Változatok egy témára 4/7

- Kellemesebb elfoglaltságom? Mi a fenéről beszélsz Kate? - kérdezte felháborodva, némi indulattal a hangjában Castle.

- Nem kell tagadnod, vagy kifogásokat keresned! Nem tartozik rám, hogy mit csinálsz, de az lerí rólad, hogy alaposan belefáradtál az éjszakába! Remélem azért jobban érezted magad, mint ahogy most kinézel - mondta Kate gúnyosan. 
Castle szólásra nyitotta a száját, de mielőtt megszólalhatott volna, Esposito robogott oda hozzájuk, néhány méterrel mögötte Ryan loholt.

- Megvannak az épület külső és belső kameráinak felvételei - mondta Espo, de nem folytatta. Gyanúsan méregette Beckett-et és Castle-t. - Zavarok? - kérdezte bizonytalanul.

- Nem!

- Igen! - vágták rá egyszerre. Castle lehajtotta a fejét és sóhajtott, egyenlőre nem fogja megtudni, miről beszélt Kate.

Beckett érdeklődést tettetve a két nyomozóra nézett, és magában örült, hogy nem folytatódik a kínos jelenet. Csak elvesztette volna a fejét a méregtől, és nem akarta, hogy Castle megérezze, mennyire bántja, hogy más nőkkel tölti az idejét. Még csak az hiányzik, hogy féltékenynek higgye! Nem, ő nem féltékeny. De akkor miért szorult össze a gyomra a reggeli telefonbeszélgetés után, és miért azon jár az esze, hogy kivel, és mit csinált az író? Megpróbált Espora és Ryan-ra koncentrálni.

- Oké - nézett a nyomozó a két, láthatóan dühös és sértődött barátjára, aztán folytatta. - A kamerák tanúsága szerint valóban járt a futár a lakásban, és a személyleírása megfelel a felvételeken szereplő férfiéval. Az már érdekesebb, hogy New York-ban egyetlen futárcég sincs, amelyiknek olyan lenne az egyenruhája, mint a mi futárunké, ezért sorba hívogattam őket, de az áldozat címére egyik cég sem szállított küldeményt.

- Beszéltem az étterem és az épület alkalmazottaival - folytatta Ryan. - Minden úgy zajlott, ahogy Sylvia Adams mondta. Vacsora a Q3-ban, ahol láthatóan kellemesen érezték magukat, aztán egy limuzinnal jöttek a lakáshoz. A portás megerősítette, hogy együtt érkeztek és jókedvűen mentek fel a hatodikra. Határozottan emlékszik a futárra, de mivel Mr. Weaver-nek gyakran hozta futárszolgálat az iratait, ételét, ezért meg sem fordult a fejében, hogy ne engedje fel a férfit, bár utólag elég furcsának találta a kinézetét. Azt mondta, hogy a vörös szakáll és a bajusz olyan idegenül hatott.

- Álszakáll - élénkült meg Castle, és az érdekes részlet feledtette vele az előbbi veszekedést Beckett-el.

Kate csak rápislantott a férfire, de úgy tett, mintha nem is hallaná.

- Most miért? Nézzetek rá a kamera képére - bizonygatta az igazát. - Sehol sem látszik az arca, a baseball sapkát a szemébe húzta. Mindig úgy fordul, hogy csak hátulról láthassuk. Tuti, hogy tudta, hol vannak a kamerák, és nem akarta, hogy felismerhető legyen.

Mindannyian a kamerák képeit nézték, és megállapították, hogy az írónak igaza van. Ráadásul Sylvia Adams is úgy írta le, mint fura figurát.
- Fiúk, ti nézzetek utána az ismerőseinek, ellenségeinek! Én megyek Dr. Perlmutterhez, hátha megállapított valami pontosabbat a halál okáról, ami segíthet kideríteni, hogy mi is történhetett - állt fel Kate. Szeme végigfutott az asztalán. A kávé. Hiányzik róla a kávé. Rosszul esett neki, hogy annyira elvonták a férfi figyelmét az éjszaka történései, hogy még a szokásos italukat is elfelejtette.
- Mi volt a csomagban? - kérdezte Castle, mert Espo ugyan elmesélte amit kiderítettek, de a küldeményről nem beszélt.
- Ez tetszeni fog neked - szólalt meg Ryan és a fehér táblán levő egyik képre mutatott. - Egy plüss méhecske.
- Ó! - lepődött meg az író. - Egy játékkedvelő gyilkos!
- Castle! Egy plüss állat még nem azt jelenti, hogy az a gyilkos, aki a méhecskét küldte. Lehet, hogy semmi köze a csomagnak az áldozat halálához.
- Remélem, nekem sincs közöm hozzá - nézett maga elé elgondolkodva az író.
- Neked? - nyitotta tágra hatalmas szemét csodálkozásában Beckett.
- Tudod! Az én könyvem címét hajtogatta a halála perceiben. Ez nem lehet véletlen!
- Ne tulajdoníts magadnak ekkora jelentőséget - nézett rá lesújtó pillantással a nő. - Lehetett véletlen, vagy félrebeszélt, vagy csak rettentő melege volt.
- Persze, de ismerd el, hogy ez azért nem mindennapi - fúrta tekintetét a nőébe. Egy pillanatig farkasszemet néztek. Castle mindenáron ki akarta kényszeríteni, hogy Beckett ismerje be legalább a lehetőségét annak, hogy az ő könyvének valami szerepe lehet a furcsa halálesetben.
- Nem hagysz békén, amíg azt nem mondom, hogy lehetséges, ugye? - tért ki a válasz elől a nő, de a férfi nem válaszolt, csak kérdő tekintettel , pislogás nélkül nézett a szemébe. - Elismerem, hogy nem mindennapi - adta meg magát, és elindult a lift felé.
Castle elégedetten elmosolyodott, és követte a nőt. Rá sem pillantott a két nyomozóra, akik értetlenül bámultak utánuk.
- Csak egyszer érteném meg, hogy miért csinálják ezt egymással - ingatta meg a fejét Esposito.
A liftben egy szó nélkül álltak egymástól tisztes távolságra. Castle csak arra tudott gondolni, hogy gyomra túlélje a liftezés okozta le-föl utat. Még nem volt teljesen jól, ezért megpróbált koncentrálni az eltelő másodpercekre, magában számolt, mikor léphet ki a szerkezetből. 
Beckett haragudott magára. Castle már lassan négy éve mellette volt, már nem tudta elképzelni a napjait nélküle, és noha a férfi már szerelmet vallott neki, ő még mindig elzárkózott előle. Megőrjítette az új érzés, amit Castle-vel kapcsolatban érzett, a féltékenység. Soha, egyetlen férfi sem tudta előcsalogatni belőle a zöldszemű szörnyet, és eddig azt hitte, ő nem is képes erre az érzelemre. 
 Oldalra pillantott. Tényleg ramatyul néz ki - gondolta, ahogy összevont szemöldökkel végigmérte az írót. - Elég rosszul lehet, mert behunyt szemmel szinte kapaszkodik a lift falába. Talán túl sokat ivott az este.
Ahogy megállt a lift, Castle azonnal kilépett, és vett egy mély levegőt. Beckett úgy ment el mellette, mintha nem vett volna észre semmit, de aztán megfordult, amikor rájött, hogy a férfi nem követi.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Persze, csak innom kell valamit - nyelt egyet Castle, aztán a zakója belsejéből előhúzott egy kis műanyag flakont, és ivott belőle néhány kortyot. Érezte, ahogy a hideg folyadék végigcsorog a nyelőcsövén, és jótékonyan hűsíti a gyomrát.
- Te teát iszol? - csodálkozott Kate. - Azt hittem a kávét szereted. Igaz, ma nem hoztál - tette hozzá sértődötten.
- Kérlek, ne beszéljünk a kávéról - nyögte két köhögőroham között Castle, amit a félrenyelt tea okozott. Gondolni sem bírt a kávéra.
- Ha kiköhögted magad, jöhetsz a boncterembe - vetette oda minden együttérzés nélkül Beckett, azzal hátat fordított, és elindult.
Az író sértődötten nézett utána. Fogalma sem volt, mivel érdemelte ki, hogy Beckett egyszer dühös rá, máskor meg gúnyolódik vele. Megtörölte verítékező homlokát és próbálta megállítani elgyengülő lábai remegését, amikor egy felháborodott hangot hallott meg a háta mögül.
- Castle! Mit keresel te itt? Hát így tartod be az utasításaimat? Ha semmibe veszed a tanácsaimat, akkor legközelebb ne is számíts rá, hogy segítek, ha bajban vagy! - hallatszott Lanie dühös hangja a lift felől.
Castle ijedten, Beckett meglepetten fordult a törvényszéki kórboncnok felé.