- Egész este arra vártam, hogy ezt mondja nekem Kate nővér! - csillogott izgatottan a férfi szeme.
Kate mosolyogva megingatta a fejét, és miközben segített levenni a kórházi hálóinget, és vizet engedett egy kis mosdótálba, azon gondolkodott, már el sem tudná képzelni az életét ezek nélkül az évődések nélkül. Elzárta a mosdó csapját, és kezében a tál vízzel megfordult. Megállt, és néhány másodpercig elmerengve itta be a szeme az elé táruló látványt. Szerette ezt a férfit. Szerette a csibészes mosolyát, csillogó, élénk tekintetű, kék szemét, szerette, ha mindig gondosan fésült haja a homlokába hullik, szerette ápolt, finom kezét, sima, puha bőrét, erős, izmos testét, de legjobban az elbűvölő szellemességét, humorát, gyermeki ártatlanságát, érzékenységét, gyengédségét, őszinteségét. Szerette benne, hogy szerető fiúként elszakíthatatlan kötelék fűzi az anyjához, és csodálta, hogy milyen nagyszerű apa. Ahogy felpolcolt törött lábára, lila foltos bordáira és zúzódott arcára nézett, elszorult a torka.
- Miért nézel? Nem tudsz betelni a látvánnyal? - incselkedett a férfi, mire Kate egy szemforgatás közepette sóhajtott egyet, de magában megállapította, hogy az előbbi felsorolása hiányos volt, mert a férfi pimasz incselkedését is szerette.
- Csak azon gondolkodtam, nem kellene-e szakemberre bíznom a mosdatást. Clara nővér biztosan szívesen megtenné helyettem - vágott elgondolkodó arcot. - Azt hiszem szólok neki - mondta, mint aki meghozta a döntést, letette a székre a vizet, és az ajtó felé lépett.
- Ne! Kate, ne! Ugye most csak ijesztgetni akarsz? - szólt utána rémülten Castle, aki már elképzelte a nő gyengéd érintéseit, ahogy végighúzza a meleg vizes mosdókesztyűt a bőrén. Remélte, hogy Kate csak az előbbi pökhendi megjegyzéséért akarja büntetni azzal, hogy ijesztgetni.
Kate megtorpant, de Castle azt nem láthatta, hogy elégedetten elmosolyodik, mert amikor megfordult, szenvtelen arccal, felhúzott szemöldökkel nézett a férfira.
- Nem hiszem, hogy Clara nővér ijesztő lenne - mondta, és újra elindult.
- De ... de Kate! Én téged akarlak!
A nő, annak ellenére, hogy háttal állt az ágynak, szinte látta maga előtt Castle könyörgő tekintetét, ijedt arcát.
- Mit mondtál? Nem értettem jól - fordult meg, és igyekezett arcizmain uralkodni, hogy el ne nevesse magát.
- Téged akarlak - mondta szerelmes hangon a férfi. Tudta, hogy Kate csak játszik vele, néha olyan póker arcot tudott felvenni a nő, hogy elbizonytalanodott, hogy csak évődik vele, vagy valóban úgy gondolja a dolgokat, ahogy mondja. Mindenesetre elhatározta, hogy csak a mazochista pillanataiban fog pókerezni a nővel.
- Én is - mosolyodott el Kate. - Azért ne ájulj el túl gyakran magadtól!
- Azért valld be, jólesett, hogy egy szál gatyában végignézhettél rajtam - feszegette a határokat újra.
- Jó, bevallom, nem megvetendő látvány - adta meg magát Kate két oknál fogva. Egyrészt ez volt az igazság, másrészt örömöt akart okozni a férfinak. Bevizezte a mosdókesztyűt a friss, férfias illatú meleg vízzel, kicsit kicsavarta, aztán finoman végighúzta a puha anyagot Castle arcán, aki csukott szemmel élvezte a frissítő meleg vizet, és Kate gyengéd érintésért. Miközben felemelte a férfi karját, hogy végig tudja törölgetni, a nő megállapította, hogy ő ugyanannyira élvezi a mozdulatokat, mint Castle. Ahogy keze elindult a hónaljától az oldalán a bokszer derekáig, észrevette, hogy a férfi összerezzen. Csiklandós - tudatosult benne. Még jól jöhet egyszer, hogy ezt is tudja. Mintha megérezte volna, hogy nézik, elfordította tekintetét a férfi sima bőrű hasáról, és felpillantott. Castle ragyogó szemével, és szerelmesen mosolygó arcával találta szembe magát.
- Nem fáj? - kérdezte, mert keze már a bordák lila foltjain siklott.
- Nem - felelte Castle, miközben azon gondolkodott, kimondja-e amit érez. Aztán döntött. - El tudnám képzelni ezt életem végéig - mondta rekedtes, halk hangon.
Kate meglepődött, és hirtelen nem tudta hogyan reagáljon. Pontosan tudta, hogyan érti a mondatot Castle, de ő még nem akart a jövőről beszélni. Olyan hosszú utat járt be, amíg elfogadta a férfi szerelmét, és megnyitotta előtte lelke kapuját! Élvezte azt, ahova eljutott ebben a csodálatos szerelemben, és nem akarta elrontani az érzést azzal, hogy belegondol a jövőbe.Tudta, hogy a férfi sokkal biztosabb kettejükkel kapcsolatban, nem gyötrik kétségek, optimista és bizakodó, mint mindig. Ő is tudja, hogy ezzel a férfival szeretné leélni az életét, mégis fél a jövőre gondolni, mert nem tudja, nem tartogat-e számára olyan fájdalmat, mint az édesanyja elvesztése. Csak élvezni akarta a mát.
- Életed végéig szeretnél törött lábbal feküdni? - kérdezte úgy téve, mintha nem értette volna a valódi célzást.
- Nem - mondta halkan Castle. Nézte, ahogy Kate zavarában a lába lemosására irányítja minden figyelmét. Nem érzett semmi megbántottságot. Négy évet várt a csodára, ami megtörtént vele. Már nem türelmetlen. Biztosan tudta, hogy Kate szereti, még akkor is, ha soha nem mondta ki. Minden tette, mozdulata, ragyogó tekintet arról tanúskodott, hogy szerelemmel szereti. - De ezt a finom simogatást időtlen időkig el tudnám viselni - mondta, mintha csak a mosdatásról beszélt volna eredetileg.
- Segítek felülni, hogy a hátadat is meg tudjam mosni - szólalt meg szelíden Kate, és hálás volt a férfinak, hogy nem feszegette tovább a témát. Amikor Castle felült, bal kezével átölelte, jobbal pedig végigsimított a hátán. Az ölelés és a simogató mozdulat most egyikükben sem váltott ki érzéki gondolatokat, helyette olyan bensőséges nyugalom, biztonságérzet és szeretet járta át a lelküket, ami többet ért minden szenvedélyes vágynál. Az összetartozás érzése volt ez. Kate egy puha, bolyhos törölközővel végigtörölgette a férfit, aztán segített visszabújni a hálóingbe, végül betakarta. Elégedetten nézett végig a betegen.
- Most már alhatsz. Ha minden jól megy, holnap mozgalmas nap vár ránk.
Nyílt az ajtó, és Clara nővér lépett be rajta kezében egy lázmérőt és a vérnyomásmérőt szorongatva.
- Még egy kicsit ne aludjon Mr. Castle - mondta. - Délután egy kicsit szapora volt a pulzusa, ezért szeretném ellenőrizni, minden rendben van-e - lépett az ágyhoz, és már tette is fel a vérnyomásmérőt a beteg karjára.
- Mennyire volt magas az érték? - kérdezte aggódva Kate, mert sejtette, hogy a férfi valamivel felizgatta magát, vagy valami olyat csinált, amit nem szabadott volna.
- Nem volt túl magas, és lehet, hogy csak én ijesztettem meg - mondta jelentőségteljesen meresztve hatalmas szemeit az íróra, aki csak szótlanul pislogott. - Most minden rendben van - nézett a digitális kijelzőre, aztán tenyerét Castle homlokára tette. - Nem hiszem, hogy lázas, de ez az előírás - mondta, aztán lerázta a lázmérőt, és a megilletődött férfi szájába dugta. - Mindjárt visszajövök a lázmérőért, és hozok jeget a lábára. Már egész szép - mondta a törött bokára pillantva, aztán kiment.
- Az ő kezeibe akartál adni - duzzogott az író, szájában a lázmérővel. - Az akciófilmeket szereti - mondta, mintha ez mindent megmagyarázna, de mivel Kate értetlenül nézett rá, hozzátette: - Nincs benne semmi gyengédség.
- De nem adtalak az ő kezeibe. Különben Clara nővér nagyon kedves asszony, és jobban teszed, ha jóban leszel vele, mert reggel ő fogja beadni a véralvadásgátlót. Castle! El ne harapd a lázmérőt! - szólt rá a nő, amikor meglátta, hogy milyen hatást váltottak ki a szavai.
- Ho ... honnan tudsz te ilyeneket?
- Tudod, nyomozó vagyok, és a nővérek boldogan mesélnek el a híres betegükről minden apró kis sztorit. Kicsit azért rosszulesett, hogy Helen nővért választottad az injekció beadására helyettem - játszotta a sértődöttet Kate, miközben jól szórakozott a férfin, aki hirtelen nem tudta, hogy mitől féljen jobban: attól, hogy Kate megharagudott rá, vagy a holnapi injekciótól.
- Én ... én csak nem akartalak terhelni a nyafogásommal. Tudod, hogy utálom az injekciót - mentegetőzött.
- Oké Castle, nem haragszom. Otthon úgyis én adom be - mosolyodott el kicsit kárörvendőn a nő.
- Tudom, hogy élvezed, ha kínozhatsz - morogta a férfi, de szeme csillogása elárulta, hogy retteg ugyan a tűtől, de már előre élvezi, hogy otthon Kate fogja ápolni, és hagyja, hogy ő legyen a középpontban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése