Változatok egy témára 6/48

- Szóval az egész csak színjáték volt! - hallott egy dühös hangot, amitől ijedtében ugrott egyet. 

Kate karba tett kézzel támaszkodott a kanapétól néhány méterre álló tartóoszlopnak, és percek óta figyelte a fájdalmasan nyögdécselő férfit. Már akkor tudta, hogy Castle eltitkolja a kínjait, amikor beléptek a lakásba, és a férfi folyamatosan az ügyről kérdezgette, mivel nem kerülte el a figyelmét, hogy mennyire megfeszül a teste minden lépésnél, és rettentően koncentrál, hogy arca semmilyen érzelmet ne áruljon el. Ismerte minden rezdülését, ezért azonnal tudta, hogy Castle-nek nagy fájdalmai vannak, amit titkolni akar előtte. Amíg lefelé ment a lifttel, azon töprengett, hogy azért teszi ezt a férfi, mert nem akarja, hogy ő aggódjon, vagy azért, mert kínos neki a helyzet, esetleg mindkettőért. Amikor megállt a felvonó a földszinten, nem lépett ki, hanem megcsóválta a fejét, és megnyomta a legfelső gombot. Nem tudta, hogy mérges legyen, vagy nevessen. Halkan nyitotta ki az ajtót, de nem is nagyon kellett vigyáznia, hogy Castle észre ne vegye, mert a férfi láthatóan annyira el volt foglalva a gyógyszeres szekrény tartalmának vizsgálatával, hogy egy betörő nyugodtan kirámolhatta volna a háta mögött a lakást. Nekitámaszkodott a nappali és az étkező közti oszlopnak, és mozdulatlanul állva figyelte, ahogy Castle fájdalmas arccal, kezében egy jeges zacskóval vánszorog a kanapé felé. Megvárta, amíg elhelyezkedik, a jéggel csillapítja a fájdalmat, és akkor szólalt meg, amikor a férfi a legkevésbé számított rá.

- Áááá! - kiáltott fel fájdalmában és rémületében Castle, aztán nagyot nyelve úgy nézett a nőre, mint aki kísértetet lát. - Jézusom Kate! Hogy kerülsz te ide? - nyögte, miközben egyik kezét az elmozduló jegyes zacskóra, másikat a kiugrani készülő szívére szorította, és azon gondolkodott, vajon mennyi ideje figyelheti a nő. Abban biztos volt, hogy ebből a helyzetből már nem jön ki jól. - De mi ... miféle színjátékról beszélsz? - kérdezte ártatlanul csodálkozva.

- Csak azt mondd meg, hogy miért titkoltad el, hogy ennyire fáj! - nézett rá szigorú tekintettel Kate, és ellökte magát az oszloptól.

- Mi? De hát én nem ... Nem is fáj annyira.

- Castle! - lépett a férfi felé, és megpróbálta elrejteni feltörekvő mosolygását. - Szóval, miért? - állt meg a kanapé előtt. Karjait még mindig összefonva magasodott Castle fölé, és úgy nézett le rá, mint a hazugságon kapott gyanúsítottakra szokott. Elégedetten látta, ahogy az író arca az ártatlanul magyarázkodóról a durcás beismerőre változik.

- Jól van na, tényleg fáj ... egy kicsit - kapta el a tekintetét a nőről, de a kérdésre még mindig nem válaszolt.

- Khm, khm - köszörülte meg figyelmeztetőn a torkát Kate és kérdőn felhúzta a szemöldökét, de már látta, hogy nyert ügye van.

- Csak nem akartam, hogy aggódj - mondta szemlesütve a férfi, de amikor felpillantva Kate hitetlenkedő tekintetével találta magát szemben, nyelt egy nagyot, és halkan hozzátette: - és ez az egész helyzet olyan ... olyan ...

- Kínos és félelmetes - fejezte be szeretettel elmosolyodva a nő, és leguggolt Rick mellé, és gyengéden megsimogatta az arcát.

- Igen - ismerte el Castle, és bánatosan nézett a zöld szemekbe.

- Csak néhány nap, és minden rendben lesz, de ha eltitkolod, hogy fájdalmaid vannak, akkor nem tudok segíteni, és ki tudja meddig szenvedhetsz - simította oldalra a férfi előrehulló haját Kate. - Most pedig szót fogadsz, és azt csinálod, amit mondok! - állt fel, és újra megjelent szemében az ellentmondás nem tűrő szigor.

- De hát fekszem és pihenek. Mit csinálhatnék még?

- Először is őszinte leszel velem!

- Jó, jó, szólni fogok, ha nagyon fáj.

- Most pedig vedd ki a jeget! Levesszük a melegítő nadrágot, lefekszel az ágyba a hálószobában, készítek oda fájdalomcsillapítót, innivalót, és nem mocorogsz!

- Miért nem jó itt? A hálószobában még tévé sincs - morgolódott Castle, de nem akart vitatkozni Kate-tel, ezért kivette a nadrágjából a jeget, és óvatosan felkelt.

A nő figyelte a hálószoba felé csoszogó férfit, aztán fogott egy tálcát, gyorsan minden szükséges dolgot rátett, végül a hóna alá kapta az asztalon heverő laptopot, és a szobába sietett. Castle az ágy szélén ült, és nagy levegőket véve próbálta legyőzni a fájdalmat. Kate letette a holmikat, aztán lehajolt, lehúzta a férfi cipőjét és zokniját, aztán megfogta a lábait és segített felfeküdni az ágyra. Közben felpillantott a hallgatag, és szokatlanul engedelmes íróra.

- Emeld meg magad egy kicsit! - fogta meg a melegítő derekát, és amikor Castle felemelte a csípőjét, kezdte lehúzni a nadrágot, de a mozdulata hirtelen megállt, és tekintete a bokszer sliccére szegeződött.
- Máskor nem ilyen tekintettel szoktál odanézni - mosolyodott el huncutul a férfi, de Kate rá sem hederített az incselkedő megjegyzésre.
- Rick, nedvedzik a seb - mutatott az alsónadrágon virító foltra aggódó arccal.
Castle mosolya századmásodpercek alatt változott rémületté. Megtámaszkodott a könyökén, hogy lássa miről beszél Kate, aztán amikor meglátta a friss, sárgás-rózsaszínes foltot, akkorát nyelt, hogy az ádámcsutkája majd kiugrott a helyéből. Hátrahanyatlott a párnára, és összeszorított szájjal gondolkodott.
- Mi lesz most? - nyögte, és Kate-re nézett.
A nő látta a kék szemekben a riadalmat. Tudta, hogy nem szabad engednie, hogy az ő gondolatait is a félelem vezérelje, ezért vett egy nagy levegőt, és próbált nyugodt hangon megszólalni.
- Reggel még minden rendben volt? - kérdezte, mire a férfi bólintott. - Jó, akkor nézzük a zárójelentést.
Kutatott egy kicsit Castle táskájának külső rekeszében, és a papírok mellett egy kenőcs is a kezébe került. Forgatta a dobozt, de nem ismerte a gyógyszert, ezért letette, és olvasni kezdte a zárójelentést.
Egy perc múlva letette a papírokat, bement a fürdőszobába, és fertőtlenítővel, gézzel felszerelve jött vissza.
Castle csak nézte a szótlanul ténykedő nőt, miközben száguldottak a gondolatai a lehetőségeiről, de mindegyiket rémítőnek találta.
Kate megállt az ágy mellett, sötéten csillogó szeméből nyugalom áradt. 
- Mi ... mire készülsz? - dadogta rosszat sejtve a férfi.
- Meddig akartad eltitkolni, hogy mi a teendő a sebbel? - nézett rá rosszallóan a nő.
- Én csak ... gondoltam, majd este bekenem.
Kate nézte az ijedten összeráncolt homlokot, a kétségbeesett tekintetet, és megesett rajta a szíve.
- Nem lesz semmi baj - mondta megnyugtató hangon. - Lefertőtlenítem, bekenem ezzel a kenőccsel, és minden rendben lesz.
- Ne, ne, ne, ne, ne! - tartotta előre az egyik kezét, hogy távol tartsa magától Kate-t, míg a másikkal ágyékát védte. - Majd, majd én.
- Sajnálom, de ezt nem hagyom rád! Még a végén összeszedsz valami fertőzést, és nagyobb lesz a baj csak azért, mert nem követed az orvos utasításait.
Castle csak kapkodta a levegőt, mert Kate kétséget sem hagyott afelől, hogy ő akarja fertőtleníteni a sebet, neki pedig semmi épkézláb ötlete nem volt, hogyan akadályozhatná ezt meg. 
- Ne nézz így! Nem kell szégyenlősnek lenned! Hidd el, ki fogom bírni a látványt, és nem ezt az egy képet fogom megőrizni az emlékezetemben, hanem azt a sokat, amikor eljuttattál a földi mennyországba - mosolyodott el Kate, és gyengéden megcsókolta a férfit. - Persze ha akarod, akkor visszaviszlek a kórházba, vagy szólhatok Lanie-nek - suttogta gonoszkodva a csókba.
- Nincs más választásom? - tett még egy próbát Castle, amikor Kate a fertőtlenítő tetejét csavarta le.
- Idehívhatom még Vivien nővért, előtte nem voltak gátlásaid - merengett el Kate, úgy téve, mintha komolyan megfontolná a lehetőséget. - Persze akkor megismerkednél a fegyveremmel is - tette hozzá fenyegető tekintettel.
- Ez nem volt szép - morgott a bajsza alatt a férfi, miközben próbált felkészülni az elkerülhetetlenre.
- Nos? Mit választasz? - húzta fel a szemöldökét kérdőn a nő.
Castle durcásan morgott még egy kicsit a nők uralkodni vágyásáról, aztán megfogta a bokszer derekát, és a combjára tolta az alsónadrágot.