Döbbenten nézte a telefon elsötétülő kijelzőjét, és ijedtében megrándult, amikor váratlanul kinyílt az autó ajtaja.
- Megijedtél? - nézett rá gonosz kis mosollyal Kate, miközben a vezetőülésre huppant. Látta a férfin, hogy még mindig sértődött. Lelkiismeret furdalása volt. Nem akarta megbántani. Mostanában úgyis sokszor feszült a kapcsolatuk, gyakran látja az írót megbántottnak és szomorúnak. Most is inkább a telefonjával játszik, mint hogy az érdekelné, mire jutott a THG-nél.
- Meg sem kérdezed mit derítettem ki? - nézett kérdőn a férfira.
- Mit derítettél ki? - kérdezte Castle anélkül, hogy a nőre nézett volna, vagy egy cseppnyi valódi érdeklődés lett volna a hangjában.
- Azt hittem, jobban lázba hoz egy olyan szervezet működése, ami a Kincs-Vadászat-Játék nevet viseli!
- Reggel már mindent elmondtak a játékról - mondta még mindig közömbösen a férfi. Most cseppet sem érdekelte a kalandjáték. Csak Smith szavaira tudott gondolni, amitől olyan félelem járta át a testét, amit azóta nem érzett, hogy Kate-t meglőtték Montgomery kapitány temetésén. Azóta tudja, hogy nem viselné el a nő elvesztését, amióta látta becsukódni a szemeit a temető füvén fekve, miközben a karjaiban tartotta és szerelmet vallott neki.
- Igen, azt a játékot, amire te fizettél be, de nem azt, amelyikben Weaver játszott. Ha a tiéd is olyan gondolkodtató lesz és annyi utazással jár, mint Weaver-é, akkor felkötheted a gatyád, és készítheted a bőröndödet! - próbálta jobb kedvre deríteni a fásult írót Kate, miközben alaposan körülnézett, de mivel a fekete Mercedes-t nem látta sehol, megnyugodva tette sebességbe az autót és indult el.
- Elmeséled, hogy mi volt benn, vagy még egy kicsit engem cikizel? - kérdezte Castle, hogy elterelje sötét gondolatait.
- Nem cikizlek. Szerintem nagyon fogod élvezni a játékot. Pont olyanoknak találták ki, mint te: fantáziadús, gyermeki énnel rendelkező gazdagoknak, akik egy kis adrenalinlöketre vágynak.
- Most nem is tudom, hogy örüljek, vagy sértődjek meg? Bár ami az adrenalinlöketet illeti, arról te mindig gondoskodsz - mondta huncut mosolyt erőltetve az arcára a férfi, de magában arra gondolt, ugyan holnap indulna a játék, ő nem vesz részt benne. Smith világosan megmondta, hogy ne hagyja el a várost.
- Szóval - kezdte összefoglalni Beckett, amit megtudott. - Weaver három hónapja fizetett be a játékba, amiben rajta kívül még kilencen vettek részt. Akkor kapott egy lyukas érmét, aminek a felületén számok voltak, és az első rejtvényt. Ha sikeresen megfejtette, megkapta annak az országnak a nevét, ahova el kellett utaznia, és egy épületet, ahol a következő rejtvényt kapta. Ha minden rejtvényt megfejtett, akkor sorba kellett raknia az országok nevét, így egy tárgyat kapott. Az érme és a tárgy segítségével megfejthette, hol van elrejtve a kincs. Mit gondolsz mi volt az a tárgy, ami az érméhez tartozott? - nézett kérdőn Castle-re olyan kihívón, hogy a férfi megérezte, Beckett feldobta neki a labdát. Csak pár másodpercig töprengett, aztán összeállt a kép.
- A Hőhullám? - kérdezte meglepetten, és Beckett elégedetten állapította meg, hogy Castle szemében megjelent az izgatott csillogás.
- Bizony a Hőhullám - bólintott Kate.
- És a többi játékos?
- A szervezők szerint hárman voltak igazán közel a megoldáshoz ...
- És valamelyikük talán úgy gondolta, könnyebben célhoz ér ...
- Ha kiiktatja a célegyenesbe érkezett versenyzőt - fejezték be egymás gondolatait, és elégedetten mosolyogtak egymásra.
Egy másodpercig érezték egymás szemének tüzét, ahogy összefonódik a másikkal, felidézve a rég oly gyakori pillanatot. Beckett kapta el előbb a tekintetét, és nézett előre a szélvédőn, aztán Castle is elfordította a fejét, és szeme a kezében szorongatott telehonon állapodott meg. Elkomorult. Fogalma sem volt mitévő legyen.
- Behozatom őket a kapitányságra, és megszorongatjuk egy kicsit őket. Meglátjuk, a rendőrségi kihallgatás is olyan jó kaland-e, mint egy megrendezett játék! - mondta enyhe gúnnyal a hangjában a nő, amikor megszólalt a telefonja. A kijelzőn Ryan neve állt. Beckett összeráncolta a szemöldökét. Most végre megtudják, hogy ki követte őket, vagy kiderül, hogy Castle-nek volt igaza, és csak beképzelte az egészet. Egyik válasznak sem örült volna. Ha követték, akkor még egy ügy, amit meg kell oldani, ha nem, akkor napokig hallgathatja, ahogy az író rajta köszörüli a nyelvét. Felvette a telefont, és azonnal kihangosította.
- Beckett - szólt bele komolyan.
- Beckett, ezt nem fogod elhinni. A keresett Mercedes elvileg nem létezik a nyilvántartásban. Három napja egy Hondáról lopták le ezt a rendszámtáblát, amit a tulajdonosa be is jelentett, és ugyanaznap tettek egy másik bejelentést is ...
- Egy ellopott Mercedes-ről - fejezte be a mondatot Beckett. - Kösz Ryan. Mondok három nevet és címet. Gyanúsítottak a Weaver ügyben. Hozzátok be őket! - adta ki az utasítást, mintha nem is lenne lényeges, amit a fekete Mercedes-ről mondott Ryan.
Castle gyomra még kisebbre szűkült. Most már biztos volt abban, hogy Kate van veszélyben. Összekulcsolta az ujjait, hogy elrejtse a nyomozó elől egyre erősödő remegését. Oldalra pillantott. Beckett-ről is lerítt az idegesség. Alsó ajkát harapdálva mereven nézett ki a szélvédőn.
- Hazavinnél? - törte meg néhány perc múlva a csendet az író. Gyorsan kellett döntenie. Ha az őrsre megy és részt vesz a kihallgatásokon, nem biztos, hogy négyszemközt tud beszélni Smith-szel ha a férfi hívja, és valami ürügyet kell kitalálnia, miért rohan el, ha találkozni akar vele. Jobb lesz, ha hazamegy, és otthon vár a telefonhívásra.
- Mi baj van? - kapta felé csodálkozva tekintetét a nő, és fürkészve méregette.
- Nincs semmi baj, csak ... csak nem érzem jól magam - mondta szemlesütve, bár megállapította, hogy nem hazudott, egyáltalán nem érzi jól magát, igaz, nem a gyomra miatt. Nem gondolta, hogy egyszer még jól jön neki a romlott kagyló okozta betegség.
- Mondtam, hogy maradj otthon és feküdj le - korholta a nő, Castle pedig titokban hálát adott a sorsnak, hogy örökölt valamit anyja színész tehetségéből, és Kate nem vette észre, hogy füllent.
- Ígérd meg, hogy azonnal szólsz, ha rosszabbul vagy, és én küldöm Lanie-t!
- Igenis mami - próbált viccelődni Castle, de maga is érezte, hogy a produkció elég szegényesre sikeredett, főleg, hogy csak egy rosszalló szemforgatást kapott cserébe. Az azonban nagyon is jólesett neki, hogy Kate szemében igazi aggodalmat látott.
Háromnegyed óra múlva az író már a dolgozószobájában ült, és Kate mosolygó képét nézte az érintőtábla közepén, miközben telefonját az ujjai között forgatta. Olyan gyönyörű és életteli volt a nő a képen, hogy nem tudta levenni róla a szemét.
Halkan nyílt a szoba ajtaja. Alexis odalépett apja mögé, gyengéden átkarolta a vállát, és fejét a férfi feje mellé dugta úgy, hogy arcuk simogatva összeérjen.
- Mi a baj Apa? - kérdezte szelíden.
- Semmi kicsim, semmi - mondta a férfi halkan, mire a lány elvette ölelő karjait és hátra lépett.
- A nagyi mondta, hogy reggel jókedvűen, feldobódva megszöktél ápoló karjai közül, most pedig magadba roskadva bámulod Beckett nyomozó anyjának gyilkossági ügyét. Ne akarj becsapni! - mondta megbántottan.
Castle megfordult a székkel, és lánya szemébe nézett.
- Nem is tudom, kitől örökölted a kiváló megfigyelőképességedet! - próbálta egy halvány mosollyal elterelni a szót, de Alexis komoly arccal, karba font kezekkel türelmesen nézett vele szembe.
- Azt hiszem, nem tudom megvédeni - sóhajtotta Castle.
Alexis az apja elé guggolt, megfogta a kezét és égszínkék szemét a férfiéba fúrta.
- Apa! Te nem vagy rendőr! Te egy író vagy. Nem gondolod, hogy ideje lenne segítséget kérni, mielőtt valakinek baja esik? - kezdte szelíden, de egyre dühösebben folytatta. - Lehet, hogy olyan hatalommal akarsz szembeszállni, amiről fogalmad sincs. És ha téged ér valami? A nagyira és rám nem gondolsz?
- Ugye tudod, hogy nincs nálad fontosabb ember az életemben? De meg kell védenem. Miattam került ebbe a helyzetbe. Felelős vagyok érte - nézett könyörgőn a lányára, remélve, hogy megérti az indokait.
- Csak azt kérem Apa, hogy gondold végig - mondta a lány, aztán elengedte Castle kezét, és amilyen csendben jött, úgy lépett ki az ajtón.
Castle visszafordult, és merengve nézte Kate fényképét. Talán Alexis-nek igaza van, és segítséget kellene kérnie. Gondolkodott, aztán egy hirtelen elhatározással fogta a telefont, és a névjegyzékben annak az embernek a nevét érintette meg a kijelzőn, akiről úgy gondolta, hogy mellé áll a harcban, és segít megvédeni Beckett-tet.
- Mit derítettél ki? - kérdezte Castle anélkül, hogy a nőre nézett volna, vagy egy cseppnyi valódi érdeklődés lett volna a hangjában.
- Azt hittem, jobban lázba hoz egy olyan szervezet működése, ami a Kincs-Vadászat-Játék nevet viseli!
- Reggel már mindent elmondtak a játékról - mondta még mindig közömbösen a férfi. Most cseppet sem érdekelte a kalandjáték. Csak Smith szavaira tudott gondolni, amitől olyan félelem járta át a testét, amit azóta nem érzett, hogy Kate-t meglőtték Montgomery kapitány temetésén. Azóta tudja, hogy nem viselné el a nő elvesztését, amióta látta becsukódni a szemeit a temető füvén fekve, miközben a karjaiban tartotta és szerelmet vallott neki.
- Igen, azt a játékot, amire te fizettél be, de nem azt, amelyikben Weaver játszott. Ha a tiéd is olyan gondolkodtató lesz és annyi utazással jár, mint Weaver-é, akkor felkötheted a gatyád, és készítheted a bőröndödet! - próbálta jobb kedvre deríteni a fásult írót Kate, miközben alaposan körülnézett, de mivel a fekete Mercedes-t nem látta sehol, megnyugodva tette sebességbe az autót és indult el.
- Elmeséled, hogy mi volt benn, vagy még egy kicsit engem cikizel? - kérdezte Castle, hogy elterelje sötét gondolatait.
- Nem cikizlek. Szerintem nagyon fogod élvezni a játékot. Pont olyanoknak találták ki, mint te: fantáziadús, gyermeki énnel rendelkező gazdagoknak, akik egy kis adrenalinlöketre vágynak.
- Most nem is tudom, hogy örüljek, vagy sértődjek meg? Bár ami az adrenalinlöketet illeti, arról te mindig gondoskodsz - mondta huncut mosolyt erőltetve az arcára a férfi, de magában arra gondolt, ugyan holnap indulna a játék, ő nem vesz részt benne. Smith világosan megmondta, hogy ne hagyja el a várost.
- Szóval - kezdte összefoglalni Beckett, amit megtudott. - Weaver három hónapja fizetett be a játékba, amiben rajta kívül még kilencen vettek részt. Akkor kapott egy lyukas érmét, aminek a felületén számok voltak, és az első rejtvényt. Ha sikeresen megfejtette, megkapta annak az országnak a nevét, ahova el kellett utaznia, és egy épületet, ahol a következő rejtvényt kapta. Ha minden rejtvényt megfejtett, akkor sorba kellett raknia az országok nevét, így egy tárgyat kapott. Az érme és a tárgy segítségével megfejthette, hol van elrejtve a kincs. Mit gondolsz mi volt az a tárgy, ami az érméhez tartozott? - nézett kérdőn Castle-re olyan kihívón, hogy a férfi megérezte, Beckett feldobta neki a labdát. Csak pár másodpercig töprengett, aztán összeállt a kép.
- A Hőhullám? - kérdezte meglepetten, és Beckett elégedetten állapította meg, hogy Castle szemében megjelent az izgatott csillogás.
- Bizony a Hőhullám - bólintott Kate.
- És a többi játékos?
- A szervezők szerint hárman voltak igazán közel a megoldáshoz ...
- És valamelyikük talán úgy gondolta, könnyebben célhoz ér ...
- Ha kiiktatja a célegyenesbe érkezett versenyzőt - fejezték be egymás gondolatait, és elégedetten mosolyogtak egymásra.
Egy másodpercig érezték egymás szemének tüzét, ahogy összefonódik a másikkal, felidézve a rég oly gyakori pillanatot. Beckett kapta el előbb a tekintetét, és nézett előre a szélvédőn, aztán Castle is elfordította a fejét, és szeme a kezében szorongatott telehonon állapodott meg. Elkomorult. Fogalma sem volt mitévő legyen.
- Behozatom őket a kapitányságra, és megszorongatjuk egy kicsit őket. Meglátjuk, a rendőrségi kihallgatás is olyan jó kaland-e, mint egy megrendezett játék! - mondta enyhe gúnnyal a hangjában a nő, amikor megszólalt a telefonja. A kijelzőn Ryan neve állt. Beckett összeráncolta a szemöldökét. Most végre megtudják, hogy ki követte őket, vagy kiderül, hogy Castle-nek volt igaza, és csak beképzelte az egészet. Egyik válasznak sem örült volna. Ha követték, akkor még egy ügy, amit meg kell oldani, ha nem, akkor napokig hallgathatja, ahogy az író rajta köszörüli a nyelvét. Felvette a telefont, és azonnal kihangosította.
- Beckett - szólt bele komolyan.
- Beckett, ezt nem fogod elhinni. A keresett Mercedes elvileg nem létezik a nyilvántartásban. Három napja egy Hondáról lopták le ezt a rendszámtáblát, amit a tulajdonosa be is jelentett, és ugyanaznap tettek egy másik bejelentést is ...
- Egy ellopott Mercedes-ről - fejezte be a mondatot Beckett. - Kösz Ryan. Mondok három nevet és címet. Gyanúsítottak a Weaver ügyben. Hozzátok be őket! - adta ki az utasítást, mintha nem is lenne lényeges, amit a fekete Mercedes-ről mondott Ryan.
Castle gyomra még kisebbre szűkült. Most már biztos volt abban, hogy Kate van veszélyben. Összekulcsolta az ujjait, hogy elrejtse a nyomozó elől egyre erősödő remegését. Oldalra pillantott. Beckett-ről is lerítt az idegesség. Alsó ajkát harapdálva mereven nézett ki a szélvédőn.
- Hazavinnél? - törte meg néhány perc múlva a csendet az író. Gyorsan kellett döntenie. Ha az őrsre megy és részt vesz a kihallgatásokon, nem biztos, hogy négyszemközt tud beszélni Smith-szel ha a férfi hívja, és valami ürügyet kell kitalálnia, miért rohan el, ha találkozni akar vele. Jobb lesz, ha hazamegy, és otthon vár a telefonhívásra.
- Mi baj van? - kapta felé csodálkozva tekintetét a nő, és fürkészve méregette.
- Nincs semmi baj, csak ... csak nem érzem jól magam - mondta szemlesütve, bár megállapította, hogy nem hazudott, egyáltalán nem érzi jól magát, igaz, nem a gyomra miatt. Nem gondolta, hogy egyszer még jól jön neki a romlott kagyló okozta betegség.
- Mondtam, hogy maradj otthon és feküdj le - korholta a nő, Castle pedig titokban hálát adott a sorsnak, hogy örökölt valamit anyja színész tehetségéből, és Kate nem vette észre, hogy füllent.
- Ígérd meg, hogy azonnal szólsz, ha rosszabbul vagy, és én küldöm Lanie-t!
- Igenis mami - próbált viccelődni Castle, de maga is érezte, hogy a produkció elég szegényesre sikeredett, főleg, hogy csak egy rosszalló szemforgatást kapott cserébe. Az azonban nagyon is jólesett neki, hogy Kate szemében igazi aggodalmat látott.
Háromnegyed óra múlva az író már a dolgozószobájában ült, és Kate mosolygó képét nézte az érintőtábla közepén, miközben telefonját az ujjai között forgatta. Olyan gyönyörű és életteli volt a nő a képen, hogy nem tudta levenni róla a szemét.
Halkan nyílt a szoba ajtaja. Alexis odalépett apja mögé, gyengéden átkarolta a vállát, és fejét a férfi feje mellé dugta úgy, hogy arcuk simogatva összeérjen.
- Mi a baj Apa? - kérdezte szelíden.
- Semmi kicsim, semmi - mondta a férfi halkan, mire a lány elvette ölelő karjait és hátra lépett.
- A nagyi mondta, hogy reggel jókedvűen, feldobódva megszöktél ápoló karjai közül, most pedig magadba roskadva bámulod Beckett nyomozó anyjának gyilkossági ügyét. Ne akarj becsapni! - mondta megbántottan.
Castle megfordult a székkel, és lánya szemébe nézett.
- Nem is tudom, kitől örökölted a kiváló megfigyelőképességedet! - próbálta egy halvány mosollyal elterelni a szót, de Alexis komoly arccal, karba font kezekkel türelmesen nézett vele szembe.
- Azt hiszem, nem tudom megvédeni - sóhajtotta Castle.
Alexis az apja elé guggolt, megfogta a kezét és égszínkék szemét a férfiéba fúrta.
- Apa! Te nem vagy rendőr! Te egy író vagy. Nem gondolod, hogy ideje lenne segítséget kérni, mielőtt valakinek baja esik? - kezdte szelíden, de egyre dühösebben folytatta. - Lehet, hogy olyan hatalommal akarsz szembeszállni, amiről fogalmad sincs. És ha téged ér valami? A nagyira és rám nem gondolsz?
- Ugye tudod, hogy nincs nálad fontosabb ember az életemben? De meg kell védenem. Miattam került ebbe a helyzetbe. Felelős vagyok érte - nézett könyörgőn a lányára, remélve, hogy megérti az indokait.
- Csak azt kérem Apa, hogy gondold végig - mondta a lány, aztán elengedte Castle kezét, és amilyen csendben jött, úgy lépett ki az ajtón.
Castle visszafordult, és merengve nézte Kate fényképét. Talán Alexis-nek igaza van, és segítséget kellene kérnie. Gondolkodott, aztán egy hirtelen elhatározással fogta a telefont, és a névjegyzékben annak az embernek a nevét érintette meg a kijelzőn, akiről úgy gondolta, hogy mellé áll a harcban, és segít megvédeni Beckett-tet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése