Változatok egy témára 6/35

- Tudom mit akar kérdezni - egyenesedett fel az orvos, és nyíltan a nő szemébe nézett. - Tudni akarja, hogy lehet-e gyereke.

Kate bólintott, és a férfi tekintetét kutatva, szorongva várta a választ.

- Nézze! A egyenlőre nem tudok semmi biztosat mondani. A herék a rúgás hatására megduzzadtak, de azt nem tudom megmondani, hogy károsodtak-e. A vérzés ijesztő, de megítélésem szerint csak a herezacskó szakadt fel egy kis területen, mivel rengeteg ér hálózza be a területet, erősen vérzik, de néhány öltéssel rendbe hozható. Ijesztőbbnek látszik, mint amilyen veszélyes. A kérdésére azonban csak néhány nap múlva tudnak majd a kollégák válaszolni - magyarázta nyugodtan az orvos, ami ugyan nem nyugtatta meg egészen Kate-t, de reménnyel töltötte el, hogy a férfi hangsúlya azt sugallta, talán nincs nagyobb baj. - Eljön vele? 

Beckett el akart menni, de előbb szólnia kell Will-nek és a fiúknak. Sorenson éppen a két gyanúsítottat tuszkolta be egy autóba, Espo és Ryan pedig sietős léptekkel közeledett a mentő felé.

- Hogy van? - kérdezték szinte egyszerre aggódó tekintettel.

- Kapott fájdalomcsillapítót, de be kell vinni a kórházba.

- Menj csak! A jelentést majd mi elintézzük - mondta Espo szinte kitalálva a nő gondolatát, Ryan pedig egyetértően bólogatott.

- Kösz fiúk! - nézett rájuk hálás szemmel a nő, és már futott is a mentőhöz.

Már percek óta robogtak a kórház felé, és Kate egyre aggódóbb tekintettel méregette a csendesen fekvő férfit. Szinte rosszul volt ettől a csendtől, ami annyira nem volt jellemző a férfira. 

- Minden rendben lesz - fogta meg a férfi kezét. - Nagyon fáj?

- Már elviselhető - szólalt meg rekedt hangon Castle, aztán pislogott néhányat, mint akinek nehezére esik kimondani, ami bántja. - Olyan kínos ez az egész. Miért történik ez velem? - sütötte le a szemét.

- Megmentettél egy kisgyereket, és ez nagyszerű tett volt. Neked nincs fegyvered, hogy megvédd magad.

- Akkor is ciki. Tudod te, hogy mennyit fognak ezzel ugratni? - kérdezte duzzogva, mire Kate elmosolyodott. Ha már ezen töri a fejét a férfi, akkor biztos, hogy jobban van.

- Nem fognak ugratni.

- Higgye el hölgyem, fogják - szólalt meg meggyőződéssel a mentőorvos. - Minden részvétem, uram - nézett együttérzőn a betegre.

Castle morgolódott még egy kicsit az úton, Kate pedig próbálta meggyőzni, hogy meg fogja védeni az élcelődésektől. Hamarosan a kórházba értek, és a férfit betolták az egyik vizsgálóba, Kate pedig egyedül maradt a kételyeivel a folyosón. A férfi duzzogása sem tudta elvonni a figyelmét a tekintetében megbújó félelemről. Nem beszéltek róla, de Kate tudta, hogy Castle-t még jobban foglalkoztatja az a kérdés, amit ő már feltett az orvosnak, és a kínos helyzet taglalása csak álca, hogy elterelje gondolatait a valódi félelméről. Hol idegesen járkált a folyosón, hol leült a családtagoknak fenntartott váróteremben található kényelmetlen székek egyikére, de bármit csinált, úgy érezte ólomlábakon jár az idő. Percenként nézett az órájára, és azon gondolkodott, normális-e, hogy Castle ilyen sokáig van a műtőben. Minden ajtónyitódásra felkapta a fejét, és szinte felugrott a székről, amikor meglátta az ügyeletes orvost belépni a váróterembe.

- Ön Mr. Castle hozzátartozója? - kérdezte a középkorú, fáradt tekintetű férfi pókerarccal, amiről Kate semmilyen érzelmet nem tudott leolvasni.

- Igen a menyasszonya vagyok - mondta ki először életében, és valamiért rettentő furcsának érezte a szót. Castle a társa, a szerelme, a barátja. Ezek fontos dolgok. A "menyasszony" kifejezés meg olyan, mintha valami szappanopera szereplők lennének.

- Nos, Mr Castle sérülései rendkívül fájdalmasak. A herezacskón levő sérülést összevarrtuk, azzal nem lesz probléma, a herék megzúzódtak és megduzzadtak, ezért jegelni kell, az arcán levő karmolást fertőtlenítettük - sorolta egy levegővétellel az orvos. - Ma benntartjuk, de ha nem jön közbe semmi, akkor holnap hazamehet.

- Mi a további teendő?

- Egy hét múlva be kell jönnie varratszedésre, és néhány napig otthon is ajánlatos jegelni. Egy ideig nem szabad megerőltető fizikai tevékenységet végeznie, és ha adhatok egy jó tanácsot, amíg meg nem gyógyul, ne akarja testi gyönyörökben részesíteni! Higgye el, nem fog sikerülni! - mondta huncut mosollyal.

Beckett egy pillanatra elmosolyodott az orvos célzásán, aztán azon töprengett, rákérdezzen-e a lényegre. A férfi mintha csak megérezte volna a gondolatát, újra megszólalt.

- A barátja megkérdezte, hogy ezek után lehet-e gyereke. Az erre irányuló vizsgálatot csak akkor tudjuk elvégezni, ha a duzzanat leapadt. Biztosat csak a vizsgálat után mondhatok, de tapasztalataim szerint bizakodhatnak - húzta biztató mosolyra a száját, a nő pedig bólintással jelezte, hogy mindent megértett.

- Bemehetek hozzá?

- Természetesen. Segítsen neki! A teste most nem fáj, de a lelke és az egója annál inkább - mondta a férfi együtt érzőn, és elsietett.

Kate halkan nyitott be a szobába. Castle kórházi hálóingben, a fájdalomtól megszabadulva, kisimult, de a fertőtlenítővel kidekorált arccal, elgondolkodó tekintettel feküdt az ágyban. Szomorkásan  elmosolyodott, amikor meglátta a belépő nőt.

- Szia - mondta, mintha nem csak egy órája váltak volna el.

- Nem fáj?

- Nem, de meg ne kérdezd, hogy hova kaptam érzéstelenítő injekciót! - húzta el a száját Castle, és zavarában nyelt egyet.

- Injekciót? - nézett Kate sajnálkozva a férfira. Tudta, hogy retteg a tűszúrástól akkor is, ha a hátsójába kapja, hát még ha ...

- Inkább ne beszéljünk róla - mondta gyorsan Castle, és remélte, hogy Kate nem képzeli el a jelenetet, ami a vizsgálóban lezajlott.

- Az orvos mondta, hogy nincs nagy baj - próbálta Kate elterelni a férfi gondolatait a láthatóan kényes eseményekről.

- A kérdés az, mit nevezünk "nagy baj"-nak - sóhajtott Castle.

Beckett leült az ágy szélére, megsimogatta a férfi ép arcát, majd ujjai finoman oldalra fésülték a homlokába hulló haját, aztán lassan fölé hajolt, és gyengéden megcsókolta.

- Sajnálom Castle! Nagyon sajnálom - suttogta a csókba, aztán kicsit eltávolodva a férfitől, könnyes szemekkel nézett rá. Amikor látta Castle tekintetében az értetlenséget, folytatta. - Gondolnom kellett volna a nőre, jobban át kellett volna vizsgálnunk a lakást, és nem szabadott volna, hogy egyedül hagyjalak.

- Nem tudhattad. Egyikünk sem tudhatta, hogy ez lesz - pislantott az ágyékára.

- De ha én ... kezdte Kate, de Castle két tenyerébe vette a nő arcát, magához, húzta, és ajkát az önmarcangoló szavakat formáló ajkakra tapasztotta, aztán megszakította a csókot, és szorongva a zöldes-barna szempárba nézett. - Akkor is szeretni fogsz, ha ... - nem akarta kimondani, hogy "ha nem lehet gyerekem", hiszen Kate érthetően a tudtára adta, hogy ő nem akar gyereket, de úgy érezte, ha elveszti a nemzőképességét, nem lesz teljes értékű férfi.

 - Szeretni foglak! Mindig - mosolyodott el Kate, és újra meg akarta csókolni Castle-t, de nyílt az ajtó, és úgy rebbentek szét, mint a rajtakapott kamaszok. Kate felpattant az ágyról, és zavarában a füle mögé tűrte a haját. Egy idős nővér lépett be, és rosszallóan megcsóválta a fejét.

- Nem hiszem, hogy az ő állapotában az a legjobb ötlet, hogy felkelti a vágyait - mondta ki nyíltan amit gondolt, és szúrós szemmel Beckett-re nézett, aki elvörösödve nyelt egyet.

A nővér felvette Castle adatait, aztán sietve távozott.

- Ha tudná, mennyi érzéstelenítőt kaptam, nem mondana ilyeneket - duzzogott sértődötten a férfi. - Bevallom, most csak képzeletbeli vágyakat tudsz bennem kelteni - nézett szomorúan mosolyogva Kate-re.

- Mivel rendkívül élénk fantáziád van, ez nem is lehet olyan rossz - nevette el magát Kate. - Mi az? - kérdezte, mert feltűnt neki Castle töprengő tekintete.

- Mit gondolsz, meddig nem ... khm ... szóval mi ... 
- Mit nem csinálhatunk, Castle? - mosolyodott el e férfi zavarán.
- Meddig nem szeretkezhetünk? - nyögte ki szenvedő arccal, mire Kate először elmosolyodott, aztán megforgatta a szemét, és arcán tettetett rosszallással felhúzta a szemöldökét.

- Szerintem nem olyan hosszú ideig, hogy ne bírnánk ki.

- De hát Kate! Négy évet kell bepótolnunk, és most megint lemaradunk!

 Beckett elmosolyodott. Már tényleg nincs baj, ha visszatért a régi énje. Végignézett a férfin, és eszébe jutott, hogy Martha és Alexis nem tudja mi történt.

- Értesíteni kell édesanyádat és Alexist, mielőtt a hírekből tudják meg, hogy mi történt - vette elő a telefonját. - Te hívod fel őket, vagy én beszéljek velük?

Castle arcára kiült a kétségbeesés. Tudta, hogy nem titkolhatja el, hogy megsérült, de hogyan mondja el az anyjának és a lányának, hogy melyik testrészét érte a baj?