- Benson nyomozó? - szólította meg a férfit, és felé
nyújtott kézzel bemutatkozott: - Kate Beckett nyomozó vagyok a
12-esektől.
A férfi felnézett. Beckett azonnal észrevette a kíváncsi, ugyanakkor rosszalló tekintetet, amivel a nyomozó egy pillanat alatt végigmérte. Biztos volt abban, hogy nem lopta be magát a férfi szívébe, hiszen a férfiúi önbecsülését sérthette, hogy elvették tőle az ügyet, és egy nőnek adták. Beckett nem először került hasonló helyzetbe, ezért nem lepte meg a férfi reakciója. Sokszor kellett bizonyítania, hogy van olyan jó, mint egy férfi, sőt! Amellett, hogy nő, még egy "bűne" is van: fiatal.
Anthony Benson-t meglepte a nyomozónő látványa. Ha már egy nőnek adták az ő ügyét, remélte, hogy valami tapasztalt, öreg róka az a nő, ehelyett most itt állt előtte egy gyönyörű, fiatal bombázó. Egy másodpercnyi habozás után elfogadta a feléje nyújtott kezet. Megállapította, hogy a nő kézfogása legalább olyan határozott, mint a tekintete, ennek ellenére bizalmatlanul nézett a nyílt, élénk, különleges értelmet sugárzó zöldes szemekbe.
- Megkapta a jelentésem, és az összes tanúvallomást - szólalt meg kissé nyersen.
- Szerettem volna megköszönni a precíz, professzionális munkát, amit végeztek. Lelkiismeretes és mindenre kiterjedő nyomozást folytattak - simogatta Beckett a nyomozó hiúságát. Tudta, hogy jólesik a dicséret az agyonhajszolt, alulfizetett férfinak, aki legfeljebb csak a főnökétől kap elismerő szavakat. Ráadásul hazudnia sem kellett, mert a jelentés komoly szaktudásról tanúskodott. Látta, ahogy a férfi feszültsége alábbhagy, de szeme még mindig gyanakvóan figyeli.
- Ugye nem azzal akar megetetni, hogy csak azért jött ide, hogy dicsérgessen? - látott át a szitán, amivel azonnal belopta magát Beckett szívébe: örült, hogy egy éles eszű, jó megfigyelő nyomozóval hozta össze a sors. Alig észrevehetően elmosolyodott.
- Tudom, hogy nincs sok ideje, de szánna rám néhány percet? - kérdezte udvariasan.
- Mire kíváncsi? - dőlt hátra a székében a férfi, és egyre nagyobb érdeklődéssel figyelte a nőt.
Beckett először tájékoztatta a nyomozót az eltűnt gyerekekről, és Daniel atya igazi személyazonosságáról és a megbízatásáról, hiszen a férfitól akkor vették el az ügyet, amikor kiderült, hogy a pap FBI ügynök, ezért információk hiányában nem láthatta át az ügyet. Miután látta, hogy a férfi feldolgozza magában a hallottakat, rátért jövetele valódi céljára.
Benson nyomozót meglepte a fiatal nő profizmusa, ahogy ismertette a lehetséges összefüggéseket, és komoly tapasztalatról tanúskodott, hogy nem csak a jelentésre kíváncsi, hanem az emberi tényezőt is számításba akarja venni. Elgondolkodott. A nyomozás során valóban volt néhány dolog, ami nyugtalanította, de nem írta be a jelentésbe, mert inkább csak az ő megérzései voltak. Egyre jobban becsülte a vele szemben ülő, a válaszára türelmesen váró nőt.
Egy óra múlva Beckett már a 12-es őrs felé autózott, és Benson nyomozó mondatain tűnődött. Volt néhány érdekes észrevétele, amiről úgy gondolta, érdemes lesz utána nézni. Türelmetlenül nézett az órájára. A new york-i csúcsforgalomban araszolva haladt előre, és a hőség is egyre nagyobb lett. Amikor az addig vánszorgó autósor teljesen megállt, sóhajtott egyet, aztán elővette a telefonját. Ryan-t hívta, hogy megtudja, találtak-e valamit.
- Szia Beckett - üdvözölte jókedvűen a férfi, és Kate már tudta, hogy talált valamit, mert érezhető volt az izgalom a hangján. - Az atya naplójában szereplő pénzösszegek és dátumok megegyeznek a templom könyvelésében található adomány összegével és utalási idejével. Kigyűjtöttem az adományozókat, most nézek utánuk. Javi megtalálta a telefonszámok tulajdonosait, egyezik a nevük a monogramokkal. Már csak téged várunk, hogy kiket hozzunk be - mondta szinte egy levegővétellel.
- Beragadtam a dugóba - bosszankodott. - Hány emberről van szó? - kérdezte, és újra az órájára pillantott. Lehet, hogy egy csomó kihallgatás vár rá, de Castle-nek is megígérte, hogy hazaviszi, de nem tud mozdulni az autósorból.
- Kapaszkodj meg! - figyelmeztette a férfi. - Tizennyolc!
Beckett gondolkodott. Valahogy le kellene csökkenteni a számot, de nem volt ötlete, hogyan.
- Először nézzetek utána azoknak, akiket le akart ellenőriztetni. Az FBI adatbázisát is használhatjátok, csak szóljatok Sorenson ügynöknek. Pénzügyek, híváslisták, minden amiből kiderülhet, hogy van-e köztük kapcsolat, szokatlan pénzmozgás, nincs-e anyagi gondjuk. És Rayen! Nézzétek meg, hogy a tizennyolc ember közül kiket hallgatott már ki Benson nyomozó! Velük kezdünk.
Beckett még öt percig ült a kocsiban, és várta, hogy meginduljon a sor, de hiába. Idegesen dobolt ujjaival a kormányon, miközben úgy döntött, felhívja Castle-t, és ha utána sem indul meg a forgalom, bekapcsolja a megkülönböztető jelzést. Hallgatta, ahogy kicseng a telefon, de a férfi nem vette fel. Amikor bekapcsolt az üzenetrögzítő, kinyomta a készüléket és új hívást indított. Már harmadszor ismételte meg a műveletet, és eluralkodott rajta az idegesség, amikor végre meghallotta a hívásfogadást jelző, kattanó hangot.
- Azt hittem, elvesztél - sóhajtott Kate megkönnyebbülten, de mivel a férfi nem szólt a telefonba, újra gombócnyira szűkült a gyomra. - Castle! - szólt a telefonba hangosabban, mire a távolból egy nyögést hallott, aztán meglepetésére nem a férfi, hanem egy ismeretlen, idősebb női hang szólt a készülékbe.
- Vissza tudná hívni Mr. Castle-t néhány perc múlva?
- Valami baj van? - rémült meg Kate. Reggel még nem panaszkodott a férfi, most meg nem tud beszélni sem?
- Nem, ne ijedjen meg! Most vizsgálta meg a doktor úr, aztán átkötöztem a sebet, és egy kicsit megviselték a történtek, de néhány perc múlva már jobban lesz.
- Köszönöm - mondta Kate, és megszakította a vonalat. Beharapta a száját, hátradőlt az ülésben, aztán hogy feszültségét levezesse, mérgében ököllel a kormányra csapott. Tehetetlennek érezte magát. Nem tud segíteni sem a férfinak, sem a kollégáinak. Gondolt egyet, aztán bekapcsolta a szirénát. Megvárta, amíg lassan akkora hely keletkezett a két kocsisor között, hogy lassan, de előrébb jutott, aztán az első utcasarkon lefordult, hogy kikerülje a csúcsforgalmat.
- Miért kellett elárulnia, hogy mit csináltak velem? - morgott az orra alatt Castle két fájdalmas nyögés között, és szemrehányón pillantott a nővérre, aki egy perccel ezelőtt felvette a vég nélkül zenélő telefonját. - Nem akarom, hogy izguljon miattam.
- Azt hiszi, hogy a barátnője nem lett volna még idegesebb, ha senki nem veszi fel a telefont? - nézett a betegre kérdőn az idős nővér, miközben betakarta, és elégedetten látta, hogy Castle elfogadja az indoklását. - Ne panaszkodjon! Azt nem is árultam el, hogy mennyire beijedt az urológustól! - húzta fel gonoszkodva a szemöldökét a nővér.
Castle nyelt egyet. Megpróbálta mielőbb kitörölni a kellemetlen emléket az agyából, de egyenlőre nem sikerült.
- Csak ... meglepett, hogy nem csak a ... sérülésemet akarja megnézni - védekezett duzzogva, mire nővér megcsóválta a fejét, és elmosolyodott.
- Csak tudnám, miért rémülnek meg a férfiak egy kis prosztatavizsgálattól?
A nővér nézte a durcás arcú beteget, és amikor látta, hogy megborzong az emlék hatására, megsajnálta. Együtt érzett vele, mert tudta, hogy fájdalmai vannak, és egy sor kellemetlen vizsgálaton esett át a legintimebb testrészein.
- Ha nincs borotvája, küldhetek egy ápolót, hogy borotválja meg. Elég borostás - állapította meg a nővér.
- Nem, nem kell, köszönöm - mosolyodott el váratlanul Castle, amikor eszébe jutott, hogy Kate azt mondta, bizsergeti a borosta.
- Hát, ha a barátnőjének tetszik! - mondta olyan hangsúllyal a nő, mint akinek komoly kétségei vannak afelől, hogy ez lehetséges lenne.
- Én is meglepődtem, de képzelje, tetszik neki - vigyorodott el a férfi.
- Látom, sokkal jobban van. Már nyugodtan visszahívhatja - mosolyodott el a nővér is, és magára hagyta az írót.
Castle fogta a telefont, de nem hívta a nőt. Bármennyire is hiányzott neki, tudta, hogy sok dolga van, és nem akart nyűg lenni a nyakán. Forgatta a készüléket a kezében, és türelmetlenül várta, hogy Kate hívja.
Beckett szíve szerint a kórház felé indult volna, de nem lehetett. Bekapcsolva hagyta a szirénát, és kerülő úton ugyan, de száguldott a kapitányság felé. Minél előbb átnézi, amit a fiúk találtak, annál hamarabb mehet Castle-höz. Hamarosan leparkolt két járőrkocsi közé, de nem szállt ki, hanem a férfit hívta. Még szinte ki sem csengett a telefon, már bele is szólt a számára oly kedves férfihang.
Beckett először tájékoztatta a nyomozót az eltűnt gyerekekről, és Daniel atya igazi személyazonosságáról és a megbízatásáról, hiszen a férfitól akkor vették el az ügyet, amikor kiderült, hogy a pap FBI ügynök, ezért információk hiányában nem láthatta át az ügyet. Miután látta, hogy a férfi feldolgozza magában a hallottakat, rátért jövetele valódi céljára.
Benson nyomozót meglepte a fiatal nő profizmusa, ahogy ismertette a lehetséges összefüggéseket, és komoly tapasztalatról tanúskodott, hogy nem csak a jelentésre kíváncsi, hanem az emberi tényezőt is számításba akarja venni. Elgondolkodott. A nyomozás során valóban volt néhány dolog, ami nyugtalanította, de nem írta be a jelentésbe, mert inkább csak az ő megérzései voltak. Egyre jobban becsülte a vele szemben ülő, a válaszára türelmesen váró nőt.
Egy óra múlva Beckett már a 12-es őrs felé autózott, és Benson nyomozó mondatain tűnődött. Volt néhány érdekes észrevétele, amiről úgy gondolta, érdemes lesz utána nézni. Türelmetlenül nézett az órájára. A new york-i csúcsforgalomban araszolva haladt előre, és a hőség is egyre nagyobb lett. Amikor az addig vánszorgó autósor teljesen megállt, sóhajtott egyet, aztán elővette a telefonját. Ryan-t hívta, hogy megtudja, találtak-e valamit.
- Szia Beckett - üdvözölte jókedvűen a férfi, és Kate már tudta, hogy talált valamit, mert érezhető volt az izgalom a hangján. - Az atya naplójában szereplő pénzösszegek és dátumok megegyeznek a templom könyvelésében található adomány összegével és utalási idejével. Kigyűjtöttem az adományozókat, most nézek utánuk. Javi megtalálta a telefonszámok tulajdonosait, egyezik a nevük a monogramokkal. Már csak téged várunk, hogy kiket hozzunk be - mondta szinte egy levegővétellel.
- Beragadtam a dugóba - bosszankodott. - Hány emberről van szó? - kérdezte, és újra az órájára pillantott. Lehet, hogy egy csomó kihallgatás vár rá, de Castle-nek is megígérte, hogy hazaviszi, de nem tud mozdulni az autósorból.
- Kapaszkodj meg! - figyelmeztette a férfi. - Tizennyolc!
Beckett gondolkodott. Valahogy le kellene csökkenteni a számot, de nem volt ötlete, hogyan.
- Először nézzetek utána azoknak, akiket le akart ellenőriztetni. Az FBI adatbázisát is használhatjátok, csak szóljatok Sorenson ügynöknek. Pénzügyek, híváslisták, minden amiből kiderülhet, hogy van-e köztük kapcsolat, szokatlan pénzmozgás, nincs-e anyagi gondjuk. És Rayen! Nézzétek meg, hogy a tizennyolc ember közül kiket hallgatott már ki Benson nyomozó! Velük kezdünk.
Beckett még öt percig ült a kocsiban, és várta, hogy meginduljon a sor, de hiába. Idegesen dobolt ujjaival a kormányon, miközben úgy döntött, felhívja Castle-t, és ha utána sem indul meg a forgalom, bekapcsolja a megkülönböztető jelzést. Hallgatta, ahogy kicseng a telefon, de a férfi nem vette fel. Amikor bekapcsolt az üzenetrögzítő, kinyomta a készüléket és új hívást indított. Már harmadszor ismételte meg a műveletet, és eluralkodott rajta az idegesség, amikor végre meghallotta a hívásfogadást jelző, kattanó hangot.
- Azt hittem, elvesztél - sóhajtott Kate megkönnyebbülten, de mivel a férfi nem szólt a telefonba, újra gombócnyira szűkült a gyomra. - Castle! - szólt a telefonba hangosabban, mire a távolból egy nyögést hallott, aztán meglepetésére nem a férfi, hanem egy ismeretlen, idősebb női hang szólt a készülékbe.
- Vissza tudná hívni Mr. Castle-t néhány perc múlva?
- Valami baj van? - rémült meg Kate. Reggel még nem panaszkodott a férfi, most meg nem tud beszélni sem?
- Nem, ne ijedjen meg! Most vizsgálta meg a doktor úr, aztán átkötöztem a sebet, és egy kicsit megviselték a történtek, de néhány perc múlva már jobban lesz.
- Köszönöm - mondta Kate, és megszakította a vonalat. Beharapta a száját, hátradőlt az ülésben, aztán hogy feszültségét levezesse, mérgében ököllel a kormányra csapott. Tehetetlennek érezte magát. Nem tud segíteni sem a férfinak, sem a kollégáinak. Gondolt egyet, aztán bekapcsolta a szirénát. Megvárta, amíg lassan akkora hely keletkezett a két kocsisor között, hogy lassan, de előrébb jutott, aztán az első utcasarkon lefordult, hogy kikerülje a csúcsforgalmat.
- Miért kellett elárulnia, hogy mit csináltak velem? - morgott az orra alatt Castle két fájdalmas nyögés között, és szemrehányón pillantott a nővérre, aki egy perccel ezelőtt felvette a vég nélkül zenélő telefonját. - Nem akarom, hogy izguljon miattam.
- Azt hiszi, hogy a barátnője nem lett volna még idegesebb, ha senki nem veszi fel a telefont? - nézett a betegre kérdőn az idős nővér, miközben betakarta, és elégedetten látta, hogy Castle elfogadja az indoklását. - Ne panaszkodjon! Azt nem is árultam el, hogy mennyire beijedt az urológustól! - húzta fel gonoszkodva a szemöldökét a nővér.
Castle nyelt egyet. Megpróbálta mielőbb kitörölni a kellemetlen emléket az agyából, de egyenlőre nem sikerült.
- Csak ... meglepett, hogy nem csak a ... sérülésemet akarja megnézni - védekezett duzzogva, mire nővér megcsóválta a fejét, és elmosolyodott.
- Csak tudnám, miért rémülnek meg a férfiak egy kis prosztatavizsgálattól?
A nővér nézte a durcás arcú beteget, és amikor látta, hogy megborzong az emlék hatására, megsajnálta. Együtt érzett vele, mert tudta, hogy fájdalmai vannak, és egy sor kellemetlen vizsgálaton esett át a legintimebb testrészein.
- Ha nincs borotvája, küldhetek egy ápolót, hogy borotválja meg. Elég borostás - állapította meg a nővér.
- Nem, nem kell, köszönöm - mosolyodott el váratlanul Castle, amikor eszébe jutott, hogy Kate azt mondta, bizsergeti a borosta.
- Hát, ha a barátnőjének tetszik! - mondta olyan hangsúllyal a nő, mint akinek komoly kétségei vannak afelől, hogy ez lehetséges lenne.
- Én is meglepődtem, de képzelje, tetszik neki - vigyorodott el a férfi.
- Látom, sokkal jobban van. Már nyugodtan visszahívhatja - mosolyodott el a nővér is, és magára hagyta az írót.
Castle fogta a telefont, de nem hívta a nőt. Bármennyire is hiányzott neki, tudta, hogy sok dolga van, és nem akart nyűg lenni a nyakán. Forgatta a készüléket a kezében, és türelmetlenül várta, hogy Kate hívja.
Beckett szíve szerint a kórház felé indult volna, de nem lehetett. Bekapcsolva hagyta a szirénát, és kerülő úton ugyan, de száguldott a kapitányság felé. Minél előbb átnézi, amit a fiúk találtak, annál hamarabb mehet Castle-höz. Hamarosan leparkolt két járőrkocsi közé, de nem szállt ki, hanem a férfit hívta. Még szinte ki sem csengett a telefon, már bele is szólt a számára oly kedves férfihang.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése