A nőben hirtelen tudatosult, hogy a kórházban vannak, és megijedt, hogy a férfinek valami baja van, ezért felpattant az ágyból. Szeme lassan hozzászokott a sötétséghez. Lépett egyet az író ágya felé, amikor megdermedt. Nem voltak egyedül.
A sötétben kirajzolódott egy vékony férfi alakjának képe, aki Castle ágya mellett állt, és egyik kezét a beteg felé tartotta. Kate nem látta, hogy van-e nála fegyver, de testtartásából úgy ítélte meg, hogy valamit Castle-re szegez.
-Állj! - csattant az ismerős fiatal férfihang. - Ha nem akarja, hogy kidekoráljam barátocskája nyakát, akkor ott marad!
- Mit akar? - kérdezte Kate, miközben lassan hátralépett, hogy közelebb kerüljön a párnája alá rejtett pisztolyhoz.
- Tudom, hogy megfejtették a hagyaték záradékát, és tudják, hova rejtette az az őrült Moore papa a vagyont érő kincset, amiről az örökösök - Charles-on kívül - még csak nem is tudnak. Most pedig szépen elmondják, hol a kincs!
A férfi hangján hallatszott, hogy rendkívül ideges, és Kate úgy érezte, kicsit zavart is, hiszen nem mérte fel az esélyeit. Egy kórházi szobában akarja kicsikarni belőlük a választ, amit ha meg is kapna, nem tudná megszerezni a kincset, mert addigra elfognák. Ha a megölésükkel fenyegetőzik, akkor viszont csak azt érné el, hogy nem mondanak semmit, hiszen halottan értéktelenné válnának a férfinek, ha elárulnák a megfejtést, akkor viszont csak úgy menekülhet el, ha megöli őket, és ez nem jó üzlet.
- Téved. Nem tudtuk megfejteni a rejtvényt - mondta Kate, miközben emlékei között kutatott, hol hallotta a sötétbe burkolózó férfi hangját.
- Nocsak! Milyen egy srófra jár az agya a barátjával! Ő is ezt mondta, de téved, ha azt hiszi, hogy elhiszem - szűrte a foga között gúnyosan a szavakat.
- Most még elmehet. Nem történt semmi, nem bántotta egyikünket sem, és ígérem, nem teszek feljelentést - próbálkozott Castle, és miközben a férfi az íróra fordította a figyelmét, Kate egy kicsit megint hátrált.
- Pofa be, vagy elmetszem a nyakát! - csattant ingerülten a férfi hangja.
Kate mérlegelte a lehetőségeit. A férfi fiatal és zaklatott, valószínűleg soha nem volt még hasonló helyzetben, ezért kiszámíthatatlan. Kést tart Castle torkához, ami borotvaéles lehet, tehát ha rávetné magát, szinte biztos, hogy belevágna az író nyakába. Már éppen nyitotta a száját, hogy valami megnyugtatót mondjon, még mielőtt elveszti az önkontrollt a támadót, amikor a sötétben is látta, hogy a férfi egy hirtelen mozdulattal lerántja Castle-ről a takarót, meglendíti a karját, és lecsap az ágyban fekvő betegre.
- Ááááá - hallatszott Castle fájdalmas kiáltása, ami egy pillanat múlva abba is maradt. Kate-nek fogalma sem volt, hogy mit tett a férfi, de kihasználta, hogy egy másodpercre kikerült a látóteréből, és kikapta a pisztolyát a párna alól, és a támadóra szegezte. Próbált nyugalmat erőltetni magára, de érezte, hogy remeg a keze, és a szíve őrült rohanásba kezdett a mellkasában.
- Fel a kezekkel! - kiáltotta ellentmondást nem tűrő hangon. - Ha bántani meri, kicsinálom! - tette hozzá, hogy érzékeltesse, nem érdeklik a következmények. - Castle! Jól vagy? - araszolt előre, és tágra nyílt pupillákkal próbálta kivenni, hogy mi történt a gyanúsan csendben fekvő férfival.
Castle nem is tudott, és nem is mert mozdulni. Meglepetésként érte, hogy a támadó lerántotta a takarót róla, és mire feleszmélt, már csak a combja felé suhanó kezet látta, és az éles szúró fájdalmat érezte. Kínjában összerándult a teste és felkiáltott, de a férfi a torkához szorította a jókora éles kést, ezért elhallgatott és mozdulatlanná dermedt. Olyan erővel vágott a penge az ádámcsutkája alatt a bőrébe, hogy a legkisebb mozdulattól kiserkent volna a vére még attól is, ha csak nyel egyet. Máskor bármilyen veszélyes helyzetbe kerültek, mindig mondott valami megjegyzést, poént, mert úgy érezte a szó az ő fegyvere, de életében először nem mert megszólalni.
- Nem, nincs jól, - válaszolt Kate kérdésére az író helyett a támadó - de maga nem fog lőni, hanem azt teszi, amit én mondok.
Beckett rettegett, mivel nem volt jellemző, hogy Castle hallgat, és csak azt látta, hogy a fájdalmas ordítás óta mozdulatlanul fekszik, ráadásul feltűnően nyugodttá és fölényessé vált a férfi hangja.
- Csak egy okot mondjon, amiért ne eresszek golyót magába? - sziszegte, miközben a jellegzetes fémes kattanás jelezte, hogy kibiztosította a fegyvert.
- Majd a barátja megmondja - váltott gúnyoros hangnembe a férfi, és engedett a kés szorításán.
Castle megkönnyebbülten köszörülte meg a torkát és nyelt egyet, mielőtt megszólalt.
- Valamit beadott - nyögte rekedten.
- Mi?
- Injekciót vágott a combomba, és valamit beadott. Utálom a tűt, ő meg csak úgy belém vágta - hallatszott az író felháborodott, panaszos hangja.
Kate megdöbbent. Castle egyenlőre csak azzal volt elfoglalva, hogy túlélt egy váratlan tűszúrást, de a nő már azon gondolkodott, milyen hatóanyagot nyomott ez az őrült az íróba.
- Mit adott be neki?
- Ne izguljon, csak egy kis mérget!
- Mi? Mit nyomott belém? - kapott észbe Castle, és Kate már hallotta a rémületet a hangjában.
- Ne féljen! Ha a kis barátnője eljön velem, és megmutatja, hol van az elrejtett vagyon, odaadom neki az ellenszert, és turbékolhatnak tovább kedvükre. Három órája van. Ha nem vezet el a pénzhez, vagy valakinek elárul, esetleg megpróbálja értesíteni valamelyikük a seriffet, sosem kapja meg az ellenanyagot az írócskája. Arról nem is beszélek, hogy esélye sem lenne az életben maradásra, ha megölne! - nevette el magát magabiztosan. - Most pedig tegye le a pisztolyt! Feltűnés nélkül kimegyünk a kórházból, és maga elvezet a pénzhez - intézte a szavait Kate felé.
- Kate! Ne! - szólalt meg Castle! - Ha elmondod neki, utána meg fog ölni!
Kate tudta, hogy ez is benne van a pakliban, de úgy érezte, most nincs más választása. Ha ez az őrült valóban megmérgezte Castle-t, el kell érnie, hogy odaadja az ellenszert, bármi is az ára. Megpróbálta akaratával elnyomni a teste remegését. Azt hitte, nem félhet annál jobban, mint amikor látta Castle-t leugrani a szikláról. Tévedett. Most egyenesen rettegett. Meglepte, hogy olyan dologgal tudja zsarolni a támadó, amivel szemben tehetetlen. Ha lelőné a férfit, ki tudja mennyi időbe telne kideríteni, mit adott be Rick-nek, és mire megszereznék az ellenszert, talán már késő lenne. Nem volt választása. Mindennél jobban reménykedett abban, hogy Castle elmélete a kincs helyét illetően helyes, mert ha nem kapja meg a támadó amire ilyen őrült módon vágyik, akkor ... Nem akart belegondolni a legrosszabba. Minden másodperc számított, ezért döntött.
- Minden rendben lesz Rick - nézett a sötétben a férfi felé, és elárasztotta a szomorúság, hogy nem láthatja a kék szemeket. - Visszajövök hozzád!
- Olyan romantikus, mint egy lányregény - gúnyolódott az ismeretlen, és hallani lehetett, hogy fölényben érzi magát.
- Most akarj azt a kincset, vagy nem? - csattant sürgetően Kate hangja. Minél előbb indulnak, annál előbb tud segíteni Rick-ken.
- Induljon előre! De figyelmeztetem, semmi meggondolatlanság! Három órája van. Illetve már annyi sem.
Kate letette a pisztolyt, mert a pizsamába úgysem tudta volna elrejteni. Kinyitotta a szobaajtót, és hunyorogva nézett végig az éjszakai fénnyel megvilágított üres folyosón, amikor megérezte, hogy egy kés hegye nyomódik a bőrébe a gerince mellett.
Castle agyában ugyanazok a gondolatok száguldottak, mint Beckett-ében. Nem látott jobb megoldást, mint hogy Kate teljesíti a férfi kívánságát, és valahogy megszerzi az ellenszert. Még nem gondolt bele, miféle méreg keringhet a vérében, sokkal jobban félt amiatt, hogy Kate kiszolgáltatott helyzetbe került miatta egy őrülttel szemben. Kiszáradt szájjal nézte, ahogy a két sötét alak az ajtó felé indul. Szólni akart, kiáltani, de nem jött ki hang a torkán, pedig kétségbeesetten akarta tudatni Kate-tel, hogy szereti. Mintha jeges kéz szorította volna össze a szívét, amikor a nő kilépett az ajtón. Magányos, tehetetlen, őrületes órák vártak rá. Talán élete utolsó órái.
Kate kilépett a folyosóra, miközben érezte a szúró érzést a derekán, és a férfi gyomorforgató, meleg leheletét a tarkóján. Remélte, hogy Clara nővér nincs a nővérpultnál. Castle életébe kerülhet, ha valaki gyanúsnak találja, ahogy pizsamában elhagyja a kórházat egy idegen férfival a nyomában. Megkönnyebbülve látta, hogy a folyosó teljesen üres. Képtelen volt felidézni, mikor és hol hallotta ezt a fiatal férfihangot. Lassan hátrafordult. Tudni akarta, ki játssza velük ezt az őrült, kegyetlen játékot.
- Maga az? - nézett döbbenten az éberen figyelő férfi szemébe, miközben érezte, hogy a kés erősebben nyomódik a derekához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése