- Ó! Csak nem el akarsz bűvölni valami szexis, csipkés csodával? - nyitotta tágra a szemét Castle, és szája pajzán mosolyra húzódott.
- Valami sokkal jobb! - kacérkodott Kate, és kis kárörvendő fény villant a szemében, amikor látta, hogy Castle-nek a lélegzete is eláll. Belenyúlt a táskába, és lassan húzta kifelé a kezében tartott tárgyat, miközben le nem vette szemét az éppen nagyot nyelő férfiról, aztán egy hirtelen mozdulattal kirántotta a ruhadarabot, győzedelmesen meglengette Castle előtt, és jót derült, ahogy a férfi arcára kiülő pajzán vágyat felváltotta a meglepettség és a csalódás.
- Ez most komoly? - háborgott a férfi, amikor meglátta a Kate kezében himbálózó alsónadrágot.
- Talán nem tetszik? Igaz, nem volt akkora választék, mint NewYork-ban, de hidd el, ebben a kék kockásban nagyon fogsz tetszeni nekem - incselkedett a nő, és elmerengve forgatta a bokszeralsót, mintha képzeletben már éppen húzná le a férfiról. - Vettem egy másikat is, - nyúlt újra a táskába - gondoltam, hogy neked ez tetszene jobban - azzal kiterített az ágyra egy fehér bokszert, aminek az egyik szárán a Zöld Lámpás főszereplő figurája, a másikon pedig a gyűrű emblémája zöldellt. - Azt hiszem, ilyened még nincs.
Castle arcáról egy pillanat alatt eltűnt a csalódottság, és gyermeki izgalommal nézte a képeket, majd tekintetét Kate-re emelte.
- Még mindig tudsz meglepetést okozni - fogta meg a nő kezét. - Azért a csipkés melltartó a hozzá való bugyival is tetszett volna - tette hozzá ábrándozva.
- No, melyiket adjam rád? - kérdezte Kate, de mivel a férfi csak meglepetten pislogott, felkapta a fehéret. - Tudom, hogy ezt választanád. Most mi van Castle? Csak nem gondoltad, hogy hagylak abban az alsóban, ami már a tó vizét és az erdő avarját is megjárta?
- Miért? A tó kristálytiszta!
- Te jó ég Castle! Csak nem azt akarod elhitetni velem, hogy szégyenlős vagy? Emlékeztetnélek, hogy láttalak már ruha nélkül! - húzta le a takarót Castle-ről.
- Igen, de az más.
Kate felegyenesedett, és lassan végigmérte a férfit a lábujjától a feje búbjáig, aztán kihívón a szemébe nézett.
- Igazad van Castle. Akkor tényleg más volt valamid - mondta, miközben tekintetét egy pillanatra a férfi ágyékára villantotta.
Castle szájtátva nézett Kate-re. Azt hitte, négy év alatt sikerült megismernie a nőt, de amióta együtt vannak, egy egészen más oldalát is felfedezhette. Elképzelni sem tudta, hogy a kemény, zárkózott nyomozó nyíltan tesz erotikus célzást, ahogy azt sem, hogy ennyire szenvedélyes, érzéki szerető, ízig-vérig igazi nő. Most, hogy nap mint nap szembetalálja magát ezzel az új Kate-tel, még jobban elvarázsolja.
- Oké, oké! Cseréljük le, de ne leskelődj!
- Csak nem gondolod, hogy kihagyok egy ilyen helyzetet! - nevetett Kate a megbántott kisfiúra emlékeztető férfira, aztán felhajtotta a hálóinget és megfogta az alsónadrág derekának két szélét. - Emeld meg egy kicsit azt a szexi kis hátsódat, különben le kell rólad vágnom egy ollóval.
- És ha bejön valaki? - aggályoskodott a férfi, és próbálta a hálóinget lejjebb késztetni, hogy valamennyit takarjon, de azért engedelmeskedett.
Kate óvatosa megemelte a sérült lábat, és áthúzta rajta az alsót, az újat pedig ügyesen belebújtatta. Castle nyögdécselt egy kicsit, de titkon jólesett neki Kate gondoskodása.
- Nos? Túlélted, hogy egy gyönyörű szuperhekus vetkőztet, öltöztet? - takargatta be nevetve a nő, amikor megszólalt a telefonja.
Castle látta, hogy amint meglátta a hívó nevét, felöltötte nyomozó-arcát, majd elfordult az ágytól, és komoly hangon szólt a készülékbe.
- Asszonyom! - Kate reménykedett, hogy később kerül sor erre a beszélgetésre, de ha már így alakult, legalább előbb túl lesz rajta.
- Remélem nem csinál rendszert abból, hogy idegen seriffeknek kelljen szívességet tennem csak azért, mert maga még a szabadsága alatt sem tud meglenni gyilkossági ügy nélkül!
- Nem szándékozom, Asszonyom! - válaszolt röviden. Minél kevesebbet beszél, annál kisebb az esélye, hogy Gates rájön, hogy Castle is itt van.
- Négy napot kap, egy órával sem többet! - csattant a nő hangja olyan hangosan, hogy Beckett szemhéjai önkéntelenül összehúzódtak, és távolabb tartotta fülétől a készüléket.
- Értettem.
- És még valami Beckett nyomozó. Mivel a munkatársaira most több feladat hárul a maga kis magánakciója miatt, a papírmunka magára marad. Ha visszajön, az asztalán fogja várni az iratok rendszerezése és iktatása. A szárnysegédje is segíthet.
Kate alig tudta elfojtani a mosolyát az utolsó mondatra, ezért csak beleegyezően bólintott. Aztán kapcsolt, hogy Gates a válaszára vár, ezért gyorsan biztosította a kapitányt, hogy mindent megértett, és gyorsan letette a készüléket.
- Maradhatsz? - szólalt meg szorongva az író, akiben most tudatosult, hogy Kate-nek lejárt a szabadsága, és ha Gates visszarendeli, akkor ő itt marad egyedül. Mivel a nő háttal állt neki, nem tudott leolvasni semmit az arcáról, válaszai pedig olyan szűkszavúak voltak, hogy abból nem derült ki semmi, ezért türelmetlenül várta a választ.
- Négy nap Castle! Ennyi időnk van, hogy elejétől a végéig segítsünk felgöngyölíteni ezt az ügyet, no és ennyi időnk van, hogy Indiana Jonest játssz - mosolygott a férfira, aztán levett néhány szőlőszemet a fürtről, egyet Castle szájába tett, a másikat bekapta. A férfit meglepte a mozdulat, ezért ösztönösen nyitotta a száját, és ette meg a finomságot. A második szemnél már résen volt, és amikor a nő keze közelített a szájához, megfogta a csuklóját, és lelassította a mozdulatot. Kate megérezte a férfi szándékát, és hagyta, hogy lassan kapja be a szőlőszemet, miközben Rick az ajkával finoman megérintette a kecses ujjakat, aztán belecsókolt a nő tenyerébe.
- Ugye tudod, hogy így nem megyünk semmire - sóhajtott elnézően Kate, de kimondhatatlan boldogság járta át a férfi gyengéd mozdulatára, ezért egy gyors csókot adott a szájára, aztán a szemébe nézett. - Indi! Meg akarod találni azt a kincset, vagy nem? - kérdezte, mire Castle vadul bólogatni kezdett.
- Beszéltél a seriffel? - kérdezte.
- Igen. Odaadta a nyomozati anyagot, mert valami nem tetszik neki.
- Elmondtad, hogy mire jutottunk?
- Egyenlőre nem, és ahogy kivettem Charles Moore vallomásából, ő sem beszélt róla. Egy kis időt akartam szerezni magunknak, hogy végiggondoljuk ezt az egészet. Nem szeretném, ha odaállítanánk a seriffhez egy elmélettel, és kiderül, hogy se barlang, se kincs.
- Ne már Kate! Azt hittem, most az egyszer hiszel a következtetésemben!
- Elismerem, hogy logikus, ami eddig kiderült, de nem szeretném, ha egy apró hiba miatt nevetség tárgyává válnánk csak azért, mert nem voltunk elég körültekintőek - mondta hivatalos hangon. - Na meg nem akartam, hogy lemaradj róla - tette hozzá engesztelő tekintettel. - Ha jól viselkedsz, talán holnap vagy holnapután megkaphatod a gipszet, és mehetünk a tópartra kincset keresni - simította hátra Castle rakoncátlan, előrehulló haját.
A férfi végighallgatta Kate eszmefuttatását, és hálásan gondolt arra, hogy ugyan nem tud annyira hinni Moore nagypapa elrejtett vagyonának létezésében, mint ő, mégis úgy alakította az eseményeket, hogy ő is ott lehessen a keresésnél.
- Jó leszek - mondta, aztán tétován harapdálni kezdte a szája szélét.
- Mi az Castle? - nézett a gyanúsan viselkedő íróra a nyomozó.
- Ki kell mennem a mosdóba - nyelt egyet zavarában a férfi.
- Oké, oké! Cseréljük le, de ne leskelődj!
- Csak nem gondolod, hogy kihagyok egy ilyen helyzetet! - nevetett Kate a megbántott kisfiúra emlékeztető férfira, aztán felhajtotta a hálóinget és megfogta az alsónadrág derekának két szélét. - Emeld meg egy kicsit azt a szexi kis hátsódat, különben le kell rólad vágnom egy ollóval.
- És ha bejön valaki? - aggályoskodott a férfi, és próbálta a hálóinget lejjebb késztetni, hogy valamennyit takarjon, de azért engedelmeskedett.
Kate óvatosa megemelte a sérült lábat, és áthúzta rajta az alsót, az újat pedig ügyesen belebújtatta. Castle nyögdécselt egy kicsit, de titkon jólesett neki Kate gondoskodása.
- Nos? Túlélted, hogy egy gyönyörű szuperhekus vetkőztet, öltöztet? - takargatta be nevetve a nő, amikor megszólalt a telefonja.
Castle látta, hogy amint meglátta a hívó nevét, felöltötte nyomozó-arcát, majd elfordult az ágytól, és komoly hangon szólt a készülékbe.
- Asszonyom! - Kate reménykedett, hogy később kerül sor erre a beszélgetésre, de ha már így alakult, legalább előbb túl lesz rajta.
- Remélem nem csinál rendszert abból, hogy idegen seriffeknek kelljen szívességet tennem csak azért, mert maga még a szabadsága alatt sem tud meglenni gyilkossági ügy nélkül!
- Nem szándékozom, Asszonyom! - válaszolt röviden. Minél kevesebbet beszél, annál kisebb az esélye, hogy Gates rájön, hogy Castle is itt van.
- Négy napot kap, egy órával sem többet! - csattant a nő hangja olyan hangosan, hogy Beckett szemhéjai önkéntelenül összehúzódtak, és távolabb tartotta fülétől a készüléket.
- Értettem.
- És még valami Beckett nyomozó. Mivel a munkatársaira most több feladat hárul a maga kis magánakciója miatt, a papírmunka magára marad. Ha visszajön, az asztalán fogja várni az iratok rendszerezése és iktatása. A szárnysegédje is segíthet.
Kate alig tudta elfojtani a mosolyát az utolsó mondatra, ezért csak beleegyezően bólintott. Aztán kapcsolt, hogy Gates a válaszára vár, ezért gyorsan biztosította a kapitányt, hogy mindent megértett, és gyorsan letette a készüléket.
- Maradhatsz? - szólalt meg szorongva az író, akiben most tudatosult, hogy Kate-nek lejárt a szabadsága, és ha Gates visszarendeli, akkor ő itt marad egyedül. Mivel a nő háttal állt neki, nem tudott leolvasni semmit az arcáról, válaszai pedig olyan szűkszavúak voltak, hogy abból nem derült ki semmi, ezért türelmetlenül várta a választ.
- Négy nap Castle! Ennyi időnk van, hogy elejétől a végéig segítsünk felgöngyölíteni ezt az ügyet, no és ennyi időnk van, hogy Indiana Jonest játssz - mosolygott a férfira, aztán levett néhány szőlőszemet a fürtről, egyet Castle szájába tett, a másikat bekapta. A férfit meglepte a mozdulat, ezért ösztönösen nyitotta a száját, és ette meg a finomságot. A második szemnél már résen volt, és amikor a nő keze közelített a szájához, megfogta a csuklóját, és lelassította a mozdulatot. Kate megérezte a férfi szándékát, és hagyta, hogy lassan kapja be a szőlőszemet, miközben Rick az ajkával finoman megérintette a kecses ujjakat, aztán belecsókolt a nő tenyerébe.
- Ugye tudod, hogy így nem megyünk semmire - sóhajtott elnézően Kate, de kimondhatatlan boldogság járta át a férfi gyengéd mozdulatára, ezért egy gyors csókot adott a szájára, aztán a szemébe nézett. - Indi! Meg akarod találni azt a kincset, vagy nem? - kérdezte, mire Castle vadul bólogatni kezdett.
- Beszéltél a seriffel? - kérdezte.
- Igen. Odaadta a nyomozati anyagot, mert valami nem tetszik neki.
- Elmondtad, hogy mire jutottunk?
- Egyenlőre nem, és ahogy kivettem Charles Moore vallomásából, ő sem beszélt róla. Egy kis időt akartam szerezni magunknak, hogy végiggondoljuk ezt az egészet. Nem szeretném, ha odaállítanánk a seriffhez egy elmélettel, és kiderül, hogy se barlang, se kincs.
- Ne már Kate! Azt hittem, most az egyszer hiszel a következtetésemben!
- Elismerem, hogy logikus, ami eddig kiderült, de nem szeretném, ha egy apró hiba miatt nevetség tárgyává válnánk csak azért, mert nem voltunk elég körültekintőek - mondta hivatalos hangon. - Na meg nem akartam, hogy lemaradj róla - tette hozzá engesztelő tekintettel. - Ha jól viselkedsz, talán holnap vagy holnapután megkaphatod a gipszet, és mehetünk a tópartra kincset keresni - simította hátra Castle rakoncátlan, előrehulló haját.
A férfi végighallgatta Kate eszmefuttatását, és hálásan gondolt arra, hogy ugyan nem tud annyira hinni Moore nagypapa elrejtett vagyonának létezésében, mint ő, mégis úgy alakította az eseményeket, hogy ő is ott lehessen a keresésnél.
- Jó leszek - mondta, aztán tétován harapdálni kezdte a szája szélét.
- Mi az Castle? - nézett a gyanúsan viselkedő íróra a nyomozó.
- Ki kell mennem a mosdóba - nyelt egyet zavarában a férfi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése