Változatok egy témára 4/16

- Maradnál? - kérdezte a tündöklő zöld szempárba nézve szinte suttogva.

Kate Castle mellé lépett, és éppen csak a bőréhez érve finoman végigsimított az arcán. Maga sem értette, miért tette meg a gyengéd, bensőséges mozdulatot. Egyszerűen szüksége volt arra, hogy megérinthesse a férfit.

Castle-t meglepte a nő gyengéd mozdulata, a szeméből áradó melegség, amelyben látta a féltést, és felfedezni vélte a szerelem apró lángocskáját. Vagy csak a képzelete játszik vele?

Lanie arcán végigsuhant egy mosoly, ahogy a fecskendőt maga elé tartva szeme sarkából két barátjára nézett. Látta, ahogy szemük csillogva merül el a másikéban, és megszűnik számukra a külvilág.

Sajnálta megtörni a pillanatot, ezért egy darabig még szöszmötölt, és csak sokára szólalt meg. - Fordulj oldalra! 

Castle arcán a réveteg mosolyt felváltotta a kétségbeesés, aztán ahogy a Lanie kezében levő tűre nézett összerázkódott, de végül egy szó nélkül oldalra fordult és lejjebb tolta a pizsamanadrágját.

- Ide adtam be a reggeli injekciót is. Látom jól bekeményedett az izom - tapogatta meg Lanie a szúrás helyét. - Kicsit borogatni kellene. Fordulj a másik oldaladra, és kérlek, végre egyszer ne feszítsd meg magad, mert még holnap is fájni fog a helye!

Castle egy sóhaj kíséretében megfordult, így szembe került a két nővel. Kate meglátta a férfi félelemmel teli, beletörődő arcát. Amikor először tapasztalta meg, hogy mennyire fél Castle az injekciótól még megmosolyogták és viccelődtek kicsit rajta, de azt is tudta, hogy egy jelentéktelennek tűnő dologtól való félelem milyen nagy úr tud lenni, és mekkora lelki erő kell a legyőzéséhez. Leguggolt az ágy mellé, így arca egy vonalba került a férfiéval. Kate megfogta az író kezét. Egymásra  néztek, és a nő érezte, hogy Castle szinte kapaszkodik a tekintetébe, miközben egyre erősebben szorítja a kezét. Aztán megrándult az egész teste, és egy pillanatra fájdalomtól eltorzult az arca, de a szemkontaktust nem szakították meg. Kate érezte ahogy enyhül a szorítás a kezén, és elernyed a férfi teste.

- Már egészen jól viseled - szólalt meg Lanie, hangjában őszinte dicsérettel. - Mégis csak jó hatással van rád Kate, vele még ezt is kibírtad ellenkezés és nyafogás nélkül!

Castle elmosolyodott, de még nem volt ereje reagálni a megjegyzésre. - Igen, vele mindet kibírnék - gondolta, miközben szomorúan vette tudomásul, hogy Kate elengedte a kezét.

- Azért ne akarj többször megszúrni - mondta szenvedő arccal, közben felhúzta a nadrágját, megfordult és magára húzta a takarót. 

- Van valami új fejlemény az ügyben? - kérdezte, hogy elterelje a szót a betegségéről.

A két nő összenézett. - A kíváncsiságodat semmi nem tudja kordában tartani ugye? - kérdezte Kate.

- Ami azt illeti, van új hírem - vette át a szót Lanie, mire Beckett rosszallóan nézett rá.

- És ezt csak most mondod?

- Drágám, eddig más ügyben kerestél, és abban próbáltam segíteni, a nyomozásról szó sem esett, ha jól emlékszem - nézett barátnőjére jelentőségteljesen Lanie.

- Jó, jó! Mondd, mit találtál! - jött zavarba a nyomozó, és csak úgy villant a szeme az orvos felé. Nem szerette volna, ha Castle valamit is megsejt a Lanie-vel folytatott beszélgetésükből.

- Az biztos, hogy az áldozatba az allergiát kiváltó méh méreg azzal a kis tűvel került, amit a szőnyegen találtak. A technikusok megállapították, hogy olyan szerkezetből lőhették ki, aminek a hatótávolsága nem lehetett nagyobb 2-3 méternél, különben biztosan nem ért volna célba.

- Akkor a gyanúsítottjaink száma már egészen biztosan kettő, Sylvia Adams és a futár. Eddig is tudtuk, hogy csak ők jöhetnek számításba, de így már ez bizonyítható. Már csak az a kérdés, hogy ki volt a futár és mi volt az indítéka. 

- Sylvia Adams-t kizártad? Talán nem tetszett neki a szex - szólalt meg elgondolkodva az író.

- Castle! Fizetett prosti volt! Hozzászokhatott sok furcsasághoz ami az ügyfeleit illeti, indítéka nem volt, ráadásul ő erősködött, hogy nem természetes halállal halt meg az áldozat, hanem meggyilkolták.  Előbb ölné meg egy visszautasított dühös író, mint Sylvia Adams!
- Még hogy egy író? - háborodott fel a férfi.
- Te is gyanúsított lennél, ha nem rontottad volna el a gyomrod. 
- Én? Gyanúsított?
- Igaz is, hol etted azt a romlott kagylót? - kérdezte összeszűkült szemmel Kate, bár tudta a választ.
- Én ... Nem mindegy? - próbálta terelni a szót.
- Nem, mert mindenkinek baja lehet, akik ugyanazt ették mint te, akkor viszont értesítenünk kell a közegészségügyet.
- Én mondtam - szólt közbe Lanie.
- Szóval? Kivel vacsoráztál? - gonoszkodott Kate. Kíváncsi volt, mennyire őszinte vele az író.
- Csak egy barátommal - nézett Lanie-re az író, mintha tőle várná a megoldást.
- Barátoddal? - fürkészte az arcát Beckett, szeme már szikrákat szórt.
- Miért? Talán nem vacsorázhatok egy kedves barátommal? - nézett vissza Castle dacosan. Ha harc, hát legyen harc - gondolta. 
- És az a kedves barátod annyira hasonlít rám, hogy Gates kapitány először azt hitte, velem vacsorázol? - kérdezte olyan hangsúllyal, mintha ezzel adná meg a férfinak a kegyelemdöfést.
Castle lélegzete elakadt. Gates látta őt Tiffany-val a Q3-ban? Akkor neki vége. De miért is lenne vége? Beckett észre sem vette évekig, aztán szerelmet vallott neki, de akkor sem viszonozta az érzelmeit, azóta csak vár, hátha egyszer Kate lebontja a köztük levő falat, és elfogadja a szerelmét. De meddig kell várnia? Talán bűn, hogy találkozik olyan nőkkel, akik észreveszik, mint férfit? - gondolta dacosan.
- Most, hogy így mondod, valóban hasonlít rád - vágott vissza szemtelen mosollyal, egyenesen a nő szemébe nézve.
Kate-et éppen vett egy mély levegőt és válaszra nyitotta a száját, amikor hirtelen kinyílt az ajtó, és Martha viharzott be rajta.
- Na kedveskéim elláttátok a baját ennek a nagy gyereknek? - kérdezte, de amikor meglátta Kate dühös és Lanie nyugtalan tekintetét, feddőn a fiára nézett. - Richard! Remélem nem bosszantottad fel Beckett nyomozót és Dr. Parish-t?
- Dehogy! Jól viselkedett ... kivételesen - mondta megkönnyebbülten Lanie, aki eddig kétségbeesve figyelte, hova fajul a beszélgetés Kate és Rick között. Felfoghatatlan volt a számára, hogyan tudnak egy pillanat alatt olyan helyzetet teremteni, aminek megint az a vége, hogy szenvedést okoznak maguknak. A legjobbkor lépett a színre Martha, mint egy jó színésznő - állapította meg magában.
- Akkor várlak benneteket vacsorára. Nem valami különleges, de gondolom jólesik egy kis meleg étel egy hosszú, fárasztó nap után.
Kate és Lanie egy kicsit ellenkeztek, és Castle tett egy halk megjegyzést anyja főzőtudományáról, Martha lehengerlő invitálásának lehetetlen volt ellenállni, így követték az étkezőbe.      
- Richard ez a tiéd - tett elé egy bögre teát és egy tálkán néhány szem kekszet az anyja. A férfi meghökkenve nézte a száraz süteményeket, ami nem kerülte el a nő figyelmét. - Csak nem gondoltad, hogy ehetsz ebből a finom pasta carbonara-ból?
- Reménykedtem. Már kilyukad a gyomrom - mondta sóvárogva, de ahogy felnézett a tányérról, három mosolygó szempárral találta szembe magát. Kate is mosolyog - állapította meg magában. - Akkor talán nem haragszik rám. Vagy csak féltékeny volt? - töprengett.
- Tényleg jobban vagy, ha visszatért az étvágyad, de fogadj szót anyukádnak ha nem akarsz újra a kezeink közé kerülni - figyelmeztette Lanie.
Az étel is finomra sikerült, amit Castle sóvárgó szemekkel nézett. Néha morgolódott az élet igazságtalansága miatt, amiért anyja akkor főzi az egyetlen ehető ételt, amikor ő nem kaphat belőle. Kellemes beszélgetéssel telt a vacsora. Beckett-ből elszállt a féltékenység érzése, és már az sem érdekelte, hogy Gates sürgetése ellenére nem az őrsön tölti az estét, hanem a számára nagyon is fontos emberekkel.