Érezték egymás leheletét, a bőrükből áradó meleget, tekintetük csillogva összefonódott, Kate finoman megcsókolta a férfit, aztán mosolyogva hátrébb húzódott.
Castle egy pillanatra sóvárgó tekintettel a nőre nézett, sóhajtott egyet, és figyelmét újra a papírra irányította. Számolt, bekarikázta a kapott betűt, majd a sor végére írta egészen addig ismételte a számsorral ezt a folyamatot, amíg a betűhalmaz végére nem ért. Amikor végzett, izgalommal vegyes várakozással nézett Kate-re, és a nő felé fordította a lapot.
- Most már közelebb mehetek hozzád? - kérdezte mosolyogva a férfitől.
- Akarod? - incselkedett a férfi, mire Kate megforgatta a szemét. - Gyere! Most kiderül, valóban ez-e a megoldás.
Kate a férfi mellé ült, és ránézett a szövegre:
NABÁVATTSÜZENÁIDNITEMÉNATOSCLUKAITJERNOTRAPAZÁH
- Micsoda? Ilyen egyszerű lenne? - kiáltott fel a férfi, amikor rájött, hogy csak tükrözni kell a szöveget.
Kate ragyogó szemmel, zakatoló szívvel olvasta a mondatot. - "Ház a parton rejti a kulcsot a német indián ezüst tavában." - aztán összehúzott szemöldökkel nézett Castle-re. - Mi akar ez lenni?
- Azt nem tudom - vigyorgott diadalittasan a férfi. Annak ellenére, hogy fogalma sem volt arról, hogy mit jelent a szöveg, a zsigereiben érezte, ha megfejtik az értelmét, meglelik a kincset. Olyan izgalom lett rajta úrrá, mint amikor az egyik ügy során megoldotta a rejtélyes kriksz-krakszokat, hogy a "fegyver alatt" feliratot rejtik, és ennek segítségével a temetőben megtalálták a tíz évvel azelőtt elrabolt sokmilliós drágaköveket.
- Ház a parton - ízlelgette Beckett a szavakat. - Melyik tó és melyik ház? - ráncolta a homlokát, aztán Castle-re nézett, szája széles mosolyra húzódott, és szemében a felismerés szikrája csillant.
- Mi ... mire gondolsz? - értetlenkedett a férfi.
- Ez az a ház! Hát nem érted? Ez a legrégebbi ház a birtokon, ezt építtette Jack Moore. A többi csak jóval később épült. Amikor Mark Freeman megtalálta a dédapja holmijai között a záradékot, talán...
- ... megzsarolta valamelyik örököst - fejezte be a mondatot Castle. - Az örökös meg akarta szerezni a papírt, de nem akart Freeman-nak fizetni, hát megölte, és ...
- ... miután Freeman már nem állt az útjában, megfejtette a rejtvényt, és rájött, hogy a "kulcs" a mi rönkházunkban van, ... - vette át a szót Kate.
- ... ezért akart bejutni a házba többször is, de mi beköltöztünk, és ez megnehezítette a dolgát, és ... - folytatta a férfi.
- ... ezért szerelte be a lehallgatót. Arra gondolt, mivel kapcsolatban vagyunk a seriffel, így értesül a nyomozás állásáról, és lehet, hogy mi megtaláljuk ...
- ... a megoldást - mondta ki a végszót az író.
A felismerés megbizseregtette minden idegszálukat, ragyogón mosolygó arcuk centiméterekre volt a másikétól, tekintetük csillogva kapcsolódott össze. Egy pillanatra mindketten arra gondoltak, hányszor kerültek hasonló helyzetben, amikor együtt oldották meg egy bonyolult ügy utolsó fordulatát, és fejezték be egymás gondolatát. Sok éven keresztül egy ilyen pillanat után zavartan rebbentek szét, most azonban mindkettejük szemében huncut fény villant, és egy nagy sóhaj után megcsókolták egymást.
A csók gyors volt, de gyengéd, puha érintés, ami boldog lezárása volt az izgalmas rejtvényfejtésnek. Kate kapcsolt hamarabb. Megszakította a csókot, és míg Castle elhomályosult tekintettel, meglepve nyúlt Kate után, hogy visszahúzza magához, a nő töprengve vette fel a papírt az asztalról.
- De mit jelent az, hogy "a német indián ezüst tavában"?
A férfi tekintete egy másodperc alatt megváltozott, a csók mámorító, vágykeltő hatását elnyomta a kíváncsiság.
- A megoldásnak itt kell lennie a házban - nézett körbe.
- Német indián? De hát ennek semmi értelme - tárta szét a karjait Kate, miközben látta, hogy az író kezdeti lelkesedése is bosszankodásba csap át. Úgy érezte, hogy olyan közel vannak a megoldáshoz, hogy már nem állhat az útjukba semmi, hogy megtalálják a kincset, de lehet, hogy ők sem jutnak közelebb a megoldáshoz, mint a gyilkos. Nem akarta elfogadni, hogy fogalma sincs, mit jelent az utolsó négy szó. Már vagy fél órán át kutattak a ház minden helyiségében, hátha találnak valamit, ami kapcsolatba hozható a szöveggel, amikor Kate leült, és újra a kezébe fogta a papírt.
- Kate! Nem adhatod fel! - fordult felé a férfi elkeseredve.
- Nem adom fel, csak azon gondolkodom, nem néztünk-e el valamit. Talán csak pihennünk kellene. Lehet, hogy a megoldás az orrunk előtt van, csak már olyan görcsösen keressük, hogy nem látjuk meg.
- De ... de az nem lehet, hogy nem jövünk rá! - forgott letörten a férfi a tengelye körül, és még egyszer végignézett a szobán.
Beckettnek most tűnt fel, hogy Castle nem lép a sérült lábára, ami tudatosította benne, hogy a nap folyamán nem igazán tartották be Andrew tanácsait.
- Castle! - szólt erélyesen a férfira, hogy rá figyeljen. - Feküdj le! - mondta komoly, ellentmondást nem tűrő hangon.
A férfi meglepődve pislogott néhányat, aztán arcán megjelent csibészes, fülig érő mosolya.
- Mi a terve velem Beckett nyomozó? Csak nem kínzással akar arra kényszeríteni, hogy megtaláljam a megoldást? - kérdezte pajzán mosollyal, miközben kihívón felhúzta a szemöldökét.
- Még az is előfordulhat! - mosolyodott el sejtelmesen Kate, és magában már előre derült, milyen meglepetésben lesz része a férfinak. - Önnek csak az a dolga Mr. Castle, hogy kényelembe helyezze magát az ágyon, és várjon rám.
Castle tekintete még egyszer végigpásztázta a nappalit, aztán arra gondolt, hogy a rejtvény megvárja, Kate-re viszont már annyit várt, hogy nem hagyhat ki egyetlen alkalmat sem, hogy átéljék a gyönyört egymás karjaiban, és ki tudja, talán egy édes óra élete szerelmével annyira felizgatja, hogy az agytekervényei is jobban forognak majd. Izgatottan ment a hálószobába, arcvonásaira kiültek a pajzán gondolatok, miközben az ágyra feküdt. Néhány másodpercig várakozva nézte az ajtót, mikor és hogyan lép be rajta Kate, aztán gondolt egyet, felült, lekapta magáról az inget és a farmert, és bebújt a takaróként szolgáló lepedő alá. Épp csak elhelyezkedett, amikor nyílt az ajtó, és belépett rajta Kate. A férfi végigmérte, de nem látott rajta semmi különöset. Abban a ruhában volt, amiben eddig, és nem tett csábos mozdulatokat sem. A férfinak kezdett rossz előérzete lenni, amikor meglátta a nő szemében megvillanó gonosz kis fényt, és a háta mögött tartott kezét. Hirtelen felmerült benne egy kellemetlen gondolat, lehet, hogy Kate csak játszott vele, ő meg besétált a csapdába?
- Örülök, hogy ilyen szófogadó vagy, de azt nem mondtam, hogy vetkőzz is le - élcelődött a nő, háta mögül előhúzta a kezét, és megforgatta benne a jeget tartalmazó zacskót. Jót derülve figyelte, ahogy a férfi arcára kiülő vágyat először a gyanakvás, majd a bosszankodás vonásai veszik át.
- Ezt nem csinálhatod velem - nyafogta.
- Miért, mire gondoltál, miért kellett lefeküdnöd? - kérdezte ártatlan arccal Kate, de hangjában kacér hangsúly bujkált.
- Látod? Megint minden úgy történik, ahogy te akarod - duzzogott a férfi, miközben figyelte , ahogy Kate felhajtja a lepedőt a lábáról, és lábfejére teszi a jeget. - Ssssz, hogy ez milyen hideg tud lenni! - rándult össze egy pillanatra.
- Ha fázol, megmelegítelek, ha akarod! - incselkedett vele Kate, de amikor látta, hogy a férfi hitetlenkedve néz rá, érzéki lassúsággal lehúzta a pólóját. Fejét hátravetette, kezével végigsimított leomló hajzuhatagán, és elégedetten látta, ahogy Castle-nek a lélegzete is eláll, szája elnyílik, és megbabonázva nézi. Amikor a farmer gombját lassan átbujtatta a lyukon, és lehúzta a cipzárt, a férfi nyelt egyet. Mosolyogva figyelte, ahogy a kék szemek vágyakozó ködbe burkolóznak, és követik mozdulatát, ahogy lehúzza a nadrágot, és kilép belőle. Bebújt a lepedő alá, és szorosan a férfihoz simult.
Castle megbabonázva nézte a lassan vetkőző gyönyörű nőt. Már hetek óta együtt voltak, mégsem bírt betelni a látvánnyal. Szája kiszáradt, szíve vad tempót diktált, bőréből áradt a meleg. Becsukta a szemét, amikor a selymes bőr az övéhez ért. A nő felé akart fordulni, de az egy határozott mozdulattal visszanyomta a vállát a párnára. Riadtan nyitotta ki a szemét. Csak nem gonosz kis játékot játszik vele Kate?
- Maradj! Ne mozogj, mert akkor semmit nem ér a jég! - suttogta a nő, lágyan megcsókolgatta a férfi nyakát, majd a könyökére támaszkodva pajzánul a kék szemekbe nézett. - Majd én mozgok! - kacsintott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése