Nem engedheti meg, hogy bárki az útjába álljon!
- Ez az! - csapott öklével az asztalra, amikor meghallotta az író meglepett felkiáltását. Érezte, hogy végre beszélni is fognak, nem csak nézegetnek valami papírokat, és akkor ő s megtudja, mennyire jutott közel hozzá a nyomozásban a seriff. Behunyta a szemét, hogy agya csak a hangokra koncentráljon.
- Amikor arra kért, nézzek utána a birtoknak, kikértük a hagyatéki iratokat, és a fiúknak feltűnt, hogy az első tulajdonos hagyatékét kezelő ügyvédnek ugyan az a családneve, mint az erdőben megölt férfinak, ezért egy kicsit kutakodtak. Mark Freeman annak az ügyvédnek a dédunokája, aki az első hagyatéki tárgyalást levezette. Mit gondolnak, van ennek jelentősége? - hallotta a seriff hangját. Néhány másodpercnyi csend után a nő szólalt meg, hangján hallani lehetett, hogy minden szavát meggondolja, és nem akar találgatásokba bocsátkozni.
- Még nem tudom. Az a kérdés, hogy a birtok örököseivel, a mai tulajdonosokkal volt-e kapcsolata. Ha igen, akkor talán kiderül, miért utazott ide. Még mindig nincs meg a telefonja? Jó lenne tudni, kikkel beszélt a halálát megelőző időszakban!
- Sajnos nincs. A szálloda telefonját ellenőriztük, onnan nem kezdeményezett hívást, és őt sem hívták.Viszont találtunk egy kulcsot a bőröndje titkos rekeszében, de sajnos nem tudjuk, hogy mit nyit. Most vizsgálják a technikusok.
- Küldene egy másolatot a kollégáimnak New York-a? Talán a lakásán vagy a munkahelyén nyit valamit. Ha magával hozta a kulcsot, valószínűleg fontos dolgot őriz benne - mondta a nyomozónő.
- Természetesen, küldök. Holnapra talán többet tudunk.
Hallatszott, ahogy a seriff hátratolja a széket és feláll, majd a másik két szék is zörögve csúszik a padlón, aztán hangos csörömpölés és az író "Hogy az a!" felkiáltása hasított a fülébe olyan erővel, hogy kapkodva nyúlt a hangerő-szabályozó felé, és halkított a berendezésen.
Ahogy Castle felállt a székről, meglökte az asztalt, kávés pohara feldőlt, és annak ellenére, hogy az író kapkodva nyúlt utána, hatalmas csörömpöléssel landolt a padlón, és ezer darabra törött. A férfi önkéntelenül felkiáltott, Kate pedig csak szó nélkül figyelte Castle ügyetlenkedését, és az ingén és a nadrágján szétterülő kávéfoltot.
Miközben kikísérték a seriffet Kate megkérdezte, hogy van a kis Robbie, és kapott-e rendőri védelmet, de a seriff megnyugtatta, hogy minden rendben van, estére ideér az édesanyja, és egy embere állandóan az ajtaja előtt áll.
- Tudom, ügyetlen vagyok - mondta Castle bosszúsan, amikor visszaértek a szobába, mielőtt Kate megszekálná.
- Biztos, hogy jól vagy? - kérdezte aggódó tekintettel Kate.
- Miért ne lennék jól? Azért, mert kiborítottam a kávét, még nincs semmi bajom - értetlenkedett a férfi, de érezte, hogy a nőnek volt valami hátsó szándéka a kérdéssel.
- Hát, nem álltál elő semmi agyament teóriával a seriff előtt, ez pedig azt jelenti, hogy valami baj van veled - jelent meg egy huncut kis fény Kate szemében. - Ezek az információk ne mozgatnák meg Richard Castle fantáziáját? - mosolyodott el kicsit gúnyosan.
- Nem is tudom - nézett a távolba színpadiasan Castle - azt hiszem teljesen elvette az eszemet az a tény, hogy ma már másodszor hívtál Rick-nek - mondta ábrándos tekintettel, mire Kate mosolyogva megcsóválta a fejét.
- Hozom a felmosót! - sóhajtott a nő, és elindult megkeresni a takarítószereket.
Castle fogott egy újságot, és leguggolt, hogy összeszedje a legnagyobb üvegdarabokat, de ahogy szeme lejjebb került az asztalnál, megakadt a tekintete egy kis dudoron az asztallap alján. Kíváncsian hajtotta oldalra a fejét, hunyorogva próbálta kivenni, hogy mi az a kis odaragasztott tárgy, és már éppen odanyúlt volna, amikor hirtelen megdermedt. - Nem, az nem lehet - gondolta kétkedve. - Vagy mégis? Egy lehallgatókészülék az ő nyaralójukban, a betörés, Dr. Moore leütése ... olyan, mintha egy krimibe kerültünk volna, de nem a nyomozók szerepébe! Mi a fene ez az egész? - töprengett az asztal alatt térdelve, miközben szemét nem vette le a kis szerkezetről. Már egészen biztos volt abban, hogy egy poloska van az asztal alján.
- Castle! Megmozdulnál még ma, vagy sóbálványt játszol? - csattant Kate hangja közvetlenül a háta mögött.
- Persze, csak a szilánkokat szedegetem - válaszolt gyorsan, még mielőtt Kate megkérdezné, mit keres az asztal alatt, és aki lehallgatja őket rájönne, hogy megtalálta a poloskát. Gyorsan feltápászkodott. - Majd én feltakarítom, elvégre én öntöttem ki. Főznél addig egy másik adaggal? - mondta közömbös hangon, de közben bal karjával hevesen gesztikulálva hívta magához a nyomozót, míg jobb mutatóujját a szája elé helyezve mutatta, hogy ne szólaljon meg.
- Persze, főzök - mondta Kate összehúzott szemekkel, és Castle -höz lépett, aki lehajolt, és jelentőségteljesen az asztallap aljára mutatott.
Kate meglátta a poloskát, és azonnal felismerte. Megdöbbent arccal állt fel, tekintete elárulta, hogy cikáznak a gondolatai. Castle egyik lábáról a másikra állva, türelmetlenül várt, hogy Kate döntsön, mit tegyenek. A nő hamar döntött, a poloska marad. Jobb, ha a megfigyelőt abban a hitben ringatják, hogy nem tudnak semmiről, közben pedig kedvükre irányíthatják. Elindult a kávéfőző felé, kezével pedig intet a férfinak, hogy takarítson. Castle elvigyorodott, és gyorsan összeszedte a szilánkokat, és egy ronggyal feltörölte a kiömlött kávét.
- Szép idő van. Kávézhatnánk a teraszon is - hallotta Kate hangját a konyhából.
- Igen, az jó ötlet - mondta, miközben a poloskára sandított. - Én készen vagyok. Mehetünk?
- Igen, de most jobban vigyázz, még egy adagot nem főzök - zsörtölődött Kate, miközben kiléptek a teraszra.
Castle körbenézett, láthatja-e őket valaki, de a terasz a ház hátsó részén volt, csak az erdő felől lehetett odalátni, a szomszédok és a többi ház lakóinak kíváncsi tekintete elől futórózsával sűrűn befuttatott falak védték.
- Gondolod, hogy itt kinn nincs ... bogár? - suttogta a férfi, miközben Kate módszeresen végigtapogatta a terasz minden szegletét, ahova lehallgató-készüléket rejthettek el. Amikor végzett, komótosan leült, és beleszürcsölt a forró kávéba.
- Most mi van? - suttogta türelmetlenül Castle. - Beszélhetünk?
Kate rá sem hederítve az izgatott férfire, újra kortyolt egyet a forró italból. Élvezte, hogy a férfi nem mer beszélni, miközben olyan izgatott, mint egy kisfiú a cukorkaboltban. Elmosolyodott a gondolatra, hogy ez a megjegyzése lassan szállóigévé válik, aztán felnézett a bosszús, és egyben könyörgő szemekre, és megkönyörült rajta.
- Nyugodtan beszélhetsz Castle! - mosolyodott el kicsit kárörvendőn. - Bár most kipróbálhattam volna, meddig bírsz csendben lenni!
- Ha-ha! Nagyon vicces - morogta durcásan a férfi. - Mit gondolsz? Most is hallgatózik valaki?
- Nem tudom Castle, de a betörés miatt feltételezem, hogy igen.
- Akkor lehet, hogy az éjszakánkat is hallotta - nyelt egyet a férfi, mire Kate poharat tartó keze megállt a levegőben, és fancsali arccal nézett a férfira. Nem volt prűd, de azért az a gondolat, hogy valaki kihallgatta a szeretkezésüket, rossz érzéseket keltett benne. Azon gondolkodott, szóljanak-e a seriffnek, de úgy döntött, hogy egyenlőre megtartják maguknak ezt az információt.
- Valami van ebben a házban, amire valakinek nagyon fáj a foga. Betör és felforgat mindent, és lehallgatja a beszélgetésünket. Lehet, hogy valami kincses térkép van elrejtve, amit ...
- Castle - rántotta vissza a valóságba Kate az írót. - A tó kalózairól beszélsz?
- Jó, nem kalózok, de attól még lehet másfajta kincs is!
- Inkább azon gondolkozz, mit akarhatott az ügyvéd dédunokája a jelenlegi tulajdonosoktól!
- Én inkább azon gondolkodom, hogyan fogunk szeretkezni egy poloska szomszédságában - nézett kétségbeesve Kate-re a férfi.
- Megoldjuk Castle! Bízz bennem! Csodálatos lesz az éjszakád - kacsintott rá pajkosan a nő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése