Rémülten meresztette szemét a férfi
kezére, de amikor a fekete farmer sliccén terjeszkedő sötét foltot is
felfedezte, már biztos volt abban, honnan vérzik a férfi.
Kate-t szíven ütötte a látvány, de ki is rántotta a pánikból, amibe néhány másodperc alatt került. Segítenie kell, és nem sopánkodni! Remélte, hogy a férfi figyelmét annyira leköti a fájdalom, hogy nem érzékeli a vérzést, mert nem szabad, hogy pánikba essen.
- Maradj itt, ne mozdulj! - mondta automatikusan, nem mintha valahova képes lenne menni a férfi, miközben biztatón megszorította a karját. Felállt és körülnézett. Az egyik polcról lekapott egy tiszta, fehér kéztörlő törölközőt, aztán a konyhába rohant, és szinte feltépte a mélyhűtő ajtaját. Vadul ráncigálta ki a fiókokat, mire a harmadikban végre talált egy zacskó fagyasztott borsót. Visszarohant a férfihoz, aki már csak halkan nyöszörgött.
- Segítek, hogy ne fájjon annyira, de ahhoz el kell egy kicsit engedned - nézett együttérzőn Castle szemébe, miközben határozottan megfogta a kezét. Érezte ahogy férfi kezén görcsösen feszülnek az izmok, aztán lassan elernyednek, és hagyják, hogy Kate átvegye felettük az irányítást. Gyorsan kicsatolta a derékszíj csatját, kigombolta a nadrág gombját, és lehúzta a sliccen a cipzárt. Nyelt egyet. Fogalma sem volt róla, hogy milyen látvány vár rá. A fehér bokszeralsó elejét teljesen átáztatta a vér, és a vörös folt ijesztően terjedt. Kate bal kezével megemelte az alsónadrág derekát, a jobbal pedig betette alá a puha frottír anyagot, és enyhén lenyomta azon a részen, ahol a vérzés helyét gyanította, aztán a fagyasztott borsót mellé tette, hogy enyhítse a fájdalmat.
- Ááááá! - kiáltott fel újra a férfi kapkodó lélegzettel, ahogy Kate keze ránehezedett.
- Mindjárt jobb lesz! - próbálta nyugtatni a nő, de maga sem volt biztos abban, hogy segíteni tud a szenvedésen. - Szeretlek, és vigyázok rád.
- Már úton van a mentő - szólalt meg elcsukló hangon a gardróbba belépő Espo, és tekintetét nem kerülte el Beckett halk, hálás sóhaja. A srácokkal nem egyszer poénkodtak azon, hogy melyik testrészüket kell leginkább védeni a harcias amazonoktól, de látni a valóságban, hogy milyen komoly sérülést okozhat egy nő egy férfinak, rémítő volt. Nézte a földön fekvő barátját, akinek legérzékenyebb testrészét két tenyerével fogta a mellette térdelő gyönyörű nő, és abban reménykedett, hogy hamarosan csak viccelődni fognak majd ezen a jeleneten.
Kate halkan beszélt a férfihoz. Próbálta elterelni a figyelmét a fájdalomról. Időnként látta, ahogy megcsillan a fény a kék szemekben, olyankor tudta, hogy jó úton jár. Egyszer csak Castle felemelte a kezét, és tenyerét megforgatta a szeme előtt.
- Kate! Véres ... a ... kezem - nyögte az író, és döbbenten szemlélte a vörös folyadéktól ragacsos ujjait.
A nő hirtelen nem tudta, mit válaszoljon, nehogy halálra rémítse a férfit. Megkönnyebbült, amikor Espo megszólalt.
- Nem lesz semmi baj haver! - térdelt Castle mellé. - A dokik összefoltoznak, és a jég is csodákra képes. Kitartás! Itt van a mentő - emelte fel az ujját, hogy Castle is figyelje a vijjogó sziréna hangját, aztán a dobogó lépteket a lépcsőn. - Minden rendben lesz - mondta, aztán felállt, hogy a mentősöket beengedje.
- Átvesszük a sérültet - fogta meg Kate vállát a mentőorvos finoman, mégis határozottan. A nő még egyszer Castle kétségbeesett, összeszűkült szemébe nézett, és nehéz szívvel felállt, hogy idegenek segítőkészségére bízza a férfit, akit mindenkinél jobban szeret. Véres kezeit kicsit eltartva az oldalától, mereven állt, és figyelte az orvos és az ápoló ténykedését. Szívén még mindig nem engedett a szorítás, gyomra még mindig görcsösen összehúzódott.
Az ápoló lehúzta a nadrágot és az alsót Castle combjáig, hogy az orvos megvizsgálhassa a sérülést.
- Bevisszük - mondta szűkszavúan az orvos. - Jöhet a sóoldat a fájdalomcsillapítóval! A borsót meg cserélje jégre! - szólt az ápolónak, miközben Castle arcát vizsgálta, aztán komolyan az író szemébe nézett - Hányinger kínozza és leszakad a dereka. Így van?
Castle bólintott.
- De mindez semmi ahhoz képest, amit az ágyékában érez, igaz? Bekötök egy infúziót, az segíteni fog, de valahogy szabaddá kell tennem a karját. Levessük ezt a szép inget, vagy levágjuk? - nézett végig az írón. - Jobb, ha nem mozog, inkább levágjuk - döntött az orvos.
Egy perc múlva már Castle elszorított karját paskolgatta, hogy megtalálja a vénát.
Kate nézte a szótlan férfit. Még sosem kívánta ennyire, hogy mondjon valamit. Bármit. Legalább azt, hogy ne szúrjanak tűt a kezébe! De Castle összeszorított szájjal, fájdalmas arccal hallgatott. Időnként Kate-re pillantott, és ilyenkor a nő meglátta a félelmet a tekintetében.
Az infúzió egyenletesen csepegett, Castle-t egy mozdulattal a hordágyra tették, betakarták egy takaróval, és sietve indultak vele a mentőbe. Kate gyorsan megmosta a kezét, és utánuk rohant.
Castle érzékelte a körülötte folyó eseményeket, tudta, hogy később minden pillanatra pontosan emlékezni fog. Kate tekintetére, mozdulataira, szavaira, Espo biztató mondataira, az orvos és az ápoló ténykedésére, de most csak a fájdalommal foglalkozott az agya, minden mást háttérbe szorított. Ahogy a fájdalomcsillapító bekerült a véráramába és csökkentett a kínt, egy gondolat fészkelte be magát a fejébe, ami félelemmel töltötte el. - Lehet, hogy soha többé nem lehet gyerekem? Lehet, hogy a sors végérvényesen döntött helyettük? - Igaz, tudomásul vette Kate döntését, mégis szerette volna meghagyni a lehetőséget. Meg akarta kérdezni az orvostól, mik a kilátásai, de nem Kate előtt akarta feltenni a kérdést.
Beckett látta, ahogy Castle-t betolják a hordágyon a mentőbe, és az orvos kissé lemaradva megáll, lehajol, hogy megigazítsa orvosi táskájának a zárját.
- Beszélhetnénk? - állt meg előtte a nő, elzárva az útját, és kérlelve nézett a férfira.
- Tudom mit akar kérdezni - egyenesedett fel az orvos, és nyíltan a nő szemébe nézett. - Tudni akarja, hogy lehet-e gyereke.
Kate bólintott, és a férfi tekintetét kutatva, szorongva várta a választ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése