- Ez az! - kiáltotta, és a felfedezés örömével az arcán mosolygott az értetlenül bámuló férfira.
Castle elmosolyodott. Szerette nézni a nő ragyogó szemét, elégedett vonásait, amikor rájött valamire, ami előbbre viheti az ügyet.
- Mire gondolsz? - kérdezte kíváncsian.
- Mi van akkor, ha Jason Parker nem volt az elektronikus adattárolás híve? Pap volt, akinek fontosak voltak az írások, a könyvek. Lehet, hogy idegenkedett a számítógéptől vagy az e-mailezéstől, akkor pedig ...
- Feljegyzéseket készített - fejezte be a mondatot a férfi, miközben tekintetük összefonódott.
- De ha papírra vetette az észrevételeit, hova rejtette őket? - komorodott el Kate. - A 22-esek és az FBI már mindent átkutatott a lakásában.
- Csakhogy ők nem tudták, hogy mit keressenek. Ha feljegyzéseket készített, biztosan nem hagyta olyan helyen, hogy csak úgy bárki rátaláljon. Meg kell keresnünk a rejtekhelyét! - ahogy egyre izgatottabb lett az író, egyre közelebb hajolt a nőhöz. Amikor orruk már csak néhány centiméterre volt egymástól, hirtelen észbe kaptak. Kate megfeszült, Castle nyelt egyet zavarában, aztán gyorsan visszaültek egymás mellé, miközben Kate lopva körbenézett, nem látta-e meg valaki, hogy közelebb kerültek egymáshoz a férfival, mint kellett volna.
- Ez már emberkínzás - morgott az orra alatt Castle, aztán mint aki megvilágosodik, elvigyorodott. - Ugye nagyon vágyik már egy kávéra Beckett nyomozó? - nézett sejtelmesen a nőre, akinek azonnal megjelent a kacér fény a szemében.
- El sem tudja képzelni, hogy mennyire, Mr. Castle - állt fel a nő, és már indult is a pihenő felé, a férfi pedig árnyékként követte.
Kate egy mozdulattal lehúzta a redőnyöket, Castle pedig elfordította a kulcsot a zárban.
- Castle! Nem zárhatod be a pihenőt! - szólt a férfira mérgesen Beckett, amikor meghallotta a zár kattanását. - Ha bezárkózunk, mindenki tudni fogja, hogy mit csináltunk!
- Á! Jobban szereted az izgalmakat? - fordította vissza a kulcsot a férfi.
Kate bosszús arcot vágott. Ha bezárkóznak,és valaki rájön, hogy benn vannak, akkor mindenkinek elszabadul a fantáziája az őrsön, ha nyitva hagyják az ajtót, és valaki rájuk nyit, akkor biztos a lebukás.
- Csukd be! - döntött kelletlenül. - De csak egy percünk van - figyelmeztette komolyan a kajánul vigyorgó férfit, aki már át is ölelte, és lágyan belecsókolt a nyakába, aztán az arcát finoman végighúzta a nő érzékeny bőrén.
- Milyen a borostás csók? - kérdezte suttogva, miközben ajka Kate nyakáról a szájára vándorolt, és gyengéden megcsókolta, vigyázva, hogy az arcát borító szőrszálak nem szúrják meg a a selymes bőrt. Már akkor tudta a választ, amikor feltette a kérdést, mert a nő megfeszült az érintésre, és halkan felnyögött.
Nyelvük simogató játékba kezdett, testük szorosan tapadt össze, kezeik megállíthatatlanul siklottak a másik hátán.
A halk kattanás hangjára Kate agya egy másodperc alatt megálljt parancsolt a vágyainak, teste megfeszült, és megszakította a csókot.
- Valaki be akart jönni - suttogta önkéntelenül, bár tudta, hogy nem hallja őket senki.
- Be van zárva az ajtó - húzta vissza magához a férfi ködös tekintettel, és becsukva a szemét próbálta megcsókolni a nőt, de az határozottan a mellkasára tette a tenyerét, és eltolta magától.
- Castle! Nem lehet - mondta feddőn, de szemében szomorúság bujkált. - Hidd el, én is szeretném, de ha Gates kidob az őrsről, akkor még csak nem is látjuk egymást.
- Tudom - húzta el a száját Castle, és kelletlenül elengedte a nő derekát.
- Gyere menjünk, mielőtt még rosszra gondolnak - simított végig a férfi arcán Kate, aztán az ajtóhoz lépett, elfordította a kulcsot, de mielőtt kinyitotta volna, hátranézett. - Izgató a borostás csók! - mondta pajkosan mosolyogva, aztán megtorpant. - Nem jössz? - kérdezte a zavartan álldogáló férfitól.
- Nekem még kell egy kis idő - nyelt egyet, aztán nagyokat pislantva feszülő ágyékára pillantott.
- Á! - harapta be alsó ajkát a nő, hogy el ne nevesse magát, miközben elégedetten nyugtázta, hogy még mindig egy pillanat alatt lázba tudja hozni a férfit. - Addig talán főzhetnél egy kávét - kacsintott, és kilépett a pihenőből. Körbenéz. Azonnal kiszúrta Ryan elnéző, cinkos mosolyát, így már nem volt kétséges, számára, hogy ki nyitotta meg a pihenő ajtaját.
- Castle kávét főz? - kérdezte a nyomozó ártatlan szemekkel. - Remélem, kivételesen nekem is készít - tette hozzá.
- Majd szólok neki - viszonozta a mosolyt Kate hálásan, megértve a célzást, aztán visszaült a fehér tábla elé. Hamarosan megérezte a frissen főtt kávé illatát, ahogy Castle a két pohár gőzölgő itallal közeledett felé.
- Az egyiket add Ryan-nek - szólt hátra, mire az író megtorpant, és értetlenül nézett a nőre.
- De hát ... - jutott a mondat feléig, amikor tekintete megállt Kevin jelentőségteljesen vigyorgó arcán. - Hát persze! - tette le a poharat a nyomozó asztalára, amikor leesett neki, hogy miért kapja a kávét a férfi, aztán visszakullogott a pihenőbe még egy adagot főzni. Amikor visszaért, Kate még mindig a tábla előtt ült elgondolkodva.
- Min töprengsz? - nyújtotta a nő felé a kévét.
- Elárulod, hogy milyen elméleteid voltak? - kérdezte komolyan Kate, miközben úgy vette el a poharat, hogy ujjai egy pillanatra rásimuljanak a férfiéra. Furcsa volt, hogy Castle nem árasztja el az elméleteivel. Tudta az okát, és nem akart sebeket feltépni, mégis kíváncsi volt, hogy a férfi is ugyanarra gondolt-e, mint ő.
Castle arcán mintha egy sötét árnyék suhant volna át. Leült a nő mellé, szemét végigfuttatta a gyerekek fotóin, aztán lehajtotta a fejét, és a poharában gőzölgő fekete folyadékot bámulta.
- Tudod, amikor Alexis megszületett, megváltozott minden. Felelős lettem valakiért, ugyanakkor tudomásul kellett vennem, hogy nem tudok rá az élet minden pillanatában vigyázni, így hát tudat alatt megjelent a rettegés. Nem akar belegondolni egy szülő sem, hogy mi minden rossz történhet a gyerekével, és próbálja elhitetni, magával, hogy azok a szörnyűségek, amiket a tévében lát, velük nem történhetnek meg. Aztán amikor megtörténik, akkor megváltozik minden - emelte fájdalmas tekintetét a nőre. - Kate! Azok az emberek ugyanazt élik át, amit én, amikor elrabolták Alexis-t. rettegnek, és nem merik végiggondolni a lehetőségeket.
- De nekem végig kell gondolnom Castle - nézett a szomorú, kék szemekbe a nő. - Csak akkor van remény a megtalálásukra, ha minden lehetőséggel számolunk, és én egyet sem szeretnék kihagyni.
Castle hallgatott egy darabig, aztán vett egy nagy levegőt, és belekezdett.
- Először gyerekkereskedőkre gondoltam, de ahhoz a gyerekek túl idősek. Aztán amikor bejött a képbe a kórház, akkor szervkereskedőkre, de ahhoz a kórházban is kellene valaki, aki minden gyerekkel kapcsolatban állt. Amikor Sean-nál és Patrick-nál voltunk, arra gondoltam, talán csontvelődonornak rabolták el a gyerekeket, de utána néztem a neten, 18-55 év közötti emberek adhatnak csontvelőt. Megfordult a fejemben a gyerekpornográfia, de annak nem tudom mi köze lehetne ahhoz, hogy mindegyik gyereket kezelték ugyanabban a kórházban. Ne nevess ki, de még azt is elképzeltem, hogy Twist Oliver sorsára jutottak, és valahol az ország egy eldugott pontján egy Fagin szerű alak lopásra kényszeríti őket - pillantott oldalra Kate-re. A nő komoly arccal, figyelmesen hallgatta. Szokatlan volt, hogy Castle nem a valóságtól elrugaszkodott elméleteket gyártott, hanem sajnos nagyon is elképzelhetőeket, de ez az ügy más volt, mint az eddigiek.
- Köszönöm - mondta Kate együttérzéssel a tekintetében.
- Mindig - mosolyodott el szomorkásan Castle. - Te mire gondoltál?
- A csontvelős variáció nem jutott eszembe - vallotta be Kate.
- Az is lehet, hogy az UFO-k ... - kezdte Castle huncut fénnyel a szemében, hogy oldja a kialakult feszültséget, de Beckett villámokat szóró szemekkel fordult felé.
- Castle! - szólt rá erélyesen.
- Miért?
- Nem! Most nem - emelte fel figyelmeztetően az ujját Kate, jelezve, hogy a valóságtól elrugaszkodott elméletekre most mégsem kíváncsi, de szája sarkában mosoly bujkált. - Gyere, inkább induljunk a plébániára, és derítsük ki, hol őrizte az atya a titkos információit!
Nyelvük simogató játékba kezdett, testük szorosan tapadt össze, kezeik megállíthatatlanul siklottak a másik hátán.
A halk kattanás hangjára Kate agya egy másodperc alatt megálljt parancsolt a vágyainak, teste megfeszült, és megszakította a csókot.
- Valaki be akart jönni - suttogta önkéntelenül, bár tudta, hogy nem hallja őket senki.
- Be van zárva az ajtó - húzta vissza magához a férfi ködös tekintettel, és becsukva a szemét próbálta megcsókolni a nőt, de az határozottan a mellkasára tette a tenyerét, és eltolta magától.
- Castle! Nem lehet - mondta feddőn, de szemében szomorúság bujkált. - Hidd el, én is szeretném, de ha Gates kidob az őrsről, akkor még csak nem is látjuk egymást.
- Tudom - húzta el a száját Castle, és kelletlenül elengedte a nő derekát.
- Gyere menjünk, mielőtt még rosszra gondolnak - simított végig a férfi arcán Kate, aztán az ajtóhoz lépett, elfordította a kulcsot, de mielőtt kinyitotta volna, hátranézett. - Izgató a borostás csók! - mondta pajkosan mosolyogva, aztán megtorpant. - Nem jössz? - kérdezte a zavartan álldogáló férfitól.
- Nekem még kell egy kis idő - nyelt egyet, aztán nagyokat pislantva feszülő ágyékára pillantott.
- Á! - harapta be alsó ajkát a nő, hogy el ne nevesse magát, miközben elégedetten nyugtázta, hogy még mindig egy pillanat alatt lázba tudja hozni a férfit. - Addig talán főzhetnél egy kávét - kacsintott, és kilépett a pihenőből. Körbenéz. Azonnal kiszúrta Ryan elnéző, cinkos mosolyát, így már nem volt kétséges, számára, hogy ki nyitotta meg a pihenő ajtaját.
- Castle kávét főz? - kérdezte a nyomozó ártatlan szemekkel. - Remélem, kivételesen nekem is készít - tette hozzá.
- Majd szólok neki - viszonozta a mosolyt Kate hálásan, megértve a célzást, aztán visszaült a fehér tábla elé. Hamarosan megérezte a frissen főtt kávé illatát, ahogy Castle a két pohár gőzölgő itallal közeledett felé.
- Az egyiket add Ryan-nek - szólt hátra, mire az író megtorpant, és értetlenül nézett a nőre.
- De hát ... - jutott a mondat feléig, amikor tekintete megállt Kevin jelentőségteljesen vigyorgó arcán. - Hát persze! - tette le a poharat a nyomozó asztalára, amikor leesett neki, hogy miért kapja a kávét a férfi, aztán visszakullogott a pihenőbe még egy adagot főzni. Amikor visszaért, Kate még mindig a tábla előtt ült elgondolkodva.
- Min töprengsz? - nyújtotta a nő felé a kévét.
- Elárulod, hogy milyen elméleteid voltak? - kérdezte komolyan Kate, miközben úgy vette el a poharat, hogy ujjai egy pillanatra rásimuljanak a férfiéra. Furcsa volt, hogy Castle nem árasztja el az elméleteivel. Tudta az okát, és nem akart sebeket feltépni, mégis kíváncsi volt, hogy a férfi is ugyanarra gondolt-e, mint ő.
Castle arcán mintha egy sötét árnyék suhant volna át. Leült a nő mellé, szemét végigfuttatta a gyerekek fotóin, aztán lehajtotta a fejét, és a poharában gőzölgő fekete folyadékot bámulta.
- Tudod, amikor Alexis megszületett, megváltozott minden. Felelős lettem valakiért, ugyanakkor tudomásul kellett vennem, hogy nem tudok rá az élet minden pillanatában vigyázni, így hát tudat alatt megjelent a rettegés. Nem akar belegondolni egy szülő sem, hogy mi minden rossz történhet a gyerekével, és próbálja elhitetni, magával, hogy azok a szörnyűségek, amiket a tévében lát, velük nem történhetnek meg. Aztán amikor megtörténik, akkor megváltozik minden - emelte fájdalmas tekintetét a nőre. - Kate! Azok az emberek ugyanazt élik át, amit én, amikor elrabolták Alexis-t. rettegnek, és nem merik végiggondolni a lehetőségeket.
- De nekem végig kell gondolnom Castle - nézett a szomorú, kék szemekbe a nő. - Csak akkor van remény a megtalálásukra, ha minden lehetőséggel számolunk, és én egyet sem szeretnék kihagyni.
Castle hallgatott egy darabig, aztán vett egy nagy levegőt, és belekezdett.
- Először gyerekkereskedőkre gondoltam, de ahhoz a gyerekek túl idősek. Aztán amikor bejött a képbe a kórház, akkor szervkereskedőkre, de ahhoz a kórházban is kellene valaki, aki minden gyerekkel kapcsolatban állt. Amikor Sean-nál és Patrick-nál voltunk, arra gondoltam, talán csontvelődonornak rabolták el a gyerekeket, de utána néztem a neten, 18-55 év közötti emberek adhatnak csontvelőt. Megfordult a fejemben a gyerekpornográfia, de annak nem tudom mi köze lehetne ahhoz, hogy mindegyik gyereket kezelték ugyanabban a kórházban. Ne nevess ki, de még azt is elképzeltem, hogy Twist Oliver sorsára jutottak, és valahol az ország egy eldugott pontján egy Fagin szerű alak lopásra kényszeríti őket - pillantott oldalra Kate-re. A nő komoly arccal, figyelmesen hallgatta. Szokatlan volt, hogy Castle nem a valóságtól elrugaszkodott elméleteket gyártott, hanem sajnos nagyon is elképzelhetőeket, de ez az ügy más volt, mint az eddigiek.
- Köszönöm - mondta Kate együttérzéssel a tekintetében.
- Mindig - mosolyodott el szomorkásan Castle. - Te mire gondoltál?
- A csontvelős variáció nem jutott eszembe - vallotta be Kate.
- Az is lehet, hogy az UFO-k ... - kezdte Castle huncut fénnyel a szemében, hogy oldja a kialakult feszültséget, de Beckett villámokat szóró szemekkel fordult felé.
- Castle! - szólt rá erélyesen.
- Miért?
- Nem! Most nem - emelte fel figyelmeztetően az ujját Kate, jelezve, hogy a valóságtól elrugaszkodott elméletekre most mégsem kíváncsi, de szája sarkában mosoly bujkált. - Gyere, inkább induljunk a plébániára, és derítsük ki, hol őrizte az atya a titkos információit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése