Változatok egy témára 6/28

- A leggyönyörűbb nő vagy a világon Kate Beckett - suttogta a gyönyörbe, mire Kate teste ívben megfeszült, és hagyta, hogy milliárdnyi sejtjében szétáradjon a mámorító boldogság.

A  mozdulataik, szívverésük, légzésük lassult, aztán Castle Kate mellé fordult anélkül, hogy eltávolodott volna tőle. Egymás tekintetét keresték.

- Csak tízet kértem Castle - mosolyodott el a nő, miközben ujjaival a férfi tarkóján levő hajszálakat borzolta.

- Ezret ígértem, tízet kértél, száz lett belőle - számolgatott pajkos tekintettel az író. - Akkor még kilencszer százzal tartozom.

- És mi lesz azután? - volta össze Kate a szemöldökét. 

- Azután neked kell bebizonyítanod legalább ezerszer, hogy marconán jóképűnek tartasz - jelentette ki teljes természetességgel Castle, mire Kate fejcsóválva a mennyezetre nézett.

- Miért? Talán nem vagyok az? - méltatlankodott a férfi kicsit hátrébb húzódva.

- De az vagy - nevette el magát Kate a kisfiús, sértett arcot látva, és lágyan megcsókolta a férfit. - De szeretném felhívni a figyelmedet, hogy átugrottuk a második és a harmadik pontot, úgy hogy még ne szaladjon nagyon előre a fantáziád.

- Ó! Tényleg! Vacsorázni szeretnél előbb, vagy fürödni? Bár azt hiszem, már mindegyik elhűlt - húzta el száját Castle.

- Éhes vagyok. Előbb együnk, aztán fürödjünk - cirógatta meg Kate a férfi arcát.

Mindketten egy pólóban és egy rövidnadrágban élvezték az ínycsiklandozó ízeket, bár Kate azon viccelődött, hogy egy ilyen csodálatosan megterített asztalhoz legalább nagyestélyi és szmoking dukálna, míg Castle szerint így is túlöltözött  a nő, mert sokkal szebb lenne póló és sort nélkül.

 A vacsora után a férfi felmelegítette a kádban levő vizet, és éppen a kezével ellenőrizte a hőfokot, amikor megérezte a hozzásimuló meztelen testet, és Kate finom ujjait, ahogy utat törnek a pólója alá. Amikor már  hasán siklottak a meleg tenyerek felegyenesedett, és megfordult.

- Túl sok ruha van rajtad Castle - húzta le róla a pólót a nő, aztán kacér mosollyal az ajkán megfogta a bokszeralsó derekát, és lassan letolta a férfiról, akinek a lélegzetvisszafojtva nézte a nő bársonyos bőrét, selymes, hullámként leomló haját, gyengéd mozdulatait.

Már több mint egy éve együtt voltak, Kate ujján ott ragyogott az egymáshoz tartozásukat jelképező gyűrű, Castle mégis úgy érezte, sosem fogja megunni a nőnek azt az arcát, amit csak az első szeretkezésükkor mutatott meg neki először. Négy évig várt, hogy a Kate elfogadja a szerelmét, és bár ez idő alatt számtalanszor fantáziált arról, hogy milyen lehet az intim együttlét a nővel, minden együtt töltött percben megállapította, hogy a valóság messze túlszárnyalja a fantáziáját. El sem tudta képzelni, hogy ennyire érzéki tud lenni!

Magához ölelte a nőt és megcsókolta, miközben kezük finom simogatásba kezdett a másik hátán.

- Megint elhűl a víz - szakította meg az ölelkezést Kate, és mosolyogva húzta a férfit a kád felé.

Castle bekapcsolta a hidromasszázst, és percekig élvezték az áramló víz frissítő hatását, aztán Kate megfordult, és hátát a férfi mellkasának támasztva érezte, ahogy az erős karok átölelik, és Castle leheletfinoman a nyakába csókol. Nem akart semmi mást, mint hozzásimulni a férfihoz. Olyan biztonságban érezte magát, mint soha senkivel.

- Rick, én ...

- Ssss - intette csendre a férfi. - Nem kell mondanod semmit. Olyan szép ez a pillanat! 

Szokás szerint Kate ébredt előbb. Szeme hunyorogva próbált alkalmazkodni a hajnali fényekhez, hogy meg tudja nézni, hány óra van. Látta, hogy még negyed óra van az ébresztőnek beállított időpontig, így megkönnyebbülve csukta be a szemét, de néhány másodperc múlva hiányérzete támadt. Nem érezte derekán Castle kezét, ami már hozzátartozott az ébredésekhez. Lassan megfordult, aztán könyökére támaszkodva figyelte a melle alvó férfit, aki most az oldalán feküdt összegömbölyödve, lábát felhúzva, karjait keresztbe téve a mellkasa előtt. Kate elmosolyodott. Még sosem látta magzatpózban aludni Castle-t. Ahogy átfutott a szó az agyán, elkomorult. Emlékek rohanták meg: a kislány az estélyen, a veszekedésük, a magányos napok a birtokon, az eltűnt gyerekek képei a fehér táblán, Patrik és Sean arca, ahogy Castle mosolyt csal rájuk, Alexis ragyogó tekintete, ahogy az apjára néz, és a férfié, ahogy földöntúli szeretettel néz rá vissza, Castle elgyötört arca és rettegéssel teli szeme, amikor a lány elrablásakor megtalálták a véres belsejű furgont, és arra vártak, hogy kiderüljön, nem Alexis vére-e az. Öröm és szenvedés érzése járta át, és arra gondolt, milyen igaza van a férfinak: vagy lemond az örömökről, ha nem ad életet egy kisgyereknek, vagy vállalja az örömök mellé a félelmet és az aggódást is. Tekintete elidőzött Rick vonásain. Ha kisfiuk születne, talán ezeket az olykor markáns, máskor mégis lágy vonásokat örökölné, és arányos alkatú, izmos, magas lenne, mint az apja. Ha a férfi huncut tekintetét és csintalan mosolyát örökölné, akkor már két férfinak nem tudna ellenállni. Elkapta szemét Castle arcáról, és összeszorított szájjal a párnára hanyatlott. Kezével végigsimított a homlokán, mintha így könnyebben kiűzné a kéretlen gondolatokat a fejéből. Nem akart a gyerekre gondolni. Egy hétig mást sem tett, mint mérlegelte az érzéseit és az érveit, végül döntött, ráadásul Castle elfogadta a döntését. Akkor most miért ábrándozik arról, hogy miben hasonlítana ez a soha meg nem születő gyerek Castle-re? Dühös volt magára. Bár szíve mélyén odabújt volna a férfi mellé, inkább óvatosan felkelt, felvette a köntösét és a konyhába ment, hogy kávét főzzön és reggelit készítsen. Amíg a kávéra várt, végignézett a lakáson. A rózsák már nem voltak olyan üdék, mint előző nap este, de illatuk még mindig betöltötte a lakást. A jóleső érzés újra elárasztotta. Vajon meddig fogja ennyire szeretni őt Rick, hogy ilyen meglepetéseket készítsen neki? Most gondolt csak arra, hogy fogalma sincs, hol lehet Martha, mindenesetre remélte, hogy Castle nem száműzte szállodába az ő kedvéért. Felverte a tojást a rántottához, és éppen azon gondolkodott, hogy kisüsse-e, vagy várjon, amíg a férfi felébred, amikor Castle nyújtózva kilépett a hálószobából.
- Nem szeretek egyedül ébredni - morogta a szemét dörzsölgetve - főleg nem úgy, hogy a te telefonod ébresztője ver fel a legszebb álmomból.
- Miért? Kellemes zenére állítottam az ébresztő hangját.
- Nem a zenével van baj, hanem hogy a telefon tulajdonosa magamra hagyott - duzzogott tovább. - Bár, ahogy elnézem a finomságokat, lehet, hogy ki tudsz engesztelni - kapott be egy darab sonkaszeletet.
Kate mosolyogva megcsóválta a fejét, de mire megszólalt volna, meghallotta a hálószobában csörgő telefonja hangját. Gyorsan kevert még egyet az időközben elkészült rántottán, aztán lezárta a tűzhelyt, és a szobába sietett.
- Csak egyszer hagyna az a telefon nyugodtan reggelizni bennünket! - emelte a mennyezetre a tekintetét sóhajtva a férfi, aztán poharakba öntötte a kávét, és kétfelé osztotta a tojást.
- Sietnünk kell Castle - ült le az asztalhoz a nő. - A fiúk találtak valamit az elrabolt csecsemővel kapcsolatban a térfigyelő kamerák felvételein. Meg akarom nézni, mielőtt Will bejön a megbeszélésre.
Castle szájában megállt a falat az FBI ügynök neve hallatán. Már éppen egy csípős megjegyzést akart tenni, amikor Kate mosolyogva megszólalt.
- Köszönöm Rick! Ez ... - mutatott körbe - ez az egész, amit csináltál, csodálatos. - Látta a férfi arcvonásainak változását, ahogy a bosszús, féltékenyből elégedetté válik, mint egy kisgyereké, aki hálásan és büszkén issza magába a tanító néni dicsérő szavait.
- És ... az is ... - nyomta meg a férfi a második szót, és tekintetében hirtelen bizonytalanság bujkált.
- Az volt a legcsodálatosabb - mosolygott rá Kate, és végigsimított a borostás arcon.