Változatok egy témára 6/36

Tudta, hogy nem titkolhatja el, hogy megsérült, de hogyan mondja el az anyjának és a lányának, hogy melyik testrészét érte a baj?

- De, én ... én ... nem akarom - kezdte mondani, mire a nő már emelte is a füléhez Castle telefonját.

- Jó, akkor majd én - nézett ellentmondást nem tűrőn a férfira, mert látta rajta, hogy el akarja odázni a hívást.

- Ne, ne, ne! - élénkült fel Castle, és megpróbálta elkapni Kate telefont tartó kezét. - Inkább majd én. Nem akarom, hogy a kelleténél jobban kitárgyaljatok.

A nő mosolyogva átadta a készüléket, és hallgatta, ahogy a férfi finoman körbeírta Martha-nak a történteket, és csak mintegy mellékesen említette, hogy megrúgta a nő. Látszott rajta, hogy elégedett magával, amiért az ügyre és a gyerek megtalálására tudta terelni a szót, de hirtelen elakadt a szava, nyelt egyet, és láthatóan zavarba jött.

- Hogy hol rúgott meg? - kérdezett vissza, miközben elfintorodott. Segélykérőn Beckett-re nézett, de a nő csak figyelmeztetőn összevonta a szemöldökét. - Hát ... az nem érdekes Anya - mondta kitérően, mire az asszony olyan hangosan kezdett beszélni, hogy Kate is kihallotta a telefonból a hangját.

- Richard ne ködösíts! Érzem, hogy valami bajod lett. Na ki vele!

- Hát ... a nők tudják, hogy hol van a férfiak legérzékenyebb pontja - kerülte ki óvatosan a pontos választ, és remélte, hogy anyja érteni fogja a célzást.

- Ó! - lepődött meg Martha. - Kellett orvos? 

Castle hálás volt, amiért nem várta el tőle az anyja, hogy pontosan írja le a sérülést, hanem olyan kérdést tett fel, hogy a válaszból kikövetkeztethesse a baj súlyosságát.

- Igen, de holnap már mehetek haza.

- Kórházban vagy?- hűlt el a nő, és hangján most érződött először igazi félelem.

- Igen, de nem kell bejönnöd, Kate itt van velem - mondta gyorsan. Már csak az hiányzott volna, hogy Martha vagy Alexis itt csodálja a kórházi ágyban!

- Add Kate-et!

Castle annyira meglepődött anyja parancsoló hangnemén, hogy gondolkodás nélkül Beckett felé nyújtotta a készüléket, de hiába nézett könyörgő tekintettel a nőre, az lényegre törően ugyan, de pontosan elmondta a sérüléseit, és amit az orvos mondott.

Kate tudta, hogy bármennyire is kínos Castle-nek, nem hazudhat Martha-nak. Egy anyának joga van tudni, hogy mi történt pontosan a fiával. Az asszony egy ideig hallgatott, aztán halkan, hogy ne hallatsszon ki a telefonból, feltette a kérdést.

- Nem lesz impotens? - csendült aggodalom a hangjában.

- A szó egyik értelmében biztosan nem, mert az a része nem sérült meg - mosolyodott el Kate. - A másik értelemben levőre néhány nap múlva végeznek el egy vizsgálatot, de az orvos szerint nem valószínű.

Hallotta az apró, megkönnyebbült sóhajt a vonal túlsó végén, aztán az asszony még megkérte, hogy vigyázzon rá, és felhívta a figyelmét, hogy fia rosszul tűri, ha sérül az önérzete, aztán elbúcsúztak.

Castle durcás arccal feküdt, szemét a mennyezetre szegezte.

- Muszáj volt elmondani? - kérdezte sértődötten.

- Igen, muszáj - zárta le a vitát Kate. - Mennem kell - simogatta meg a férfit, aztán egy gyengéd csókot lehelt a szájára. - Később még bejövök, addig gondold végig, mire lehet szükséged. És ne halljak rád panaszt! Légy jó fiú, és fogadj szót a csinos nővérkéknek! Minden férfi álma, hogy szép nők ápolgassák a legérzékenyebb testrészét. Igaz, Castle? - mosolygott huncutul a férfira.

- Ez nem szép! Nagyon nem szép! - duzzogott először a férfi, aztán elmosolyodott, és szeme pajkosan csillogott. - Már csak egy nő ápolgatása tesz boldoggá Beckett nyomozó!

Kate égnek emelte a szemét, de mosolyát nem tudta elrejteni. Már az ajtónál járt, amikor Castle utána szólt.

- Behoznád Jason Parker, alias Daniel atya naplóját? Most van időm átnézni. Biztos, hogy valami fontos van benne, különben nem rejtegette volna az atya.

- Rendben Indiana Jones! A titkos rejtvények megfejtése a te asztalod - egyezett bele a nő.

Fél óra múlva Beckett már a fehér tábláról vette le a négy hónapos baba fényképét. Ráfeledkezett a hatalmas, csodálkozó szemekre, a pici orrocskára és a kis cseresznyeajkakra, és önkéntelenül felidézte magában a pillanatot, amikor a pici ránézett, és szinte fogva tartotta  a tekintetével. Furcsa, ugyanakkor teljesen természetes érzés volt a karjaiban tartani azt az apró emberkét. Szeme sarkából látta, hogy Javi és Kevin közelednek felé, ezért gyorsan az asztalára tette a képet.

- Kihallgattátok a nőt és a férfit? - kérdezte gyorsan, hogy elterelje különös érzéseit a kisgyerekről.

- Igen, de előbb mondd el, mi van Castle-lel! - kérte Espo, és Beckett csak most jött rá, hogy a fiúknak nincs információjuk a barátjukról.

- Rendben lesz. Holnap hazajöhet, és reménykedhetünk, hogy következmények nélkül megúszta - mondta szűkszavúan Kate, de láthatólag ez elég volt a két férfinak, bár a nő érezte, egymás között részletesen ki fogják tárgyalni a történteket. Barátok voltak, féltették Castle-t és átérezték a helyzetét, ezért nem poénkodtak a sérülésén, és neki sem tettek fel kellemetlen kérdéseket, és ezért Kate tisztelte őket. 
- A férfi Frank Tyson, értelmi fogyatékos - nézett a feljegyzéseibe Ryan, és ismertette a kihallgatás eredményét Beckett-tel. - Amióta kiengedték a kényszergyógykezelésről, testvérével, az özvegy Marina-val élt. Amikor a nő halva szülte meg a gyerekét, depressziós lett, és többször próbált öngyilkosságot elkövetni. Frank imádja a húgát, és sérült elméjével úgy gondolta, ha szerez egy csecsemőt a nőnek, akkor megoldja a problémát. Amikor elrabolta a gyereket, néhány utcával odébb felhívta a nőt, és átadta neki a babát, ő meg elment a pszichiáteréhez, akinél minden héten jelentkeznie kellett, de végül nem ment be a rendelésre. Marina-t most vizsgálja egy szakértő, hogy mennyire van beszámítható állapotban.

- Szinte biztos, hogy nincs köze a többi gyerek ügyéhez - ingatta meg a fejét Espo.

- Igen, én is így gondolom - nézett a levett fényképre Kate, és a kisfiú tekintete megint rabul ejtette. - Hogy álltok a templom pénzügyeivel? - kérdezte gyorsan, és a két férfira nézett.
- Van néhány furcsa átutalás, aminek aztán nyoma veszett - mondta Ryan, és egy dossziét adott át Beckett-nek. - Kigyűjtöttük őket, jó lenne, ha te is megnéznéd.
Kate gyanakodva nézett hol az egyik, hol a másik toporogva ácsorgó férfira. Máskor részletesen beszámoltak arról, amit találtak, nem csak ködös utalásokat tettek, és neki elég volt a lényeget átnézni. Látta rajtuk, hogy valamit kérdezni szeretnének, de nehezen hozakodnak vele elő.
- Ki vele! Mit akartok? - nézett rájuk tettetett szigorral.
- Szeretnénk meglátogatni Castle-t - bökte ki a homlokát ráncolva Ryan.
- Rendben - bólintott Kate. - Gates úgy fogja tudni, hogy a templomba mentetek - tette hozzá cinkos mosollyal.
- Köszi Beckett - vigyorodott el a két férfi, és már pördültek is meg.
- Ezt vigyétek el neki! - szólt utánuk a nő, és a megtorpanó Ryan kezébe nyomta a pap naplóját.
Jóleső mosollyal az arcán figyelte, ahogy a két nyomozó sietve beszáll a liftbe. Tudta, hogy Castle-nek jót fog tenni a két férfi együttérzése, mégis csak jobban megértik a sérült önérzetét, mint egy nő, és abban is biztos volt, hogy nem fogják szekálni. Egyelőre. Kinyitotta a dossziét, és belemerült a kigyűjtött pénzügyi adatok elemzésébe.

Castle kellemes, pihentető alvásból ébredt. Nem tudta, hogy a nap megrázó eseményei és az átélt fájdalom merítette-e ki, vagy a tabletta, amit bevetetett vele a nővér, mindenesetre nem bánta, hogy átaludta az unalmas kórházi órákat. Érezte, hogy elmúlt az érzéstelenítő hatása, de az ágyékára helyezett jeges zacskó jótékonyan csillapította a feszítő fájdalmat. - Most meg teljesen lefagyasztják - töprengett, és egy újabb aggasztó gondolat kezdett motoszkálni a fejében. 
- Látom felébredt - szólt kedvesen az ajtón belépő fiatal nővér. Hosszú, barna haját lazán fogta össze egy csattal, modelleket megszégyenítő, tökéletes alakját még a nem éppen divatos fazonú nővérruha sem tudta eltakarni. Szépen ívelt, telt ajkai mosolyra húzódtak, ahogy meglátta az ijedt arcú beteget, hatalmas, mogyoróbarna szemei pedig huncutul csillogtak. - Megnézem, minden rendben van-e odalenn - pillantott Castle ágyéka felé - aztán kicserélem a jeget.
- Ne! Nem kell! Csak akkor fáj, ha megmozdulok, és a jeget sem kell kicserélni - ellenkezett ijedten Castle, és a biztonság kedvéért szorosan megmarkolta a takarót.
- Csak nem szégyenlős? - nevette el magát a nő, amitől láthatóvá vált tökéletes, hófehér fogsora. - Higgye el, nem lesz újdonság, amit látni fogok!
- De ... de én nem is ismerem magát - mondta sietve Castle, mivel semmi épkézláb kifogás nem jutott eszébe. Tetőtől talpig végigmérte a gyönyörű nővért, végül tekintete megállt a hatalmas, ragyogó szemeken.