- Én tudom mi a gyógyír minden testi és lelki bajra!
A két kék szempár mosolyogva kapcsolódott össze.
- Jégkrém! - mondták ki egyszerre.
Alexis egy hatalmas kehelybe csokifagyit halmozott, a tetejére pedig hatalmas tejszínhab hegyet nyomott.
- Ha ettől nem lesz jobban a lelked, akkor semmitől - tolta apja elé a lány a finomságot, és elégedetten nézte, ahogy jóízűen kanalazni kezdi. Töprengett, hogy előhozza-e a sérülés következményeit, mert abban biztos volt, hogy az okozza a férfi szorongását, ami miatt étvágytalan, ugyanakkor bármilyen világfinak is állította be magát, Alexis tudta, hogy mennyire zavarban van, ha vele kell beszélnie valami intim témáról. Elmosolyodott, amikor eszébe jutott a felvilágításnak szánt "nagy beszélgetés", ami jobb esetben anya és lánya között zajlik, de náluk ez a feladat az apjára hárult. Soha nem látta még annyira feszengeni, mint akkor. - Félsz, ugye? - kérdezte komolyan, és tekintete a férfi arcát pásztázta. Castle már nyitotta a száját, hogy felháborodva ellenkezzen, aztán nyelt egy nagyot, amikor lánya nyílt, őszinte tekintetébe nézett.
- Igen, félek - vallotta be egy szomorkás mosoly kíséretében. - Ráadásul kínos is - húzta el a száját. - Mondjuk, ha meglőttek volna, akkor egy hős lennék, így meg majd mindenki rajtam köszörüli a nyelvét.
- Először is, mindenki tudja, hogy ha nem maradtál volna ott, és nem találod meg a kisbabát, akkor lehet, hogy az az nő megszökik vele, és ki tudja mikor találták volna meg őket, de még az is lehet, hogy soha. Másodszor, ne hidd, hogy mindig, mindenki veled akar foglalkozni. De nem ettől félsz, ugye?
- Nem. - Egy pillanatra elhallgatott, aztán finoman megsimogatta a lánya kezét, végül két kezébe fogta a karcsú ujjakat. - Tudod, életem legcsodálatosabb dolga történt velem, amikor apa lettem, és ez a csoda azóta is tart - könnyel teli szemeiben boldogság tükröződött, de Alexis valami bánatos fényt látott megcsillanni benne.
- És szeretnéd még egyszer átélni, ugye? - húzta ki kezét az apjáéból, és most ő fogta meg a férfiét, aki a kérdésre csak bólintott. - Az orvos azt mondta, hogy az esetek nagy részében nem történik semmilyen károsodás - biztatta lágy hangon az elmerengő férfit.
- Tudom - mosolyodott el Castle halványan. Jólestek neki Alexis szavai, de nem akarta neki elmondani, hogy a probléma ennél sokkal összetettebb, hiszen Kate másként gondolkodik a szülővé válásról, mint ő. Nehéz volt tudomásul vennie, hogy a nő felelősségtudata és a munkája iránti elkötelezettsége erősebb az anyai ösztönöknél. Aztán észbe kapott. - Honnan tudod te, hogy mit mondott az orvos? - nézett megrökönyödött tekintettel a lányra, és csak remélni tudta, hogy nem tárgyalták ki a háta mögött, de a reményei hamar szertefoszlottak.
- Gondolod, hogy nem hívtam fel az orvost, amikor szólt a Nagyi, hogy mi történt? Apa! Ne nézz rám így! - szólt a férfira, akin látszott, hogy nem tudja eldönteni, kétségbeessen, felháborodjon vagy zavarban legyen. - Nem kell előttem kínosan érezned magad. Ne félj, nem akarom megnézni! Felnőtt nő vagyok, ismerem a férfi test minden porcikáját, és a működését is.
- Ezt nem kellett volna mondanod - morgott rosszallón a férfi, mert hiába járt már egyetemre Alexis, még mindig nehezére esett elfogadnia, hogy felnőtt, arra meg még csak gondolni sem akart, hogy mit csinálhatnak a barátjával, akit ráadásul nem is ismert.
- Mennem kell - ölelte át apja nyakát a lány, és egy puszit adott arcára. - Csak látni akartam, hogy vagy.
- A fagyi tényleg jót tett - mosolygott a férfi, miközben arra gondolt, milyen kegyes hozzá a sors, hogy ilyen lánya van.
Alexis elindult, de az ajtóból még pajzán mosollyal a szája szegletében visszanézett.
- Szólok Kate-nek, hogy vegyen kezelésbe - mondta, és mielőtt a férfi megszólalhatott volna, kilépett az ajtón.
Castle sóhajtott egyet. Látta előre a sorsát: ezt a játékot - először együtt érzőn segíteni akarnak és vigasztalják, aztán megcsipkedik egy kicsit - mindenkivel le kell játszania.
Beckett nyújtózkodott egyet, hogy elgémberedett tagjait felfrissítse egy kicsit. Már órák óta a pénzügyi kimutatások felett ültek Ryan-nel és Espo-val, és egyre nehezebben figyelt a kimutatásokra.
- Nem hívod fel? - mosolygott rá huncutul Javi, mintha csak olvasna a gondolataiban, amik egyre gyakrabban kanyarodtak az író felé. Megeresztett egy rosszalló tekintetet a férfi felé, de nem szólt.
- Pedig már biztosan nagyon várja az ápolónőjét - szólalt meg ártatlan arccal Kevin.
- Ezt most hagyjátok abba! - nézett a két kópésan vigyorgó férfira Kate, azok pedig próbálták elfojtani a mosolygásukat. - Koncentráljatok erre - mutatott az irathalomra - különben még éjjel is itt leszünk.
- Remélem Castle elmormolt egy imát, amikor a templomban voltatok, hogy az égiek megóvják a haragodtól! - játszott tovább a nő türelmével Espo.
Kate-t megrohanták az emlékek: a fenséges, gyönyörűen felújított templom, ahogy Castle letérdel a kisfiú mellé, és összekulcsolja a kezét.
- A felújítások! - kiáltott fel, és izgatottan nézett a két, értetlenül bámuló férfira. - A számlák szerint az alapítvány pénzét a templom és a plébánia felújítására fordították. A templomra biztosan költöttek, de a plébánia legalább húsz éve nem esett át tatarozáson. Mit gondoltok, mennyibe kerül egy templom felújítása?-
- Azt gondolod, hogy a pénz egy részét valóban a templomra fordították, a többit pedig fiktív számlákkal kimentették? - kérdezte Ryan, és látszott a szemén, hogy nagyon is elképzelhetőnek tartja a feltételezést, hiszen egy ekkora épületnél el lehet hitetni a külvilággal, hogy sok millió dollárba került a felújítás, és ugyan ki kérdőjelezné ezt meg.
- Átnézetem szakértőkkel a számlákat, és ha találnak valamit, akkor behozzuk az alapítvány elnökét és a könyvelőt!
Egy fiatal, egyenruhás rendőr lépett az asztalukhoz, és félszegen Kate-re nézett.
- Beckett nyomozó, behoztunk négy férfit kihallgatásra - mutatott a mögötte várakozókra. - A többieket is ma hozzuk be? - nézett sandán a falon levő órára, ami jelezte, hogy hamarosan letelik a műszakja.
Kate tudta, hogy még nyolc szülő van, akinek csontvelő-átültetésen esett át a gyereke, és adományt is adott, de már késő délután volt, ezért megrázta a fejét.
- Nem, majd holnap délelőtt - mondta, és látta, hogy a fiatal rendőrnek felragyog az arca.
- Mégis, miről van szó? Tájékoztatna végre valaki, hogy miért ráncigáltak ide? Hívom az ügyvédemet, és egy jó kis pert akasztunk a nyakukba - kezdett kiabálva fenyegetőzni egy elegáns öltönyös, keret nélküli szemüveget viselő férfi, miközben hevesen gesztikulált.
Kate figyelte, ahogy szinte remeg a férfi, és a halántékán megjelentek a verejtékcseppek. A négy férfi közül, csak ő adott hangot a sérelmének, de mindannyiukon látszott a feszültség.
- Kate Beckett nyomozó vagyok - nyújtotta barátságosan a kezét a férfi felé Kate, amit az vonakodva elfogadott, és ő is bemutatkozott. - Sajnálom, hogy be kellett kéretnünk önöket, és köszönöm, hogy befáradtak a kapitányságra - folytatta kedves, nyugodt hangon Beckett, mintha nem is hallotta volna az előbbi kirohanást.
Espo és Ryan szelíd mosollyal nyugtázták, milyen könnyen leszerelte a hepciáskodó férfit a nő, ugyanakkor a másik háromnak is a bizalmába férkőzött.
- Egy nagy jelentőségű ügyben kérjük a segítségüket - folytatta Beckett, és két férfit a kihallgató szobák, kettőt pedig a váróterem felé terelt.
Egy óra múlva a pihenőben Ryan éppen a frissen főtt kávét kortyolgatta Espo-val, amikor sejtelmesen mosolyogva belépett Beckett. A három nyomozó elégedetten egymásra nézett. Tudták, hogy végre elmozdultak a holtpontról.
Castle arra riadt, hogy egy dosszié hangosan csattant a padlón. Elbóbiskolt az iratok olvasása közben, és meglepve látta, hogy közben teljesen besötétedett, és az ablakon már New York vakító éjszakai fényei hatolnak át akadálytalanul. Ránézett a telefonjára, és keserűen megállapította, hogy a kései óra ellenére Kate nem hívta. Abban a pillanatban megszólalt a kezében a készülék. Meglepetésében összerezzent, aztán elmosolyodott, amikor meglátta a kijelzőn a nő képét. Ma már másodszor hozza rám a szívbajt - gondolta, miközben füléhez tette a telefont.
- Itt egy árva lélek - szólt bele elváltoztatott, földöntúli hangon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése