Castle ijedten, Beckett meglepetten fordult a törvényszéki kórboncnok felé.
- Én, én már jól vagyok - mentegetőzött falfehér arccal a férfi.
- Hát, ahogy így elnézlek, nem éppen a kicsattanó egészség jut eszembe rólad! - mérte végig a szemével Lanie, miközben odaért hozzájuk. - Szia Kate! Gondolom ilyen állapotban te sem mész sokra vele - intett fejével a férfi felé, de a nyomozó értetlenül nézet rá.
- Hát, kávét nem hozott, de volt egy fantasztikus ötlete - húzta el a száját Beckett, de most már kíváncsi volt, hogy miről beszél Lanie. Ezek szerint valami történt Castle-lel, amiről ő nem tud.
- Hát, neki most nem is ajánlom a kávét, de neked azért hozhatott volna - mondta a kórboncnok rosszalló tekintettel nézve a férfira, miközben beléptek a boncterembe, ahol Dr. Perlmutter a letakart halott mellett állva elmélyülten nézte a laborvizsgálat eredményeit.
Mielőtt Kate rákérdezhetett volna, hogy mi történt Castle-lel, Perlmutter felkiáltott.
- Pontosan erre gondoltam! - nézett fel az érkezőkre. - Á, Beckett nyomozó! Épp jókor! Dr. Parish magának is örülök! Hosszú volt ez az éjszaka és a délelőtt, jó lesz, ha átveszi ezt az ügyet tőlem, és végre hazamehetek! Szegény hörcsögeim már lehet, hogy depressziósak otthon, olyan régóta nem láttak! - nézett megkönnyebbülve a két nőre, aztán amikor meglátta, hogy Castle is betámolyog mögöttük, lehangoltan hozzátette: - Éééés a kotnyeles író! Tényleg jó, hogy hazamehetek!
Castle csak egy bágyadt mosollyal nyugtázta, hogy még mindig nem tudta belopni magát Perlmutter szívébe. Aztán a mosoly lehervadt az arcáról, ahogy megcsapta az orrát a boncterem átható fertőtlenítő szaga.
Beckett elhessegette a Castle-lel kapcsolatos kérdéseit, mert minél többet meg akart tudni a boncolás eredményéről, és nem akarta sokáig fenntartani a morcos, haza felé induló kórboncnokot.
- Összefoglalná röviden, hogy mit állapított meg? - kérdezte Kate.
- 56 éves, jó fizikai állapotban levő fehér férfi. A halála előtt vacsorázott, majd szeretkezett. Egészségi állapota megfelel a korának, sőt jobb is annál, de allergiás volt a méhcsípésre.
Castle megköszörülte a torkát, mire a két orvos ránézett, Beckett viszont csak sóhajtott egyet.
- Emiatt biztos, hogy mindenhova magával kellett volna vinnie egy olyan adrenalin vagy antihisztamin tartalmú injekciót, amit saját maga is be tud adni magának. Ha megcsípte egy méh, akkor az olyan reakciót váltott ki, ami kiütéssel, bőrvörösséggel, nehéz légzéssel, esetleg szem vagy száj körüli ödémával, a garat beszűkülésével jár. De a legnagyobb gond a keringés összeomlása, ami akár halálhoz is vezethet. Az orvosi papírjaiból kiderül, hogy tudott az allergiájáról, és rendszeresen felfrissítette a gyógyszerkészletét.
- Megcsípte a plüss méhecske? - fantáziált az író elrévedő tekintettel, de amikor meglátta, hogy három szúrós szempár mered rá, gyorsan elhallgatott, és megadóan felemelte a kezeit.
- Egészen biztos, hogy nem méh csípte meg, de a halálát rendkívül magas koncentrációjú és nagy mennyiségű méh méreg okozta. A hátán, a bal lapockája fölött van egy szúrásnyom, ahol a méreg a szervezetébe került - fejezte be Perlmutter a mondandóját, miközben lehajtotta a holttestről a lepedőt, és kissé megemelte a vállát, hogy láthatóvá váljon a szúrás helye.
Castle gondolatait eddig lekötötték az orvos szavai, de ahogy meglátta George Weaver élettelen arcát, különös szomorúság fogta el. Még sohasem feküdt a boncasztalon olyan ember, akit személyesen ismert volna. Mit érezhetnek akkor a hozzátartozók, amikor így látják viszont egy szerettüket? A gondolattól fájdalmasan összeszűkült a gyomra. Az érzés elvonta figyelmét az ügyről, a megállapított tényekről, újra érezte az egyre erősödő émelygést, ami másodpercek alatt erőteljes hányingerré növekedett. Nyelt egyet, hogy legyőzze az elhatalmasodó érzést, de már tudta, hogy nem fogja megúszni szenvedés nélkül. Kezét a szája elé tartva sietős léptekkel indult a férfi mosdó felé.
Beckett megnézte a szúrásnyomot a halott hátán, és azon töprengett, hogyan juttatták oda a mérget. Gondolataiból a becsapódó ajtó hangja zökkentette ki. Ekkor tudatosult csak benne, hogy Castle kiment a boncteremből. Mi a fene folyik itt - mérgelődött magában, mert egyáltalán nem volt jellemző, hogy az író elrohanjon olyankor, amikor éppen kezd érdekes lenni egy ügy.
- Gyere Kate! - szólt neki határozottan Lanie, miközben fejcsóválva egy nagy sóhajtás kíséretében kiviharzott a férfi után.
- Mi folyik itt? - szólt utána Beckett, de amikor látta, hogy Perlmutter csak értetlenül szemléli az eseményeket, ő is utánuk rohant.
Lanie a férfi mosdó ajtaja előtt állt tanácstalanul, aztán megkönnyebbülve látta, hogy Kate személyében társra lelt.
- Bemegyünk? - kérdezte bizonytalanul.
- Már miért mennénk be? Elmondhatnád végre, hogy mi az ördög történt! - nézett rá dühösen Beckett.
- Te nem tudod? - meredt rá csodálkozva az orvos. - Ételmérgezése van. Valószínűleg romlott kagylót evett, amitől egész éjjel hányt. Reggel szólt Alexis, hogy rettentő rosszul van, ezért odamentem. Akkor már a kiszáradás határán volt. Kapott egy injekciót, Alexis lelkére kötöttem, hogy itasson vele sok teát, ne engedje felkelni, és feltétlenül szóljon, ha újra rosszul lesz. Most meg ide rohant - mutatott a mosdóajtóra a nő. - Gondolom Alexis nem tudott neki parancsolni, vagy úgy szökött meg otthonról. Egyébként csodálkozom, hogy eddig kihúzta - mondta, miközben kérdőn Kate-re nézett, hangjában aggodalom csendült.
Beckett elképedve hallgatta barátnője szavait. Te jó ég! Ennyire félreértettem a helyzetet? - futott át az agyán. - Akkor nem is volt nála semmilyen nő? Ezért volt olyan sápadt és nyúzott! Én meg egyfolytában szekáltam és gúnyolódtam - vívódott magában, hol a boldog megkönnyebbülést, hol a lelkiismeret furdalást élte át.
Kate Laniere nézett és bólintott, ezzel jelezve, hogy megértett mindent, és igen, be kell menniük a férfi mosdóba. Vett egy nagy levegőt, és egy határozott mozdulattal kinyitotta az ajtót, de abban a pillanatban megtorpant, mert a mosdóban nem látott senkit. Aztán meglátta, hogy az egyik WC ajtó zárva van, és mögüle nagy sóhajtás hallatszik.
- Castle itt vagy? - kérdezte aggódva, de mivel nem kapott választ, öklével megütögette az ajtót. - Castle?
- Mit ... keresel ... itt? Menj ki ... kérlek! - nyögte az író szaggatottan.
- Dehogy megyek! Nyisd ki az ajtót azonnal!
- Menj ki! Jól vagyok! - próbálta összeszedni magát a férfi. Még csak az hiányzik, hogy Kate így lássa őt! A teától és a néhány szem keksztől, amit az úton idefelé evett, szerencsésen megszabadult. A lift, a kávé gondolata és a fertőtlenítő szaga megtette a hatását, de már megkönnyebbült. Már csak arra várt, hogy elmúljon az egész testét átjáró remegés. Megtörölte gyöngyöző homlokát és a száját, és csak arra vágyott, hogy jó hideg, frissítő vízzel egy kicsit megmoshassa az arcát és kiöblíthesse a száját, de ehhez előbb ki kell valahogy küldenie Kate-t a mosdóból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése