Castle nem szólt, csak szomorúan tudomásul vette, hogy Kate egy lépéssel sem engedi közelebb magához, elefántcsont tornyának ajtaja még mindig zárva van.
Beckett egyre gyakrabban nézett a visszapillantó tükörbe. Néhány sarokkal ezelőtt tűnt fel neki, hogy egy fekete Mercedes kitartóan a nyomában van. Gondolt egyet, és a következő lámpánál hirtelen átsorolt a balra kanyarodó sásba és lekanyarodott, miközben szemét le sem vette a tükörről.
- Valami baj van? - kérdezte Castle nyugtalanul, közben hátra fordult, hogy ő is lássa, amit Kate a tükörben.
- Ne forgolódj! - szólt erélyesen Beckett a férfira. - Valaki követ bennünket.
A következő sarkon újra balra fordult, és bár a a Mercedes lemaradt, kitartóan követe őket. Beckett gondolt egyet, és leparkolt a járdaszegély mellé. Figyelmét a visszapillantó tüköre irányította, és amikor látta, hogy a fekete kocsi lassít, kezét a pisztolytáskájára csúsztatta, kihúzta belőle a fegyvert és az ölébe fektetve fogta. A kocsi egyre lassabban közelített, végül nemállt meg, hanem lassan elgurult Beckett Ford-ja mellett, aztán a sofőr gázt adva gyorsított. Beckett és Castle árgus szemekkel figyelték a mellettük hangtalanul elhaladó kocsit, de a sötétített ablakokon keresztül nem látták a sofőr arcát.
- Ryan! Nézz utána egy 2010-es fekete Mercedes E-class autó tulajdonosának - adta az utasítást a telefonba Kate, amikor Castle még a sarkon eltűnő autó után bámult. Mire feleszmélt, a nő már a rendszámot betűzte.
- Ez meg mi volt? - kérdezte a férfi. - Szerinted tényleg követett bennünket?
- Castle! Hidd el, tudom mikor követnek! - nézett rosszallóan a férfira, aki megkérdőjelezte a megfigyelését, aztán visszadugta fegyverét a tokba. - Most menjünk a THG-hez, közben Ryan kideríti, hogy ki volt ez a fickó.
Castle egy darabig nyugtalanul töprengett az előbbi eseményen, aztán másra lett kíváncsi.
- Mondd csak, honnan tudtad olyan pontosan az autó adatait?
- Rendőr vagyok. Alapvető elvárás, hogy megfigyeljem a rendszámot. Nem egy bonyolult feladat, bár tudom, hogy nem megy mindenkinek olyan könnyen - nézett a férfira csipkelődve, arra az esetre célozva, amikor a gyanúsított meglépett a helyszínről, és Castle nemhogy a rendszámra és a kocsi típusára, de még a színére sem emlékezett.
- De én nem vagyok rendőr - védekezett az író. - De honnan ismered ilyen pontosan az autómárkákat?
- Ez is alapkövetelmény, ha rendőr vagy. Nem mondhatom azt, hogy körözést adok ki egy nagy, fekete, négyajtós autóra! Egyébként a Mercedeseket szeretem. Szép, elegáns autók. Ha majd részesülök a Nikki Heat könyvek szerzői jogdíjából mint múzsa, akkor talán azt is megengedhetem magamnak, hogy egy próbakörre beüljek egy ilyen autócsodába. Addig is megfelel a jó öreg Ford - ütögette meg finoman a kormányt.
A férfi arcán egy alig észrevehető mosoly suhant át, ahogy a lakása alatti mélygarázsban álló ezüst metál fényben ragyogó Mercedes-Benz S440-as Hybrid-jére gondolt. Aztán hirtelen gondterhelt lett.
- Beckett! Bevallom eddig nem is gondoltam arra, hogy neked is járna a könyv jogdíjaiból, de teljesen igazad van - vágott bűnbánó arcot.
- Félreértettél Castle. Nem kell a pénzed, nem kell tőled semmi - vetette oda a szavakat ingerülten Kate. Maga sem tudta, mi bosszantotta fel. Talán az, hogy ez nem az írónak jutott eszébe. Igaz, ha felajánlotta volna, biztosan elutasítja. Titokban hízelgett a hiúságának, hogy kedvenc írója róla mintázta a főhősét annak ellenére, hogy gyakran került emiatt kínos helyzetbe. Anyagilag független nő volt, aki örömöt talált a munkájában, és nem vágyott a gazdagságra. Bár látta, hogy a pénz milyen szabadságot biztosított a férfinak, tudta, ha sok pénze lenne, akkor is ezt a hivatást gyakorolná nap mint nap. Az is rosszul esett neki, hogy Castle csak addig fut utána, amíg múzsát látja benne, de a magánéletében más nőkkel találkozgat.
Castle meglepődött Kate hirtelen kirohanásán. Az utolsó szavak tőrként hasítottak a szívébe. Talán mégsem döntött helyesen.
-Értem - nyögte keserűen.
Hallgattak. Kate érezte, hogy megbántotta a férfit, de a féltékenysége és büszkesége erősebb volt annál, minthogy bocsánatot kérjen. Castle pedig arra az elhatározásra jutott, hogy ez lesz az utolsó ügy, amiben részt vesz.
Beckett leparkolt a THG székhelyének címén, egy hatalmas exkluzív irodaház előtt. Önkéntelenül a tükörbe nézett, aztán tekintetét körbefuttatta az utcán, nem tűnik-e fel valahol a fekete Mercedes. Már nem volt magában annyira biztos, mint amikor Castle megkérdőjelezte, hogy valóban követte-e őket a kocsi, de rossz érzése volt. Kiszállt a Fordból, és még egyszer körülnézett, de semmi gyanúsat nem látott. Elindult az épület felé, amikor tudatosult benne, hogy Castle nem követi. Visszafordult. A férfi összehúzott szemmel, csalódott arccal, lehajtott fejjel ült az anyósülésen.
Beckett visszalépett, megkocogtatta az ablakot.
- Nem jössz? - kérdezte barátságosan. Nem akarta még jobban megbántani a férfit, de az csak összeszorított szájjal megrázta a fejét. - Azt hittem izgalomba hoz a kalandjáték-szervező cég - próbálta még csábítani.
- Délelőtt már voltam itt. Jobb, ha nem látják, hogy veled vagyok - mondta még mindig megbántottan anélkül, hogy Beckettre nézett volna.
- Oké - bólintott beleegyezően a nő, és néhány másodperc múlva eltűnt az irodaház forgóajtaja mögött.
Mialatt Beckett érdeklődve hallgatta a kalandjátékok szervezésének folyamatát és elkérte az ügyféllistát, Castle türelmesen várakozott az autóban. Jobb volt egyedül lennie fájdalmas gondolataival. Éppen a forgóajtó felé nézett, hátha megjelenik Beckett sudár alakja, amikor megszólalt a telefonja.
- Castle - szólt bele, mivel a telefon nem jelezte ki a hívót.
- Mr. Castle! Beszélnünk kell - hallotta meg az ismerős hangot, amitől kirázta a hideg. Önkéntelenül körülnézett, mintha valaki meghallhatná a Mr. Smith-szel folytatott beszélgetést, miközben arcára kiült a rémület. - Lehet, hogy baj van. Maradjon a városban. Hamarosan jelentkezem.
- De ... de mi baj van? - dadogta Castle, torkát összeszorította a félelem.
- Valaki nincs biztonságban - válaszolt sokára rejtélyesen a férfi.
- Ki? Maga vagy Ő? - kérdezte Castle, de a vonal megszakadt.
Döbbenten nézte a telefon elsötétülő kijelzőjét, és ijedtében megrándult, amikor váratlanul kinyílt az autó ajtaja.
- Ez meg mi volt? - kérdezte a férfi. - Szerinted tényleg követett bennünket?
- Castle! Hidd el, tudom mikor követnek! - nézett rosszallóan a férfira, aki megkérdőjelezte a megfigyelését, aztán visszadugta fegyverét a tokba. - Most menjünk a THG-hez, közben Ryan kideríti, hogy ki volt ez a fickó.
Castle egy darabig nyugtalanul töprengett az előbbi eseményen, aztán másra lett kíváncsi.
- Mondd csak, honnan tudtad olyan pontosan az autó adatait?
- Rendőr vagyok. Alapvető elvárás, hogy megfigyeljem a rendszámot. Nem egy bonyolult feladat, bár tudom, hogy nem megy mindenkinek olyan könnyen - nézett a férfira csipkelődve, arra az esetre célozva, amikor a gyanúsított meglépett a helyszínről, és Castle nemhogy a rendszámra és a kocsi típusára, de még a színére sem emlékezett.
- De én nem vagyok rendőr - védekezett az író. - De honnan ismered ilyen pontosan az autómárkákat?
- Ez is alapkövetelmény, ha rendőr vagy. Nem mondhatom azt, hogy körözést adok ki egy nagy, fekete, négyajtós autóra! Egyébként a Mercedeseket szeretem. Szép, elegáns autók. Ha majd részesülök a Nikki Heat könyvek szerzői jogdíjából mint múzsa, akkor talán azt is megengedhetem magamnak, hogy egy próbakörre beüljek egy ilyen autócsodába. Addig is megfelel a jó öreg Ford - ütögette meg finoman a kormányt.
A férfi arcán egy alig észrevehető mosoly suhant át, ahogy a lakása alatti mélygarázsban álló ezüst metál fényben ragyogó Mercedes-Benz S440-as Hybrid-jére gondolt. Aztán hirtelen gondterhelt lett.
- Beckett! Bevallom eddig nem is gondoltam arra, hogy neked is járna a könyv jogdíjaiból, de teljesen igazad van - vágott bűnbánó arcot.
- Félreértettél Castle. Nem kell a pénzed, nem kell tőled semmi - vetette oda a szavakat ingerülten Kate. Maga sem tudta, mi bosszantotta fel. Talán az, hogy ez nem az írónak jutott eszébe. Igaz, ha felajánlotta volna, biztosan elutasítja. Titokban hízelgett a hiúságának, hogy kedvenc írója róla mintázta a főhősét annak ellenére, hogy gyakran került emiatt kínos helyzetbe. Anyagilag független nő volt, aki örömöt talált a munkájában, és nem vágyott a gazdagságra. Bár látta, hogy a pénz milyen szabadságot biztosított a férfinak, tudta, ha sok pénze lenne, akkor is ezt a hivatást gyakorolná nap mint nap. Az is rosszul esett neki, hogy Castle csak addig fut utána, amíg múzsát látja benne, de a magánéletében más nőkkel találkozgat.
Castle meglepődött Kate hirtelen kirohanásán. Az utolsó szavak tőrként hasítottak a szívébe. Talán mégsem döntött helyesen.
-Értem - nyögte keserűen.
Hallgattak. Kate érezte, hogy megbántotta a férfit, de a féltékenysége és büszkesége erősebb volt annál, minthogy bocsánatot kérjen. Castle pedig arra az elhatározásra jutott, hogy ez lesz az utolsó ügy, amiben részt vesz.
Beckett leparkolt a THG székhelyének címén, egy hatalmas exkluzív irodaház előtt. Önkéntelenül a tükörbe nézett, aztán tekintetét körbefuttatta az utcán, nem tűnik-e fel valahol a fekete Mercedes. Már nem volt magában annyira biztos, mint amikor Castle megkérdőjelezte, hogy valóban követte-e őket a kocsi, de rossz érzése volt. Kiszállt a Fordból, és még egyszer körülnézett, de semmi gyanúsat nem látott. Elindult az épület felé, amikor tudatosult benne, hogy Castle nem követi. Visszafordult. A férfi összehúzott szemmel, csalódott arccal, lehajtott fejjel ült az anyósülésen.
Beckett visszalépett, megkocogtatta az ablakot.
- Nem jössz? - kérdezte barátságosan. Nem akarta még jobban megbántani a férfit, de az csak összeszorított szájjal megrázta a fejét. - Azt hittem izgalomba hoz a kalandjáték-szervező cég - próbálta még csábítani.
- Délelőtt már voltam itt. Jobb, ha nem látják, hogy veled vagyok - mondta még mindig megbántottan anélkül, hogy Beckettre nézett volna.
- Oké - bólintott beleegyezően a nő, és néhány másodperc múlva eltűnt az irodaház forgóajtaja mögött.
Mialatt Beckett érdeklődve hallgatta a kalandjátékok szervezésének folyamatát és elkérte az ügyféllistát, Castle türelmesen várakozott az autóban. Jobb volt egyedül lennie fájdalmas gondolataival. Éppen a forgóajtó felé nézett, hátha megjelenik Beckett sudár alakja, amikor megszólalt a telefonja.
- Castle - szólt bele, mivel a telefon nem jelezte ki a hívót.
- Mr. Castle! Beszélnünk kell - hallotta meg az ismerős hangot, amitől kirázta a hideg. Önkéntelenül körülnézett, mintha valaki meghallhatná a Mr. Smith-szel folytatott beszélgetést, miközben arcára kiült a rémület. - Lehet, hogy baj van. Maradjon a városban. Hamarosan jelentkezem.
- De ... de mi baj van? - dadogta Castle, torkát összeszorította a félelem.
- Valaki nincs biztonságban - válaszolt sokára rejtélyesen a férfi.
- Ki? Maga vagy Ő? - kérdezte Castle, de a vonal megszakadt.
Döbbenten nézte a telefon elsötétülő kijelzőjét, és ijedtében megrándult, amikor váratlanul kinyílt az autó ajtaja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése