Változatok egy témára 5/45

- Elisabeth azt mondta, hogy Jack nagyapa úgy emlegette azt a napot, mint a család jövője számára a legfontosabb időpontot - mondta büszkén Kate, miközben jólesően figyelte, ahogy a Castle arcán szétterülő elégedett vigyor szép lassan lehervad.

- Ó! - lepődött meg a férfi, és mire feleszmélt, Kate már lépésekkel előtte járt. - Na jó! Megpróbáljuk megfejteni a rejtvényt, te az Elisabeth-től, én az Andrew-tól kapott évszámmal - loholt sántítva a nő után.

A délelőtt nagy része azzal telt, hogy a betűhalmazban megpróbáltak értelmes szöveget felfedezni az évszámok segítségével. Kate felvetette, hogy aki előbb jár sikerrel, az kérhessen bármit a másiktól, amibe Castle azonnal belement. Amikor Kate meglátta a férfi kaján mosolyát, már nem is volt olyan biztos benne, hogy jó ötlet volt a fogadás. Lázas izgalommal igyekeztek, hogy a másik orra előtt, elsőnek oldják meg a rejtvényt, de ahogy teltek a percek, majd az órák, egyre csalódottabban nézték a betűket, és egyre többször néztek kérdőn egymásra, de egyikük sem merte megkockáztatni, hogy otthagyja a másikat, több időt biztosítva így neki a megoldásra. Amikor Kate újra Castle-re nézett, és meglátta a férfi fáradt tekintetét, hátradőlt, és nyújtózkodott egyet.

- Ha abbahagyod egy kicsit, akkor főzők egy kávét - mondta.

- Nem hiszem el, hogy nem sikerül! - bosszankodott a férfi, de eltolta maga elől a papírt. - Lehet, hogy nem is jó számokkal próbálkozunk - töprengett, majd kihúzta magát, hogy elgémberedett hátát megmozgassa egy kicsit. - Oké, jöhet a kávé!

- Csak ha kijössz velem a konyhába! 

- Miért? Csak nem képzeled, hogy csalnék? Még a feltételezés is sértő, Beckett nyomozó! - háborodott fel az író, és hogy bebizonyítsa becsületes szándékát, felállt az asztaltól, és Kate után indult volna, amikor első lépésnél megfeszült a lábujja, és éles fájdalom hasított bele. - Áááúúú! - jajdult fel.

Kate riadtan fordult hátra, és összevont szemöldökkel nézett a fájdalmas arcú, egy lábon ugráló íróra. Leginkább azért volt mérges, amiért a nagy rejvényfejtésben megfeledkezett arról, hogy Castle-nek le kellett volna venni a cipőjét, kicsit lefeküdni, és jegelni a lábujját.

- Te most lefekszel és leveted a cipőd - parancsolt a férfira szigorú szemmel.

- De te is jössz ugye? - vette elő kisfiús, könyörgő tekintetét Castle, és ártatlanul pislantott egyet.

- Viszek kávét - válaszolta szenvtelenül Kate, mint akit nem lehet meghatni holmi kis pislogással, de ahogy elfordult a férfitól, boldog mosolyra húzta a száját.

Néhány perc múlva egyik kezében egy tálcán levő két bögre gőzölgő kávéval, másikban pedig egy zacskó jéggel lépett be a hálószobába. Elégedetten látta, hogy Castle kivételesen szót fogadott, és meztelen lábakkal, elgondolkodva fekszik a széles ágy egyik oldalán. Amikor meglátta Kate-t, egyik könyökére támaszkodva a felé nyújtott pohár után nyúlt.

- Köszönöm - kortyolt bele a kávéba, és arra gondolt, talán a koffein megpörgeti annyira az idegsejtjeit, hogy sikerrel járjon a rejtvénnyel. - Nem fekszel mellém? - kapott észbe, amikor tudatosult benne, hogy Kate állva issza a forró, fekete italt. Tudta, hogy a nő fantáziáját ugyanannyira izgatja a végrendelet furcsa, titokzatos záradéka, mint az övét, még akkor is, ha ezt nem akarja bevallani a külvilágnak. Ennek ellenére nem tudta volna elképzelni a nyomozóról, hogy előnyt kovácsoljon magának abból, hogy őt az ágyba parancsolta.

- Csak nem képzeled, hogy csalnék? Még a feltételezés is sértő Mr. Castle! - ismételte meg Kate a férfi szavait, de mesterkélt sértődöttsége mögött mosoly bujkált. Az üres poharakat az éjjeliszekrényre tette, majd kezét a férfi vállára téve finoman visszanyomta a párnára, aztán fogta a jeges zacskót, és óvatosan a lábfejére tette. 

- Ah ... ah ... aaa, de hi-deg - feszült meg a férfi teste, ahogy a jég a gyulladt szövetekhez ért, de néhány másodperc múlva már érezte a jótékony hatást. Egy pillanatra behunyta a szemét, és érezte, ahogy besüpped mellette az ágy, és hasán megpihen Kate ölelő karja. Nem nyitotta ki a szemét, csak elmosolyodott, és finoman simogatni kezdte a a nő kezét. Kate közelebb húzódott, mire Castle kinyújtotta a karját, hogy a nő ráfektethesse a fejét, és még jobban átölelhesse. Mélyen beszívta a levegőt, amikor megérezte a finom, semmivel össze nem hasonlítható cseresznyeillatot. 

- Ne sóhajtozz akkorákat! Előbb vagy utóbb meg fogjuk találni a megoldást - szólalt meg Kate, amikor megérezte a férfi mellkasának emelkedését.

- Jobb lenne előbb - mondta Castle szomorkásan, mint amikor egy kisfiúnak azt mondják, hogy egyenlőre nem kaphatja meg a hőn vágyott kisautóját. - Nem sóhajtoztam, csak beszívtam a cseresznyeillatot - mosolyodott el, és szippantott még egy nagyot. 

- Én is szeretem az arcvized illatát - mondta csábítón Kate. Megemelte a fejét, és arcát lágyan végighúzta a férfi simára borotvált arcán, végül egy finom csókot lehelt rá.

A férfi újra behunyta a szemét, hogy érzékei még jobban érezzék a nő érintését. - Ha én ezt tudom, gyakrabban borotválkozok - nyögte rekedt hangon.

- Igazság szerint nagyon szexis vagy egy kis borostával - suttogta Kate, és mutatóujját végighúzta Castle állán, a szája fölött, végül olyan finoman simított végig a száján, hogy az ujj bőre éppen csak érintette a feltörekvő vágytól egyre pirosabb ajkakat. 

- Most akkor arcvíz vagy borosta? - fordult huncut mosollyal a nő felé, és átölelve közelebb húzta magához.

- Most jó lesz az arcvíz, holnap reggel pedig a borosta - suttogta a férfi fülébe Kate, miközben finoman megharapta a fülcimpáját. Hallotta, ahogy Castle felnyög az érintésre, és hátát simogató keze bekúszik a pólója alá.          

Már nem érdekelte őket sem a rejtvény, sem a lehetséges kincs, csak a másik illata, simogatása, csókja. Ajkuk és ujjaik érzéki táncot jártak mialatt bebarangolták a másik testét, megszabadítva egymást az ebben a pillanatba feleslegessé vált ruhadaraboktól. Meleg bőrük vágyódva tapadt össze, csókjaik egyre szenvedélyesebbé váltak, kezük úgy fedezte fel a másik érzékeny pontjait, hogy beleborzongtak a gyönyörbe. Amikor testük eggyé vált, boldog ritmusban száguldottak a beteljesülés felé. Amikor a férfi megérezte a megfeszülő gyönyörű női test apró remegését, és meghallotta a fülének oly kedves hangot feltörni Kate szájából, hagyta, hogy agya átengedje a hatalmat az érzékeinek, és maga is átadta testét a gyönyörnek.

- Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy különleges vagy! - suttogta rekedt hangon zihálva Kate fülébe.