- Ugye azért nem éled bele magad túlságosan abba, hogy a kulcsok egy aranyrudakkal megrakott széfet nyitnak Svájcban? - mosolygott egy sóhaj kíséretében a férfira.
- Miért ne éljem bele magam? Azért, mert te nem hiszel benne, én még hihetek! Csak nem attól félsz, hogy csalódni fogok, és szomorú leszek? Sajnálnál egy kicsit? - incselkedett a nővel.
- És ha azt mondanám, hogy igen, sajnálnálak?
- Ó! - Castle annyira meglepődött az őszinte válaszon, hogy hirtelen szóhoz sem jutott. Annyira megszokta Kate csípős válaszait, hogy most is arra számított. - Hát, tudod, hogy nem szoktam sokáig búslakodni, ha nem jön be egy elméletem.
- Igen, mert azonnal gyártasz egy másikat!
Castle felkapta a fejét a csúfondáros megjegyzésre, és megadóan Kate-re nézett. Már az előbb valami hasonló megjegyzésre számított, hát most megkapta!
Visszaballagtak a nyaralóba, aztán összepakoltak, és visszaindultak New Yorkba. Beckett-nek még lett volna két napja, Amit Gates kapitány engedélyezett neki, de a nyomozás lezárult, és nem akart visszaélni a felettese bizalmával, hiszen azért kapta a négy napot, hogy segítsen a seriffnek. Hazafelé az autóban még mindig az események hatása alatt állva beszélgettek. Castle gondolatait leginkább a naplók tartalma, és a titokzatos kulcsok kötötték le, miközben Kate jókat nevetett néhány néhány élményükön, mint például amikor Castle belebotlott a hullába és a csalánba esett, vagy amikor a férfi megrémült a különös viselkedésű Jasper-től. Kate jóízű nevetése másfelé terelte Castle gondolatait. Elmerengett az elmúlt napokon, és megállapította, hogy ilyen élménygazdag hosszú hétvégét még nem töltött el soha senkivel.
- Kate! Neked mi volt a legemlékezetesebb ebben a nyaralásban?- fordult komoly arccal a vezetésre koncentráló nő felé.
Kate néhány másodpercig hallgatott. Castle figyelte, ahogy mosolygós vonásai elgondolkodóvá és komollyá válnak.
- Az, amikor láttalak leugrani a szikláról - mondta halkan a nő. Nem tudta elrejteni a hangjából áradó szorongást, ezért gyorsan megköszörülte a torkát. - Azt hittem, meg fogsz halni - mondta ki a legnagyobb félelmét, és oldalra pillantott a férfi csodálkozó szemébe. Már nem is akarta elrejteni az érzéseit, és nem bánta, hogy Castle megtudja, mennyire rettegett abban a néhány percben. Érezte, hogy a kék szempár nem mozdul az arcáról, és kutatva figyeli, de nem nézett a férfira.
- És neked mi volt a legemlékezetesebb? - törte meg a rájuk telepedő csendet a nő, de mivel a férfi nem válaszolt, kíváncsian oldalra pillantott. Ekkor szembesült azzal, hogy vagy a válaszával, vagy az imént feltett kérdésével sikerült zavarba hoznia az írót. - Várj! Kitalálom! Amikor a búvárok felhozták a barlangból a ládát - mondta elnéző mosollyal, de a férfi komoly maradt. - Na gyerünk Castle! Én is elmondtam! - próbálta nevetve oldani az érezhető feszültséget.
- Hát, az enyém nem olyan megható, mint a tiéd - szólalt meg végre szégyenlősen a férfi.- Az, amikor a holdfényben szeretkeztünk a tóban - mondta ki végre kicsit szégyenkezve, mert úgy érezte, az ő élménye túl felszínes a nőéhez képest.
- Először én is majdnem azt mondtam - mosolygott rá Kate, mire Castle megkönnyebbülten elvigyorodott.
- Azt hiszem, a következő Nikki Heat könyv sztorija már megvan - dőlt hátra elégedetten az író, és arra gondolt, ha hazaérnek az lesz az első dolga, hogy leírja a különös hétvége eseményeit.
Néhány óra múlva jóízűen falatozták a megrendelt szecsuáni csirkét Castle lakásában. Kate úgy döntött, hogy először hazaviszi Castle-t, esznek valamit, aztán bemegy a kapitányságra, és beszámol felettesének a seriff-fel végzett nyomozásról. Ez utóbbi tervnek Castle nem nagyon örült, és folyamatosan morgolódott, amiért Kate nem akarja elbliccelni a következő két napot.
- Most te szépen lefekszel, mert egész délelőtt mászkáltál, aztán ültél az autóban, és ez nem tesz jót a lábadnak. Amíg pihensz, bemegyek a kapitányságra, de ha minden jól megy, akkor néhány óra múlva itthon leszek - mondta határozottan Kate, miközben összeszedte a tányérokat.
Castle éppen ellenkezni akart, amikor megszólalt Kate telefonja.
- Szia Espo - üdvözölte a nyomozót.
- Hívtunk, de biztos nem volt térerő, mert ki sem csengett a telefon, ezért Green serifftől érdeklődtünk, hogy jól vagytok-e, és megoldódott-e az ügy - hallotta Beckett a férfi túlságosan ártatlannak tűnő hangját. Felébredt benne a gyanú, hogy valami hátsó szándéka van a férfinak.
- Igen, jól vagyunk, és megoldottuk az ügyet - válaszolt szűkszavúan.
- Na és hazajöttetek, vagy áztatjátok még egy kicsit magatokat a tóban?
Kate már biztos volt abban, hogy Ryan ott hallgatózik vigyorogva Javi mellett, mert a nyomozó nem tudta elnyomni a hangjából kiérződő kaján vigyort.
- Mondtam, hogy Castle eltörte a bokáját, begipszelt lábbal viszont nem ajánlatos a tóban fürödni - tért ki a válasz elől Kate, miközben azon töprengett, mire készül a két nyomozó, mert hogy készülnek valamire, afelől semmi kétsége sem volt.
- Szóval akkor hazajöttetek - állapította meg szenvtelenül Espo, és választ sem várva folytatta. - Na és melyikőtökhöz mentetek?
- Fél óra múlva benn leszek az őrsön, és akkor mindent elmesélek - csendült vészjóslóan Beckett hangja, mert már egészen biztos volt abban, hogy arra megy ki a játék, hogy megtudja a két fiú, mit keresett valójában Castle a birtokon.
- Ne indulj el, inkább nyisd ki az ajtót! Itt állunk előtte.
Kate kétségbeesetten pillantott Castle-re, akinek fogalma sem volt, mi váltotta ki a nő heves reakcióját, csak azt látta, hogy amíg Kate Esposito-val beszélt, egyre feszültebb lett, és egyre jobban ráncolta a szemöldökét. Beckett egy másodperc alatt végiggondolta a lehetőségeket, és úgy tippelt, az a legvalószínűbb, hogy két társa az ő lakásának az ajtaja előtt toporog, ezért egy pillanatra behunyta a szemét, és hálát adott az égieknek, hogy elkerülhetik a találkozást. Egyenlőre nem akarta, hogy a fiúk tudomást szerezzenek a Castle-lel való kapcsolatáról, mert akkor már csak egy hajszál választja el őket attól, hogy Gates is megtudja, és akkor Castle be nem teheti többet a lábát az őrsre.
- Nem vagyok otthon - mondta magabiztosan, és szinte maga előtt látta, ahogy a két férfi arcára fagy az önelégült vigyor, amikor rájöttek, hogy tévedtek.
- Mi sem a te ajtód előtt állunk - hahotázott a két nyomozó a telefonba, és Kate hallotta, ahogy sikerük jeléül összeütik a tenyerüket. Sóhajtott egyet, aztán összeszorított szájjal és szikrákat szóró szemekkel az ajtóhoz lépett, és kinyitotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése