Változatok egy témára 4/27

A pohár hangos puffanással ért földet, a leváló tető önálló életre kelve elgurult, a forró barna folyadék pedig mint egy szökőár terítette be  a padlót, de Castle nem törődve a kiömlő kávéval és a rászegeződő tekintetekkel, csak arra koncentrált, hogy remegő kezével minél gyorsabban ki tudja húzni farzsebéből a telefont. 

Amíg a készüléket próbálta előráncigálni, szemét körbefuttatta a helyiségen. Néhányan rosszallóan néztek rá, aztán tekintetüket újra az előttük álló irathalomra vetették, Ryan csak megcsóválta a fejét, Kate háttal ült, éppen a mobilján telefonált, és forgószékén éppen az író felé kezdett fordulni. Castle közben sikeresen előhúzta a telefont. Vett egy nagy levegőt, és mindenre felkészülve a kijelzőre nézett. Beckett mosolygó arcával találta szembe magát. Megkönnyebbülten elmosolyodott, füléhez emelte a készüléket, miközben szemével Beckett tekintetét kereste, és elindult a nő felé.

- Szia Beckett! Hiányoztam? - szólt vidáman a telefonba, egy pillanat alatt feledve előbbi maró félelmét. A nő éppen végére ért a székén megtett 360 fokos fordulatnak, és szembetalálta magát a közeledő, pimaszul vigyorgó íróval.

- Itt van az egyik gyanúsított, aki részt vett a kalandjátékban. Gondoltam érdekel a kihallgatás - erőltetett közömbösséget a nő az arcára, mintha nem is hallotta volna a férfi kérdésér, miközben kinyomta a telefont, de nem tudta elrejteni a szája sarkában bujkáló mosolyt, amiből Castle tudta, igen is örül neki. 

- Inkább a megfigyelőből nézlek - tette a nő elé az épségben maradt kávét, és sóvárgón nézett hátra a sajátjára, ami gusztustalan tócsaként terült el a lift előtt. - Azt hiszem azt fel kellene takarítanom - tette hozzá egy grimasz kíséretében.

Beckett csodálkozva húzta fel a szemöldökét, meglepte, hogy Castle nem akar jelen lenni a kihallgatáson, aztán meglátta a kiömlött kávét és elmosolyodott. Szívesen megnézte volna a férfit, ahogy az őrs padlóját mossa, de erre most nem volt ideje.

- Hajrá Castle! Figyelünk ám! - szólt oda Ryan kárörvendőn vigyorogva.

- Persze! Legszebb öröm a káröröm - morgott Castle, letette a kabátját és elindult a takarítószeres szoba felé.

Kate még megállapította, hogy igazán rendszerető és házias a férfi, aztán elindult a kihallgató szobába.

Mivel sehol nem találta a nyeles felmosót, fogott egy rongyot és egy vödröt, amibe meleg vizet engedett, és éppen féltérdre ereszkedve törölgette a cukortól ragadó barna folyadékot, amikor összerezzent a közvetlenül mögötte felhangzó erényes hangra.

- Mr. Castle! Örülök, hogy megtalálta a helyét a kapitányságomon! 

Hátranézett. Gates kapitány magasodott fölé karba tett kézzel, elégedett tekintettel. Castle meg mert volna esküdni, hogy öröm fénylett a szemében, bár eddig kizártnak tartotta, hogy a nő képes erre az érzelemre.

- Szolgálatára asszonyom! Igyekszem hasznos tagja lenni a csapatának - hajolt meg kezében a felmosóronggyal egy bókoló kört leírva színpadias mozdulattal és hangsúllyal, még mindig féltérden állva, mint egy lovag az úrhölgye előtt.

- Ha azt hiszi, hogy ez vicces, nagyon téved Mr. Castle! Bohóckodás helyett inkább igyekezzen segíteni Beckett nyomozónak, ha már a polgármestere annyira odavolt, hogy mi kapjuk az ügyet! - sziszegte dühösen, aztán amikor látta, hogy az író szólásra nyitja a száját, mutatóujját felemelve hozzátette: - Meg ne szólaljon! - suttogta szikrázó szemekkel, aztán kihúzta magát és az irodájába vonult.

- Huh! Azt hiszem nem tetszett neki a lovagi előadásom - nézett körbe kaján vigyorral a jelenete mosolygó rendőrökön.

Castle nem a megfigyelőbe ment, bár kíváncsi volt a kihallgatásra. Mindenképpen beszélni akart előbb Esposito-val, de sehol nem látta a nyomozót. Benézett a pihenőbe, de két kávét kevergető egyenruháson kívül senkit nem látott benn. Ahogy megfordult, beleütközött Espo-ba.

- Jézusom! - kapott a szívéhez a meglepetés okozta ijedségtől. - Azt akarod, hogy szívrohamot kapjak Javi? Az előbb Gates hozta rám a frászt, most meg te.

- Fiúk! Kimennétek? - szólt be a pihenőbe az egyenruhásoknak Espo, kezével maga előtt tolva a nagyokat sóhajtó Castle-t, aztán amikor egyedül maradta, becsukta az ajtót.

- Újra elmondom, ha a telefonban nem lettem volna egyértelmű - bökte meg ujjával az író mellkasát dühtől összeszűkült szemekkel a nyomozó. - Ha valami baja lesz Beckettnek, kicsinállak! Mi a fenét képzeltél magadról, hogy ezt eltitkolhatod? - Látszott rajta, hogy az esti beszélgetésen agyalt egész éjjel, és minél többet gondolkodott, annál jobban felhúzta magát.

- Smith azt mondta, amíg nem nyomoz, addig biztonságban lesz - magyarázkodott komolyan Castle. - Nem értem mi történt. Nem nyomoz, mégis veszélyben van.
- Mit mondott pontosan Smith?
- Azt, hogy valaki nincs biztonságban.
- De ki? Beckett, te vagy ő?
- Én is ezt kérdeztem, de nem válaszolt. Aztán ott volt a nyomunkba szegődő lopott Mercedes, amit aztán te is láttál a lakásom előtt. Azt hiszem az a legvalószínűbb, amit te mondtál: rajtam keresztül akarja megtalálni Smith-t és az aktát. Ha Beckett-tet megölné, Smith nyilvánosságra hozná az akta tartalmát - összegezte az éjszakai gondolatait Castle.
- Szóval szerinted igazam van?- kérdezte magát kihúzva Espo. Jólesett neki az író elismerése, mert ugyan tisztelte barátját a fantasztikus ötleteiért, az ő kevésbé érdekes kutató munkája nélkül az elméletek csak elméletek maradnának. Most azonban ő adta az ötletet, és ez jó érzéssel töltötte el.
- Igen, szerintem igazad van - nézett rá elismerően Castle. - És Espo, köszönöm! - tette hozzá hálásan.  - Menj, légy az árnyéka! - intett az ajtó felé a nyomozó, aztán amikor az író már nem hallotta, mosolyogva halkan hozzátette: - Eddig is az voltál. 
Castle a megfigyelő felé tartott, amikor Beckett kilépett a kihallgatószoba ajtaján. Meglepődött, hogy a férfi még csak nem is figyelte a kihallgatást.
- Nem kell ám itt lenned, ha ennyire nem érdekel! - vetette oda sértődötten.
- Csak most végeztem a takarítással - védekezett a férfi. - Gates ott állt mögöttem, mint egy rabszolgahajcsár, és figyelte, hogyan mosom fel a padlót. - Beckett hitetlenkedő tekintetét látva hozzátette: - Kérdezz csak meg bárkit!
Kate megcsóválta a fejét, aztán leült a fehér tábla elé, és mivel Castle bátortalanul csak álldogált mögötte, megszólalt: - Most jössz vagy nem?
- Persze - ugrott azonnal a férfi, és leült a nő mellé.
- Megtudtál valamit? - célzott a kihallgatásra, mire a nő csak megrázta a fejét.
- Valamit nem vettünk észre Castle. Végigmehetünk az összes kalandjátékban résztvevőn, de az az érzésem, hogy mindig ugyanoda lyukadunk ki, mint az eddigi kihallgatásokon: bosszantotta őket Weaver sikere, de nem volt indítékuk megölni, mert mindannyian jólmenő üzletemberek, akiknek többet ér a játék izgalma, mint a pénznyeremény.
- Ezt most csak feltételezed? - csodálkozott Castle, mivel Beckett számára csak a bizonyítható tények számítottak.
- Ryan most ellenőrzi a játékosok pénzügyeit, Espo pedig az alibijüket - nézett rá Kate, mintha még a feltételezést is sértőnek találná, hogy csak a következtetésére hagyatkozik.
- Persze - mosolyodott el Castle, miközben szeme megakadt a fehér táblán levő egyik képen.
- Ennek utánajártatok? - bökött ujjával a plüs méhecskére, ami a futár által vitt csomagban volt.  
- Ryan! - kiáltott a nyomozónak Kate, közben levette a képet a tábláról, és a közeledő férfi felé nyújtotta. - Ha végeztél, nézz utána, hogy hol árulják ezt a játékot, és küldjél ki néhány embert, hátha ki tudjuk deríteni, ki vásárolta.
- Komolyan, Beckett? Tudod te, hány ilyet adhatnak el naponta? - rökönyödött meg Ryan, de Beckett szigorú tekintetét látva sóhajtott egyet, és elvette a képet. 
- Gyere Castle! Meghívlak egy kávéra, ha már olyan ügyetlen voltál - intett a pihenő felé mosolyogva Kate. 
Castle boldogan követte a nőt, amikor telefonja zenélése egy óra alatt már másodszor rántotta görcsbe a gyomrát. - Ha minden hívásnál ezt élem át, holnapra gyomorfekélyem lesz - gondolta szomorúan, miközben farzsebéből előhúzta a készüléket.