Változatok egy témára 5/43

- Mi ... mit találtak? - pattant fel az ágyban Castle. Szeméből mintha egy tornádó söpörte volna ki az álmosságot, kérdő tekintetét Kate döbbent arcára szegezte.

A nyomozó mérgesen nézett rá, és mutatóujját a szája elé téve intette csendre a férfit,  aztán összeráncolt szemöldökkel koncentrált a telefonban hallottakra, mintha nem is hallotta volna Castle kíváncsi kérdését. Az író rájött, hogy csendben kell maradnia, nehogy Javi meghallja a hangját, mert akkor lebuknak, és hogy Kate addig nem osztja meg vele az új információt, amíg Espo beszél, ezért közelebb araszolt hozzá, hátulról átölelte, és fejét a telefon mellé tartotta.

- Akkor indulok hozzád, és viszem a papírt - hallotta a nyomozó hangját. - Néhány óra múlva ott vagyok, és akár segíteni is tudok, most van egy szabad délutánom.

- Ne! Nem kell! - vágta rá sietve Kate. Magas is érezte, hogy gyanúsan gyorsan ellenkezett, de mire megindokolta volna, hogy miért is ne jöjjön el hozzá a nyomozó, már meg is hallotta a kajánul vigyorgó férfi hangját.

- Nyugi Kate! Már beszéltem a seriffel, elkértem a számukat, hogy elfaxolhassam neki. Az mondta, kiviszi hozzátok a birtokra, és elolvashatjátok!

Kate teste megfeszült, kezét a szívére téve próbálta a légzését rendezni, és lehetőleg elfojtani hangja remegését.

- Hozzánk? Elolvashatjuk? - ismételte a többesszámú szavakat rémült tekintettel.

- Persze! Tudom, hogy van segítőd! - nevetett Javi, miközben Kate becsukta a szemét, és majdnem elsüllyedt.

- Tudom, hogy Dr.Moore is a birtokon van, és mindenben segít neked és a seriffnek - mondta komolyabban a nyomozó. - Viszlát Kate! Pihenj jól! A papírt vinni fogja a seriff - azzal letette a telefont.

Kate megbabonázva meredt az elsötétülő készülékre, és megpróbálta szó szerint felidézni Esposito szavait és hangsúlyait. Egy pillanatra megnyugodott, hogy a nyomozó azt mondta, Andrew a segítője, de nem hagyta nyugodni először a férfi kaján nevetése, utána a komoly hanghordozás, ami úgy hallatszott, mintha valaki rettentően erőlködne, hogy meg tudja őrizni a komolyságát, miközben feszíti a nevetés. Úgy döntött, inkább bele sem gondol, mi lesz, ha a nyomozó rájött, hogy együtt vannak Castle-lel.

- Tudja? - kérdezte az író.

- Nem tudom. de ha elfecsegi ...

- Kate! Espo-nak fontos vagy. Nem fogja elfecsegni - próbálta nyugtatni a nőt.

- Tudom, de ...

- Nincs de! Most pedig áruld el, mi a csudát talált?

- Megesz a kíváncsiság, ugye? - mosolyodott e a nő gonoszkodva, és egy kicsit még húzta az időt, hogy játsszon az író idegeivel. - Kitalálod?

Castle esdeklőn nézett a nőre, de látta, hogy vagy belemegy a játékba, és kitalálja, vagy várhat amíg megérkezik a seriff.

- Gondolom, megtalálta a Freeman bőröndjében talált kulcshoz tartozó értékmegőrzőt - kezdett hangosan gondolkodni. Kate csak kíváncsian hallgatta, de nem reagált, hiszen a férfi nem kérdezett, csak levonta a vélt következtetéseit. - A széfben egy irat volt, hiszen elfaxolta a seriffnek. Rettentően meglepődtél, tehát valami nagyon érdekes és fontos irat. Mivel tudjuk, hogy Freeman annak az ügyvédnek a dédunokája, aki a birtok hagyatéki ügyeit intézte, és meghalt, mielőtt a záradékot megoszthatta volna Dr. Moore apjával és nagybátyjával, úgy gondolom, hogy Espo a záradékot találta meg - fejezte be az eszmefuttatást, és kérdőn nézett Katere, akinek szép lassan lehervadt arcáról a kihívó, gonosz kis mosoly, és átvette helyét az elismerő csodálkozás. A változás nem kerülte el a férfi figyelmét, aki gyermeki örömmel vigyorodott el és ugrott egyet az ágyban.

- Igazam van ugye? Ugye?

- Igen, igazad van - mosolygott elnézően a nő. - Ideje felkelni, mert hamarosan itt lesz a seriff - figyelmeztette Castle-t, miközben egy mozdulattal lerántotta a férfiról a takarónak használt lepedőt, és magára csavarva elindult a fürdőszoba felé. Néhány lépés után visszanézett a meglepett íróra, és kacéran végigmérte.

- Na de nyomozó! Illik ezt? - kérdezte incselkedve Castle, hogy leplezze zavarát, és gyorsan maga elé kapott egy párnát. 

Amíg Kate zuhanyozott, Castle felkapott egy bokszeralsót, és egy pólót, és kiment a konyhába kávét főzni. Egy darabig boldogan idézte fel a nő gyönyörű szemének ragyogását. Szerette a huncut kis fényt fellobbanni a csillogó szempárban, aztán gondolatai a záradékra terelődtek. Mi lehet benne, ami miatt megölték Freemant? Mert, hogy amiatt halt meg, abban szinte biztos volt, bár tudta, hogy erre egyenlőre nincs bizonyítékuk. Valamelyik örökössel felvehette a kapcsolatot, talán megzsarolta, és a dolog rosszul sült el.  

Lezárta a kávéfőzőt, és két csészébe öntötte a gőzölgő italt. Éppen az asztal felé egyensúlyozott a két kávéval, amikor Kate megjelent az ajtóban. Castle megtorpant. Még mindig nem szokott hozzá, hogy Kate-t nem csak nyomozói mivoltában láthatja. 

- Gyönyörű vagy - szánkázott tekintete oda-vissza végig a nő testén, amit sejtelmesen csak egy törölköző takart. Bőre üdén árasztotta magából a meleg párát, és a finom, friss tusfürdőillatot, haja vizesen omlott a vállára, smink nélküli arcáról áradt a természetes szépség, szeme most inkább meleg, barna fénnyel ragyogott. Elmosolyodott a megjegyzésre, odalépett a férfihoz, és elvette tőle az egyik poharat, aztán finoman megcsókolta.

- Köszönöm - mondta.

Bár Castle nem tudta, hogy a dicséretre, vagy a kávéra mondja-e Kate, gondolkodás nélkül válaszolt: - Mindig.

- Na, milyen elméleteket gyártottál? - kérdezte Kate, miközben belekortyolt a kávéba.

- Hát, még nem vetettem el a kalózok kincsét, de azt hiszem, téged jobban érdekel, hogy ki ölte meg Freeman-t - húzta el a száját Castle, aztán elmondta, mit gondol a záradékról.

- Igen, erre én is gondoltam, de tudod, hogy ez egyenlőre csak feltételezés.

- Tudom. Bizonyíték kell - legyintett lemondóan, aztán felállt, hogy ő is lezuhanyozzon.

Igyekezett, nem akart lemaradni a seriffel való találkozásról. Már öltözködött, amikor meghallotta a murván fékező autó hangját, és mire kilépett a szobából, Kate már betessékelte a férfit. Castle olyan izgatott volt, mint amilyen Indiana Jones lehetett, amikor megtalálta a frigyládát. A gyors üdvözlés után Green seriff letette az irattartóját az asztalra, és egy lapot húzott elő belőle. A papíron ékes dőlt betűs kézírással körülbelül 10-12 sornyi szöveg után egy nyomtatott betűkből álló értelmetlen betűhalmaz állt.

- Ezt maguknak is látni kell - mondta jelentőségteljesen a seriff, és felhúzott szemöldökkel várta, milyen hatást vált ki a szöveg a new york-i nyomozóból és a híres íróból.

Kate komolyan, megfontoltan, Castle izgatottan kezdte olvasni a szöveget.

"Én, Jack Moore, szellemi képességeim birtokában rendelkezem, hogy két fiam, James és John, azon a napon, amikor kisebbik fiam, John betölti a 25. életévét, kapják meg az alább található rejtvényt. Amelyikük előbb megfejti, olyan kulcsot kap a kezébe, ami olyan vagyonhoz juttatja, ami az államok legmagasabb köreibe juttathatja. A vagyon felhasználásához egyetlen kikötésem van: bármelyik fiam lesz a szerencsés, a vagyon egynegyed részét a testvérének kell adnia. A rejtvényt az tudja megoldani, aki tudja, hogy mi volt életem legfontosabb dátuma. Sok szerencsét fiaim!" 

- Én mondtam, hogy kincs lesz! - kiáltott fel diadalittas vigyorral az arcán az író, míg Kate csak hitetlenkedve csóválta  a fejét, és még egyszer végigolvasta a szöveget. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy Castle-nek igaza volt. Közben a férfi már a betűhalmazt próbálta értelmezni, de csalódottan állapította meg, hogy nem olyan egyszerű a rejtvény, hogy csak úgy ránézésre megoldja.

- Nos? Mit gondolnak? - szólalt meg a seriff.

- Valószínűnek tartom, hogy Freeman felvette valamelyik örökössel a kapcsolatot, és részesedést követelt az állítólagos vagyonból - mondta elgondolkodva Beckett, miközben Castle-re pillantott, és véletlenül sem ejtette ki a "kincs" szót. - A rejtvényt csak családtag tudja megoldani, aki ismeri a kérdéses dátumot. Ha rekonstruálni tudják Freeman utolsó napjait, merre járt, mit csinált, előbb-utóbb lesz valaki, aki látta találkozni  Jasper, Charles, Mary vagy Andrew Moore-ral. - mondta tárgyilagosan, de nehezen illesztette a névsorba Andrew nevét. Kizártnak tartotta, hogy az orvos legyen a gyilkos, de nyomozóként nem lehet elfogult.

- Hagyok itt maguknak egy másolatot, hátha mennek valamire a rejtvénnyel - állt fel a seriff. - Keresnem kell egy jogi szakértőt, megtudni, mi a teendő a záradékkal ilyen esetben. Freemann-nal kapcsolatban van egy csomó információnk, hogy merre járt a városban, hol ebédelt, melyik parkban játszott a fiával, de most már célzottan, fogjuk kikérdezni a tanúkat, hátha szerencsénk lesz.

Kate kikísérte a seriffet, becsukta az ajtót, megfordult, és figyelmeztetően felemelte az ujját.

- Meg ne szólalj! - mondta szikrázó szemekkel.

- Miért Kate? Ez az ügy tuti jó! Tiszta Indiana Jones! Rejtvény! Kincs! - nézett rá izgalommal vegyes lelkesedéssel a férfi. - Azt ne mondd, hogy téged hidegen hagy! - billentette oldalra kérdőn a fejét.

- Jó, nem hagy hidegen - vallotta be megadón Kate, aztán elmosolyodott, ahogy a férfi izgalomtól csillogó szemébe nézett. Szerette a férfinak ezt a tulajdonságát is, hogy olyan önfeledten tud lelkesedni, ha valami titok megfejtéséről van szó. - Gyere! Menjünk Andew-hoz! - intett a fejével, és már indult is az ajtó felé.

Castle kapkodta tekintetét a nő és a rejtvény között, mintha nem tudna választani, melyikhez vonzódik jobban, aztán mint aki megvilágosodott, hatalmas vigyor terült szét az arcán, és sietve loholt Kate után.

- Már azt hittem, hogy nem érdekel mi lehetett Jack nagypapa kedvenc dátuma - szólt hátra Kate évődve anélkül, hogy a férfira nézett volna.