- Ha minden hívásnál ezt élem át,
holnapra gyomorfekélyem lesz - gondolta szomorúan, miközben farzsebéből
előhúzta a készüléket.
- Alexis! - sóhajtotta megkönnyebbülten. - Valami baj van? - kérdezte aztán aggódón, szokatlan volt, hogy délelőtt hívja a lánya.
- Miért lenne baj? - kérdezett vissza Alexis megérezve apja hangjában a szorongást. - Mi ez az aggódás Apa? Tegnap este is olyan furcsa voltál, most meg az az első kérdésed, hogy nincs-e valami baj.
- Semmi kicsim, csak ez az ügy ... - terelte el a szót Castle, miközben figyelmeztette magát, hogy ne hagyja gondolatain eluralkodni a pánikot, mert ha még Alexis is észreveszi, akkor Beckett előtt sem marad sokáig titokban.
- Szóval, csak azért hívtalak, mert Grace este tart egy ballagás előtti búcsúbulit, és szeretném, ha elengednél. - Érezte, hogy apja még bizonytalan, ezért gyorsan hozzátette: - Csak a szűk baráti kör lesz ott, tudod, mind rendes gyerekek! A nagyi elvisz, mert Hamptons-ba készül egy partira, és útközben engem kitesz Grace-nél.
- Oké, oké! - adta meg magát a férfi. - Csak vigyázz magadra, és tudod ...
- Ha bármi van, csak hívjalak - fejezte be a gondolatot a lány, mire Castle elmosolyodott. - Te is szervezhetnél magadnak egy laza estét, talán oldódna a feszültséged! Én Grace-nél alszom, a nagyi meg a nyaralóban, úgyhogy holnap délig nem érünk haza. Használd ki, hogy üres lesz a lakás! - csengett pajkosan aAlexis hangja.
- Alexis! - háborodott fel Castle. Mindig zavarba jött, ha szóba hozta a lánya az ő magánéletét, a nőkkel való kapcsolatát. Egyre gyakrabban szembesült azzal, hogy az ő kicsi lánya felnőtt. A szexualitás nem volt náluk tabu téma, de ha a lánya az ő testi vágyaira célozgatott, akkor teljesen vége volt.
- Nem gondoltam semmi rosszra Apa, de meghívhatnád például Beckett nyomozót egy vacsorára, ha már annyiszor gondoskodott rólad! - Castle szinte látta, ahogy lánya szelíden mosolyog a vonal túlsó végén, és ő is önkéntelenül elmosolyodott. Tekintete közben a kávéfőzőgép előtt álló Kate-en állt meg, aki épp poharakba töltötte a forrón gőzölgő fekete folyadékot, és úgy tett, mintha nem figyelne a telefonáló íróra, de nagyon is szívesen hallgatta, ahogy az Castle Alexis-szel beszél. Szerette nézni, hallgatni az írót az apaszerepben. Mindig melegséggel töltötte el az érzés, hogy milyen nagyszerű apa Castle, és gyakran képzelte el, milyen lehetett a férfi, amikor Alexis csecsemő, vagy pici kislány volt.
- Ezt bízd csak rám! Érezd jól magad! Holnap találkozunk - búcsúzott el. - Alexis volt - mondta Kate-nek, aki csak mosolyogva bólintott, és felé nyújtotta az egyik poharat, de amikor Castle el akarta venni, mégsem adta oda.
- Biztos, hogy ihatsz már kávét? - vonta össze a szemöldökét, és szemét végigfuttatta Castle sápadt arcán.
- Tegnap gyógyító vacsorám volt, azóta semmi bajom - mondta gyengéden a férfi. Eszébe jutottak Alexis szavai, és a visszautasítástól félve, a kávés poharat bámulva, bátortalanul folytatta: - Megismételhetnénk a vacsorát, de most én készítenék neked valami finomat. Vacsoráznál velem? - emelte tekintetét a nőre.
- Szívesen - nézett nyíltan a szemébe Kate mosolyogva. Látta, hogy sikerült meglepnie a férfit, ezért a kezébe nyomta a poharat, és szótlanul belekortyolt a kávéba. Elgondolkodott. Itt az alkalom, hogy engedjen az érzéseinek, és a lehetőség, hogy közelebb engedje magához a férfit, még mielőtt végleg elveszíti. Talán még nem késő. Ha vacsorára hívja, az azt jelenti, nincs más nő az életében. Talán megtudhatja, hogy szerelmet érez-e még iránta a férfi, és ha úgy alakul a helyzet, esetleg ő is felfedheti az érzéseit. - Mi az? Mégsem kéred? - kérdezte a kávéval a kezében elmerengve álldogáló írót.
- De, persze - ocsúdott fel a férfi, és gyorsan belekortyolt az italba. - Tudod Kate - kezdte lassan, mire a nő figyelmesen felé fordult - arra gondoltam, talán jobban utána kellene néznünk Weaver családtagjainak.
Beckett zavarában nyelt egyet, nem az ügyre gondolt, amikor Castle elkezdte a mondatot. Most minden erejére szüksége volt, hogy a nyomozásra tudjon koncentrálni.
- Mire gondolsz?
- Először is, Ryan és Espo már kihallgatták az elutasított írók nagy részét, és semmi eredmény. Másodszor, te két kalandjátékost zártál ki a gyanúsítottak körül. Harmadszor, én ismertem Weaver-t, és elhiheted, azon kevés üzletemberek közé tartozott, akit még a vetélytársai is tiszteltek a korrektségükért.
- Rendben. Újra leellenőrizzük a volt feleségét, de előbb újre megnézem a futárról készült felvételeket, hátha valami elkerülte e figyelmemet.
- Oké! Mozizzunk! - lelkesedett az író, mire Kate elnézően elmosolyodott.
Néhány perc múlva már figyelmüket a monitor képére irányítva próbáltak valami apróságot felfedezni a rejtélyes futáron, de semmi újat nem láttak. Mindketten nehezen koncentráltak. Castle olyan közel hajolt az előtte ülő nőhöz, hogy lássa a képernyőt, hogy érezte a finom cseresznyeillatot, ami szinte elbódította, Kate pedig érezte a férfi meleg leheletének simogatását az arcán. Újraindította a felvételt.
- Neked nincs furcsa érzésed? Mintha valami nem lenne igazi ezen az emberen - töprengett a nő.
- Az álszakállt, állóbajuszt és az álruhát leszámítva? - kérdezte Castle. - Talán a mozgása vagy az alakja. Nem is tudom. Tényleg furcsa.
- Az alakja! - kiáltott fel Kate. - Hát persze! Nézd csak milyen vékonyak az ujjai meg a kézfeje a vaskos, nagydarab testéhez képest! - bökött ujjával a kimerevített felvételre.
- Kitömte a ruháját, vagy egy csomó göncöt felvett, hogy elrejtse a vékony alkatát - lelkesedett fel Castle is. - Vagy ... - csillant meg a szeme egy új gondolatra, és izgatottan nézett a nyomozóra.
- Vagy? - nézett rá értetlenül Beckett.
- A futárunk nem is férfi, hanem nő! - vágta ki büszkén Castle, mintha megtalálta volna a bölcsek kövét.
Kate először meglepődött, aztán elégedetten nézett a férfira: most is hozta a formáját. Szerette, amikor az író gyermeki örömmel élte át a "heuréka" élményt.
- Hát persze! A mozgása! Ezért volt olyan furcsa! - kiáltott fel ő isa férfi felé fordulva mosolyogva.
A felfedezés izgalmában észre sem vették, hogy arcuk veszélyesen közel került egymáshoz, miközben tekintetük összefonódott. Néhány másodpercig élvezték a pillanatot, de mindketten tudták, ha most nem parancsolnak megálljt, még néhány pillanat, és a vonzás, ami kettejük között van olyan erős lesz, hogy nem lesz visszaút. Kate pislantott, Castle pedig nyelt egyet, és zavarukban hátrébb húzódtak.
- Nézzünk utána a feleségnek, vagy esetleg egy szeretőnek - szólalt meg nagy nehezen Beckett. - Ryan! - szólt át az irathalomból alig kilátszó kollégájának. - Megvan a plüss méhecskét áruló boltok listája?
- Igen. Most szűkítem a kört.
- A vevők között egy nőt keressetek! Koncentráljatok először Weaver feleségének lakásához közeli boltokra! Új nyomunk van - tette hozzá, amikor látta Kevin értetlen tekintetét.
- Megyek, beszámolok Gates-nek az elképzelésünkről - komolyodott el Beckett, arcán már nyoma sem volt az előbbi boldog izgalomnak. - Jössz?- nézett az íróra.
- Azt hiszem jobb, ha nem kerülök még egyszer a szeme elé - rázta meg a fejét a férfi, ahogy felidézte a néhány órával ezelőtti dühös kapitány képét.
Amíg Beckett Gates irodájában volt, Castle a nyomozó székébe ülve jobbra-balra forogva az esti vacsorán ábrándozott. Meglepődött, hogy Kate milyen könnyedén fogadta el a randinak is beillő meghívást. Talán itt az alkalom, hogy megtudja, érez-e valamit iránta a nő a barátságon kívül. A remény kellemes, meleg érzése járta át. Aztán belehasított a félelem, ahogy Smith hívására gondolt. Miért most kell ennek történnie, amikor talán Kate megnyílik előtte?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése