- Megoldjuk Castle! Bízz bennem! Csodálatos
lesz az éjszakád - kacsintott rá pajkosan a nő.
Castle néhány másodperc múlva észbe kapott,
és becsukta a meglepetésében nyitva maradt száját, és elbűvölve nézett a nőre.
Azt hitte, ismeri minden gondolatát, minden tulajdonságait, de amióta együtt
vannak gyakran érik meglepetések. Jó megfigyelő, és ebből következően jó
emberismerő volt - bár ennek ellentmond két exfelesége - Katenek volt egy olyan
oldala, amivel nem találkozott abban a négy évben, amikor csak kerülgették
egymást. Sokszor elképzelte azokban az időkben, hogy milyen lehet a nyomozó egy
romantikus kapcsolatban, hogyan viselkedik egy férfival a kapitányságon kívül,
milyen a konyhában főzőcskélés közben a közös vacsorát készítve, vagy mogyorót
ropogtatva filmnézéskor a nappaliban, miközben a szeretett férfi karjaiba
simul, vagy miként viselkedik a hálószobában. Férfi nélkül ezeket a
pillanatokat könnyedén elképzelte, de másként ... Aztán amikor Demming, majd
Josh a képbe került, már nem is akarta elképzelni, pedig a lelke mélyén
mindennél jobban vágyott arra, hogy nem csak Beckett nyomozót ismerje, hanem
Kate-t a nőt. Tudni akarta, mi van a fal mögött. Amióta Kate kitárta előtte a
szívét, minden nap csupa boldogság sok-sok meglepetéssel. Gyakran meglepődött
például, hogy a szigorú nyomozó milyen pajzán tud lenni az ágyban, hogy van egy
gyengéd, finom oldala, de benne lakik egy tüzes, szenvedélyes vadmacska is, és
sosem tudta, hogy éppen melyik arcával találja szembe magát. Annak ellenére,
hogy a kapcsolatukban is szeretett irányítani, igazi nőként viselkedett, aki
vágyik a gyengédségre, a romantikára, aki akkor érzi biztonságban magát, ha
hozzábújhat egy erős férfitesthez. Egy dologban volt csak biztos, abban, hogy
Kate minden várakozását felülmúlta.
- Castle!
- I-igen. Bocs, csak próbálom kitalálni, mire
készülsz. - Szerette ezt a tekintetet, ahogy a nő most is nézett rá. Volt benne
elégedett mosolygás, elnéző szeretet és csillogó pajkosság, de mindenekelőtt
kihívás egy kis évődésre.
- Meghallgatnám az ötleteidet, de igyekeznünk
kell elkapni azt a mocskot, mert amíg szabadon garázdálkodhat, addig Robbie
veszélyben van.
Castle egyetértőn bólintott. Csak abban
reménykedhettek, hogy a gyilkos már tudja, a gyerek nem emlékszik semmire, és
talán az őrt álló rendőr is elriasztja.
- Csináljunk egy fehér táblát! Jobban
átlátjuk az ügyet - nézett körbe a teraszon egy megfelelő helyet keresve.
- Jó ötlet - mondta Kate, és felállt az
asztaltól. - Láttam odabenn egy kihúzható vetítővásznat, az pont megfelel.
Negyed óra múlva elégedetten szemlélték a
terasz sarkába állított vásznat, rajta néhány fotóval, amit a serifftől kaptak,
és a sok-sok teleírt cédulát.
- Lehet, hogy a kapcsolat Mark Freeman és a
birtok tulajdonosai között az elveszett záradék - töprengett az író.
- Gondolod, hogy ennyi idő után előkerült? -
kételkedett Kate. - Én inkább azt szeretném tudni, mit nyit az a kulcs, amit a
seriff emberei találtak. Valami fontos lehet, hogy Freeman magával hozta, de
eldugta. Ráadásul nagyon keveset tudunk még az örökösökről is. Andrew-t
ismerjük, Mary családját csak futólag láttuk, te ugyan találkoztál Jasper-rel
de annak azt hiszem nem sok hasznát vesszük, Charles-t viszont még egyikünk sem
látta.
- Pedig az ő neve mellett van a hatalmas
felkiáltójel - mutatott Freeman feljegyzésére a férfi.
- Azt hiszem Castle, ma nem kettesben
vacsorázunk.
- Á! Szóval az étteremben kedvesen társalogni
kezdünk mindenkivel, akit nem ismerünk - húzta el a száját az ötletre az író. -
Na és hogyan gondolod? Csak úgy leülünk az asztalukhoz, hogy szeretnénk velük
megismerkedni, hátha valamelyikük a gyilkos? - háborgott értetlenül.
- Azt majd megoldod! Elvégre neked szoktak
ötleteid lenni! Gyerünk Castle, most megmozgathatod a fantáziád! - húzta fel a
szemöldökét kihívóan a nő.
- Az ötletelés nem megy parancsra - morgott a
férfi.
- Na gyere, menjünk be a házba! Adjunk egy
kis morzsát a poloskás emberünknek is!
Castle-nek fogalma sem volt, mire készül a
nő, de engedelmesen követte. Amikor beléptek a nappaliba, Kate váratlanul megfordult, kezét Castle nyaka
köré fonta, és búgó hangon megszólalt, bár majdnem elnevette magát, amikor
meglátta a férfi megrökönyödött arcát.
- Ugye édesem ma is megnézzük a tónál a
naplementét? Olyan csodálatos volt a tegnap este, meg kellene ismételnünk!
Tudom, hogy te is élvezted - kacsintott Castle-re, miközben keze végigsimította
a férfi hátát, majd lejjebb vándorolt, és megállapodott a fenekén.
Castle annyira meglepődött, hogy még a
lélegzete is elállt, aztán amikor a nő keze megállt a hátsóján, teste
megfeszült, és elrévedő tekintettel nézett Kate csillogó tekintetébe, miközben
a tóparti szeretkezésük képei tolultak a szeme elé. A képek hirtelen eltűntek
és visszatért a valóságba, mert Kate belecsípett a fenekébe, és Castle ugrott
egyet.
- Persze drágám! Én is szívesen megismételném
azt az estét - válaszolta kicsit mesterkélten, miközben az asztal felé
sandított, pedig bármikor szívesen megismételte volna azt az estét, csak
nézőközönség nélkül. Közben azon járt az agya, mit akar Kate valójában csinálni
a tóparton. Csak nem oda akarja csalogatni a fickót? Nem igazán tetszett neki
az ötlet, hogy csalit játszanak, ugyanakkor belátta, hogy így talán ki tudják
ugrasztani a nyulat a bokorból.
- Gyere pihenjünk le egy kicsit! Kimerítő
volt ez a mai nap! Pihenni jöttünk ide,
és egy rejtélybe csöppentünk.
- Biztos, hogy ennek a rejtélynek köze van
ehhez a házhoz, különben nem törtek volna be.
- Ne szaladjon el a képzeleted Castle!
Szerintem csak valami csóró azt hitte, talál itt valami eladható dolgot, és az
árából meglesz a mindennapi alkoholmennyisége - intette le a nyomozó, miközben
a hálószoba felé húzta az írót.
Kényelmesen elhelyezkedtek az ágyon. Castle
átölelte a nőt, aki boldogan fészkelte be magát az erős karok közé úgy, hogy
testük a lehető legnagyobb felületen érjen a másikéhoz.
- Szép kis színjáték! - súgta Castle a nő
fülébe. - Anyám is megirigyelhetné!
- Miért? Nem szeretnél a tónál szeretkezni?
- Hát a kukkolót kihagynám! - suttogta,
miközben megcirógatta a nő arcát. Néhány másodpercig hallgatott, aztán
komoly hangon szólalt meg. - Életem egyik legszebb estéje volt.
- Nekem is - suttogta mosolyogva Kate
anélkül, hogy megfordult volna, miközben érezte, hogy a férfi hátrasimítja a
haját, és apró csókokat lehel a nyakára. Nem kérdezett vissza évődve, hogy az
"Egyik? És mi volt a másik?" Sokszor úgy érezte, minden együtt
töltött intim pillanat felejthetetlen, mégis voltak olyanok, amelyek
különleges jelentőséggel bírtak, mint például az első együtt töltött
éjszakájuk. Becsukta a szemét. Ahogy felidézte azokat a mámorító órákat,
megnyugtató boldogság áradt szét a testében, és még szorosabban bújt a
férfihoz.
Egy darabig még szótlanul élvezték egymás
érintését, aztán átöltöztek ügyelve arra, hogy csak teljesen hétköznapi
dolgokról beszélgessenek. Castle többször kinézett az ablakon, aztán amikor
látta, hogy Jasper és az anyja a vendéglő felé sétál, intett Kate-nek.
- Éhes vagyok. Indulhatnánk vacsorázni -
szólalt meg közömbösen, mire Kate helyeselt, és komótosan elindultak. Castle
még mielőtt kiléptek volna az ajtón kérdőn a nőre nézett, szájával pedig némán
a "fegyver" szót formálta a szájával, mire Kate megütögette a vállán
lógó kis bőrtáskát.
A kis vendéglőben meglehetősen nagy volt a
forgalom. Csodálkozva látták, hogy csak két szabad asztal van, így nem kellett
sokat töprengeniük, hogy hova üljenek. Andrew és Elisabeth már a vacsora vége
felé járt, és jókedvűen ajánlották figyelmükbe a szakács új desszertjét. Mary
gyerekei hisztiztek, hogy ők inkább fagylaltot ennének, de apjuk türelmesen,
nyugodt, de határozott hangon lecsitította őket, míg az asszony csak
bosszankodott. Jasper és az anyja, Violet szó nélkül falatoztak, arcuk
semmilyen érzelmet nem árult el, bár Castle nem tanulmányozta hosszasan a
vonásaikat. Kate észrevette, hogy az író nyel egy nagyot, és zavartan elkapja a
tekintetét Jasperről.
A pincérfiú mosolyogva üdvözölte őket és
felvette a rendelést. A tó szépségéről és kiváló szakácsról beszélgettek,
miközben figyelmüket a szomszédos asztaloknál ülőkre fordították. Kate fejében
éppen megszületett a terv, hogyan kezdeményezzen beszélgetést Mary-vel, amikor
Castle hirtelen felállt.
- Bocsáss meg drágám, de a tárcámat a házban
felejtettem - mondta egy elnéző mosoly kíséretében, és mire Kate reagálhatott
volna, már meg is fordult, és sietősen a házuk felé indultuk felé indult.
Kate megrökönyödve nézett utána, szája egyre
szorosabbra záródott a dühtől. - Mi a fenét találtál ki Castle? - gondolkodott.
Ismerte már annyira a férfit, hogy valami terve van ezzel a hirtelen
elhatározással, így azonban ő magára maradt, hogy kapcsolatba lépjen Mary-vel
vagy Jasperrel.
Castle agyában hirtelen született meg az
elhatározás, hogy visszamenjen a házba. Az az egy lakó akit eddig nem láttak,
Charles, nem jött a vendéglőbe vacsorázni. Ha ő hallgatja le őket, akkor tudja,
hogy üres a ház. Ha szerencséje van, akkor rajtakapja, amint a poloskát
szereli, vagy kutat a holmijaik között.
Tíz perc múlva Kate már pontosan tudta, mi
Mary gyerekeinek a kedvenc játéka, és megismerte a legújabb tőzsdehíreket is.
Miután elmerengtek az üzleti élet kegyetlenségén, Mary őszintén beszélt arról,
hogy nehéz időszakon mentek keresztül, de már rendeződnek a dolgaik. Kate
megpróbált együtt érző mosolyt erőltetni az arcára, de egyre gyakrabban
pislantott az órájára. - Hol a fenében vagy ennyi ideig Castle? - töprengett
idegesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése