Változatok egy témára 4/11

- Na megállj csak Richard Castle! Azt hiszed hagyom, hogy veszélyeztesd a leendő boldogságotokat? Nem ismered te még Lanie Parish-t - gondolta, és megérintette a képernyőn levő zöld telefonjelet.

- Ó Richard! Végre! Mondd csak, bujkálsz  előlem? Hiába hívlak, nem veszed fel a telefont! Olyan kellemesen telt a vacsora, mégis a végén udvarias, de elutasító voltál. Még haza sem kísértél! Megbántottalak valamivel? - szólt a telefonba szusszanásnyi szünetet sem tartva egy kellemes, fiatal női hang.

- Hölgyem, én Mr. Castle titkárnője vagyok, és egy üzenetet kell átadnom - füllentette Lanie hivatalos, érzelemmentes hangon. - Mr. Castle nem óhajt a jövőben találkozni Önnel, és kéri, hogy telefonon se keresse.

Lanie szíve majdnem kiugrott a helyéről, annyira izgult. Ha lebukik, akkor vége a barátságuknak az íróval. Egyre idegesebb lett, mivel a vonal túlsó végén csend volt.

- Kérem, mondja meg Mr. Castle-nek, ha valamivel megbántottam, nem volt szándékos. Mondja meg azt is, hogy csalódtam benne. Nem vall nagy jellemre, ha úgy üzeni meg a titkárnőjével egy nőnek, hogy nem akar találkozni vele, ahelyett, hogy a szemébe nézve egyenesen, őszintén adná a tudtára - szólalt meg nagy sokára a nő. Hangja meglepett és csalódott volt, ugyanakkor nagy önuralomról és intelligenciáról tanúskodott.
Lanie elgondolkodva nézte az elsötétülő kijelzőt. A nő gyönyörű, okos és intelligens, nem egy kis butuska cicababa. Ha Castle ilyen nőkkel találkozgat, miközben Kate folyamatosan elutasítja, előbb utóbb ki fog kötni valamelyiküknél. - Jó lesz, ha mielőbb eljön az este és beszélgetünk - gondolta.

Kate-t a titkárnő Gina irodájához vezette. Rég volt, hogy egyedül kérdezett ki valakit a nyomozásnak ebben a fázisában, ráadásul elég kínosnak érezte a helyzetet. Kelleme meglepetésként érte, hogy Gina kedvesen üdvözölte, bár mosolya nem tűnt őszintének. 
Kate sokáig azt hitte Castle-ről, hogy az olyan "mű" nők vonzzák, mint Gina, akinek szabályos arcát láthatóan sebészkés metszette, és feltételezte, hogy tökéletes alakját sem egészen a természet alkotta. Átvillant az agyán, hogy mennyire meglepődött, amikor megismerte Kyra-t, aki maga volt a valódi természetesség, és látta, hogy Castle milyen átszellemült arccal gondol vissza az együtt töltött szerelmes évekre. Nem értette a férfinak ezt a kettősségét. Kyra szerelme után hogyan vehetett feleségül olyan nőket, mint Meredith és Gina?
Kate figyelmét nem kerülte el, hogy Gina milyen vizslatva futtatta végig a szemét a feje búbjától a talpáig. Jólesően nyugtázta magában, milyen szerencse, hogy az alakját előnyösen kiemelő szűk farmert és egy testhez simuló garbót vett fel reggel a szokásos magassarkú csizmával, amitől hosszabbnak tűntek a lábai, és magasabb volt Gina-nál. A haja és a sminkje is rendben volt, ezért nyugodtan állta a nő tekintetét.
A kellemes üdvözlés ellenére mindketten érezték a köztük vibráló feszültséget.
- Elmondaná, hogy mit tud Mr. Weaver utolsó napjáról? - tette fel az első kérdést Beckett. Mihelyt felöltötte a nyomozó személyiségét, biztonságban érezte magát, mert ebben a helyzetben senki nem tudta zavarba hozni.
- Tegnap délután 3-kor találkoztam vele az irodájában. Megbeszéltük néhány új könyv reklámkampányát, a közönségtalálkozókkal, dedikálásokkal kapcsolatos útvonalakat és időpontokat, amikkel kapcsolatban volt néhány módosítási ötlete.
- Nem tűnt idegesnek vagy izgatottnak?
- Feltűnően jókedvű volt, mintha valami sikert ért volna el valamiben, vagy valami nagy öröm érte volna.
- Voltak ellenségei, akik ártani akartak neki a szakmájában?
- Irigyei természetesen voltak, mint minden olyan embernek, aki rövid idő alatt szinte a semmiből egy rendkívül sikeres vállalkozást hozott létre, de nem tudok olyat aki irigységből az életére tört volna. Korrekt, tisztességes ember volt az üzleti életben, amiért a konkurens kiadók vezetői is tisztelték.
- Nem haragudott rá egy író, akit visszautasított? - kérdezett tovább Beckett.
- Persze sok csalódott, magát tehetséges írónak tartó ember haragudhatott volna Georg-ra, de ő mindig megindokolta az elutasítást, és sosem volt bántó a stílusa.
- Kérem, ha valami eszébe jutna az üggyel kapcsolatban, hívjon!  - állt fel Kate. Gyorsan elköszönt a nőtől, mert bármennyire igyekezett figyelmen kívül hagyni Gina Castle-lel való kapcsolatát, a kínos érzés nem múlt el. Nem tudott semmi rosszat mondani a nőre, de volt egy nagy bűne amit nem tudott neki megbocsátani: ő töltötte Hamptons-ban a nyarat Castle-lel éppen akkor, amikor már majdnem bevallotta a férfinek az érzéseit.  
Az autója felé sietett, amikor megszólalt a telefonja. Idegesen vette fel, mert feltételezte, hogy Martha csak akkor hívja őt, ha valami baj van Castle-lel.
- Kate, tudnál segíteni? - csendült félelem az asszony hangjából. - Richard újra rosszul van, de nem akarja, hogy orvost hívjak. Az előbb vesztünk össze - tette hozzá a sírással küszködve.
- Azonnal hívom Lanie-t, és negyed órán belül ott leszünk, és segítünk - nyugtatta meg a nőt, aztán azonnal Laniet hívta.
- Szóval Perlmutter csak egy fél órát tévedett - jegyezte meg az orvos. - Nem egy óra telt el amióta hazarohant, hanem másfél óra. Azonnal indulok. Ott találkozunk.
Beckett szíve szerint bekapcsolta volna a szirénát, hogy mielőbb odaérjen Castle lakásához, de erőt vett magán, hogy ne szegje meg a szabályokat. Dühösen csapott a kormányra, amikor meglátta, hogy egyetlen szabad parkoló sincs a közelben. Szeme idegesen cikázott végig a hosszú sort alkotó autókon, amikor megkönnyebbülten vette észre, hogy egy Ford éppen elindul, és beállhat a helyére. Amíg a bejárat felé sietett látta, hogy egy taxi áll meg tőle nem messze, amiből Lanie száll ki. 
- Tudsz valami új hírt? - kérdezte már messziről az orvos, amikor meglátta aggógó arcú barátnőjét, de az csak megrázta a fejét. - Remélem most már hallgat rám, mert különben nem tudok érte felelősséget vállalni!  
Amíg a lakáshoz értek hallgattak. Kate nem mert rákérdezni, hogy milyen súlyos lehet a helyzet, Lanie pedig nem akarta megrémíteni láthatóan ideges barátnőjét.
- Ó! Köszönöm, hogy eljöttetek - tette mindkét kezét a szívére Martha. Arcán látszott a tehetetlen kétségbeesés.
- Mik a tünetei? - tért azonnal a lényegre Lanie.
- Úgy egy félórája újra rosszul lett, hallottam, hogy többször magára zárta a fürdőszoba ajtaját. Nem akar inni, ingerlékeny, veri a hideg veríték, és azt hiszem lázas, de nem engedi betenni a lázmérőt. Nagyon gyenge - sorolta félelemmel teli szemmel az asszony. - Bár ahhoz elég erős, hogy velem ellenkezzen és veszekedjen - mondta sóhajtva.
- Nem lesz semmi baj Martha - simította meg a nő kezét Kate, miközben bátorítón a szemébe nézett. Martha bólintott, és elindult Castle hálószobája felé. Beckett a barátnőjére nézett megerősítésért, hogy valóban nem lesz semmi baj, de Lanie arcáról csak aggódást olvasott le, ami olyan félelemmel töltötte el, amit már rég nem érzett.
- Richard! Ha soha többé nem állsz velem szóba, akkor is hívtam orvost, és egy olyan embert, aki talán tud neked parancsolni - mondta Martha mindenre felkészülve, amikor a szobába léptek.
Mindhárom nő szíve összeszorult, amikor meglátták a máskor oly életerős férfit. Sokkal rosszabbul nézett ki, mint néhány órával ezelőtt. Látszott rajta, hogy megviselte a szenvedés.
- Csak azt ne mondjátok, hogy "mi megmondtuk" - szólalt meg erőtlen hangon.
- Segíteni akarunk, nem bántani, de ha nem teszed, amit mondunk, akkor hívom a mentőt, és mész a kórházba - mondta nagyon komolyan Lanie. Oldalra billentett fejjel, válaszra várva nézett a férfira. Castle először lesütötte a szemét. Szégyellte, hogy olyan gyerekesen viselkedett, pedig csak jót akarnak neki. Felnézett az orvosra és beleegyezően bólintott.
- Gyere Kate! Segíts neki levetkőzni, hogy megvizsgálhassam! - intett a fejével. - És kellene egy lázmérő - nézett Martha-ra, aki azonnal felkapta és Lanie kezébe nyomta veszekedésük tárgyát.
- Hárman egy ellen? Ez nem szép! Nagyon nem szép! - morgolódott Castle erőtlenül sóhajtva, mire a három nő összenézett, és halványan elmosolyodott. Nem lehet olyan nagy a baj, ha nem hazudtolja meg magát!