- Éppen az ágyban fekszem a takaró felett, és egy rövid, vékony pántos, fekete, csipkés
hálóingen kívül semmi sincs rajtam - búgott érzékien a hangja, miközben
az ágy szélén ülve végignézett sötétkék pamut pizsamanadrágján, búzakék
pólóján, és jólesően hallotta, ahogy Castle nyel egy hatalmasat.
- Amm ... és most ... elkezdesz öltözködni? - nyögte Castle, akinek lelki szemei előtt élénken megjelent a leírt kép. Tudta, hogy Kate hamarosan hozzá indul, és akkor talán a valóságban is gyönyörködhet a nő csodálatos alakjában.
- Nem Castle! Először levetkőzöm, és csak utána kezdek öltözködni - izgatta tovább a férfi fantáziáját.
- És ... és ezt megteszed nálam is, ugye?
Kate a szája elé kapta a kezét, nehogy hangosan felnevessen a férfi sóvárgó hangját hallva.
- Reménykedj Castle! Reménykedj!
Tíz perc múlva Kate már a Mercedes-ben ült, és a kórház felé hajtott. Azon gondolkodott, elmesélje-e a férfinek a történteket. Túl sok volt a történetben a feltételezés, és kevés a tény. Ha elmondja, Castle fantáziája szárnyra kél, és olyan következtetésekre jut, amit nem tudnak bizonyítékokkal alátámasztani, de ha eltitkolja, az benne kelt rossz érzéseket, mert azt már megtanulta az évek során, hogy a titkok sosem tesznek jót egy kapcsolatnak. Amikor kiszállt az autóból, alaposan körbenézett a néptelen utcán. A környék épületei sötétbe burkolóztak, egyedül a kórház néhány ablakából szűrődött ki világosság. Kate kutatva végigfuttatta tekintetét a parkoló autókon, de Jasper dzsipjét nem látta. Kezdte úgy érezni, hogy egy kicsit paranoiás. Lehet, hogy sokkal többet képzelt a betörési kísérletbe, mint ami valójában történt - próbálta elhessegetni a rossz érzést, és belépett az épületbe. Bármennyire is próbálta csendben megközelíteni Castle szobáját, mivel cipője hangosan kopogott a hideg járólapon, Clara nővér azonnal kilépett a pihenőből a hangra.
- Beckett nyomozó! - lepődött meg az éjszaka kellős közepén megjelenő nő látványától. - Csak nincs valami baj?
- Nincs, de lehetne egy nagy kérésem? Itt maradhatnék Mr. Castle szobájában éjszakára? - próbálta kordában tartani arcizmait, hogy a nővér ne olvashasson le róla semmilyen érzelmet. Nem akarta, hogy bármilyen következtetést levonjon a nő a helyzetből.
- Megoldható - tolta feljebb szemén a hatalmas szemüveget a nővér, és Kate látta rajta, hogy majd megőrjíti a kíváncsiság, hogy vajon miért akar a hotel helyett a kórházban éjszakázni a nyomozónő, de nem kérdezett semmit, csak sejtelmesen mosolygott. - A főorvos úr meghagyta, hogy mindent tegyünk meg a mi különleges betegünkért - nézett cinkosan.
Kate bólintott, és elindult az író szobája felé. Magában megállapította, hogy pókerarca cserbenhagyta, mert a nővér már megalkotta a maga verzióját arról, miért akarja Castle-lel tölteni az éjszaka hátralevő részét. Lassan nyitott be a szobába. Az ágy feletti éjjeli lámpa élesen világította meg a férfit, aki abban a pillanatban, hogy megmozdult az ajtó, már fordította is a fejét a belépő felé. Kate meg sem lepődött, amikor Castle csibészes mosolyával találta magát szembe.
- Ugye elhoztad a hálóingedet? - vigyorgott rá kisfiús bájjal.
- Elhoztam, de nem fogok abban aludni - hűtötte le a nő rosszalló tekintettel.
- Illúzió romboló vagy - vágott durcás arcot Castle, aztán elkomolyodott. Jólesett neki a kis érzéki évődés, de amióta telefonon beszélt Beckett-tel volt valami furcsa megérzése. - Mit gondolsz Jasper-ről? - váltott hirtelen témát.
- Beszélek a seriffel, hogy nézzenek kicsit utána, bár még nem tudom, hogy mivel magyarázzam meg a kérést: azzal, hogy kétszer is a frászt hozta rád, vagy azzal, hogy minden szálat el kell varrni.
- Talán inkább az utóbbival - nézte kicsit sértődött arccal Castle a nőt, ahogy táskájából előveszi a pamut pizsamanadrágot és a pólót, majd neki háttal állva vetkőzni kezd. Kate komótos mozdulattal gombolta ki az ingét, és szinte perzselte a hátát az író tekintete.
- Castle! Ne bámulj!
- Most miért Kate? Legalább hadd nézzelek! - könyörgött sóvárogva a férfi. - Csodálatos vagy! - sóhajtotta rekedtes hangon.
Kate elmosolyodott, és megfordult. Lassú, érzéki mozdulattal gombolta ki az ing alsó gombjait, és bújt ki a ruhadarabból, miközben Castle ágya mellé lépett. A férfi szája elnyílt, és pislogás nélkül függesztette csillogó tekintetét a lassan fölé hajoló nőre. Mozdulni sem bírt, amikor Kate édes, puha ajkait megérezte az övén, és a nő mellei éppen csak érintették a mellkasát. Behunyt szemmel élvezte a csókot, aztán keze felfedező útra indult Kate bársonyos bőrű hátán. Végigsimított a lapockáján, aztán a gerincén, végül visszaért a melltartó kapcsáig, amit megpróbált óvatosan kikapcsolni.
- Nem lehet Castle! Egy kórházban vagyunk - suttogta Kate a csókba.
- Úgyis le akartad venni - próbálkozott a férfi, de Kate hátrébb húzódott. - Ha akarod lekapcsolhatjuk a lámpát.
- Castle! Légy jó fiú! Te is tudod, hogy itt nem lehet, és holnap mozgalmas nap vár ránk - mondta gyengéden a nő, és kezével végigsimított a csalódott arcon. Felállt, és a másik ágyhoz lépett. Gyakorlott mozdulattal kikapcsolta a melltartóját és felvette a búzakék pólót, de úgy fordult, hogy Castle - akinek majdnem kitekeredett a nyaka - élvezhesse egy kicsit a mozdulatait. Lerúgta a papucsot, és megpróbálta minden érzékiség nélkül levetni a farmerét és a bugyiját, és gyorsan felhúzta a pizsamanadrágot.
Castle úgy érezte élete végéig nem tud betelni ezzel a látvánnyal. Megbabonázva nézte, ahogy egy pillanatra megvillantak Kate formás mellei, aztán előbukkantak a nadrágból hosszú, izmos, gyönyörű lábai, és ahogy a póló takarásában, a puha anyagon átsejlik nőiesen kerek csípője és feneke.
Kate megigazította a pólót, majd a haját egy ügyes mozdulattal összekötötte, és megfordult. Elmosolyodott. Jólesett neki, hogy olyan intenzív vágyakat kelt a férfiban, mint ami az arcára volt írva. - Próbálj meg aludni! - lehelt egy gyors csókot Castle homlokára, leoltotta a lámpát, aztán az üres ágyhoz lépett, a párnája alá tette a pisztolyát, és a takaró fölött elnyúlt az ágyon.
- Azért elképzelhetőnek tartod, amit Jasper-ről mondtam? - szólalt meg a sötétben a férfi.
- Igen, elképzelhetőnek tartom, de most aludj!
Néhány percig csendben feküdtek. Kate hiába csukta be a szemét, tudta, hogy képtelen elaludni, mert agya újra és újra lejátszotta a hotelban történt eseményeket, és próbálta logikusan végiggondolni, hogy ki, és miért akart a szobájába bemenni.
- Kate - hallotta meg Castle suttogását. - Fenn vagy még?
A nyomozó egy darabig hallgatott, de érezte, hogy úgysem fog addig nyugodni a férfi, amíg el nem mondhatja, ami a fantáziáját izgatja, ezért megadóan sóhajtott egy nagyot.
- Mit akarsz Castle? Miért nem alszol? Lassan reggel lesz. Azért kár volt pizsamát vennem, hogy hajnalig beszélgessünk!
- Hát, én nem bántam volna, ha nem veszed fel a pizsamát - csendült huncutan a hangja, és Kate a sötét ellenére szinte látta a kaján vigyort a férfi arcán.
- Castle!
- Oké,oké! Arra gondoltam, ha Jasper állandóan a birtokon bóklászott, és figyelte a terepet, talán feltűnt neki Charles kis akciója. Talán egy este meglátta Freeman-nal beszélni, és megijedt, hogy ki akarja játszani a végrendeletet, és el akarja adni a birtok rá eső részét az ingatlanügynöknek, ezért követni kezdte őket. Lehet, hogy a gyilkosságnak is szemtanúja volt. Mivel minden tulajdonosnak kulcsa van a nyaralókhoz, átkutathatta Charles házát, és megtalálhatta a záradékot. Már csak arra kellett várnia, hogy valaki megfejtse a rejtvényt. Most, hogy Charlest letartóztatták, könnyen csak az övé lehet az elrejtett kincs - akarom mondani, örökség - már csak a rejtvény megfejtését kell megtudnia. Na és ki fejtette meg a rejtvényt? - tette fel az eszmefuttatás után a kérdést, amire azonnal meg is adta a választ. - Mi! Ha meg akarja tudni a kincs helyét, el kell jönnie hozzánk, és ha igazam van, akkor nem a legbékésebb szándékkal fog felkeresni minket - zárta vészjóslóan a gondolatmenetét.
- Castle! Minden mondatod feltételezésekre épül, egyetlen árva tény nélkül. Logikusan hangzik, de csak azért építetted fel ezt a történetet, mert nem bírod megemészteni, hogy egy különc férfi nem ájult el a megnyerő személyiségedtől, amikor idegenként bekopogtál az ajtaján, és mert megijesztett éjszaka a nézésével - próbálta a valóság felé terelni az írót a nyomozó, de közben ott motoszkált benne, hogy volt-e köze a hotel előtt álló dzsipnek és az ajtaját kinyitni akaró személynek. Vajon Jasper akart bemenni hozzá?
- De ott a fonaldarab, amit a tó parton levő fatörzsön találtunk - próbált tényekkel előhozakodni a férfi. - Ha átkutatnák Jasper ruhatárát, biztos, hogy megtalálnák a pulóvert, amiből a fonal származik!
- Az még csak azt bizonyítaná, hogy egyszer, ki tudja mikor, a fának támaszkodott.
- De ...
- Nincs semmi de! - váltott szigorú hangnemre a nő. - Verd ki a fejedből Jasper-t, és aludj!
Kate hallotta, ahogy a férfi még vesz egy nagy levegőt, mintha mondani akarna valamit, de mégis inkább hallgatott, aztán mocorog még egy kicsit, végül néhány perc múlva lassan, egyenletesen lélegezve elalszik. Hiába hallgatta csukott szemmel Castle békés szuszogását, sokáig nem jött álom a szemére. Amikor végre elérte az álom, újra a tónál volt, és vég nélkül úszott, álmában maga sem tudta hova, és meddig, és a bizonytalanság szorongással töltötte el. Egyszer csak a távolból meghallotta, hogy valaki a nevén szólítja, de nem látott senkit. Aztán újra hallotta a hangot, most már sokkal sürgetőbben és valóságosabban. Felébredt. A szobában még sötét volt, bár napkeltéig talán csak fél óra lehetett hátra, a derengő fény nem tudott áthatolni a sűrűn lehúzott rolón. Egy pillanatig nem tudta, hogy csak álmodta, vagy valaki valóban a nevét mondta, amikor meghallotta Castle elcsukló hangját.
- Kate! - suttogta kétségbeesetten.
A nőben hirtelen tudatosult, hogy a kórházban vannak, és megijedt, hogy a férfinek valami baja van, ezért felpattant az ágyból. Szeme lassan hozzászokott a sötétséghez. Lépett egyet az író ágya felé, amikor megdermedt. Nem voltak egyedül.
- Elhoztam, de nem fogok abban aludni - hűtötte le a nő rosszalló tekintettel.
- Illúzió romboló vagy - vágott durcás arcot Castle, aztán elkomolyodott. Jólesett neki a kis érzéki évődés, de amióta telefonon beszélt Beckett-tel volt valami furcsa megérzése. - Mit gondolsz Jasper-ről? - váltott hirtelen témát.
- Beszélek a seriffel, hogy nézzenek kicsit utána, bár még nem tudom, hogy mivel magyarázzam meg a kérést: azzal, hogy kétszer is a frászt hozta rád, vagy azzal, hogy minden szálat el kell varrni.
- Talán inkább az utóbbival - nézte kicsit sértődött arccal Castle a nőt, ahogy táskájából előveszi a pamut pizsamanadrágot és a pólót, majd neki háttal állva vetkőzni kezd. Kate komótos mozdulattal gombolta ki az ingét, és szinte perzselte a hátát az író tekintete.
- Castle! Ne bámulj!
- Most miért Kate? Legalább hadd nézzelek! - könyörgött sóvárogva a férfi. - Csodálatos vagy! - sóhajtotta rekedtes hangon.
Kate elmosolyodott, és megfordult. Lassú, érzéki mozdulattal gombolta ki az ing alsó gombjait, és bújt ki a ruhadarabból, miközben Castle ágya mellé lépett. A férfi szája elnyílt, és pislogás nélkül függesztette csillogó tekintetét a lassan fölé hajoló nőre. Mozdulni sem bírt, amikor Kate édes, puha ajkait megérezte az övén, és a nő mellei éppen csak érintették a mellkasát. Behunyt szemmel élvezte a csókot, aztán keze felfedező útra indult Kate bársonyos bőrű hátán. Végigsimított a lapockáján, aztán a gerincén, végül visszaért a melltartó kapcsáig, amit megpróbált óvatosan kikapcsolni.
- Nem lehet Castle! Egy kórházban vagyunk - suttogta Kate a csókba.
- Úgyis le akartad venni - próbálkozott a férfi, de Kate hátrébb húzódott. - Ha akarod lekapcsolhatjuk a lámpát.
- Castle! Légy jó fiú! Te is tudod, hogy itt nem lehet, és holnap mozgalmas nap vár ránk - mondta gyengéden a nő, és kezével végigsimított a csalódott arcon. Felállt, és a másik ágyhoz lépett. Gyakorlott mozdulattal kikapcsolta a melltartóját és felvette a búzakék pólót, de úgy fordult, hogy Castle - akinek majdnem kitekeredett a nyaka - élvezhesse egy kicsit a mozdulatait. Lerúgta a papucsot, és megpróbálta minden érzékiség nélkül levetni a farmerét és a bugyiját, és gyorsan felhúzta a pizsamanadrágot.
Castle úgy érezte élete végéig nem tud betelni ezzel a látvánnyal. Megbabonázva nézte, ahogy egy pillanatra megvillantak Kate formás mellei, aztán előbukkantak a nadrágból hosszú, izmos, gyönyörű lábai, és ahogy a póló takarásában, a puha anyagon átsejlik nőiesen kerek csípője és feneke.
Kate megigazította a pólót, majd a haját egy ügyes mozdulattal összekötötte, és megfordult. Elmosolyodott. Jólesett neki, hogy olyan intenzív vágyakat kelt a férfiban, mint ami az arcára volt írva. - Próbálj meg aludni! - lehelt egy gyors csókot Castle homlokára, leoltotta a lámpát, aztán az üres ágyhoz lépett, a párnája alá tette a pisztolyát, és a takaró fölött elnyúlt az ágyon.
- Azért elképzelhetőnek tartod, amit Jasper-ről mondtam? - szólalt meg a sötétben a férfi.
- Igen, elképzelhetőnek tartom, de most aludj!
Néhány percig csendben feküdtek. Kate hiába csukta be a szemét, tudta, hogy képtelen elaludni, mert agya újra és újra lejátszotta a hotelban történt eseményeket, és próbálta logikusan végiggondolni, hogy ki, és miért akart a szobájába bemenni.
- Kate - hallotta meg Castle suttogását. - Fenn vagy még?
A nyomozó egy darabig hallgatott, de érezte, hogy úgysem fog addig nyugodni a férfi, amíg el nem mondhatja, ami a fantáziáját izgatja, ezért megadóan sóhajtott egy nagyot.
- Mit akarsz Castle? Miért nem alszol? Lassan reggel lesz. Azért kár volt pizsamát vennem, hogy hajnalig beszélgessünk!
- Hát, én nem bántam volna, ha nem veszed fel a pizsamát - csendült huncutan a hangja, és Kate a sötét ellenére szinte látta a kaján vigyort a férfi arcán.
- Castle!
- Oké,oké! Arra gondoltam, ha Jasper állandóan a birtokon bóklászott, és figyelte a terepet, talán feltűnt neki Charles kis akciója. Talán egy este meglátta Freeman-nal beszélni, és megijedt, hogy ki akarja játszani a végrendeletet, és el akarja adni a birtok rá eső részét az ingatlanügynöknek, ezért követni kezdte őket. Lehet, hogy a gyilkosságnak is szemtanúja volt. Mivel minden tulajdonosnak kulcsa van a nyaralókhoz, átkutathatta Charles házát, és megtalálhatta a záradékot. Már csak arra kellett várnia, hogy valaki megfejtse a rejtvényt. Most, hogy Charlest letartóztatták, könnyen csak az övé lehet az elrejtett kincs - akarom mondani, örökség - már csak a rejtvény megfejtését kell megtudnia. Na és ki fejtette meg a rejtvényt? - tette fel az eszmefuttatás után a kérdést, amire azonnal meg is adta a választ. - Mi! Ha meg akarja tudni a kincs helyét, el kell jönnie hozzánk, és ha igazam van, akkor nem a legbékésebb szándékkal fog felkeresni minket - zárta vészjóslóan a gondolatmenetét.
- Castle! Minden mondatod feltételezésekre épül, egyetlen árva tény nélkül. Logikusan hangzik, de csak azért építetted fel ezt a történetet, mert nem bírod megemészteni, hogy egy különc férfi nem ájult el a megnyerő személyiségedtől, amikor idegenként bekopogtál az ajtaján, és mert megijesztett éjszaka a nézésével - próbálta a valóság felé terelni az írót a nyomozó, de közben ott motoszkált benne, hogy volt-e köze a hotel előtt álló dzsipnek és az ajtaját kinyitni akaró személynek. Vajon Jasper akart bemenni hozzá?
- De ott a fonaldarab, amit a tó parton levő fatörzsön találtunk - próbált tényekkel előhozakodni a férfi. - Ha átkutatnák Jasper ruhatárát, biztos, hogy megtalálnák a pulóvert, amiből a fonal származik!
- Az még csak azt bizonyítaná, hogy egyszer, ki tudja mikor, a fának támaszkodott.
- De ...
- Nincs semmi de! - váltott szigorú hangnemre a nő. - Verd ki a fejedből Jasper-t, és aludj!
Kate hallotta, ahogy a férfi még vesz egy nagy levegőt, mintha mondani akarna valamit, de mégis inkább hallgatott, aztán mocorog még egy kicsit, végül néhány perc múlva lassan, egyenletesen lélegezve elalszik. Hiába hallgatta csukott szemmel Castle békés szuszogását, sokáig nem jött álom a szemére. Amikor végre elérte az álom, újra a tónál volt, és vég nélkül úszott, álmában maga sem tudta hova, és meddig, és a bizonytalanság szorongással töltötte el. Egyszer csak a távolból meghallotta, hogy valaki a nevén szólítja, de nem látott senkit. Aztán újra hallotta a hangot, most már sokkal sürgetőbben és valóságosabban. Felébredt. A szobában még sötét volt, bár napkeltéig talán csak fél óra lehetett hátra, a derengő fény nem tudott áthatolni a sűrűn lehúzott rolón. Egy pillanatig nem tudta, hogy csak álmodta, vagy valaki valóban a nevét mondta, amikor meghallotta Castle elcsukló hangját.
- Kate! - suttogta kétségbeesetten.
A nőben hirtelen tudatosult, hogy a kórházban vannak, és megijedt, hogy a férfinek valami baja van, ezért felpattant az ágyból. Szeme lassan hozzászokott a sötétséghez. Lépett egyet az író ágya felé, amikor megdermedt. Nem voltak egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése