- Az volt a legcsodálatosabb - mosolygott rá Kate, és végigsimított a borostás arcon.
Háromnegyed óra múlva Kate leparkolt a kapitányság mélygarázsába, és nyomában az íróval, sietős léptekkel haladt a lift felé.
- Akkor sem igazságos, hogy te elfoglaltad a fürdőszobát, nekem meg nem maradt időm megborotválkozni - duzzogott még mindig amiatt a férfi, hogy míg ő a reggeli utolsó falatjait ette, Kate felpattant, megsimogatta az arcát és egy puszit nyomott a fejére, aztán a fürdő felé lépkedve visszaszólt, tíz percet kap, hogy elkészüljön, különben otthon hagyja. Mivel Kate bezárkózott a fürdőszobába, neki a vendégszoba zuhanyzója maradt, ott viszont nem tudott borotválkozni. - Beengedhettél volna a fürdőbe, együtt zuhanyozhattunk volna, és akkor ...
- Akkor nem lett volna elég egyikünknek sem tíz perc, mert nem csak zuhanyoztunk volna - fordult a mögötte kullogó író felé pajzán mosollyal a liftbe lépve Kate.
- Az lehet, de nem lennék szőrös.
- Jól nézel ki - húzta végig a finoman az ujját a férfi állán.
- Igazán? - ütközött meg a válaszon Castle, mivel meggyőződése volt, hogy egész nap csipkelődő megjegyzéseket fog kapni a nőtől.
- Igazán. De ha ezt el mered árulni valakinek, akkor legközelebb otthon hagylak!
- Csak azt tudnám, hogy miért borotválkoztam én eddig minden nap? - tűnődött a férfi.
- Talán nem nekem akartál tetszeni.
- Mi? Még hogy nem neked? Abban a hitben voltam eddig, hogy a simára borotvált pasik jönnek be neked, és ezért ész nélkül nyúztam a bőröm, csak hogy végre észrevegyél.
- És mégis, mire alapoztad ezt a feltevésed? - nézett rá érdeklődve Kate.
- Demming, Sorenson, Josh ... sose láttam őket borostásan.
Kate rosszallóan megcsóválta a fejét, és bár mosolygott, magában azon töprengett, mi lehet az oka, hogy a férfi ilyen bizonytalan. Miért fél, hogy közéjük állhat valaki, vagy hogy nem tetszik neki? Miből táplálkozik a kishitűsége, amikor világhírű, gazdag, bármelyik nőt el tudná varázsolni a szellemességével és a kisfiús sármjával? Mi lakozik a lelke mélyén?
- Castle - fordult szembe a férfival - többször nem mondom el. Bejön a borostád - mondta határozottan, de abban a pillanatban meg is bánta, mert a férfi arcára kiült a szokásos csibészes mosoly. Már nem volt ideje hozzátenni, hogy azért el ne ájuljon magától, mert a lift ajtaja kinyílt, ezért csak szúrós tekintettel villant a szeme, ami láthatóan nem zavarta Castle-t a vigyogásban.
Ahogy közeledtek Beckett asztalához, Espo már fel is pattant, és indult feléjük egy CD-vel a kezében.
- Sziasztok - üdvözölte őket komolyan a nyomozó, de ahogy Castle-re nézett, meglepve húzta össze szemöldökét. - Te nem borotválkoztál?
- Beckett azt mondta, hogy ... - kezdett mondókájába az író, de Kate megpördült a tengelye körül, és úgy nézett rá, hogy Castle nyelt egy nagyot, aztán vett egy nagy levegőt, és megfontoltan folytatta - ... hogy ha nem készülök el időben, akkor otthon hagy, és hát nem volt mindenre időm - húzta el a száját, miközben a nőre pillantott, hogy megfelelőnek találta-e a válaszát. Megnyugodva látta, hogy a nő arcizmai ellágyulnak, de ez csak addig tartott, amíg Espo meg nem szólalt.
- Haver! Te aztán kifogtad a házisárkányt! Vagy jobb dolgokkal töltöttétek a reggelt, hogy nem volt elég időtök? - kérdezte kajánul, és még az sem zavarta, hogy főnöke csípőre tett kézzel szinte felnyársalja a tekintetével.
- Espo! - csattant a nő hangja, mire a férfi még Castle-re vigyorodott, aztán elkomolyodott, és a kezében tartott CD-t Beckett számítógépébe tette.
- A csecsemő eltűnésének helyszínén ugyan nem voltak térfigyelő kamerák, de végignéztük a környék utcáiról készült felvételt, és ezt találtuk - kattintott az egérrel, mire eléjük tárult egy forgalmas utca képe.
Kate előredőlve figyelte a felvételt, Castle pedig mögé állt, hogy jobban lásson, de egyelőre nem vettek észre semmi figyelemreméltót. Gyalogosok jöttek-mentek, de sehol egy csecsemőt szorongató ember, vagy egy babakocsi. Javi büszkén vette tudomásul, hogy társai nem látják, ami neki nem kerülte el a figyelmét, de nem szólt, csak újraindította a felvételt.
- Ott! - mutatott a monitor sarkára, a rossz minőségű felvételen egy kuka mellett ácsorgó alakra. A férfin hosszú fekete ballonkabát volt, karjait természetellenes szögben tartotta, és néha a mellkasa felé nézett. Egy perc múlva egy nő lépett hozzá, megölelte a férfit, aki közben széttárta a kabátját, aztán egymástól elválva sietve elindultak az ellenkező irányba. - Nyár van. Minek rajta a hosszú kabát? - nézett Beckett-re a nyomozó.
- Szép! - bólintott elismerően Kate.
- A technikusok már dolgoznak a képminőségen, hogy jobban lássuk az arcukat.
- Te mikor aludtál? - nézett csodálkozva a férfira Castle. - És mikor borotválkoztál? - méregette, mivel Javi frissen vasalt ingben feszített, sima arcán még érezni lehetett az arcszesz illatát.
Espo épp büszkén kihúzta magát, és bele akart kezdeni a magyarázatba, amikor ismerős hang szólalt meg mögötte.
- Látom, ti aztán nem fecsérlitek az időt! - mosolygott Sorenson Beckett-re. - Meghoztam az adatokat, amiket kértél - beszélt a nőhöz, mintha a két férfi ott sem lett volna.
- Esposito nyomozóé az érdem - dicsérte a társát Kate, ezzel kényszerítve az ügynököt, hogy a nyomozóra nézzen - ő talált rá a csecsemő elrablóira, nektek már csak az a dolgotok, hogy nevet keressetek a gyanúsítottaknak - mondta kicsit lekicsinylő hangsúllyal.
Castle és Espo kárörvendő mosollyal a szájuk sarkában pillantottak egymásra. Más-más okból, de mindegyiküknek jólesett, ahogy Kate beszélt az ügynökkel, aki közben összeszorított szájjal nézte a felvételt. Mire Sorenson reagálni tudott volna, mintha a semmiből tűnt volna elő Ryan.
- Sziasztok! Átnéztem a gyerekek kórházi anyagát, de semmi közöset nem találtam. Összehasonlítottam a kórházban töltött napok számát, a betegségüket, a kapott kezelést, a vércsoportjukat, a gyógyszereiket, az orvosaikat, ápolóikat, de semmi - sorolta egy szuszra, miközben hol a kezében tartott iratokra, hol Beckett-re nézett.
Sorenson megérezte, hogy körülötte a csapat úgy dolgozik, mint egy precíz óramű, amibe ő nem illik bele, ezért kényszeredett mosolyt erőltetett az arcára, és elbúcsúzott.
- Úgy látom, nélkülem is haladtok. Azért én sem jöttem üres kézzel, nehogy azt higgyétek, hogy csak ti dolgoztok - mondta cseppnyi sértődöttséggel a hangjában, és megkocogtatta az íróasztalra letett mappát, aztán fogta a CD-t, és elindult.
Castle és Espo egymásra vigyorgott, Beckett pedig sóhajtva megcsóválta a fejét. Ryan homlokát ráncolva nézett hol a két férfira, hol Beckett-re, mert nem értette a viselkedésüket.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezte.
- Igen - vágták rá a fiúk.
- Nem - csattant Kate hangja, mire Ryan úgy gondolta, jobb, ha most nem feszegeti a dolgot, és összeszorított szájjal, várakozón nézett a nőre. - A kórház egyelőre zsákutca - állapította meg a nő. - Induljunk újra ki Daniel atya gyilkosságából. Fiúk, ti nézzétek át a templom pénzügyeit, talán tudjuk valamire használni az FBI adatait! - adta át az egyik dossziét Javi-nak. A két nyomozó bólintott, és már indultak is az asztalukhoz.
- És mi? Mit csinálunk? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét Castle, de a nő nem válaszolt, hanem az asztalon ülve figyelmesen járt szeme a fehér táblára felvitt adatok között.
- Azon gondolkodtam, miért nem talált Benson nyomozó csapata semmi hasznos információt az áldozat számítógépén. Sem a dokumentumok, sem az e-mailek között nincs semmi érdemleges. Ha valamit talált a gyerekek elrablásával kapcsolatban, biztos, hogy feljegyezte valahova, és időnként jelentést is kellett küldenie az FBI-nak, de Will szerint az utóbbi hetekben nem írt semmi használhatót.
- Talán az e-maileket rejtjelezte - merengett el Castle. - Tudod, például azt írta, hogy "Az Úr áldása legyen a templomon" igazából azt jelenti, hogy adjatok engedélyt az akcióra.
- Castle! Nem gondolod, hogy akkor az FBI is tudna a kódolásról? Na meg azt hiszem, ez a fajta titkos kommunikáció kiment a divatból.
- Miért? A papír alapú levelezés is kiment a divatból, és ez teszi még romantikusabbá.
Beckett mosolyogva megingatta a fejét a múltszázadi kémregénybe illő ötletre gondolva, aztán hirtelen felcsillant a szeme, felugrott az asztalról, és Castle-re nézett.
- Ez az! - kiáltotta, és a felfedezés örömével az arcán mosolygott az értetlenül bámuló férfira.
Kate előredőlve figyelte a felvételt, Castle pedig mögé állt, hogy jobban lásson, de egyelőre nem vettek észre semmi figyelemreméltót. Gyalogosok jöttek-mentek, de sehol egy csecsemőt szorongató ember, vagy egy babakocsi. Javi büszkén vette tudomásul, hogy társai nem látják, ami neki nem kerülte el a figyelmét, de nem szólt, csak újraindította a felvételt.
- Ott! - mutatott a monitor sarkára, a rossz minőségű felvételen egy kuka mellett ácsorgó alakra. A férfin hosszú fekete ballonkabát volt, karjait természetellenes szögben tartotta, és néha a mellkasa felé nézett. Egy perc múlva egy nő lépett hozzá, megölelte a férfit, aki közben széttárta a kabátját, aztán egymástól elválva sietve elindultak az ellenkező irányba. - Nyár van. Minek rajta a hosszú kabát? - nézett Beckett-re a nyomozó.
- Szép! - bólintott elismerően Kate.
- A technikusok már dolgoznak a képminőségen, hogy jobban lássuk az arcukat.
- Te mikor aludtál? - nézett csodálkozva a férfira Castle. - És mikor borotválkoztál? - méregette, mivel Javi frissen vasalt ingben feszített, sima arcán még érezni lehetett az arcszesz illatát.
Espo épp büszkén kihúzta magát, és bele akart kezdeni a magyarázatba, amikor ismerős hang szólalt meg mögötte.
- Látom, ti aztán nem fecsérlitek az időt! - mosolygott Sorenson Beckett-re. - Meghoztam az adatokat, amiket kértél - beszélt a nőhöz, mintha a két férfi ott sem lett volna.
- Esposito nyomozóé az érdem - dicsérte a társát Kate, ezzel kényszerítve az ügynököt, hogy a nyomozóra nézzen - ő talált rá a csecsemő elrablóira, nektek már csak az a dolgotok, hogy nevet keressetek a gyanúsítottaknak - mondta kicsit lekicsinylő hangsúllyal.
Castle és Espo kárörvendő mosollyal a szájuk sarkában pillantottak egymásra. Más-más okból, de mindegyiküknek jólesett, ahogy Kate beszélt az ügynökkel, aki közben összeszorított szájjal nézte a felvételt. Mire Sorenson reagálni tudott volna, mintha a semmiből tűnt volna elő Ryan.
- Sziasztok! Átnéztem a gyerekek kórházi anyagát, de semmi közöset nem találtam. Összehasonlítottam a kórházban töltött napok számát, a betegségüket, a kapott kezelést, a vércsoportjukat, a gyógyszereiket, az orvosaikat, ápolóikat, de semmi - sorolta egy szuszra, miközben hol a kezében tartott iratokra, hol Beckett-re nézett.
Sorenson megérezte, hogy körülötte a csapat úgy dolgozik, mint egy precíz óramű, amibe ő nem illik bele, ezért kényszeredett mosolyt erőltetett az arcára, és elbúcsúzott.
- Úgy látom, nélkülem is haladtok. Azért én sem jöttem üres kézzel, nehogy azt higgyétek, hogy csak ti dolgoztok - mondta cseppnyi sértődöttséggel a hangjában, és megkocogtatta az íróasztalra letett mappát, aztán fogta a CD-t, és elindult.
Castle és Espo egymásra vigyorgott, Beckett pedig sóhajtva megcsóválta a fejét. Ryan homlokát ráncolva nézett hol a két férfira, hol Beckett-re, mert nem értette a viselkedésüket.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezte.
- Igen - vágták rá a fiúk.
- Nem - csattant Kate hangja, mire Ryan úgy gondolta, jobb, ha most nem feszegeti a dolgot, és összeszorított szájjal, várakozón nézett a nőre. - A kórház egyelőre zsákutca - állapította meg a nő. - Induljunk újra ki Daniel atya gyilkosságából. Fiúk, ti nézzétek át a templom pénzügyeit, talán tudjuk valamire használni az FBI adatait! - adta át az egyik dossziét Javi-nak. A két nyomozó bólintott, és már indultak is az asztalukhoz.
- És mi? Mit csinálunk? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét Castle, de a nő nem válaszolt, hanem az asztalon ülve figyelmesen járt szeme a fehér táblára felvitt adatok között.
- Azon gondolkodtam, miért nem talált Benson nyomozó csapata semmi hasznos információt az áldozat számítógépén. Sem a dokumentumok, sem az e-mailek között nincs semmi érdemleges. Ha valamit talált a gyerekek elrablásával kapcsolatban, biztos, hogy feljegyezte valahova, és időnként jelentést is kellett küldenie az FBI-nak, de Will szerint az utóbbi hetekben nem írt semmi használhatót.
- Talán az e-maileket rejtjelezte - merengett el Castle. - Tudod, például azt írta, hogy "Az Úr áldása legyen a templomon" igazából azt jelenti, hogy adjatok engedélyt az akcióra.
- Castle! Nem gondolod, hogy akkor az FBI is tudna a kódolásról? Na meg azt hiszem, ez a fajta titkos kommunikáció kiment a divatból.
- Miért? A papír alapú levelezés is kiment a divatból, és ez teszi még romantikusabbá.
Beckett mosolyogva megingatta a fejét a múltszázadi kémregénybe illő ötletre gondolva, aztán hirtelen felcsillant a szeme, felugrott az asztalról, és Castle-re nézett.
- Ez az! - kiáltotta, és a felfedezés örömével az arcán mosolygott az értetlenül bámuló férfira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése