Változatok egy témára 6/13

Tényleg minden olyan lehet, mint régen? 

A New York-ba vezető út csendesen telt. Mindketten elmerengtek az előző napok eseményein, a beszélgetésen, amikor jobban megnyíltak egymás előtt, mint a hétköznapokon, és az édes békülésen. Kate oldalra pillantott. Castle réveteg tekintettel, arcán pajzán mosollyal nézett ki a szélvédőn, de leolvasható volt a nézéséből, hogy nem a tájat szemléli, hanem a képzelete előtt pergő emlékképeket.

- Melyik győzött? A gyors, szenvedélyes, vagy a lassú gyengéd? - kérdezte incselkedve a nő.

- Mi? Micsoda? - eszmélt a férfi, és zavarában megköszörülte a torkát. - de Beckett nyomozó! Milyen illetlen gondolatai vannak? Na és azt feltételezni rólam, hogy nem tudok másra gondolni, mint ... khm ... arra? Pedig én csak azon gondolkodtam, hogy jobb lett volna az én autómmal visszamenni, így most megint az anyósülésre szorultam, és sofőrt is küldhetek a kocsiért - mondta ártatlanul, tettetett felháborodással, de sűrű pislogása elárulta, hogy egészen máson járt az esze.

- Aha! - bólintott Kate hitetlenkedő hangsúllyal, és kezét finoman végighúzta a férfi combján, a térdétől az ágyéka felé. Élvezte, hogy Castle, még mindig intenzíven reagál az érintésére. Érezte, ahogy az izmok megfeszülnek a simítás nyomán, és a férfi nyel egy nagyot, végül a meleg, erős ujjak hirtelen a csuklójára kulcsolódnak, és határozottan megállj parancsolnak a kezének, még mielőtt elérné a célját. - Szóval csak az autód hazahozatalán töprengtél? - fordult kihívó tekintettel Castle felé, és magában jót derült rajta. Pontosan tudta, hogy ha szeretkezéseik izzó képeit idézi fel a férfi, akkor egy érzéki mozdulatnak nem tud ellenállni.

- Jobb lenne, ha a vezetésre figyelnél - duzzogott Castle, mert kicsit bosszantotta, hogy még a gondolata is nyitott könyv a nő előtt, ráadásul csak játszik vele.

Kate visszatette kezét a kormányra, és mosolyogva előre fordult.

- Amikor először itt voltunk, azt ígérted, hogy mesélsz Ricky-ről, a kisfiúról - váltott témát hirtelen Kate, mire a férfi csodálkozva nézett rá. Majd egy évvel ezelőtt valóban tett egy olyan ígéretet, hogy mesél a gyerekkoráról, de nem tartotta jó ötletnek, hogy éppen most ecsetelje gyerekkori énjének tulajdonságait, érzéseit, gondolatait, vagy anyjához fűződő viszonyát. Túl kényes volt ez a téma akkor, amikor épp a gyereken veszekedtek.

- Most nincs kedvem - fordított az oldalablak felé a fejét. 

Kate megérezte a férfi hirtelen hangulatváltozását, ezért nem nyaggatta többet. Néhány percig szótlanul ültek egymás mellett, aztán a nyomozó azt kezdte ecsetelni, hogy ki kellene találniuk valami édes bosszút, és meg kellene leckéztetniük Lanie-t és Esposito-t, amiért a magánügyükbe ütötték az orrukat. Az ötletre Castle is felélénkült, és az út további részében vadabbnál vadabb ötletekkel állt elő, amikre vagy egy szemforgatást, vagy egy szúrós tekintetet kapott Beckett-től.
Kate letette az írót a lakása előtt, aztán az őrsre hajtott. Mindenképpen tájékozódni akart az új ügyről, és Ryan-t sem akarta magára hagyni az irattömeggel. Amikor kilépett a liftből, egy apró mosoly suhant át az arcán az elé táruló látványtól. A késői óra ellenére Ryan éppen telefonált, Espo pedig buzgón lapozott egy dossziét, mintha már egész délután ezt csinálta volna, holott csak negyed órával előzte meg Beckett-tet. Amikor a nő megállt az íróasztala mellett, ártatlan csodálkozással felnézett.
- Á! Szia Beckett! Téged is lehet látni? Úgy eltűntél, mintha a föld nyelt volna el.
- De egy kiváló nyomozónak nem okoz gondot, hogy megtaláljon egy eltűnt személyt, ugye Javi? 
Espo kinyitotta a száját, de aztán csak tátogott, mint a partra vetett hal, végül becsukta és zavartan elkapta a tekintetét feletteséről. 
- Na hadd nézzem, mi az új ügyünk, ami miatt elvesztettem egy napot a szabadságomból! - mentette meg a férfit, de már teljesen biztos volt abban, hogy ő járt a birtokon.
Ryan közben befejezte a telefon beszélgetést, és érdeklődve figyelte, ahogy Beckett célozgat valamire, amitől Javi rettentő zavarba jön. Érezte, itt az idő, hogy megmentse a barátját, akinek fogalma sincs az ügyről.
- Az áldozat Daniel Burns atya - vette át a szót Ryan, és egy mappával a kezében gyors összefoglalóba kezdett. - A 22-es körzetben, a St. Patrick templom urnatemetőjében találták holtan. Egy tarkólövés végzett vele. Anthony Benson nyomozó csapata annyit tudott kideríteni, hogy két hónappal ezelőtt került a plébániára, senki nem ismerte közelebbről, nem tudták vannak-e barátai, családja, és e gyanús lett neki. Éppen kiderítette, hogy az atya nem létezik semmilyen rendszerben, még az adóhivatalnál sem, azaz két hónapja új személyazonosságot kapott. Ekkor vette át az ügyet az FBI, és adta nekünk - foglalta össze a lényeget.
- Védett tanú? - kérdezte Kate, de a nyomozó megrázta a fejét.
- Beépített ügynök volt.
Beckett egy pillanatra megütközött a válaszon. Hirtelen nem volt semmi ötlete, milyen ügyet akarhatott felgöngyölíteni egy papnak álcázott ügynök. Mindenesetre a halála kivégzésre utal, azaz biztos, hogy közel járt a megoldáshoz, ha olyan veszélyesnek érezték, hogy agyonlőtték.
- Milyen ügyön dolgozott?
- Egyelőre csak Benson nyomozó anyagát kaptuk meg. Gondolom holnap reggel az FBI-tól is kapunk valamit, azért rendelt be mindannyiunkat Gates. - Ryan egyik lábáról a másikra állt, mint aki tépelődik, hogy megosszon-e egy kényes információt, amiről nem tudja, hogyan reagál rá a másik, aztán Beckettre pillantott. - Gates kapitány megengedte, hogy Castle is csatlakozzon a csapathoz, ha te még ... khm ... elviseled - mondta ki nehezen az utolsó szavakat. 
Kate értetlenül nézett a nyomozóra. A kapitányságon nem tudhattak arról, hogy összevesztek, ezért nem értette a dolgot.
- Elviselem? - kérdezett a szóra, amit furcsállott.
- Pontosan ezt a szót használta, de hogy miért, arról kérdezd inkább Castle-t! - emelte fel védekezőn a kezét Ryan, és igyekezett minél gyorsabban elinalni.
Kate bosszúsan nézett utána, aztán felkapta a dossziét, és gyors léptekkel a lifthez indult.