Kate bosszúsan nézett utána, aztán felkapta a dossziét, és gyors léptekkel a lifthez indult.
Castle lakása felé tartva még mindig Ryan szavain töprengett. Ismerte a nyomozót, tudta, hogy van annyira diszkrét, hogy még csak véletlenül se akar beavatkozni a magánéletükbe, de bosszantotta, hogy emiatt nem tudja mivel vívta ki Rick a kapitány ellenszenvét, vagy rosszabb esetben a haragját. Végre eljutottak odáig, hogy a Vaslady elfogadta Castle jelenlétét az őrsön, sőt, kettejük kapcsolatát is, erre lehet, hogy a férfi valamivel kihúzta a gyufát nála. Sóhajtott egyet, aztán elmosolyodott. Még hogy "elviselem"?
Castle miután egy telefonhívással elintézte az autó hazahozatalát, vacsorát rendelt egy közeli étteremből. Akkor lett rossz érzése, amikor megkérdezték, hány főre kéri a kiszállítást, mert rájött, hogy semmit nem beszéltek meg Kate-tel. Neki teljesen természetes volt, hogy a nő hozzá megy haza, hiszen a lakása lassan az otthonukká vált, bár a nő nem adta el az övét. Elbizonytalanodva kérte négy főre a könnyű salátákból és grillezett húsokból álló finomságokat, és arra gondolt, a biztonság kedvéért felhívja Beckett-tet. Összeszűkült gyomorral érintette meg a telefon kijelzőjét. Félt. Ha a nő a saját lakására akar menni, az azt jelenti, hogy még nem bocsátott meg neki. Éppen a füléhez emelte a készüléket, amikor Kate belépett a lakásba. Castle boldog mosollyal fordult felé, de amikor meglátta a kicsit összevont szemöldököket és az összeszorított ajkakat, elkomolyodott.
- Féltem, hogy nem jössz - szaladt ki a száján önkéntelenül.
Kate arcán átsuhant egy halvány mosoly. Amikor kikanyarodott a kapitányság mélygarázsából, ösztönösen a férfi lakása felé fordult, és csak néhány perc múlva eszmélt rá, hogy a régi lakásába is mehetett volna, hiszen semmit nem beszéltek meg Castle-lel, de esze ágában sem volt magányosan tölteni az éjszakát. Vágyott a férfi megnyugtató közelségére
- Talán rossz a lelkiismereted? - billentette kicsit oldalra a fejét kérdőn Beckett.
- Nekem? - mutatott saját magára színpadiasan felháborodva, miközben a nő arcát kutatta.
- Mondd, mi történt az őrsön, amivel kivívtad Gates haragját?
- Á! Szóval arra gondolsz! - élénkült fel a férfi, kikapta a nő kezéből az aktákat, és a dolgozószobája felé indult, miközben jókedvűen, nagy elánnal magyarázni kezdett. - Hát, hogy az embereiért tűzbe menne a kapitány, azt sejtettem, és most újra tanúbizonyságot tett róla, de hogy honnan tud mindig mindenről, azt soha nem fogom megfejteni - mondta egy szuszra, hátrafelé beszélve, mivel feltételezte, hogy Kate követi. Letette az iratokat az íróasztalra és megfordult. Meglepve látta, hogy a nő még mindig a nappaliban áll, és gyanakodva méregeti.
- Tényleg nem csináltam semmit - mondta lassabban és komolyabban. - Bementem az őrsre, hogy beszéljek veled. Nem tudtam, hogy akkor már napok óta nem voltál benn, mivel egy hét szabadságot kértél. Gates elkapott, és számon kérte rajtam, hogy mit tettem veled. Fogalmam sincs, honnan tudta, hogy összevesztünk! Tulajdonképpen számon kérte rajtam, hogy mit tettem a legjobb nyomozójával, amiért nem tudja ellátni a munkáját.
Kate először meglepve hallgatta a férfit, aztán elmosolyodott. Szinte látta maga előtt a jelenetet: a dühös, villámló tekintetű kapitányt, és a megszeppent, védekező írót.
- Na és bevallottad neki a bűneidet? - indult Castle után kicsit kárörvendő mosollyal.
- Nem kellett - húzta el a száját a férfi - szerencsére. Képzeld el, mit tett volna, ha megtudja, hogy kiesnél egy Castle poronty miatt a munkából! - nevetett kényszeredetten a férfi, de nem az elképzelt jelenet miatt, sokkal inkább azért, mert a lelke mélyén fájt neki a gondolat, hogy - a félelmei miatta - Kate a munkájának áldozza az életét. Viccelni akart, de ahogy meglátta a nő arcán átsuhanó sötét árnyat, már átkozta magát, amiért egy ilyen friss és kényes dologgal poénkodott. - Azt mondta, idézem: "- Jobban teszi, ha rendezi vele a dolgot, mert ha a munkája issza meg a levét annak, hogy nem tudják rendezni az érzelmi zűrzavarjukat, akkor kitiltatom magát a kapitányságomról!" - mondta gyorsan, hogy az előző mondatáról elterelje a nő figyelmét.
Kate mintha egy kis szúrást érzett volna a "Castle poronty" kifejezést hallva, de aztán elhessegette a feltoluló fájó érzéseket. Nézte a férfi őszinte tekintetét, várakozón összehúzott szemöldökét, a mozdulatot, ahogy izzadó tenyerét végighúzta a combján.
- Szóval azért akartál kibékülni, hogy Gates ki ne tiltson a kapitányságról, és továbbra is beleüthesd az orrodat a nyomozásokba? - lépett közelebb gonoszkodott felháborodást színlelve, miközben magában jót derült a férfi ijedt ábrázatán.
- Kate! Hogy gondolhatod, hogy ... - jutott kétségbeesett felháborodással a mondat feléig Castle, amikor a nő elnevette magát, karját a nyaka köré fonta, és orrával megcirógatta a lassan eszmélő férfi orrát.
- Miért vagy mindig ilyen bizonytalan? - kérdezte Kate mosolyogva, és lágyan megcsókolta mondat befejezésére készülő ajkakat.
- Talán mert mindig elbizonytalanítasz - suttogta a csókba a férfi, és boldogan ölelte magához a nőt.
Percekig élvezték a puha ajkak találkozását, nyelvük játékos táncát, az ujjaik simogatása nyomát kísérő bizsergést. Nem akartak tudomást venni az édes pillanatot megzavaró csengőről.
- Majd Anya kinyitja - lehelte két csók között Castle, miközben tenyere végigsiklott Kate hosszú izmos combján.
A csengő újra és újra megszólalt, végül Beckett kibontakozott az ölelésből, és szomorúan nézett a férfira, aki bosszankodva eresztette le a karját, és fordult hátra, amikor meghallották Martha hangját, ahogy üdvözli az ételszállító futárt. Castle pajkos mosollyal fordult vissza Kate felé, és meglepve látta, hogy a nő elgondolkodó tekintettel nézett az íróasztal egy pontjára. A férfi követte Kate tekintetét, ami a lezárt laptop mögött ülő játék macin időzött, amit a jótékonysági estélyen kapott az angyalarcú kislánytól. Az asztalhoz lépett, felkapta Macit, miközben másik kezével kihúzta az íróasztal fiókját, beletette a játékot, és egy határozott mozdulattal visszatolta a fiókot. Nem nézett fel. A rátörő emlékek sora egyrészt túl örömteli és megható, másrészt fájdalmasak voltak.
- Castle - lépett hozzá Kate, aki döbbenten figyelte a férfi mozdulatait - ne tedd ezt! Ez a legszebb ajándék, amit kaptál, és a legmeghatóbb jelenet volt, aminek szemtanúja voltam - mosolygott rá, aztán kihúzta a fiókot, és kivette Macit. Egy pillanatig szemezett a mackóval, végigsimított puha szőrén, és visszatette az asztalra. Felnézett Castle-re, aki elnyílt ajkakkal, tűnődve figyelte.
- Bízz bennem Rick! - lépett közelebb. Ujjaival megdörzsölgette a férfi fülcimpáját, homlokát a homlokához érintette.
- Te is bízz bennem, Kate! - suttogta Castle, és olyan közel húzta magához a nőt, hogy testük szorosan simuljon össze. Lassan közeledett az ajkuk, már érezték egymás meleg leheletét, végül összeforrva, szemüket becsukva merültek el az édes csókban.
Kate arcán átsuhant egy halvány mosoly. Amikor kikanyarodott a kapitányság mélygarázsából, ösztönösen a férfi lakása felé fordult, és csak néhány perc múlva eszmélt rá, hogy a régi lakásába is mehetett volna, hiszen semmit nem beszéltek meg Castle-lel, de esze ágában sem volt magányosan tölteni az éjszakát. Vágyott a férfi megnyugtató közelségére
- Talán rossz a lelkiismereted? - billentette kicsit oldalra a fejét kérdőn Beckett.
- Nekem? - mutatott saját magára színpadiasan felháborodva, miközben a nő arcát kutatta.
- Mondd, mi történt az őrsön, amivel kivívtad Gates haragját?
- Á! Szóval arra gondolsz! - élénkült fel a férfi, kikapta a nő kezéből az aktákat, és a dolgozószobája felé indult, miközben jókedvűen, nagy elánnal magyarázni kezdett. - Hát, hogy az embereiért tűzbe menne a kapitány, azt sejtettem, és most újra tanúbizonyságot tett róla, de hogy honnan tud mindig mindenről, azt soha nem fogom megfejteni - mondta egy szuszra, hátrafelé beszélve, mivel feltételezte, hogy Kate követi. Letette az iratokat az íróasztalra és megfordult. Meglepve látta, hogy a nő még mindig a nappaliban áll, és gyanakodva méregeti.
- Tényleg nem csináltam semmit - mondta lassabban és komolyabban. - Bementem az őrsre, hogy beszéljek veled. Nem tudtam, hogy akkor már napok óta nem voltál benn, mivel egy hét szabadságot kértél. Gates elkapott, és számon kérte rajtam, hogy mit tettem veled. Fogalmam sincs, honnan tudta, hogy összevesztünk! Tulajdonképpen számon kérte rajtam, hogy mit tettem a legjobb nyomozójával, amiért nem tudja ellátni a munkáját.
Kate először meglepve hallgatta a férfit, aztán elmosolyodott. Szinte látta maga előtt a jelenetet: a dühös, villámló tekintetű kapitányt, és a megszeppent, védekező írót.
- Na és bevallottad neki a bűneidet? - indult Castle után kicsit kárörvendő mosollyal.
- Nem kellett - húzta el a száját a férfi - szerencsére. Képzeld el, mit tett volna, ha megtudja, hogy kiesnél egy Castle poronty miatt a munkából! - nevetett kényszeredetten a férfi, de nem az elképzelt jelenet miatt, sokkal inkább azért, mert a lelke mélyén fájt neki a gondolat, hogy - a félelmei miatta - Kate a munkájának áldozza az életét. Viccelni akart, de ahogy meglátta a nő arcán átsuhanó sötét árnyat, már átkozta magát, amiért egy ilyen friss és kényes dologgal poénkodott. - Azt mondta, idézem: "- Jobban teszi, ha rendezi vele a dolgot, mert ha a munkája issza meg a levét annak, hogy nem tudják rendezni az érzelmi zűrzavarjukat, akkor kitiltatom magát a kapitányságomról!" - mondta gyorsan, hogy az előző mondatáról elterelje a nő figyelmét.
Kate mintha egy kis szúrást érzett volna a "Castle poronty" kifejezést hallva, de aztán elhessegette a feltoluló fájó érzéseket. Nézte a férfi őszinte tekintetét, várakozón összehúzott szemöldökét, a mozdulatot, ahogy izzadó tenyerét végighúzta a combján.
- Szóval azért akartál kibékülni, hogy Gates ki ne tiltson a kapitányságról, és továbbra is beleüthesd az orrodat a nyomozásokba? - lépett közelebb gonoszkodott felháborodást színlelve, miközben magában jót derült a férfi ijedt ábrázatán.
- Kate! Hogy gondolhatod, hogy ... - jutott kétségbeesett felháborodással a mondat feléig Castle, amikor a nő elnevette magát, karját a nyaka köré fonta, és orrával megcirógatta a lassan eszmélő férfi orrát.
- Miért vagy mindig ilyen bizonytalan? - kérdezte Kate mosolyogva, és lágyan megcsókolta mondat befejezésére készülő ajkakat.
- Talán mert mindig elbizonytalanítasz - suttogta a csókba a férfi, és boldogan ölelte magához a nőt.
Percekig élvezték a puha ajkak találkozását, nyelvük játékos táncát, az ujjaik simogatása nyomát kísérő bizsergést. Nem akartak tudomást venni az édes pillanatot megzavaró csengőről.
- Majd Anya kinyitja - lehelte két csók között Castle, miközben tenyere végigsiklott Kate hosszú izmos combján.
A csengő újra és újra megszólalt, végül Beckett kibontakozott az ölelésből, és szomorúan nézett a férfira, aki bosszankodva eresztette le a karját, és fordult hátra, amikor meghallották Martha hangját, ahogy üdvözli az ételszállító futárt. Castle pajkos mosollyal fordult vissza Kate felé, és meglepve látta, hogy a nő elgondolkodó tekintettel nézett az íróasztal egy pontjára. A férfi követte Kate tekintetét, ami a lezárt laptop mögött ülő játék macin időzött, amit a jótékonysági estélyen kapott az angyalarcú kislánytól. Az asztalhoz lépett, felkapta Macit, miközben másik kezével kihúzta az íróasztal fiókját, beletette a játékot, és egy határozott mozdulattal visszatolta a fiókot. Nem nézett fel. A rátörő emlékek sora egyrészt túl örömteli és megható, másrészt fájdalmasak voltak.
- Castle - lépett hozzá Kate, aki döbbenten figyelte a férfi mozdulatait - ne tedd ezt! Ez a legszebb ajándék, amit kaptál, és a legmeghatóbb jelenet volt, aminek szemtanúja voltam - mosolygott rá, aztán kihúzta a fiókot, és kivette Macit. Egy pillanatig szemezett a mackóval, végigsimított puha szőrén, és visszatette az asztalra. Felnézett Castle-re, aki elnyílt ajkakkal, tűnődve figyelte.
- Bízz bennem Rick! - lépett közelebb. Ujjaival megdörzsölgette a férfi fülcimpáját, homlokát a homlokához érintette.
- Te is bízz bennem, Kate! - suttogta Castle, és olyan közel húzta magához a nőt, hogy testük szorosan simuljon össze. Lassan közeledett az ajkuk, már érezték egymás meleg leheletét, végül összeforrva, szemüket becsukva merültek el az édes csókban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése