Változatok egy témára 6/40

Kate és Vivien nővér mozdulatlanul álltak szemben egymással, és farkasszemet néztek, mint két élet-halál harcot vívó gladiátor, amikor Beckett mögött beviharzott a szobába egy ismerős alak.

- Vivien! Mr. Castle nem a te beteged. Szeretném látni, hogy azokkal foglalkozol, akik hozzád tartoznak! - csattant egy erélyes hang. A berobogó Margo nővér - kezében egy kötszereket és fertőtlenítőt tartalmazó tálcával - megállt a szoba közepén, csípőre tette szabad kezét, kidüllesztett mellén majdnem szétrepedt az egyenruha, és olyan villámokat szóró szemekkel nézett a fiatal nővérre, hogy az elkapta a tekintetét Beckett-ről, és szemlesütve mentegetőzni kezdett.

- Csak a vizit előtt meg akartam nézni, hogy minden rendben van-e - pillantott meghunyászkodva Margo nővérre. 

- Kedvesem, te ne ott akarj nézelődni, ahol semmi keresnivalód sincs, hanem a saját betegeidet lásd el! - sütöttek fenyegetően Margo nővér szavai. - Mr. Cole már percek óta csenget az ágytálért. Ha nem érsz oda időben vele, te fogod lemosdatni a női szíveket megdobogtató gyönyörű férfitestét,  és te huzatolod át az ágyát! - figyelmeztette haragosan a fiatal nőt, miközben az ajtó felé mutatott.

Vivien arcán kétségbeesett grimasz jelent meg, amikor maga elé képzelte a 94 éves Mr. Cole aszott, ráncos, csontsovány testét, és szinte menekülve rohant ki a szobából, mert azt végképp nem akarta megkockáztatni, hogy az öreg lekésse az ágytálat.

Castle és Beckett megrökönyödve figyelték a jelenetet. Bár Kate legszívesebben maga rendezte volna el a nő sorsát, mégis megkönnyebbült, hogy megoldódott a kínos helyzet anélkül, hogy olyat tett volna, amit később maga is megbán.

Rick hálásan nézett a nővérre, akivel az évek során többször is összehozta a sors. Az életvidám, ellentmondást nem tűrő nővel voltak kellemetlen és elgondolkodtató percei egyaránt. Már mosolyogva gondolt arra, hogy az első találkozásukkor terminátornak hívta, de lassan rájött, hogy a nővér határozottsága tette könnyebben elviselhetővé a kórházi kellemetlenségeket, ráadásul egyből kiszúrta a Beckett iránti sóvárgását, és optimista szemléletével lelket öntött belé, amikor már feladta volna a reményt. Igaz, az első időben rettegett a nő határozottságától, de később belátta, hogy sokkal jobb volt, amikor néhány másodperc alatt túl volt az injekción, mint amikor szegény Janet nővérnek negyed óráig könyörgött és próbálta meggyőzni, hogy ne szúrja meg, végül mégis megkapta az injekciót, és így 15 perccel hosszabb ideig félt. Volt olyan pillanat, amikor a legrosszabbkor lépett a szobába a nővér, és ezzel megakadályozta, hogy bevallja az érzéseit Kate-nek, most azonban tökéletes volt az időzítése, bár a férfi sejtette, hogy ennek ellenére lesz még egy magyarázkodós beszélgetése Kate-tel, amiért megbámulta Vivient.

- Remélem, nem zaklatta! - nézett Castle-re, aki zavartan pislogott, mert fogalma sem volt, mit válaszolhatna a kérdésre, de szerencséjére a nő folytatta. - Kérem, bocsássanak meg! - pillantott a meglepetten ácsorgó nyomozóra a nővér, miközben rosszallóan megingatta a fejét. - Vivien nővér a kelleténél jobban érdeklődik a híres, gazdag férfiak iránt, ha még vonzóak is ráadásul, akkor pedig egyenesen szemmel kell tartanom - intézte a szavait Beckett-hez, miközben jelentőségteljesen a szemébe nézett, mintha szíve szerint folytatná a mondatot valahogy úgy, hogy "ha nem tartanám rajta a szememet, minden hasonló férfira a rámászna". - Na de hagyjuk Vivien nővért! Az egész nő nem ér meg annyit, hogy bosszankodjunk rajta - nevette el magát, amivel sikerült oldania a kínos feszültséget, ami jól érezhető volt a nyomozó és az író között, márpedig Margo nővér nem szerette volna, ha a rámenős nővérke belepiszkítana a két ember kapcsolatába. 

- Örülök, hogy látom! - mosolygott őszintén Castle a nőre, és közben állig húzta a paplanját. Szavai még saját magát is meglepték. Nem hitte, hogy valaha ezt fogja mondani az ő terminátorának.

- Nagy baj lehet, ha ilyet mond nekem! - kacagott jóízűen a nővér, miközben nem kerülte el a figyelmét, hogy a férfi a nyomozóra sandít.

- Azt hiszem, tényleg bajban van - szólalt meg kifejezéstelen arccal Kate. A nővér szavait hallva már elpárolgott a mérge, de azért jólesett egy kicsit kínoznia Castle-t, amiért hagyta, hogy egy magát csábosan riszálgató kis cafka elkábítsa. Magában jót derült Rick rémült, kisfiús ábrázatán, ezért továbbra is játszotta a sértettet. Tartózkodó testtartással lépet az ágyhoz, és anélkül, hogy egy pillantásra is méltatta volna a férfit, letette a kínais dobozokat az éjjeliszekrényre, aztán a ruhás táskát Castle lábához. Megállt az ágy végénél, szúrós szemmel a nagyokat pislogó férfira nézett, miközben igyekezett, hogy a szája sarkában bujkáló mosolyt elrejtse.

- Ha tudná, hogy mi vár magára, biztosan nem örülne nekem! - nézett nevetős, fekete szemeivel az egyre ijedtebb arcú férfira a nővér, miközben egy mozdulattal lehúzta róla a takarót.

Castle, miután látta, hogy hiába kapkod a paplan után, megmarkolta a hálóingét, és elszántan a combjára szorította, nehogy a nővér fel tudja húzni.

- Mi az Castle! Itt van két gyönyörű, csábító nő, és nem akarod megmutatni, mit takar a szexi hálóinged? - kérdezte kihívóan Kate. Szemeiben huncut fények csillantak, ahogy kicsit oldalra billentett fejjel, felhúzott szemöldökkel a férfira nézett. - Nekem úgy tűnt, néhány perccel ezelőtt egyáltalán nem voltál zavarban egy kis szemrevételezéstől - cukkolta tovább.

- Mert a ... akkor  - kezdte dadogva Castle, aztán nyelt egy nagyot, mielőtt folytatta - orvosi célból, a ... a vizit miatt nézte meg a nővér - mondta kényszeredetten, de csak azt érte el, hogy Kate megforgatta a szemeit, Margo nővér meg elnevette magát.

- Hogy a férfiakat milyen könnyű rászedni! Nincs is semmilyen vizit előtti "megnézem, minden rendben van-e"! Vivien csak bámészkodni akart egy kicsit ... khm ... odalenn - világosította fel az elképedt írót a nővér, aki olyan arcot vágott, hogy már Kate sem tudta nevetés nélkül megállni. - Nekem viszont át kell kötnöm a sebet - komolyodott el a nő, majd a nyomozóra nézett. - Azt hiszem, jobb lenne, ha ezt nem látná.

Kate néhány másodpercig vacillált, aztán elindult az ajtó felé.

- Tőlem nem kell féltenie, és vigyázni fogok rá - szólt utána Margo nővér.

Kate mosolyogva visszanézett, aztán kilépett a folyosóra. Sóhajtva leült az egyik műanyag székre. Be kellett vallania magának, váratlanul érte, hogy Castle csillogó szemekkel bámul egy nőt. Nem tudta, hogy a sóvárgást csak ő látta bele a férfi tekintetébe, vagy valóban ott volt, mindenesetre féltékenységet váltott ki belőle a jelenet. Több mint egy éve összetartoztak, és amióta nyíltan vállalták a kapcsolatukat, nem tapasztalta, hogy egy nő ráhajtott volna Castle-re, ezért azt sem tudta, hogyan reagált volna erre a férfi. Lehet, hogy Rick négy évi várakozás után megkapta, amire vágyott, de ennyi elég is volt neki? A gondolatok újra elbizonytalanították. Aztán eszébe jutott Will Sorenson, és Castle féltékeny tekintete, viselkedése. Lehet, hogy csak őt akarta féltékennyé tenni? Nem, nem, hiszen nem tudhatta, mikor fog jönni. Sóhajtott egyet, a falnak támasztva hátrahajtotta a fejét és a füle mögé tűrte a haját, miközben megállapította, csak hiú ábránd volt, hogy ismeri a férfi minden gondolatát.

- Köszönöm - nézett a nővér fekete szemeibe Castle, miután Kate kilépett a szobából.

- Hogy megmentettem Vivientől, vagy azt, hogy kimagyaráztam a helyzetet a barátnője előtt?

- Hát, mindkettőt.

- Jól láttam, hogy gyűrű van az ujján? - érdeklődött a nővér, miközben a tálcán levő sebfertőtlenítőt és gézeket rakosgatta.

- Igen. Öt és fél évembe telt, mire az ujjára került - sóhajtotta.

- Akkor ne tegye kockára holmi kis Vivienekért! Most viszont fel a kezekkel! Engedje el szépen azt a hálóinget!

- De ... de csak ... csak egy kicsit vérzett át a kötés - nyögte, és esdeklőn nézett a nővérre, bár tudta, hogy semmi esélye sincs.

Margo nővér elgondolkodva ráncolta össze a homlokát és megdörzsölte az állát.

- Injekciót nem kap, amitől retteg, a fájdalomtól nem fél ennyire, azt már tapasztaltam. Hm. Akkor már csak egy dolog marad. Csak nem szégyenlős előttem Mr. Castle? - kérdezte tettetett felháborodással. - Bezzeg Vivien előtt nem volt szégyenlős! - nézett szúrós, mégis mosolygós szemekkel a férfira, aki zavarában pislogott néhányat, de engedelmesen elengedte az addig szorongatott hálóinget.

Castle behunyta a szemét, és sziszegve, nyögdécselve tűrte, hogy a nővér megszabadítsa a véráztatta kötéstől, lefertőtlenítse a sebet, és steril gézzel újra befedje.

- Már kinyithatja a szemét, és a lepedőt sem kell szorongatnia - mosolygott rá a nő, miközben lehúzta a hálóinget és betakarta a férfit. - Minden rendben lesz - sugározta Castle felé töretlen optimizmusát, mire a férfi fájdalmasan elmosolyodott, és magában abban reménykedett, hogy Margo nővérnek jók a megérzései.

A nővér kilépett a folyosóra, és az aggódó arccal, elgondolkodva várakozó nyomozóra mosolygott.
- A magáé! Hozok fájdalomcsillapítót és jeget, addig vigyázzon rá. Nem könnyű neki - mondta együttérzőn, és elsietett.
Kate felállt, de nem indult egyszerre. Végre eldöntötte, hogy mit fog kérdezni Rick-től, és hogy mit fog neki mondani, de a nővér szavai újra elbizonytalanították. Várt néhány másodpercet, aztán vett egy nagy levegőt, és belépett a szobába.