- Öregem! Jó lesz, ha iszol egy kávét -
vigyorgott kajánul az álmosan szemét dörzsölgető íróra Javi, aztán
mosolyogva nézte, ahogy Castle már megint lohol Beckett után.
Ahogy becsukódott a lift ajtaja, Castle a hátsó falnak támaszkodó nő mellé állt, és újra ásított egyet.
- Csak kimerített az elmúlt hét, és dél óta nem ittam kávét - magyarázkodott, amikor meglátta Kate gonosz kis mosolyát. - Te azt hiszed, hogy nem lesz erőm ezerféleképpen elmondani, hogy milyen gyönyörű vagy? - kérte ki magának a feltételezést.
Kate úgy érezte, ideje megkönyörülnie a férfin, ezért szembe fordult vele, átölelte a nyakát, és gyengéden megcsókolta.
- Ma elég lesz tízféleképpen is - suttogta mosolyogva.
- De én tudnám ... - kezdte bizonygatni Castle, de a nő a mutatóujját a szája elé téve elhallgattatta.
- Lehet, hogy jobban örülnék a százszor tíznek - húzta fel egy pillanatra kacéran a szemöldökét Kate.
- De ...
- Túl sokat beszélsz Castle! - adott újra egy gyors, leheletnyi csókot a férfi szájára, mert a lift kattanva jelezte, hogy megérkeztek.
Castle lakása felé közeledtek, amikor Beckett-nek feltűnt a férfi szótlansága, ezért oldalra pillantott. Az író szeme csukva volt, feje oldalra billenve kocogott az ablaküveghez, és lassan, mélyeket lélegzett. Kate elmosolyodott. Ki tudja, mennyit aludt az elmúlt héten a férfi, miután otthagyta, és nem adott magáról életjelt, aztán a múlt éjszaka nagy részét sem alvással töltötték, és valóban nem ittak kávét egész délután. Leparkolt a mélygarázsban, kikapcsolta a biztonsági övét, aztán oldalra fordulva figyelte az alvó férfit. Szerette nézni, ahogy alszik, mert akkor olyan ártatlannak látszott, amilyen valóban volt. Ismerte már annyira, hogy tudja, a külvilágnak mutatott felszín alatt egy érzékeny, jólelkű férfi lakozik, aki csak akkor változik keménnyé és félelmetessé, ha bántják azokat, akiket szeret. Vágyik a szeretetre, és feltétel nélkül tud szeretni. Finoman megsimogatta az arcát.
- Castle! - suttogta. - Ébredj mormota, megérkeztünk. Először arra gondolt, hogy megcsipkedi a férfit, mi lesz az "ezerféleképpennel", de amikor a kék szemek bágyadtan ránéztek, és a férfi elmosolyodott, nem volt szíve megszekálni. - Gyere! Az ágyban sokkal kényelmesebb lesz - simított végig újra az arcán.
Castle sóhajtott egyet, és nehézkesen kikászálódott az autóból. Amikor a lakása elé értek, Kate kezébe adta a kulcsot, mintha nem lenne ereje a zárral bajlódni. A nő készségesen kinyitotta az ajtót, belépett, és abban a pillanatban földbe gyökerezett a lába. Szája elnyílt meglepetésében, ahogy végignézett a lakáson. Az ajtótól a nappali asztaláig vörös rózsákból kirakott út kanyargott, az asztalon pedig egy vázában hatalmas csokor virított.
- De ... de ... mikor ... - akadozott meglepetésében a szava, ahogy befogadta az elé táruló látványt, aztán hátrafordult. A férfi elégedetten mosolygott, szemében huncut fények villantak, és nyoma sem volt az előbbi álmosságnak. Kate egy pillanat alatt felmérte, hogy bedőlt a férfi színjátékának. - Hogy csináltad? - kérdezte elragadtatva, hiszen Castle egész nap vele volt, ráadásul mindig azzal szekálta, hogy milyen rossz színész, és őt nem tudja becsapni.
- Minden titkomat nem árulhatom el - mosolygott csibészesen a férfi, miközben arra gondolt, mennyire vágyott már arra, hogy lássa Kate szemében ezt a ragyogást. Ilyenkor az az érzése támadt, hogy el tudja varázsolni a nőt, ami egyébként nem volt egyszerű dolog, hiszen Kate mindig két lábbal állt a realitások talaján. A meglepetésben az anyja volt a segítője. Csak felvetette az ötletet a telefonban, amíg Kate a kapitány irodájában járt, és Martha már fel is ajánlotta, hogy segít a kivitelezésben, sőt, ő ajánlotta, hogy tegyen úgy, mintha rettentő fáradt lenne, így Kate abban a hitben érkezik haza, hogy ma teljesen használhatatlan, így még nagyobb lesz a meglepetést. Az anyjának csak afelől voltak kételyei, hogy el tudja-e játszani, hogy annyira álmos, hogy még a várható csodálatos éjszaka sem tudja lázba hozni, és hogy el tudja-e rejteni az izgatottságát. Kate arcát látva megállapította, hogy anyja büszke lenne a színészi teljesítményére. Az üzeneteket az őrsön megírta, és egy futárral küldte a lakására, miután hosszas telefonálgatás után talált egy olyan virágboltot, akik ki tudtak szállítani több száz egyforma vörös rózsát.
Kate lassan elindult a rózsaösvényen, egészen a csokor vörös rózsáig. Amikor lehajolt, hogy magába szívja a virágok édes illatát, észrevette a szirmok közé illesztett lapocskát. A férfi szerelmesen csillogó kék szemébe nézett, aztán kihúzta a kártyát, és elolvasta a rajta álló üzenetet. Melegség járta át a szívét, látva, hogy Castle mindent megtesz, hogy kimutassa az érzéseit. "1. A világ leggyönyörűbb nőjének! Szeretlek Kate! Mindig" - olvasta el újra a szöveget. A virágokból kanyargósan kirakott út a konyha felé vezetett tovább. A nő kérdőn nézett a férfira, aki csak egy kis fejbiccentéssel jelezte, hogy menjen tovább. Kate kíváncsian lépkedett a kijelölt úton, és kezét önkéntelenül a szája elé kapta, amikor meglátta a terített asztalt, a finom falatoktól roskadozó tálakat és az elegáns gyertyatartóban égő gyertyákat. Az asztalhoz lépett, és az egyik tányérnak támasztva megtalálta a következő kártyát. "2. A világ leggyönyörűbb nőjének! Szeretlek Kate! Mindig" - olvasta, és nevetve a férfira nézett.
- Csak néhány percem volt megfogalmazni, és ha rólad van szó, mindig elakad a szavam - mentegetőzött, hogy író létére mindegyik kártyára ugyanazt írta. - A számok különböznek! - tette hozzá pajkosan. - Nem jutottam el az ezerig, de még van tovább - intett a hálószobába vezető rózsaút felé.
Kate engedelmesen elindult, és már látta maga előtt, hogy az út a franciaágyhoz vezet, de az ajtón belépve megint meglepetés érte, mert a rózsák elkanyarodtak a rózsaszirmokkal beszórt ágy előtt, és a fürdőszobába vezettek. Az íróra pillantott, aki izgatott várakozással figyelte a reakcióit. Kate hirtelen úgy érezte, talán meg sem érdemli ezt a férfit, aki kiteszi érte a szívét. Mit tud neki nyújtani ő? Még azt sem akarja megadni neki, amire talán mindennél jobban vágyik a szíve mélyén. Belépett a fürdőszobába, és megállt. Nézte a gőzölgő vízzel teli kádat, amiben rózsaszirmok úsztak, a mécsesek imbolygó meleg, sárga fényét, ami különlegesen tükröződött a tükrön, a csempéken és a vízen, mélyen beszívta az illóolajok bódító illatát. A kád szélén természetesen ott állt a hármas számú kártya. Megfordult, és átölelte a férfit. Karjaival szorosan magához húzta, fejét a mellére hajtotta, mintha soha nem akarná elengedni. Érezte, ahogy Castle lassan ringatja. A mozdulattól olyan biztonságban érezte magát, mint kislány korában, az édesanyja ölében. Egy darabig behunyt szemmel élvezte a pillanat varázsát, aztán felemelte a fejét, hagyta, hogy a szerelmesen csillogó kék szemek elvarázsolják, aztán hogy a férfi lassan megcsókolja.
Castle becsukta a szemét. Minden idegsejtjével érezni akarta a finom, puha érintést, ahogy a nő ajkai az övéhez érnek.
- Köszönöm - suttogta a csókba Kate, és halkan sóhajtott, amikor meghallotta a várt választ. - Ez most a negyedik, ugye? - kérdezte.
- Ez meg az ötödik - csókolta meg a nő nyakát a férfi. - Ez meg a hatodik - siklott keze az ing alá, és simított végig Kate gerince mellett, aztán ügyesen kikapcsolta a melltartó kapcsát. - Ez meg a hetedik - vándorolt előre a keze, és lágyan tenyerébe vette a telt melleket, miközben ajkai közé vette a nő fülcimpáját. - Ez meg a ...
- Már megint ... túl sokat ... beszélsz ... Castle - nyögte Kate, és kezei közé fogta a férfi arcát, és megcsókolta. A férfi érintése forró, türelmetlen vágyat keltett benne, olyat, mint amit a vihar éjjelén érzett, amikor először szeretkeztek. Szinte újra élte azokat a pillanatokat, és csodálkozva vette észre, hogy Castle talán ugyanazt érzi, mint ő, mert miután kigombolta az ingét, a férfi ujjai finoman megérintették a golyó okozta sebhelyet, mint azon az első éjszakán. Valami mégis más volt. Akkor bennük volt a szorongás is, hogyan reagál a másik az érintésükre, vonzónak találják-e egymást akkor is, ha valóban összeér az ajkuk, a bőrük, egyesül a testük, a valós szeretkezés felülmúlja-e az elképzeltet? Most nem féltek. Tudták, hogy a legnagyobb gyönyört tudják megadni a másiknak, amit nő a férfinak, férfi a nőnek adhat. A simogató mozdulatok nyomán lassan a földre hulltak a ruhák, és amikor az utolsó ruhadarab sem választotta el forró bőrüket, a férfi ölbe kapta a nőt, aki boldogan ölelte át a nyakát. Bevitte a hálószobába, gyengéden tette le a rózsaszirmokkal borított ágyra, melléfeküdt, és ujjaival éppen csak érintve a bőrt, simogatni kezdte. A simogatás útját csókok követték. Castle pontosan tudta, hol, hogyan, mennyi ideig időzzenek az ujjai és az ajkai ahhoz, hogy a gyönyör kapujáig repítse Kate-t.
A nő élvezte, ahogy a férfi lázba hozza minden idegsejtjét, de egyre jobban vágyott rá, hogy ő is boldoggá tegye a férfit. Magához húzta.
- Már 99-nél járunk - súgta mosolyogva a csókba. - Ne siess! Meg akarlak várni!
Fordított a helyzetükön, és most ő bizonyította be, hogy ő is tudja, mi okozza a legintenzívebb érzést a férfinak. Néhány perc múlva Castle úgy érezte, elégeti a vágy, ha nem válhat eggyé Kate-tel. Szenvedélyesen megcsókolta a nőt, szorosan magához ölelte, és érezte, ahogy Kate teste magába fogadja. Testük együtt mozogva, zakatoló szívdobogásukat követve, egyre sürgetőbben követelte a beteljesülést, és amikor Castle érezte, hogy mindjárt elveszti az uralmat akarata felett, egy pillanatra megállt.
- A leggyönyörűbb nő vagy a világon Kate Beckett - suttogta a gyönyörbe, mire Kate teste ívben megfeszült, és hagyta, hogy milliárdnyi sejtjében szétáradjon a mámorító boldogság.
- De ... de ... mikor ... - akadozott meglepetésében a szava, ahogy befogadta az elé táruló látványt, aztán hátrafordult. A férfi elégedetten mosolygott, szemében huncut fények villantak, és nyoma sem volt az előbbi álmosságnak. Kate egy pillanat alatt felmérte, hogy bedőlt a férfi színjátékának. - Hogy csináltad? - kérdezte elragadtatva, hiszen Castle egész nap vele volt, ráadásul mindig azzal szekálta, hogy milyen rossz színész, és őt nem tudja becsapni.
- Minden titkomat nem árulhatom el - mosolygott csibészesen a férfi, miközben arra gondolt, mennyire vágyott már arra, hogy lássa Kate szemében ezt a ragyogást. Ilyenkor az az érzése támadt, hogy el tudja varázsolni a nőt, ami egyébként nem volt egyszerű dolog, hiszen Kate mindig két lábbal állt a realitások talaján. A meglepetésben az anyja volt a segítője. Csak felvetette az ötletet a telefonban, amíg Kate a kapitány irodájában járt, és Martha már fel is ajánlotta, hogy segít a kivitelezésben, sőt, ő ajánlotta, hogy tegyen úgy, mintha rettentő fáradt lenne, így Kate abban a hitben érkezik haza, hogy ma teljesen használhatatlan, így még nagyobb lesz a meglepetést. Az anyjának csak afelől voltak kételyei, hogy el tudja-e játszani, hogy annyira álmos, hogy még a várható csodálatos éjszaka sem tudja lázba hozni, és hogy el tudja-e rejteni az izgatottságát. Kate arcát látva megállapította, hogy anyja büszke lenne a színészi teljesítményére. Az üzeneteket az őrsön megírta, és egy futárral küldte a lakására, miután hosszas telefonálgatás után talált egy olyan virágboltot, akik ki tudtak szállítani több száz egyforma vörös rózsát.
Kate lassan elindult a rózsaösvényen, egészen a csokor vörös rózsáig. Amikor lehajolt, hogy magába szívja a virágok édes illatát, észrevette a szirmok közé illesztett lapocskát. A férfi szerelmesen csillogó kék szemébe nézett, aztán kihúzta a kártyát, és elolvasta a rajta álló üzenetet. Melegség járta át a szívét, látva, hogy Castle mindent megtesz, hogy kimutassa az érzéseit. "1. A világ leggyönyörűbb nőjének! Szeretlek Kate! Mindig" - olvasta el újra a szöveget. A virágokból kanyargósan kirakott út a konyha felé vezetett tovább. A nő kérdőn nézett a férfira, aki csak egy kis fejbiccentéssel jelezte, hogy menjen tovább. Kate kíváncsian lépkedett a kijelölt úton, és kezét önkéntelenül a szája elé kapta, amikor meglátta a terített asztalt, a finom falatoktól roskadozó tálakat és az elegáns gyertyatartóban égő gyertyákat. Az asztalhoz lépett, és az egyik tányérnak támasztva megtalálta a következő kártyát. "2. A világ leggyönyörűbb nőjének! Szeretlek Kate! Mindig" - olvasta, és nevetve a férfira nézett.
- Csak néhány percem volt megfogalmazni, és ha rólad van szó, mindig elakad a szavam - mentegetőzött, hogy író létére mindegyik kártyára ugyanazt írta. - A számok különböznek! - tette hozzá pajkosan. - Nem jutottam el az ezerig, de még van tovább - intett a hálószobába vezető rózsaút felé.
Kate engedelmesen elindult, és már látta maga előtt, hogy az út a franciaágyhoz vezet, de az ajtón belépve megint meglepetés érte, mert a rózsák elkanyarodtak a rózsaszirmokkal beszórt ágy előtt, és a fürdőszobába vezettek. Az íróra pillantott, aki izgatott várakozással figyelte a reakcióit. Kate hirtelen úgy érezte, talán meg sem érdemli ezt a férfit, aki kiteszi érte a szívét. Mit tud neki nyújtani ő? Még azt sem akarja megadni neki, amire talán mindennél jobban vágyik a szíve mélyén. Belépett a fürdőszobába, és megállt. Nézte a gőzölgő vízzel teli kádat, amiben rózsaszirmok úsztak, a mécsesek imbolygó meleg, sárga fényét, ami különlegesen tükröződött a tükrön, a csempéken és a vízen, mélyen beszívta az illóolajok bódító illatát. A kád szélén természetesen ott állt a hármas számú kártya. Megfordult, és átölelte a férfit. Karjaival szorosan magához húzta, fejét a mellére hajtotta, mintha soha nem akarná elengedni. Érezte, ahogy Castle lassan ringatja. A mozdulattól olyan biztonságban érezte magát, mint kislány korában, az édesanyja ölében. Egy darabig behunyt szemmel élvezte a pillanat varázsát, aztán felemelte a fejét, hagyta, hogy a szerelmesen csillogó kék szemek elvarázsolják, aztán hogy a férfi lassan megcsókolja.
Castle becsukta a szemét. Minden idegsejtjével érezni akarta a finom, puha érintést, ahogy a nő ajkai az övéhez érnek.
- Köszönöm - suttogta a csókba Kate, és halkan sóhajtott, amikor meghallotta a várt választ. - Ez most a negyedik, ugye? - kérdezte.
- Ez meg az ötödik - csókolta meg a nő nyakát a férfi. - Ez meg a hatodik - siklott keze az ing alá, és simított végig Kate gerince mellett, aztán ügyesen kikapcsolta a melltartó kapcsát. - Ez meg a hetedik - vándorolt előre a keze, és lágyan tenyerébe vette a telt melleket, miközben ajkai közé vette a nő fülcimpáját. - Ez meg a ...
- Már megint ... túl sokat ... beszélsz ... Castle - nyögte Kate, és kezei közé fogta a férfi arcát, és megcsókolta. A férfi érintése forró, türelmetlen vágyat keltett benne, olyat, mint amit a vihar éjjelén érzett, amikor először szeretkeztek. Szinte újra élte azokat a pillanatokat, és csodálkozva vette észre, hogy Castle talán ugyanazt érzi, mint ő, mert miután kigombolta az ingét, a férfi ujjai finoman megérintették a golyó okozta sebhelyet, mint azon az első éjszakán. Valami mégis más volt. Akkor bennük volt a szorongás is, hogyan reagál a másik az érintésükre, vonzónak találják-e egymást akkor is, ha valóban összeér az ajkuk, a bőrük, egyesül a testük, a valós szeretkezés felülmúlja-e az elképzeltet? Most nem féltek. Tudták, hogy a legnagyobb gyönyört tudják megadni a másiknak, amit nő a férfinak, férfi a nőnek adhat. A simogató mozdulatok nyomán lassan a földre hulltak a ruhák, és amikor az utolsó ruhadarab sem választotta el forró bőrüket, a férfi ölbe kapta a nőt, aki boldogan ölelte át a nyakát. Bevitte a hálószobába, gyengéden tette le a rózsaszirmokkal borított ágyra, melléfeküdt, és ujjaival éppen csak érintve a bőrt, simogatni kezdte. A simogatás útját csókok követték. Castle pontosan tudta, hol, hogyan, mennyi ideig időzzenek az ujjai és az ajkai ahhoz, hogy a gyönyör kapujáig repítse Kate-t.
A nő élvezte, ahogy a férfi lázba hozza minden idegsejtjét, de egyre jobban vágyott rá, hogy ő is boldoggá tegye a férfit. Magához húzta.
- Már 99-nél járunk - súgta mosolyogva a csókba. - Ne siess! Meg akarlak várni!
Fordított a helyzetükön, és most ő bizonyította be, hogy ő is tudja, mi okozza a legintenzívebb érzést a férfinak. Néhány perc múlva Castle úgy érezte, elégeti a vágy, ha nem válhat eggyé Kate-tel. Szenvedélyesen megcsókolta a nőt, szorosan magához ölelte, és érezte, ahogy Kate teste magába fogadja. Testük együtt mozogva, zakatoló szívdobogásukat követve, egyre sürgetőbben követelte a beteljesülést, és amikor Castle érezte, hogy mindjárt elveszti az uralmat akarata felett, egy pillanatra megállt.
- A leggyönyörűbb nő vagy a világon Kate Beckett - suttogta a gyönyörbe, mire Kate teste ívben megfeszült, és hagyta, hogy milliárdnyi sejtjében szétáradjon a mámorító boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése