Változatok egy témára 6/37

- De ... de én nem is ismerem magát - mondta sietve Castle, mivel semmi épkézláb kifogás nem jutott eszébe. Tetőtől talpig végigmérte a gyönyörű nővért, végül tekintete megállt a hatalmas, ragyogó szemeken.

- Ön Richard Castle, a híres regényíró, és pedig Vivien Levin vagyok - nyújtotta ápolt kezét a férfinak, aki meglepetésében kezet fogott a nővérrel. - Most már ismer - nézett igézően a betegre, és míg az tátott szájjal meredt a felé hajoló tökéletes idomokra, lehúzta róla a takarót.

Castle zavarában nyelt egyet, és még tett egy erőtlen kísérletet arra, hogy bebizonyítsa, nincs szüksége a vizsgálatra, aztán belátta, hogy nem kerülheti el a kínos szituációt, mert a nővér rá sem hederített, hanem felhajtotta a férfi hálóingét, levette a jeget, és megszemlélte, mennyire vérzett át a sebet takaró géz. Castle fejét hátravetve, a mennyezetre szegezte a tekintetét. Úgy érezte, jobb ha nem látja, hogy néz ki a legféltettebb testrésze, amit ráadásul egy gyönyörű, idegen nő mustrálgat. Régen érezte magát ilyen kínosan.

- Nem okoz károsodást, hogy ennyire elfagyasztja a jég? - tette fel a fejében motoszkáló kérdést.

- Attól nem kell félnie - nyugtatta meg a nővér. - A kötést később átcserélem - mondta, miközben a duzzadt területre tette az új jeges zacskót. Éppen lehúzta a hálóinget, amikor nyílt az ajtó.

A belépő Ryan olyan zavarba jött az elé táruló látványtól, hogy hirtelen megállt, a mögötte érkező Espo pedig beleütközött.

- Khm ... izé ...rosszkor jöttünk? - kérdezte.

- Igen! Nem - vágta rá egyszerre a két ember.

- Nem - mondta újra a nővér, és kacér mosolyát a két belépő nyomozó felé villantotta.

A nővér megbillegetve kerek csípőjét, úgy vonult ki a szobából, mint egy modell a kifutón, miközben olyan közel lépett a szájtátva bámuló Javi-hoz, hogy az megérezte a kellemes parfümillatot.

- Jézusom Castle! Hova kerültél? Ez most a pokol vagy a mennyország? - kérdezte az illattól és a látványtól kábultan Espo.

- Cserélnél velem? - kérdezte bosszúsan Castle, és nyakig húzta a takarót, mintha ezzel elterelhetné a figyelmet sérülése helyéről.

- Dehogy! Bocs haver, csak meglepett, hogy léteznek ilyen ápolónők. Na de beszéljünk rólad! - fordult Castle felé, miközben egy-egy széket húztak az ágy mellé, és leültek. - Jobban vagy?

- Igen, már nem fáj annyira. Csak ne lenne olyan kínos! - sóhajtott fel az író, a fiúk pedig egyetértően bólogattak. 

- Bevallom, amikor megláttam, hogy Beckett hol próbálja elállítani a vérzést, azt hittem rosszul leszek. Végigfutott a hátamon a hideg.

- Hát, gondolom nem volt éppen erotikus látvány - húzta el a száját az író.

- Beckett nem osztotta meg velünk, hogy hol is sérültél meg pontosan. Ugye azért a ... khm ... szerszámodnak nem lett baja? - kérdezte félénken Ryan.

- Nem! Dehogy! Annak semmi baja!

- Jó, jó - csillapította a felháborodott férfit Espo - nem tudhattuk, hogy mi vérzett! Haver! Láttam azt a tűsarkú cipőt, amikor letartóztattam a nőt. Ha azzal találkoztál, akkor őszinte részvétem!

- Remélem, hogy a dokik nem cikiztek! - nézett részvéttel Castle-re Kevin.

- Nem, de arról inkább nem beszélnék, ami a vizsgálóban történt - nyelt egyet a rémes emlékek gondolatára az író.

- Nézd a dolog jobbik oldalát: legalább a nővér csúcsszuper - vigyorodott el Javi.

- Te csak várj, amíg Lanie is meglátja - nézett rá Kevin rosszallóan.

- Miért? Te is csak hűséget fogadtál Jenny-nek, nem vakságot!

- Igen, de én elköteleztem magam Jenny mellett, te viszont még szingli vagy, azaz én biztos vagyok a kapcsolatunkban, te viszont ...

- Nehogy már rá akarj beszélni, hogy kérjem meg Lanie kezét azért, hogy bízzon bennem! - háborodott fel a férfi, de Ryan csak sokatmondóan mosolyogva állta a tekintetét.
Espo megcsóválta a fejét, aztán Castle felé fordult.
- Ha bármiben segíthetünk, csak szólj!
- Ha nem szekáltok vele, és nem regélitek el mindenkinek, az nekem már elég.
- Hát nem tudom Castle, hogy ezt megígérhetjük-e - vacillált Espo. - Tudod, hogy van ez! Most még nagyon sajnálunk, de később már csak egy kellemetlen emlék lesz a számodra, nekünk meg a cikizés alapja - tárta szét a karját, mint aki nem tud mit tenni, Ryan pedig szomorú arccal, együttérzőn bólogatott. Castle fancsali ábrázatát látva elnevették magukat. - Megígérem, hogy igyekszünk.
- Elmondani meg már nem kell senkinek. Hidd el, már mindenki tud róla. Tudod Castle, olyan ez, mint a futótűz - tette hozzá szomorú arccal Ryan.
- Na szép! Így számítson a barátaira az ember! - duzzogott az író, mire a két férfi elmosolyodott.
- Kimentettél egy pici babát egy szerencsétlen, őrül nő kezéből, és boldoggá tetted az igazi szüleit. Ezt tudja mindenki, úgyhogy ne félj, nem fog senki kinevetni.
- A mankókon is élcelődtek, amikor eltörött a bokám - morgolódott még Rick, de elgondolkodott Ryan komoly szavain.
- Ezt Beckett küldte - adta át a naplót a nyomozó. - Ez majd eltereli a gondolataidat.
A két nyomozó felállt, indulni készültek.
- Vigyázz magadra haver! Ha egy ilyen nővérke ápolgat, nagyobb veszélyben vagy, mint gondolnád - kacsintott rá Espo.
- Főleg, ha Kate megtudja, hogy hagytad illetlen helyeken nézelődni és nyúlkálni - tett még rá egy lapáttal Ryan.
- Ne már! El sem hiszem, hogy már most kezditek! - görbült le sértődötten az író szája. - Még ha akarnék sem tudnék vele mit kezdeni - tette hozzá maga elé morogva.
Amikor kilépett a két nyomozó az ajtón, Castle elmosolyodott. Látta a két férfin, hogy őszintén aggódnak érte, és nem is lennének igazi férfiak, ha nem használnának ki egy ilyen helyzetet egy kis élcelődésre, ami egy időre feledtette vele a szorongást okozó érzést, amit a bizonytalanság és a félelem szült. Vajon lehet még gyereke?