Változatok egy témára 5/84

Kate ragyogó tekintetébe nézett, és tudta, hogy igenis, vannak csodák. Ő megtalálta. Itt állt előtte élete leggyönyörűbb, legtitokzatosabb csodája. 

- Miért nézel így? - szegezte rá szemét gyanakodva a nő, ami az erős napsugárzásban zöldes árnyalatúvá vált. 

- Semmi, semmi - kapta el a tekintetét zavarában Castle. - Mit mondott a seriff? 

- Idejönnek - ült le a hatalmas fatörzsre a férfi mellé Kate, és figyelte a reakcióját. A várt lelkendezés és izgalom helyet valami furcsa, átszellemült boldogság ült ki Castle arcára. - Azt hittem örömtáncot fogsz járni, vagy inkább ugrálni - csendült ki egy kis csalódottság a hangjából.

- Csak elgondolkodtam - rakosgatta a mankóit zavarában a férfi, miközben szemét a tó vizére irányította.

- Min? - fürkészte az arcát Kate kíváncsian, mert szinte érezte a férfi feszültségét.

- Rajtad. Azon, hogy ebben a néhány napban mennyi mindennel megleptél. 

- Castle! Azt hitted, hogy négy év alatt megismerhetsz?

- Én balga, azt hittem. Azért azt nem tagadhatod, hogy jól ismerlek, még ha  néha teljesen ámulatba ejtesz.

- Csak néha, Castle? - incselkedett a nő.

- Na jó - adta meg magát az író és elfordítva tekintetét a tóról, a nevető szemekbe nézett. - Mindig elvarázsolsz, de van amikor meglepsz.

- Hidd el még annyi meglepetéssel tudok szolgálni, ami elegendő lenne a következő negyven évre!

Castle-nek felcsillant a szeme. Kate ilyet mondott volna, hogy "következő negyven év"?

Hamarosan meghallották a feléjük közeledő kis csoportot, ahogy az eseményeket taglalva átvágtak a tölgyesen. Kate éppen elkapott néhány szófoszlányt Mary és Jasper beszélgetéséből, amint próbálták kitalálni, hogy ki fejthette meg a hagyaték rejtvényét. A nyomozó úgy érezte, itt az idő, hogy elmondják az örökösöknek, hogy kinek köszönhetik a barlang felfedezését, és a benne talált ládát. Bármit is tartalmaz az a ládikó, az már biztos, hogy létezik. Tekintetével a seriffet kereste, és nagy sokára meg is látta az emberei gyűrűjében, egy kicsit lemaradva a Moore család tagjai mögött. Felállt, és hozzájuk sietett. Négyszemközt akart beszélni a seriffel.

Castle csak azt látta, hogy Kate felpattan, a seriffet szinte kihúzza az emberei közül, aztán elég hosszan magyaráz, a seriff összevont szemöldökkel figyel, aztán mond valamit, végül bólint. 

- Miről beszéltél a seriffel? - kérdezte kíváncsian a visszatérő nőtől, mire Kate titokzatosan rámosolygott.

- Csak egy újabb meglepetésre készülök. 

- Nekem? - húzta fel a szemöldökét a férfi, de Kate nem válaszolt, hanem beszélgetésbe elegyedett a teljes izgalomban levő Elisabeth-tel.

- Nem fáj? - intett a szemével az író begipszelt lábára Andrew, miközben mellételepedett.

- Lüktet és hasogat! - nyögte Castle fájdalmas arccal. - Ha Kate megtudná, visszavinne a nyaralóba és ágyba dugna, pedig én itt akarok lenni. Jobb, ha nem áruljuk el neki. Jó?

- Mit nem akartok elárulni? - szólalt meg a háta mögött a nyomozó, mire a férfi ijedten összerezzent.

- Semmi, semmi, nem érdekes - próbált ártatlan arcot vágni.

- Ugye nem felejtetted el, hogy nyomozó vagyok, és van fegyverem? - húzta össze a szemöldökét Kate az átlátszó hazugságra. - Fáj a lábad, igaz? - nézett átható tekintettel, pislogás nélkül az íróra.

Andrew elnevette magát. Mintha csak Elisabeth-et és magát látta volna fiatalabb kiadásban. Neki sem lehettek titkai a felesége előtt. Lehet, hogy női megérzés, hatodik érzék, vagy csak ennyire kiismerhető, de élete asszony minden gondolatát ismerte. Ha ennyire hasonlít Kate és Rick kapcsolata az övékére, akkor talán olyan szerencsések lesznek, mint ők, és végigkíséri életüket a kihívásokkal teli, izgalmas, boldogító szerelem.

- Csak egy kicsit - ismerte be Castle, de azért szépített a valóságon.

- Ne félj! Megígértem, hogy nélküled nem lesz kincskeresés. Tartom a szavam.

Castle megkönnyebbülten sóhajtott. Semmi kedve nem lett volna Kate-tel azon vitatkozni, hogy nem lesz baja egy kis üldögéléstől.

Hamarosan megérkeztek a seriff emberei a vízhatlan ládával, és a búvárok újra elindultak a motorcsónakkal a sziklafal elé. A kis csoport elcsendesedett, és egy idő után egy pisszenést sem lehetett hallani, mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy a búvárok alámerülnek, majd hosszas várakozás után felbukkannak. Látszott a mozdulataikon, hogy a láda nehéz, de senki sem tudta, hogy a légmentesen záródó külső láda, vagy a tartalma olyan súlyos, hogy alig tudták a csónakba behúzni.

A parton szinte kézzel foghatóvá vált a feszültség. Amikor a motorcsónak kifutott a homokos fövenyre, szinte egy emberként indultak meg felé. Kate is elindult, de néhány lépés után tudatosult benne, hogy Castle nem követi. Megállt, és megfordult. Az író mankóira támaszkodva még mindig a kivágott fatörzsnél állt, és kicsit szomorú arccal figyelte az eseményeket.

- Rick! Nem jössz? Nem akarod megnézni, mi a kincs? - lépett vissza a férfihoz. - Nem is tudom - szólalt meg bizonytalanul. - És ha nincs is benne kincs?

Kate nem látta gyakran ezt a bátortalan, csalódástól félő arckifejezést az író arcán.

- Ha nem hiszünk a csoda létezésében, akkor sosem talál ránk - mosolyodott el bíztatón, miközben a férfi mondatát idézte. - Nem is tudom, hol hallottam, de talán igaz. Gyerünk Rick! Higgy! Lehet, hogy vannak még kincses barlangok - tárta szét a karját, mint aki nem zárja ki a lehetőséget, és elégedetten nyugtázta, hogy a férfi szemébe visszatér a gyermeki kíváncsiság, az izgatott csillogás, és szája mosolyra húzódik.

Mire a partra érte, a ládából semmi nem látszott, csak a seriff erélyes hangját hallották.

- Megkérek mindenkit, hogy lépjen hátrébb. Először is, szeretném elmondani, hogy kinek köszönhetik, hogy megismerhetik Jack Moore eddig rejtett hagyatékát. Az az ember, aki megfejtette a záradékban elrejtett információt, Mr. Richard Castle! - mutatott színpadiasan az egy lábon egyensúlyozó íróra, aki meglepetésében csak nyelt egyet, aztán amikor rájött, hogy ez a nő műve, hálásan elmosolyodva Kate-re nézett. - Neki köszönhetik azt is, hogy Charles Moore nem jutott jogtalanul az önök közös örökségéhez, bármi is legyen az, ezért úgy hiszem, lehetőséget kell neki adni, hogy betekinthessen a ládába, és lássa a tartalmát. - A kis csoport szétnyílt, és elismerő csodálattal néztek Castle-re, aztán valaki tapsolni kezdett, amit a többiek felszabadult éljenzések közepette követtek. Másodszor, - folytatta Green seriff - Mr. Jonathan Gibbs ügyvéd fogja felügyelni a törvényességet a láda kinyitásakor - intett a mellette álló öltönyös férfira, aki idegesen meglazította szorosra kötött nyakkendőjét, és megtörölte a hőségben gyöngyöző homlokát, majd az örökösök felé bólintott. - Készen állnak?

- Igen! Persze! - hangzott mindenfelől a sürgető válasz.

A seriff emberei felnyitották a vízhatlan láda tetejét, és kiemelték Jack Moore barlangba rejtett ládáját. Ha valaki valami hatalmas, cirádás dolgot képzelt maga elé, akkor csalódnia kellett, mert egy közönséges, kisméretű, íves tetejű utazóláda bukkant elő, amit a két rendőr könnyedén kiemelt, és tett le a fűre. A mozdulatot látva Castle kissé csalódottan hunyorgott.

- Az, hogy nincs megtömve aranyrudakkal vagy drágaköves ékszerekkel, nem azt jelenti, hogy nincs benne kincs - súgta a fülébe Kate, mire Castle félve rápillantott.

- Az én felmenőim voltak gondolatolvasók a vidámparkban! Te honnan tudod mindig, hogy mire gondolok? - kérdezte megütközve.

- Vigyázz Castle! Nincsenek előttem titkaid! - kacsintott kajánul Kate a férfira, aztán figyelmüket újra a ládára irányították.

Az egyik rendőr leverte a rozsdás lakatot, és hátrébb lépett.

- Ki nyitja ki? - nézett körbe a seriff.

Minden tekintet a ládára szegeződött, a levegő csak úgy vibrált a visszafojtott izgalomtól. Legszívesebben mindenki odaugrott volna, hogy feltépjék a láda tetejét, de senki nem mozdult.

- Nyissa ki Mr. Castle! - szólalt meg irreálisan nyugodt hangon Jasper Moore. A magas, vékony férfi az íróra nézett furcsa, rideg szemeivel, amitől a hőség ellenére végigfutott Rick hátán a hideg.

- Igen! Igen, nyissa ki ő! - hallatszott most már mindenhonnan.

Castle meghatottan nézte a várakozással teli embereket, aztán Kate-re pillantott, és odalépett a ládához. Sóhajtott egy nagyot, aztán vett egy hatalmas levegőt, és egy mozdulattal kinyitotta a ládát. Pislantott egyet, aztán belenézett.

Kate nem értette miért, de átragadt rá Castle gyermeki izgalma. Látta, ahogy a férfi tekintete egy pillanat alatt magába issza a láda tartalmának minden apró részletét, szeme kitágul a csodálkozástól, aztán boldog mosollyal az arcán ránéz.