Változatok egy témára 4/22

Gondolkodott, aztán egy hirtelen elhatározással fogta a telefont, és a névjegyzékben annak az embernek a nevét érintette meg a kijelzőn, akiről úgy gondolta, hogy mellé áll a harcban, és segít megvédeni Beckett-tet. 

Kate nehéz szívvel tette ki az írót a lakása előtt. A férfi nagyon rossz bőrben volt testileg és lelkileg is. Még utána nézett, amikor eltűnt a ház bejárati ajtaja mögött, és azon töprengett, nem kellene-e felhívnia Martha-t vagy Alexis-t, hogy figyeljenek a férfira. Sápadt volt és nyúzott, tekintete megtört és fájdalommal teli, és az is feltűnt a Kate-nek, hogy úgy szorította egyik kezével a másikat, hogy belefehéredtek az ujjai. - Talán a gyomra fájt, vagy hányingere volt, csak nem akarta mutatni - gondolta. - Megbántottam, amikor azt mondtam, hogy nem kell tőle semmi, de akkor is furcsa, hogy egy ilyen ügy nem kelti fel a kíváncsiságát. Vagy valamit titkol előlem?

Megpróbálta elterelni a gondolatait Castle-ről, és az ügyre koncentrálni, de ahelyett, hogy a kihallgatásokra összpontosított volna, újra meg újra megjelent lelki szemei előtt a fekete Mercedes képe, és rossz érzéssel töltötte el, hogy nincs semmi kiindulópontja, amin elindulhatna a kocsival kapcsolatban.
Ahogy kilépett az őrs liftjének ajtaján szeme az irathalmokat böngésző Ryan-en akadt meg.
- Szia - üdvözölte a nyomozót. - Espo?
- Begyűjti a gyanúsítottakat. A Mercedes is az ügyhöz kapcsolódik? - kérdezte minden átmenet nélkül.
- Nem. Követett bennünket néhány utcán keresztül - mondta olyan hangsúllyal, mintha nem tulajdonítana nagy jelentőséget a dolognak, de látta, hogy Ryan aggódva összeráncolta a homlokát, ezért gyorsan elterelte a szót.
- Gyere, szedjük össze, hogy mink van, mert Gates-t már nem várathatom sokáig!
- Castle nem jön?
- Nincs jól - válaszolt Beckett, és újra rossz érzése támadt az íróval kapcsolatban.
Ryan látta, hogy Beckett feszült, így nem feszegette tovább a témát. Fogta a jegyzeteit, és leült a nővel szemben.
A következő órában összehasonlították a kalandjáték szervező cégtől kapott helyszíneket Weaver utazásaival, és pénzügyi tranzakcióival. Úgy látszott, minden a játékban való részvételt támasztotta alá. 
- Itt vannak azok az elutasított írók, akik szóba jöhetnek, mint gyanúsítottak - nyújtott egy listát Beckett elé a nyomozó. A nő elismerően felvonta a szemöldökét. Ismerte Ryan kitartó szorgalmát, mégsem gondolta, hogy ennyi idő alatt leszűkíti a hosszú listát tizennégy íróra.
- Szép munka! - dicsérte meg a férfit, aki erre csak zavartan rakosgatni kezdte a papírjait.
- Abból indultam ki, hogy a futár 30-50 év közötti fehér férfi, vöröses hajjal, bár az lehet, hogy nem az eredeti hajszíne. A bajuszt és a szakállt nem vettem mérvadónak, mert igaza van Castle-nek, az lehet állszakáll. Ennél többet sajnos nem tudtam kihámozni a biztonsági kamerák felvételeiből. Kivettem a listáról a nőket, a sokkal fiatalabbakat és idősebbeket, a feketéket és az ázsiai származásúakat, valamint a külföldieket, mivel egyik tanú sem említette, hogy akcentussal beszélt volna. Aztán végigfuttattam a maradék neveket a repülőterek adatbázisán, így kiestek, akik a gyilkosság idején külföldön tartózkodtak. 
Beckett figyelmesen hallgatta a beszámolót.
- Kérd el azokat az elutasító leveleket, amiket ezek az emberek kaptak Weavertől.
- Már hozzák őket - mondta szerényen Ryan, mire Kate elmosolyodott. Örült, hogy ilyen társai vannak. Közben szeme az írók névsora és a kalandjátékban résztvevők nevei között cikázott, bár érezte, hogy túl nagy szerencse lenne, ha találna egyezést.
- Én is gondoltam rá, de nincs egyezés - szólalt meg Ryan halkan, és Kate szája sarkában újra megjelent a kis mosoly. - Mit gondolsz, téged, vagy Castle-t követte az az autó? - tette fel minden átmenet nélkül a kérdést a férfi, ami azóta izgatta, amióta Beckett elmondta, hogy követték őket.
- Lehet, hogy tévedtem, és nem minket követett, csak arra járt, amerre mi - próbálta jelentéktelennek feltűntetni az eseményt a nő, de tudta, hogy nem valami meggyőző az érvelése.
- Kate, ez nem játék! - Ryan hangja aggódó volt és szokatlanul közvetlen. - Lopott kocsi lopott rendszámmal, és te sem vagy zöldfülű kezdő, akinek üldözési mániája van!
- Mindegy Ryan, mert nincs semmi, amiből kiinduljunk - emelte fel ingerülten a hangját Kate, amivel sikerült elérnie, hogy a nyomozó ne kérdezősködjön többet. - Ellenőrizd az írók alibijét, ha szükséges, hozd be őket! És Ryan! Tényleg szép munka volt - szólt a férfi után megenyhülve, aztán fogta a jegyzeteit, és egy nagy sóhajtással elindult Gates irodája felé. A lehető leggyorsabban túl akart lenni a kapitánynak tett beszámolón.
- Szerencséje Beckett, hogy eszébe jutottam! Nem szeretem, ha úgy kell kihúznom az embereimből a beszámolót. Látom Mr. Castle tényleg árnyékot játszik: felbukkan, aztán eltűnik. Volt legalább valami haszna, hogy túlélte a modellecskét? - kérdezte Gates cinikusan, mire Beckett összeszorította a száját, és vett egy nagy levegőt, hogy sikerüljön önuralmat erőltetnie magára, és ne vágjon vissza valami sértőt a nőnek. 
- Igen. Volt egy használható ötlete - préselte ki a választ a fogai között, aztán hogy elterelje Castle-ről a szót, belekezdett a nyomozás eddigi eredményeinek ismertetésébe. Amikor a végére ért, türelmetlenül várt Gates véleményére. A kapitány elgondolkodva megpörgette kezében tartott szemüvegét, aztán ujját Beckettre szegezte.
- Ellenőrizzék le még egyszer a munkatársait és a családját! Mikor kezdik a kalandjátékban résztvevők kihallgatását?
- Az egyiküket most hozza be Esposito nyomozó, a többieket holnap hallgatjuk ki.
- Igyekezzen sűrűbben tájékoztatni - szúrta oda Gates, aztán intett, hogy Beckett távozhat. 
Kate megkönnyebbülten lépett ki a kapitány irodájából, amikor látta, hogy Esposito egy elegáns öltönyös, kopaszodó, középkorú férfit tessékel a kihallgatóba, amit az öltönyös elég nehezen viselt, mert erőteljesen gesztikulálva, dühtől eltorzult arccal kiabált a nyomozóval a megengedhetetlen rendőrségi eljárás miatt.
Beckett letette a jegyzeteit, felvette íróasztaláról a fekete mappáját és elindult a kihallgató szoba felé. Se teste, se lelke nem kívánta a láthatóan nem éppen együttműködő férfi kihallgatását. Fáradt volt és ideges. Egyre többször gondolt a furcsán viselkedő Castle-re és a fekete Mercedes-re. Mindkét dolog nyugtalanította. Majdnem összeütközött a kihallgatóból kilépő Espo-val, aki kutatón végigmérte.
- Ne vegyem át? - kérdezte.
- Megoldom - mondta a nő, és határozott mozdulttal lépett a szobába, de mielőtt megszólalhatott volna, a férfi már kiabált is.
- Mit képzelnek, hogy csak úgy elráncigálnak a születésnapi partimról a családom és a barátaim szeme láttára! Tudják ki vagyok én? - dühöngött, de nem érte el a kívánt hatást, mert Beckett rendíthetetlen nyugalommal ült vele szemben.
- Kate Beckett nyomozó vagyok, én nyomozok George Weaver gyilkosságának ügyében, ön pedig Samuel Watts, az egyik legjelentősebb ingatlanbefektetésekkel foglalkozó cég többségi tulajdonosa - szólalt meg Kate, amikor a pulykavörös férfi épp levegőt vett két mondat között. Úgy beszélt, mintha nem is venné észre Watts őrjöngését. - Sajnálom, hogy egy jeles rendezvényről hívtuk be, de azt hiszem belátja, hogy az ön érdeke, hogy mielőbb tisztázza magát.
- Tisztázzam magam? Mégis mi folyik itt? - kérdezte elképedve.
Esposito és Ryan a tükör mögül figyelték, hogyan szelídíti meg a nagyképű férfit Beckett. Néhány perc elteltével Watts még dühös, de együttműködő volt. Elismerte, hogy Weaver komoly vetélytársa volt a kalandjátékban, és rettentően bosszantotta, hogy közelebb került a megoldáshoz, mint ő, de nem volt oka megölni, mert a cége sikeres, nincsenek anyagi gondjai, és különben is egy csapatépítő tréning záróbuliján volt a kérdéses időpontban, amire vagy húsz tanúja van.   
A két nyomozó egymásra nézett, aztán Ryan elindult, hogy ellenőrizze Watts alibijét.
- Kösz tesó - szólt utána Espo. Hálás volt, hogy Kevin elvállalta a melót, mert neki még ma este van egy fontos dolga. Még megvárta, hogy Beckett elengedje a háborgó férfit, aztán amikor kilépett az ajtón, mellészegődött.
- Ryan ellenőrzi az alibijét. Mikor hozzam a következő kalandort? - kérdezte.
- Reggel Javi! Meg se forduljon a fejedben, hogy ma még csinálunk valamit! Menjetek haza, majd holnap folytatjuk - mondta Kate. Espo kutatón futtatta végig tekintetét a nő arcán, és nem kerülte el a figyelmét, hogy nemcsak fáradtnak, hanem rendkívül feszültnek is látszik.
- Akkor holnap - búcsúzott el Beckett-től, aki még látta, hogy társa a liftbe lépve éppen telefonál, és arra gondolt, reméli, hogy Javi-nak nyugodtabb és kellemesebb éjszakája lesz, mint neki.
Öt perc múlva már a rendőrség mélygarázsában ült az autójában, kezében a telefonjával. Már legalább egy perce győzködte magát, hogy hívja fel Castle-t, és kérdezze meg tőle, hogy jobban van-e, de félt, hogy a férfi olyan rosszkedvű és elutasító lesz, mint amikor kitette a lakása előtt. Valami nincs rendben a férfival, és addig úgysem lesz nyugodt éjszakája, amíg ki nem deríti, mi a baj. Hirtelen elhatározással a kabátja zsebébe csúsztatta a telefont, indított, és kigurulva a garázsból, Castle lakása felé vette az irányt.