Változatok egy témára 6/39

- Örülök, hogy boldog vagy! Örömmel tölt el, ha a közeledben lehetek, de hidd el, sosem tennék olyat, amit te nem akarsz. Akkor most újra megkérdezem: meghívhatlak egy vacsorára?
- Sajnálom Will. Tudom, hogy komolyan gondolod, amit mondasz, - nézett a férfi őszinte tekintetébe Kate - de most akkor sem alkalmas.
- Én is sajnálom - sóhajtott a férfi, miközben szomorúan arra gondolt, hogy élete legrosszabb döntése volt, amikor elfogadta a bostoni állást.

A lift halk kattanással jelezte, hogy megérkeztek.

- Hívj, ha találtatok valamit! - búcsúzott el a férfi, és elindult a saját kocsija felé.

Kate sóhajtott egyet. Nem akarta megbántani a férfit, de most egyetlen porcikája sem kívánta, hogy vele vacsorázzon. Egészen másra vágyott. - Jó lesz, ha igyekszem haza, ha nem akarok éhen halni - gondolta, aztán elmosolyodott, hogy már valóban az otthonának érzi Castle lakását, és eszébe jutott, mennyire boldoggá tette a férfi, amikor először mondott valami hasonlót.

Félóra múlva már Rick nadrágjai között válogatott, de egyiket sem találta elég bőnek ahhoz, hogy kényelmes legyen a másnapi hazajövetelhez. Végül talált egy lazább fazonú farmert, de a biztonság kedvéért mellé tett egy szabadidő alsót, végül egy bokszert hajtogatott össze a nadrágok tetejére. Egy pillanatra megállt a keze a levegőben, és összeszorult a torka. Felrémlett előtte a kép, amikor meglátta a fehér alsónadrág sliccén terjeszkedő vérfoltot. Sóhajtott egyet, gyorsan tett a csomagba fogkefét, fogkrémet, tusfürdőt, aztán felkapta, és már sietett is, hogy a kedvenc kínai éttermükben megvegye a vacsorájukat, és mielőbb újra láthassa a férfit.

Castle csillogó szemmel fejezte be a jegyzetelést. Már előre örült, mert szinte maga előtt látta a nő ragyogó szemét, amikor elújságolja neki, hogy mire jött rá. Az órájára nézett, és elkomorult. Lassan esteledik, de Kate nem hívta, és azt sem tudja, bejön-e hozzá. Felkapta a telefont, egy ideid nézte a kijelzőről rámosolygó nő képét, aztán csalódottan letette a készüléket. Kellemetlen gondolatok kezdték befészkelni magukat az agyába. Miért nem hívta egész délután? Kínos neki ez az egész dolog, esetleg őt is ugratják az őrsön? Lehet, hogy Kate elbizonytalanodott az érzéseiben most, hogy nem biztos, hogy teljes értékű férfi lesz? De hát nem is akar gyereket! A gyerek körüli vitájuk előtt biztos volt a kapcsolatukban, végre fenntartások nélkül elhitte, hogy Kate valóban szereti, most viszont ugyanolyan bizonytalan volt, mint az első hetekben. A padlón volt az önbecsülése, ami kiváló táptalajt biztosított a kételyeinek. Ráadásul egyre jobban fájt az ágyéka, és már rég meg kellett volna látogatnia a mosdót is, de húzta, halogatta a dolgot, aminek az lett a következménye, hogy úgy érezte, elviselhetetlenül feszül a hólyagja. A kacsába pisilés nehézségeit már megtapasztalta, a katéter gondolatától pedig a hideg is kirázta, ezért leszedte magáról a jeget, és szép lassan, óvatosan felkelt. Nem gondolta, hogy olyan intenzív fájdalmat fog érezni, amitől összegyűlik a könny a szemében. Tenyerével a sérült területet óvva, aprókat lépkedve kicsoszogott a mosdóba. Megkönnyebbülten vánszorgott vissza a szobába, és épp az ágy előtt ácsorgott azon töprengve, hogyan kászálódjon vissza a helyére, amikor nyílt az ajtó. Hátrakapta a fejét, és a kacéran mosolygó Vivien nővérrel találta szembe magát. Kellett egy másodperc, hogy leessen, a nő a hátul kötős, alig valamit takaró hálóingben többet lát a testéből a kívánatosnál. Jobb kezét az ágyékán tartotta, a ballal pedig kapkodva hátranyúlt, és megpróbálta összefogni a fenekén szétnyíló hálóinget, aztán nehézkesen szembe fordult a nővel.

- Látom rosszalkodik! - kacarászott a nővér.

- Én ... én csak a mosdóban voltam - dadogott zavarában Castle.

- Miért nem csengetett? Szívesen segítettem volna - húzta fel a szemöldökét. - Nincs miért szégyenlősnek lennie, elölről is, hátulról is egészen jól néz ki!

Castle meglepődött, hogy a nővér nyíltan flörtölni kezdett vele, de megtépázott lelkének most nagyon jólestek a dicsérő szavak.

- Örülök, hogy tetszett, amit látott, bár nem most vagyok a legjobb formámban - viszonozta a mosolyt.

- El tudom képzelni, hogy milyen, ha jó formában van! 

Megvárta, amíg Castle néhány fájdalmas nyögés kíséretében elhelyezkedik az ágyon, miközben végigpásztázta a férfi testét a lábujjától a feje búbjáig. 

- Hamarosan jön a doktor úr, és megmondja, hogy át kell-e kötni a sebet, én most csak megnézem, minden rendben van-e.

Castle zavara kezdett tovaszállni. Az első ilyen helyzetet kínosnak érezte, a mostani azonban jólesett az önbizalmának, hiszen egy gyönyörű nő vonzónak találta, és az incselkedés feledtette vele a rossz érzést, hogy Kate egész délután nem kereste. A nővér érzéki ajkai pajzán mosolyra húzódtak, a férfi fölé hajolt, felhúzta a hálóingét és nyíltan szemrevételezte a sérült testrészt. Castle most nem a mennyezetet bámulta, hanem fejét megemelte a párnáról, és tekintete először a szűk nadrágban kidomborodó formás fenéken állt meg, aztán a duzzadt, legalább 85D-s melleken időzött el annak ellenére, hogy úgy gondolta, nem a természet alkotta őket. Érezte az édeskés parfüm illatát, ami teljesen elbódította, és eltompította az érzékeit, így azt sem vette észre, hogy csendben kinyílt az ajtó. 
Kate dermedten állt meg az ajtóban, egyik kezében a ruhákkal teli táskát, másikban két kínai ételdobozt szorongatott. Döbbenetében még levegőt sem kapott az elé táruló, félreérthetetlen látványtól. Hirtelen árasztotta el a féltékenység haragja. Nem az bosszantotta, hogy a dögös nővér riszálta a fenekét és illegette a melleit Castle előtt, miközben azt a testrészét nézegette, amiről azt hitte, hogy csak az övé, hanem az, amilyen átszellemült sóvárgást vélt felfedezni a férfi tekintetében. Castle fejét oldalra billentve, elnyílt ajkakkal és tágra nyílt szemekkel bámulta a nőt. - És még én mondtam neki, hogy fogadjon szót a csinos nővérkéknek - verte a képzeletbeli falnak a fejét. - Ez a nővér meg nem is egyszerűen csinos, egyenesen bombázó - állapította meg magában. Összeszorította a száját, és lépett egyet előre.
A mozgás felkeltette a férfi figyelmét, és az ajtó felé fordult. Döbbenten nézte Kate megrökönyödött arcát, villámokat szóró tekintetét. Ismerte ezt a nézést: az összehúzott szemhéjakat, a szorosra zárt ajkakat, és tudta, hogy semmi jóra nem számíthat. Ösztönösen ráncigálta lefelé a hálóingét, nehogy Kate félreértse a helyzetet, bár érezte, hogy azzal elkésett.
- Kate! - húzódott zavart mosolyra a szája. 
- Azt hiszem, zavarok - próbált nyugalmat erőltetni magára a nyomozó, mégis sütött a szavaiból a rosszallás. Kihívóan nézett a csodálkozva megforduló nővérre, aki fölényesen rámosolygott.
- Csak az esti vizit előtti vizsgálatot végeztem el - állta Beckett tekintetét.
Castle csak kapkodta a szemét egyik nőről a másikra, miközben azon gondolkodott, hogyan magyarázza meg a helyzetet Kate-nek, akit láthatóan hatalmába kerített a zöldszemű szörny. Nem hiányzott a magyarázkodás most, hogy éppen kibékültek, másrészt legyezgette a hiúságát, hogy a nő féltékeny. 
Kate és Vivien nővér mozdulatlanul álltak szemben egymással, és farkasszemet néztek, mint két élet-halál harcot vívó gladiátor, amikor Beckett mögött beviharzott a szobába egy ismerős alak.