Kate nem értette miért, de
átragadt rá Castle gyermeki izgalma. Látta, ahogy a férfi tekintete egy
pillanat alatt magába issza a láda tartalmának minden apró részletét, szeme
kitágul a csodálkozástól, aztán boldog mosollyal az arcán ránéz.
Castle nem nyúlt a ládába, bár ehhez rendkívül nagy önuralomra volt szüksége. Átadta a helyet az ügyvédnek, aki sorban kirakta a a ládában levő tárgyakat egy sebtében felállított kempingasztalra. Mivel mindenki odaözönlött az asztal köré, Kate nem látta a tárgyakat, csak hallotta, ahogy az ügyvéd megnevezi és feljegyzi őket. Hangosan és érthetően beszélt, a rokonság Kate, Castle, Green seriff és az emberei pedig lélegzetvisszafojtva hallgatták.
- Egy darab kézírásos papír, a következő szöveggel: " Drága Gyermekeim! Szeretném örökül hagyni nektek a legfontosabb dolgot, ami a birtokomba jutott hosszú, és mozgalmas életem során. Visszatekintve az életemre, öreg fejjel megtanultam, hogy a legnagyobb kincs a család. Azt szeretném, ha az életetek könnyebb lenne, mint az enyém volt, ezt pedig úgy tudom segíteni, ha átadom mindazt a tapasztalatot, amit a sok év alatt megtanultam, összegyűjtöttem. Örökül hagyok rátok három naplót. Tanuljatok a sikereimből, és okuljatok a hibáimból! Fiaim! A kulcsok lehetőséget adnak arra, hogy képességeiteket, tehetségeteket szabadon kibontakoztassátok. Éljetek a lehetőséggel úgy, hogy boldoggá tegyétek mindazokat, akik szeretnek benneteket, és akkor ti is azok lesztek. Szeretettel: Édesapátok!" - fejezte be az ügyvéd, a papírt letette az asztal szélére, majd újra a ládába nyúlt, és folytatta a felsorolást. - Három darab bőr kötésű, kézzel írt napló, sorrendben: Napló-gyerekkor, Napló-család, Napló-üzlet, egy darab kulcs "John" felirattal, egy darab kulcs "James" felirattal, három darab családi fényképalbum. - Az ügyvéd felnézett, jelezve, hogy ennyi volt a láda tartalma. Fontosságának tudatában felöltötte leghivatalosabb ábrázatát, és figyelmeztetőn maga elé emelte mindkét kezét, mert abban a pillanatban, hogy befelezte a leltározást, mindenki közelebb lépett az asztalhoz, és meg akarta nézni a tárgyakat.
- Kérem Önöket, hogy legyenek türelmesek! Azt javaslom, hogy a ládát a tartalmával együtt szállítsuk be az irodámba, ahol hivatalosan átvehetik.
Az eddig csendben várakozó örökösök hirtelen felélénkültek első döbbenetükből, és ki beletörődve, ki felháborodva vette tudomásul az ügyvéd szavait. Voltak csalódott, morgolódó megjegyzések, végül azonban mindenki belátta, hogy ez lesz a leghelyesebb. Elcsendesedve figyelték, ahogy a ládába visszakerülnek a naplók, fényképalbumok, a két kulcs, és két rendőr lezárja, majd elszállítja Jack Moore kalandos úton előkerült hagyatékát.
A csoport izgatottan zsibongva követte a rendőröket és a ládát az ügyvédi irodába. Kate a csendesen álldogáló írót figyelte.
- Mi jár a fejedben? - kérdezte, mert nem tudta megfejteni a férfi arckifejezését. - Azt hittem, csalódott leszel, amiért nem aranyat és drágaköves ékszereket rejt a kincsesládád.
- Tudod Kate, azt hiszem, ez egy sokkal igazibb kincsesláda, mint ami a filmekben és kalandregényekben szokott lenni. Igazi emberi értékeket rejt. Sajnálom, hogy az ügyvéd halála miatt nem kaphatták meg Jack Moore gyerekei, John és James - mondta szomorkásan.
- Ha ők nem is, de az unokái és a dédunokái megismerhetik a családjuk múltját, és talán napjainkban is hasznos tanulságokkal szolgál nekik a nagyapjuk élete.
- Igen - bólintott Castle, és elmerengő tekintettel nézett a tó mögötti sziklára. Kate látta a tekintetén, hogy valami még izgatja a fantáziáját.
- Biztosan érdekes ember lehetett az a Jack Moore, ha ilyen rejtvény mögé rejtette az élettörténetét tartalmazó naplókat és fényképeket. Ki tudja, milyen titkokat rejtenek azok a naplók? - vetette fel a nő a kérdést, mert arra gondolt, Castle számára izgalmas forrás lenne az öreg Moore élete. Kérdőn nézett a férfira, de az minden érdeklődés nélkül csak egyetértően hümmögött, és még mindig a tavat bámulta.
- Mi az Castle?
- A kulcsok.
- Mi van a kulcsokkal? - kérdezte türelmetlenül a nő, mert látta az író felé forduló tekintetén, hogy már megvan az elmélete, mit nyithatnak a szépen csiszolt, névvel ellátott fémdarabok.
- Téged nem izgat, hogy mit nyitnak? - kérdezte, és szemei ugyanolyan izgatottan csillogtak, mint amikor a záradék rejtélyes szövegét próbálták megfejteni.
- Gondolom, neked már megvan az elméleted - húzta fel a szemöldökét a nő, és már ő is kíváncsi volt, hogy mivel áll elő a férfi.
- A kulcsokra Jack Moore a fiai nevét vésette, és azt írta a levélben, hogy "A kulcsok lehetőséget adnak arra, hogy képességeiteket, tehetségeteket szabadon kibontakoztassátok." Mi kell ahhoz, hogy valaki szabadon kibontakoztathassa a tehetségét? - nézett kérdőn Kate-re.
- Pénz? - vetette fel a nő.
- Igen, pénz - vigyorgott az író elégdetten.
- Ugye nem nyugszol addig, amíg valami kézzelfogható kincset elő nem bányászol ebből az ügyből? - forgatta meg a szemeit a nő. - Castle! Azokat a kulcsokat több, mint fél évszázada tette a ládába az öreg Moore. Azt sem tudjuk, hogy valami íróasztalfióknak, páncélszekrénynek, vagy mi a csudának lehet a kulcsa, de az is előfordulhat, hogy már az sem létezik, amit nyitna.
- De létezik - húzta ki magát büszkén a férfi.
Kate hallgatott, és várta a magyarázatot. Tudta, hogy a férfi már olyan izgatott, hogy jól sem járna, ha el nem mondhatná az elméletét. Nem tévedett, mert Castle vett egy nagy levegőt, és belekezdett.
- Ismerem ezt a fajta kulcsot. Amikor az egyik Derrick Storm regényt írtam, beleástam magam a bankok világába, hogy megtudjam, hol, és hogyan lehet a legbiztonságosabban, legtitkosabban, leghosszabb ideig pénzt vagy értéket tárolni. Akkor ismerkedtem meg az egyik zürichi bank igazgatójával, Joachim Hesse-vel. Az ő bankjuk értékmegőrzőjének van olyan kulcsa, mint amit a láda rejtett.
- Azt akarod mondani, hogy Jack Moore egy svájci bank értékmegőrzőjének a kulcsát rejtette a ládába? - húzta fel hitetlenkedve a szemöldökét a nő.
Castle fülig érő vigyorral bólogatott.
- Gondold végig Kate! - kezdett a férfi lelkesen a magyarázatba. - Ott van Jack Moore, a szegény ifjú, aki a gazdasági válság ideje alatt, amikor dúl a szesztilalom gerjesztette feketekereskedelem, az alvilág számos figurája hatalmas vagyonokra tesz szert, és hirtelen a semmiből vagyont csinál. A családon belül is azt suttogják, hogy törvénytelen úton szerezte a pénz. Ha biztonságba akarta helyezni a feketén szerzett vagyont, akkor erre a legmegfelelőbb hely egy svájci bank értékmegőrzője volt.
Kate elgondolkodva nézett a férfi izgalomtól csillogó kék szemébe. Bármennyire is nehezére esett bevallania, Castle elmélete nagyon is hihetően hangzott.
- Ugye azért nem éled bele magad túlságosan abba, hogy a kulcsok egy aranyrudakkal megrakott széfet nyitnak Svájcban? - mosolygott egy sóhaj kíséretében a férfira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése