Változatok egytémára 4/23

Hirtelen elhatározással a kabátja zsebébe csúsztatta a telefont, indított, és kigurulva a garázsból, Castle lakása felé vette az irányt.

Castle a hűtőszekrény ajtaját fogva elmerülten nézte a hideg pára mögül előtűnő finomságokat. Azon töprengett, vajon melyik ételt viselné el bizonytalan gyomra. Egész nap szinte semmit nem evett, csak délelőtt rágcsált el néhány kekszet és ivott egy kis teát, késő estére már nem tudta eldönteni, hogy a betegségtől vagy az éhségtől fáj-e a gyomra, netán az idegességtől, ami a Mr. Smith telefonhívását követő félelemből táplálkozott. Hosszas töprengés után a csokis jégkrémen állt meg a tekintete. A hideg lehűtené égő gyomrát, a csoki pedig a lelkének tenne jót. Éppen kivette a jeges finomságot a hűtőből, amikor kopogtak.

- Na végre! - mondta maga elé hangosan, miközben az órájára pillantott. Már négy óra telt el a telefonhívása óta, épp ideje, hogy megérkezzen a segítség. - Azt hittem, már sosem érsz ide - mondta, miközben kitárta az ajtót, de mozdulatlanná dermedt a meglepetéstől, amikor meglátta az ajtóban álló Beckett-tet.

- Vársz valakit? - kérdezte bizonytalanul a nő, és már átkozta azt a percet, amikor eldöntötte, hogy eljön meglátogatni az írót.
Castle-nek elakadt a szava. Hirtelen nem tudta, milyen magyarázatot adjon, amivel nem fedi fel a valóságot, és nem is érti félre Kate.
- Gyere beljebb! - nyögte ki nagy nehezen, de a nő csak állt az ajtóban. Legszívesebben sarkon fordult volna, amikor rájött, hogy a férfi valakit vár. Száguldottak a gondolatai. Castle kitért a válaszadás elől, lehet, hogy a barna hajú szépséget várja, ő meg hívatlanul megjelent? - árasztotta el a féltékenység.
- Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e - mondta zavartan. - De látom, nincs semmi baj, úgyhogy nem megyek be, nem akarok zavarni - mondta, miközben a mereven nézte a férfi ingének felső gombját. Nem tudott Castle szemébe nézni, nem akarta, hogy a férfi elutasító, sértett tekintete még kínosabbá tegye a helyzetet.
Castle néhány másodperc alatt végiggondolta a lehetőségeit. Semmiképpen nem akarta, hogy Kate elmenjen. Az, hogy eljött hozzá arról tanúskodik, hogy még mindig fontos neki. Nem akart egyetlen lehetőséget sem elszalasztani, amikor kettesben lehet vele, de számolnia kellett azzal a lehetőséggel is, hogy közben megérkezik a vendége, és akkor lehet, hogy Kate megsejt valamit.
- Örülök, hogy eljöttél! Csak meglepődtem, hogy te jöttél, mert Esposito-t vártam - mondta nyugodt hangon. - Miért? Mit gondoltál, ki jön hozzám késő este? - lendült támadásba.
Beckett meglepve kapta fel a szemét. Már nem is volt olyan érdekes az a gomb!
- Espo-t? - kérdezett vissza, és megpróbálta leplezni megkönnyebbülését, miközben átkozta magát a féltékenységéért.
- Miért csodálkozol? Barátok vagyunk - vált Castle hangja egyre magabiztosabbá. - Gyere! Éppen most vettem ki a hűtőből a világ legfinomabb csokis jégkrémét. 
Beckett még hezitált, de Castle érezte, hogy nyert ügye van, ezért  egy színpadias mozdulat kíséretében,  ártatlan kisfiús mosolyával az arcán szólalt meg.
- Beckett nyomozó! Meghívhatom egy mennyei vacsorára? 
Kate sóhajtott egyet, mert érezte, hogy valamit nincs rendben Castle meséjével kapcsolatban, de ennek a csibészes mosolynak négy éve nem tudott ellenállni. Végül belépett a lakásba, mire az író arcán boldog mosoly suhant át. Rettentően féltette a nőt, de most a pillanatnak örült, hogy Kate itt van, és nem akart a holnapra gondolni.
- Ugye nem gondolod, hogy elhiszem a mesédet Espo-ról? - méregette a férfi arcát Beckett azzal a tekintettel, amivel átlátott a gyanúsítottakon. 
Castle tudta, hogy a nő kételkedni fog, és azt is, hogy nem tudna neki hazudni, mert úgyis átlátna rajta, ezért az igazat mondta. Valóban Javier-t várta. Azt az embert, aki elkötelezett volt Beckett iránt, hajlandó lett volna feltételek nélkül kitartani mellette akkor is, ha szabályokat kell áthágnia, és komoly katonai tapasztalattal rendelkezett. Castle néha elgondolkodott, nem volt-e olyan idő, amikor Javi szeretett volna közelebb kerülni Kate-hez, mert gyakran látta a nyomozó szemében a csodálatot, ahogy Beckettre nézett. Soha nem tudta eldönteni, hogy ez a szakmai tudásának, vagy a női mivoltának szólt-e, esetleg mind a kettőnek. Az viszont egyértelmű volt, hogy Kate csak barátként tekint a férfira, ezért Castle soha nem volt féltékeny.
- Csak szerettem volna tudni a nyomozás eddigi eredményeiről, elvégre az áldozat az ismerősöm, ráadásul lehet, hogy egy kalandjáték miatt ölték meg. Nem gondolod, hogy szeretném megfejteni ezt a rejtélyt? - magyarázta Castle. Próbált egy kis izgatottságot csempészni a hangjába, amit feltételezése szerint Beckett elvárt, de közben összeszorult a gyomra, ha a másik ügyre gondolt. 
Kate még mindig hitetlenkedve figyelte a jégkrémes dobozzal harcoló férfit. Valami nyugtalanította, csak azt nem tudta, hogy mi. - Lehet, hogy csak beképzelem, hogy valamit titkol - gondolta. - Még nem gyógyult meg, ráadásul én is megsértettem. Ezek után miért olyan hihetetlen, hogy nem lelkesedik olyan gyermeki hévvel, mint máskor.
- Martha és Alexis? Mi lesz, ha meglátják, hogy mire készülsz? - intett a jégkrém felé.
- Színházba mentek, úgyhogy büntetlenül dőzsölhetek, már ha ki tudom nyitni ezt a dobozt. Ki tervezi meg az ilyeneket? - háborgott. - Végre! - sóhajtott fel, amikor végre le tudta cibálni a doboz fedelét. Kate mosolyogva figyelte, ahogy Castle hatalmas halmokat mer két üvegtálba a hideg finomságból.
- Gondolod, hogy nem árt meg a jégkrém? Nem hiszem, hogy Lanie ezt ajánlaná vacsorára!
- Viccelsz? A jégkrém egy csodaszer! Meggyógyítja a testet és a lelket - mondta tettetett felháborodással a férfi, mintha nem értené, hogyan lehet egyáltalán ilyet kérdezni, mire Kate elnevette magát.
- Miért? A lelked is beteg? - kérdezte még mindig nevetve, nem is gondolt arra, mennyire ráhibázott a dologra.
Castle nyelt egyet. Szíve szerint azt mondta volna, hogy igen, te tettél beteggé.
- Neked tudnod kellene, elvégre belelátsz a gyanúsítottak lelkébe is! - mondta komolyabban, mint szerette volna. Kate azonnal megérezte a férfi hangulatváltozását, és ő is elkomolyodott.
- Kibökhetnéd végre, hogy mi bánt, és miért hívtad ide Espo-t!
Castle nézte a jégkrémet, és zavarában kevergetni kezdte a kanalával. Smith-ről nem beszélhet, de a nő iránti érzéseiről, a hiábavaló várakozásról, a szerelméről és a csalódásairól igen. Talán most jött el az ideje, hogy nyíltan beszéljen Kate-tel. Úgy érezte, legalább az egyik titkától meg kell szabadulnia még akkor is, ha rettegett attól, hogy a nő elutasítja. Letette a kanalat, hátradőlt, nyíltan Kate aggódó szemébe nézett, és vett egy mély levegőt.
- Kate! Emlékszel, amikor az első ügyünk végén a fülembe súgtad, hogy ... - Castle megrezzent az erőteljes kopogás hangjára. - Ez Esposito lesz - szólalt meg döbbent arccal. Annyira koncentrált arra, hogyan mondja el Kate-nek újra az érzéseit, hogy egészen megfeledkezett a nyomozóról. Önkéntelenül felállt és az ajtóhoz indult, közben azon imádkozott, nehogy Javi elszólja magát.
Kate döbbenten nézett a férfi után. Néhány másodperccel ezelőtt látta a kék szemekben azt a csillogást, ami régen mindig megijesztette, de most mindennél jobban vágyott rá. Ismerte ezt a nézést. Amikor a férfi ilyen komoly volt, miközben írisze úgy ragyogott, hogy látta bennük saját tekintetének tükörképét, mindig szeretett volna közelebb kerülni hozzá, de ő mindig elutasította. Most szomorúságot is látott azokban a szemekben, ami félelemmel töltötte el. Érezte, ha újra elutasítja, lehet, hogy végleg elveszti. Vajon meddig vár rám? - tette fel magának a kérdést. Dühös is volt, de meg is könnyebbült, amikor kopogtak. Sosem tudja meg, mit mondott volna Castle, de kapott egy kis haladékot, hogy tisztába tegye a saját érzéseit. Kíváncsian nézett a nyíló ajtóra. Meglepetésére valóban Javi állt az ajtóban.
- Kösz, hogy eljöttél Javi, legalább Beckett elhiszi, hogy nem valami titkos randevúm van, hanem csak Weaver ügyéről akarok veled beszélni - mondta egy szuszra Castle. Próbált egy kis vidámságot csempészni a hangjába, ami most különösen nehezére esett, és úgy forgatni a szót, hogy Espo értse a helyzetet.
- Én azt hittem, hogy - kezdte a nyomozó értetlenül, mire Castle gyorsan ellépett előle, hogy társa megláthassa az ebédlőben jégkrémet kanalazó nőt - hogy még nem tudsz semmi újdonságot, de látom Beckett megelőzött - vette a lapot Espo, és cinkosan Castle-re pislantott.