- Á! A jó öreg bosszú! - kiáltott fel Castle, Kate pedig mosolyogva állapította meg újra, mennyire szereti a férfi szemében megcsillanó fényt, amikor rájön egy ügy megoldására.
- Azért még ne hamarkodjunk el semmit - hűtötte le Beckett a lelkendező írót. - Még néhány dolgot tisztáznunk kell, mielőtt ráhúzzuk a nőre a vizes lepedőt.
- Tudom, tudom, de azért a vacsora még áll, ugye? - kérdezte szorongva Castle, mivel tudta, hogy ilyen közel az ügy lezárásához Kate nem fogja elodázni a nő kihallgatását és másnap begyűjteni a még szükséges bizonyítékokat. Ilyenkor ha kellett, még éjfélkor is az őrsön volt, hogy pontot tehessen a nyomozás végére, és rács mögé dughassa a gonoszokat.
- Persze. Az ügy és a jelentés megvár - válaszolta meglepetésére a nő. Életében először Kate Beckett úgy döntött, hogy előbbre helyezi a magánéletét a munkájánál, és csodálkozva vette tudomásul, hogy egy cseppnyi lelkiismeret furdalása sincs emiatt. - Gyere Castle! Üljünk le egy kicsit a parkban! - intett fejével az épület előtti gyönyörűen gondozott terület felé. - Most már én is éhes vagyok, megenném az ebédemet - paskolta meg táskája oldalát, jelezve, hogy a kis salátás dobozka benne rejlik.
Castle mosolyogva húzta fel a szemöldökét. Olyan szokatlan volt Kate viselkedése, ami kellemesen meglepte. Megtorpant, aztán boldogan követte a nőt a park első padjához.
- Tudod, ha romantikus szerelmes regényeket írnék, akkor biztosan felhasználnám ezt a pillanatot az egyik regényemben - nézett körbe hátradőlve az író. - A szikrázó napsütés fényei játszanak a színpompás virágok szirmain, lágy, langyos szellő libbenti a faleveleket, átengedve a meleg tavaszi napsugarakat a lombok között, hogy szelíden megsimogassák az arcunkat, miközben kettesben ülök egy padon New York legszebb nyomozónőjével - nézett az erős fénytől hunyorogva a mellette falatozó Kate-re.
- New York? - emelte rá tekintetét a nő kihívón.
- Oké, oké! A szerelmes regényekben lehet túlozni! A világ legszebb nyomozónőjével - javította ki magát incselkedve Castle, miközben tekintetét végigfuttatta Kate gyönyörű arcán, végül ragyogó szemébe nézett. Nyelt egyet. - Valóban gyönyörű vagy - mondta halkan, elkomolyodva.
Kate kezében megállt a kis műanyag villa. Egy pillanat alatt eljutottak a pajkos évődéstől a szerelmei vallomás előszobájáig, és ettől zavarba jött. A férfi szerelmesen csillogó kék szemébe nézett.
- Ne túlozz Castle! Ezt még egy lányregény sem bírja el - nevette el magát, amivel oldotta a köztük levő vibráló feszültséget. Újra falatozni kezdett, és közben arra gondolt, milyen jó érzés, ahogy egyre közelebb engedi magához a férfit. Az idilli helyzetet telefoncsörgése szakította meg, mire Castle bosszúsan vágott egy grimaszt.
- Szia Ryan! Találtál valamit? - kérdezte, miközben kihangosította a készüléket.
- Újra leellenőriztük Weaver feleségét, de az alibije megállt. Indítéka sem volt, mivel a kiadó tulajdonjogának az 50 százaléka eddig is az övé volt. A gyerekek öröklik az apjuk részét úgy, hogy az édesanyjuk felügyeli a vagyont a nagykorúságukig. Ráadásul mindenki szerint jó viszonyban volt a válás után is a férjével. Espo kiderítette Samantha Bell eredeti nevét, arra is kiadtuk a körözést. Sikerült róla szereznünk az egyik színházi ügynöknél egy jó fotót, amit kiküldtünk a repterekre, és a játékboltokat ellenőrző kollégákhoz. A technikusok most hasonlítják össze a Weaver és Marty Knoll lakásán talált ujjlenyomatokat, amiket még akkor vettek le, amikor a férfi öngyilkos lett - sorolta Ryan az információkat szinte egy szuszra.- Ja és a legfontosabb! Samantha Bell az eredeti nevén méhmérget vásárolt négy nappal ezelőtt.
- Miért vettek ujjlenyomatokat egy öngyilkosságnál? - vonta össze a szemöldökét Beckett.
- A háziúr gyilkosságnak jelentette be az esetet, kivonultak a helyszínelők, és csak később állapította meg az orvosszakértő, hogy öngyilkosság történt.
- Kösz Ryan! Szép munka - dicsérte meg kollégáját Beckett.
- És most? - nézett rá kérdőn Castle.
- Téged kiteszlek a lakásodnál, hogy nekiláthass a vacsorának, én pedig beszámolok Gates-nek a fejleményekről - válaszolt kocsija felé sietve a mögötte loholó férfinak Kate, miközben egy laza mozdulattal a szemetesbe hajította a kiürült salátásdobozt.
Két óra múlva Castle ránézett az órájára, miközben lenyalta ujjáról a fakanálról rácseppenő szószt. Jól áll a vacsorával - állapította meg, de nem beszélték meg, hogy mikor jön Kate, ezért tanácstalanul nézett az ételre. Lenullázta a hőfokszabályozót, és elkezdett teríteni. Szerette volna, hogy minden tökéletes legyen ezen az estén. Éppen egy gyertyatartót állított az asztal közepére, amikor farzsebében zizegni kezdett a telefon. Végigfutott rajta egy rossz érzés. Mit lesz, ha Smith hívja? Kapkodva húzte előakészüléket, és megkönnyebbült mosollyal az arcán nyugtázta, hogy Kate hívja.
- Kisasszony! A vacsora csak önre vár! - modta színpadiasan a telefonba, majd hozzátette: - És a szakács is!
- Castle! Most hozták be a reptérről Samantha Bell-t. Ki kell hallgatnom - hallotta Beckett szomorúan csengő hangját. - Itt akarsz lenni?
- És a vacsora? - kérdezte csalódott hangon.
- Lehet, hogy egy kicsit késni fogok, de ott leszek! - A férfi hallotta a nő hangján, hogy vigasztalni akarja, és hogy szíve szerint otthagyná az egész ügyet, de tudta, hogy Beckett mennyire kötelességtudó, és azt teszi, amit tennie kell.
- Várlak - mondta határozottan, miközben arra gondolt, tulajdonképpen négy éve folyamatosan ezt teszi.
- Biztos, hogy nem akarsz itt lenni?
- Azzal csak az idő megy, míg én odaérek. Szorongasd meg inkább minél gyorsabban, és gyere hozzám mielőbb!
Kate elgondolkodva tette le a telefont. Máskor ki nem hagyta volna Castle azt a kihallgatást, ahol a gyanúsítottra rábizonyítják a gyilkosság elkövetését, és a katarzis élményével figyelik, ahogy elvezetik a zárkába tettest. Nagyon fontos lehet neki az a vacsora, ha inkább rám vár, ahelyett, hogy iderohanna.
- A nő a kihallgatóban van. Castle nem jön? - szólalt meg az asztal mellett álló Esposito. Beckett nem is vett észre, mikor lépett oda kollégája.
- Nem - nézett fel a férfira, aki morcos ábrázattal nézett vele szembe. - Valami baj van? - kérdezte, de Espo csak megrázta a fejét. Mégsem mondhatja el Beckett-nek, hogy Castle és ő tudja csak, hogy talán veszélyben van az élete. Egész nap azon töprengett, beavassa-e a titokba Ryan-t, végül úgy döntött, még vár vele.
- Gyere! - állt fel fekete mappájával a kezében Beckett. - Zárjuk le ezt az ügyet!
Esposito meglepődött. Amióta Castle megjelent az őrsön, Kate mindig vele hallgatta ki a gyanúsítottakat, ő pedig Ryan-nel, így kimondottan örült, hogy Beckett most őt hívta. Sokszor figyelte a nő kihallgatási technikáját a tükör mögül. Most sem csalódott. A nyomozó tartása, tekintete olyan magabiztosságról tanúskodott, hogy a pökhendi arccal várakozó Samantha Bell tíz perc alatt megadta magát Beckett logikus, bizonyítékokkal alátámasztott érvelésének. Fél óra múlva már készülhetett a jegyzőkönyv a vallomásról, miszerint Samantha, aki együtt élt a feltörekvő író Marty Knoll-lal, ki akarta használni Weaver befolyását és pénzét a színészi karrierje építésében. A dolog akkor futott zátonyra, amikor Weaver rajta kapta őket Marty-val. Hiába próbálta visszakönyörögni magát, Weaver hajthatatlan volt. Aztán Marty megkapta az elutasító levelet, és teljesen belebetegedett. Amikor Samantha rájött, hogy szerelme Weaver miatt lett öngyilkos, bosszút esküdött. Méhmérget vett, mivel tudta, hogy a férfinál a szer súlyos allergiát vált ki. Szobalánynak öltözve besurrant a lakásba, eltüntette az ellenszert, aztán amikor Weaver hazatért, mint futár jelent meg az ajtóban. Mint színésznő, könnyen egy nagydarab,vörös szakállú, bajszos férfivá maszkírozta magát, és amikor Weaver hátat fordított egy kis kilövő szerkezettel belelőtte a hátába a mérgezett tűt. A szerkezetet Marty regényének illusztrációja alapján az egyik filmes technikus ismerősével készíttette el. Ha Sylvia Adams, a prosti, nem erősködik, hogy Weavert megölték, mindenki elkönyvelte volna az esetet egy tragikus méhcsípésnek.
- Castle most biztosan azt kérdezné, hogy Weaver miért az ő regényének a címét hajtogatta a halála előtt - töprengett Espo.
- Gondolom, nem ismerte fel Samantha-t, és azt hitte, hogy a kalandjáték mesés nyereményéért akarja valaki megölni - adta meg a választ Beckett, aztán búcsúzóul intett Esponak, és egy nagy levegőt véve kopogott Gates irodájának ajtaján.
A kapitány nem emelte fel a fejét, csak a szemüvege fölött nézett a nyomozóra.
- Mondja, hogy megoldották az ügyet! Szeretnék már egy polgármester mentes estét magamnak!
- Megoldottuk asszonyom! - tette le a vallomásról készült jegyzőkönyvet a nő elé, aki elégedetten vette le a szemüvegét és dőlt hátra a székében.
- Reméltem is, hogy ennyi idő alatt pontot tesznek az ügy végére - mondta, mintha az lenne a legtermészetesebb dolog a világon, hogy néhány nap alatt megoldanak egy gyilkossági ügyet.
- Most, hogy megvan a gyilkos, szeretnék egy szabadnapot kérni asszonyom - nézett rendíthetetlen tekintettel a kapitány szemébe Beckett.
- A jelentés legyen az asztalomon, és mehet - válaszolta ellentmondást nem tűrőn Gates. Beckett összeszorított szájjal bólintott, és kilépett az irodájából, Ryan és espo látták, hogy a nő szeme gyilkos szikrákat szór, ahogy kilépett Gates-től, így azonnal odaléptek hozzá.
- Castle már egy órája vár rám a vacsorával, de még meg kell írnom a jelentést - mondta ki, hogy mi nyomja a szívét. Maga is meglepődött, hogy ilyen könnyedén elárulta barátainak a Caste-vel együtt töltött este tervét. Zavarában gyorsan hozzátette: - Persze az várhat. Nem olyan fontos.
Espo és Ryan elégedetten összeütötték öklüket a nő háta mögött, és egymásra kacsintottak.
- Mondta Gates, hogy a jelentést csak te írhatod meg? - kérdezte Ryan ártatlanul, mire Beckett felkapta a fejét.
- Na, menj! Ne várakoztasd meg a firkászunkat, még elhűl a vacsora! Majd mi megírjuk - adta a kezébe a kabátját mosolyogva Javi, és fejével a lift felé intett.
Kate hálásan a két férfire nézett, aztán egy hirtelen mozdulattal kikapta Espo kezéből a kabátját, és már rohant is a lift felé. - Aztán ki ne hagyjatok semmit! - kiáltott vissza jókedvűen a két meglepett nyomozónak.
Castle a telefont forgatta az ujjai között, miközben azon töprengett, haragudni fog-e rá Kate, ha felhívja, és megkérdezi, végzett-e a kihallgatással, mikor csengettek. Gyorsan zsebre tette a telefont, és izgatottan ment ajtót nyitni. Ahogy kitárta az ajtót, még a lélegzete is elállt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése