlöket csodás érzéséről, ahogy csak a megszállott sziklaugrók tudnak. Magával ragadta a fiú túlfűtött érzelmekkel előadott leírása arról az érzésről, amit abban a néhány másodpercben átél, amíg szabadesésben zuhan a levegőben. Minden félelme ellenére vágyott rá, hogy megízlelje azt az érzést! Egy hét múlva, teste szinte minden porcikája fájt, de már értette, mitől csillogott annyira Sean szeme.
Kinyitotta a szemét, és lenézett a mélybe. 20-25 méter - állapította meg. - Túl sok ahhoz, hogy mindössze egy húsz évvel ezelőtti emlékbe kapaszkodva meg tudjam csinálni - gondolta, de nem sokáig emészthette a kétség, mert meghallotta Charles hangját.
- Néééégy ...
Az utolsó másodpercben végiggondolt egy mozdulatsort, amit húsz éve, egy héten át tanult: elrugaszkodás, előre szaltó fél csavarral, végül nyújtott testtel, függőlegesen, lábbal előre vízbeérkezés.
Sóhajtott egyet, majd vett egy olyan mély lélegzetet, amekkorát csak engedett a tüdeje, és elrugaszkodott a sziklafalról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése