Még szinte ki sem csengett a telefon, már bele is szólt a számára oly kedves férfihang.
- Szia Kate!
- Szia. Hogy vagy? - igyekezett úgy feltenni a kérdést, hogy ne hallatsszon, mennyire összeszorult a torka.
- Már jobban - nyomott el egy sóhajtást Castle.
- Nagyon megkínoztak?
Castle hallotta a Kate hangjából áradó sajnálatot és együttérzést, ami végtelenül jólesett neki, és bár szerette volna kiönteni a lelkét valakinek, nem akarta terhelni a nőt a nyafogásával.
- Kibírtam - mondta szűkszavúan, ami azonnal gyanút keltett a nyomozóban. Azt várta, hogy a férfi kicsit kiszínezve és eltúlozva a történteket rögtön mesélésbe kezd, ehelyett úgy kellett kihúzni belőle minden szót.
- Még be kell mennem a kapitányságra, aztán megyek érted. Ne légy türelmetlen ha kések egy kicsit, és fogadj szót az orvosoknak!
- A nővérnek is szót fogadtam, és mi lett belőle - utalt Castle Vivien nővér kis akciójára, ami féltékennyé tette Beckett-et.
- Orvost mondtam Castle! Orvost! - emelte fel Kate a hangját, és szinte látta maga előtt a férfi kajánul mosolygó arcát.
- Jó, jó, szót fogadok!
- Tudod, hányszor hallottam már ezt a szádból? - sóhajtott Kate, de közben egy apró mosoly jelent meg az arcán, ahogy felidézte a pillanatokat, amikor a férfi azzal bosszantotta, hogy véletlenül sem csinálta azt, amire kérte. Ilyenkor egyszerre volt mérges és kicsit irigy, mert a lelke mélyén szeretett volna néha olyan szabad lenni, mint a férfi, akinek nem zárták szabályok közé az életét. Kate számára a szabályok nyújtottak biztonságot, időnként mégis úgy érezte, unalmas ez a biztonság.
- De hát mi rosszat tehetnék? - hallotta az ártatlan hangot, amitől széles mosolyra húzódott a szája.
- Vigyázz magadra! Igyekszem! - zárta le a beszélgetést Kate, és a következő pillanatban már rohant az őrsre.
Alig lépett ki a liftből, Espo és Ryan már álltak is fel az asztaluktól, és egy-egy dossziéval a kezükben siettek felé. Kate-nek nem kellett nyomozónak lennie ahhoz, hogy lássa, a két férfi valami fontosat talált, mert lerítt róluk az izgatottság.
- Szia Beckett! Nézd! - mutatott Ryan a fehér táblára, és árgus szemekkel figyelte a nő reakcióját. Az ügy elején telerakták a táblát az eltűnt gyerekek képeivel és adataival, ezért Espo szerzett még egyet, amin eddig csak Daniel atya, azaz Jason Parker FBI ügynök képe, és halálának körülményei voltak felírva, most viszont új képek és új feliratok díszelegtek a fehér felületen. - Itt vannak, akiket valószínűleg meg akart figyeltetni Daniel atya, itt pedig azok, akik a nagy összegű adományokat utalták a templomnak. Zölddel írtuk azokat, akiket Benson nyomozó kihallgatott.
Beckett végigfuttatta a képeken és a neveken a szemét, és egy ismerős arcon állt meg a tekintete.
- Le akarta hallgattatni Samuel Eckhardt-ot, a kórusvezetőt? - húzta össze csodálkozva a szemöldökét. A jelentéktelen, visszahúzódó Eckhardt nem úgy nézett ki, mint egy bűnszövetkezet tagja, de hát azt már számtalanszor tapasztalta, hogy semmi sem az, aminek látszik.
- Van jobb is! - villantotta meg elégedett mosolyát Espo. - Egy gyerek neve, dátum, kötőjel, apa neve, pénz. Az atya naplójában szereplő nevek és dátumok olyan gyerekek nevei, akiket a leírt időpontban a kórházban kezeltek. Ha Sorenson megmozgatja egy kicsit magát, akkor hamarosan hozzáférünk a kórház adatbázisához, és megtudjuk, miért voltak kórházban.
- És most jön a lényeg - vette át a szót Ryan. Az arcára volt írva, hogy tudja, hogy a következő információval el fogja kápráztatni a főnökét. - A kórházban kezelt gyerekek szülei a hatalmas összegeket a templom alapítványának utalták. Mindegyikük neve ott van az adakozók között.
Beckett szája elnyílt, ahogy végiggondolta a hallottakat. Szinte biztos volt abban, hogy az alapítványt pénzmosásra használták. Már csak az volt a kérdés, miért fizettek ezek az emberek vagyonnyi összegeket. Sejtette a választ.
- És most jön a lényeg - vette át a szót Ryan. Az arcára volt írva, hogy tudja, hogy a következő információval el fogja kápráztatni a főnökét. - A kórházban kezelt gyerekek szülei a hatalmas összegeket a templom alapítványának utalták. Mindegyikük neve ott van az adakozók között.
Beckett szája elnyílt, ahogy végiggondolta a hallottakat. Szinte biztos volt abban, hogy az alapítványt pénzmosásra használták. Már csak az volt a kérdés, miért fizettek ezek az emberek vagyonnyi összegeket. Sejtette a választ.
- Szép munka! - bólintott elismerően a két férfi felé, és halványan elmosolyodott, amikor meglátta az arcukra kiülő elégedettséget. - Szóljatok, ha megtudjátok, hogy miért voltak kórházban a gyerekek!
A két férfi visszaült a számítógépe elé, Beckett pedig a táblán sorakozó feliratokat kezdte vizsgálni, és közben arra gondolt, milyen szerencsés, hogy két ilyen remek társa van, akik rendkívül gyorsan és precízen tudnak adatokat feldolgozni, ugyanakkor néhány elismerő szó olyan boldoggá tudja tenni őket, mint egy kisiskolást a tanító néni dicsérete. Fogta Benson nyomozó jelentését, kikereste annak a három embernek a kihallgatási jegyzőkönyvét, akik az ő táblájukon is szerepelnek. Minden mondatot alaposan átolvasott, miközben az járt a fejében, ami Benson nyomozó mondott a kórusvezető Eckhardt-ról és az egyik templomszolgáról, akinek éppen a kihallgatási anyagát olvasta. Az atya őt is le akarta hallgattatni. Felnézett a táblára. A túlsúlyos, kerek arcú, turcsi orrú férfi kicsi szemei alig látszottak, szőke, szinte láthatatlan szempillái még furcsább nézést kölcsönöztek a ravasz tekintetnek.
A két férfi visszaült a számítógépe elé, Beckett pedig a táblán sorakozó feliratokat kezdte vizsgálni, és közben arra gondolt, milyen szerencsés, hogy két ilyen remek társa van, akik rendkívül gyorsan és precízen tudnak adatokat feldolgozni, ugyanakkor néhány elismerő szó olyan boldoggá tudja tenni őket, mint egy kisiskolást a tanító néni dicsérete. Fogta Benson nyomozó jelentését, kikereste annak a három embernek a kihallgatási jegyzőkönyvét, akik az ő táblájukon is szerepelnek. Minden mondatot alaposan átolvasott, miközben az járt a fejében, ami Benson nyomozó mondott a kórusvezető Eckhardt-ról és az egyik templomszolgáról, akinek éppen a kihallgatási anyagát olvasta. Az atya őt is le akarta hallgattatni. Felnézett a táblára. A túlsúlyos, kerek arcú, turcsi orrú férfi kicsi szemei alig látszottak, szőke, szinte láthatatlan szempillái még furcsább nézést kölcsönöztek a ravasz tekintetnek.
- Beckett! Ezt nem fogod elhinni! - lépett mellé Javi, miközben intett Ryan-nek, aki azonnal mellette termett. - Megkaptam a jelszót a kórház adatbázisához - nézett jelentőségteljesen hol Kate-re, hol Kevinre, aztán fogott egy táblafilcet, és a gyerekek nevét és a dátumokat egy hatalmas kapoccsal összekötötte, és nagy betűkkel melléírta: csontvelő-átültetés.
Kate érezte, ahogy az adrenalinszintje megemelkedik, és átjárja az az izgalom, amit akkor érez, amikor sorsdöntő nyomra bukkannak.
- Minden gyerek új csontvelőt kapott, és ezeknek a gyerekeknek a szülei nagyjából két héttel a műtét előtt hatalmas összegeket utaltak a templomi alapítvány számlájára. Ez már több mint gyanús. Szólok az FBI-nak, hogy cincálják ízekre az alapítvány könyvelését a pénzügyi szakembereik, mi pedig megkezdjük a kihallgatásokat.
Kate-t elragadta a hév, mint mindig, ha úgy érezte nyomon van, aztán észbe kapott. Az órájára nézett. Elmúlt dél. Késében van.
Ryan és Espo nézték az alsó ajkát beharapva töprengő nőt, egymásra pillantottak, aztán Espo megszólalt.
- Mi megírjuk a jelentést Gatesnek, te meg addig elhozhatnád Castle-t a kórházból. Hozatunk kaját mire visszaérsz. Én már éhen halok.
- Én is - csatlakozott hozzá Ryan is.
Kate elmosolyodott. Tudta, hogy a két nyomozó átlátott rajta.
- Kösz fiúk! Ha Gates keres ...
- Megoldjuk - jelentette ki magabiztosan Espo.
Kate hálásan bólintott, és már rohant is a lift felé. Ebben a pillanatban nyílt a kapitány irodájának ajtaja, és Victoria Gates egyik kezével az ajtófélfának támaszkodva, a másikat csípőre téve, szigorú szemmel nézett a becsukódó liftajtó felé. Ryan már nyitotta a száját, hogy magyarázkodni kezdjen, de a nő megelőzte.
- Remélem a firkászért ment a kórházba ilyen sietve! Megérdemli, hogy a múzsája vigye haza. Beckett-nek meg nem árt, ha csillapít egy kicsit a lelkiismeret furdalásán.
Ryan nyelt egyet meglepetésében, Espo-nak meg tátva maradt a szája.
- Mi az? Sóbálványt játszanak? Látom telik a táblájuk, úgy hogy szeretném tudni, mire mentek eddig. A jelentés egy óra múlva legyen az asztalomon! - nézett a két nyomozóra, aztán sarkon fordult, és belépett az irodájába.
- Öregem, mindenre számítottam, csak erre nem - bámult a nő után Javi, aztán összenézett Ryan-nel. - Lehet, hogy van szíve? - tette fel kétkedve a kérdést, mire Kevin hitetlenkedve megrázta a fejét, aztán az íróasztalukhoz siettek.
Castle, miután túlélte a délelőtti vizsgálatokat, egyre türelmetlenebbül várta a delet. Végre nyílt az ajtó, és a zárójelentéssel a kezében az az orvos lépett be, aki megműtötte.
- Mr. Castle, délben hazamehet. A seb szépen gyógyul, a duzzanat is jelentősen leapadt. Még néhány napig érzékeny lehet, vagy fájhat is, de ha nem mocorog sokat, hamarosan minden rendben lesz. Ha jólesik, még jegelheti, de szerintem holnap már nem lesz rá szükség. Jövő kedden kiszedjük a varratokat, aztán megnézhetjük, hogy nem okozott-e a rúgás maradandó károsodást - mondta megnyugtató, barátságos hangon a férfi, aztán elmosolyodott. - A barátnőjének már mondtam, hogy most egy kis ideig ne akarja boldoggá tenni.
Castle fülig vörösödött. Kate és az orvos kitárgyalták a szerelmi életüket? Illetve annak a hiányát?
- És ... és mégis mennyi ideig ... szóval mennyi ideig nem ... szeretkezhetünk - nyögte ki.
- Ne féljen, csak a varratszedésig kell szerzetest játszania, utána meg úgyis érezni fogja, hogy szabad-e - nevette el magát a zavarban levő férfin az orvos.
- És az a vizsgálat, ami még rám vár? - kérdezte reménykedve, hogy nem azt a választ kapja, amit ő gondol.
- Á, az egy kellemes vizsgálat - mosolygott biztatón az orvos. - Kap egy poharat, néhány izgalmas újságot, bemegy egy szobába, és anyagot gyűjt - mondta olyan természetességgel, mintha ez egy teljesen hétköznapi dolog lenne, de Castle kétségbeesett arcát látva elnevette magát. - Sajnálom, de ezzel majd egyedül kell megbirkóznia, a kórházi szabályzat tiltja, hogy bárki segítséget nyújtson benne.
Kate érezte, ahogy az adrenalinszintje megemelkedik, és átjárja az az izgalom, amit akkor érez, amikor sorsdöntő nyomra bukkannak.
- Minden gyerek új csontvelőt kapott, és ezeknek a gyerekeknek a szülei nagyjából két héttel a műtét előtt hatalmas összegeket utaltak a templomi alapítvány számlájára. Ez már több mint gyanús. Szólok az FBI-nak, hogy cincálják ízekre az alapítvány könyvelését a pénzügyi szakembereik, mi pedig megkezdjük a kihallgatásokat.
Kate-t elragadta a hév, mint mindig, ha úgy érezte nyomon van, aztán észbe kapott. Az órájára nézett. Elmúlt dél. Késében van.
Ryan és Espo nézték az alsó ajkát beharapva töprengő nőt, egymásra pillantottak, aztán Espo megszólalt.
- Mi megírjuk a jelentést Gatesnek, te meg addig elhozhatnád Castle-t a kórházból. Hozatunk kaját mire visszaérsz. Én már éhen halok.
- Én is - csatlakozott hozzá Ryan is.
Kate elmosolyodott. Tudta, hogy a két nyomozó átlátott rajta.
- Kösz fiúk! Ha Gates keres ...
- Megoldjuk - jelentette ki magabiztosan Espo.
Kate hálásan bólintott, és már rohant is a lift felé. Ebben a pillanatban nyílt a kapitány irodájának ajtaja, és Victoria Gates egyik kezével az ajtófélfának támaszkodva, a másikat csípőre téve, szigorú szemmel nézett a becsukódó liftajtó felé. Ryan már nyitotta a száját, hogy magyarázkodni kezdjen, de a nő megelőzte.
- Remélem a firkászért ment a kórházba ilyen sietve! Megérdemli, hogy a múzsája vigye haza. Beckett-nek meg nem árt, ha csillapít egy kicsit a lelkiismeret furdalásán.
Ryan nyelt egyet meglepetésében, Espo-nak meg tátva maradt a szája.
- Mi az? Sóbálványt játszanak? Látom telik a táblájuk, úgy hogy szeretném tudni, mire mentek eddig. A jelentés egy óra múlva legyen az asztalomon! - nézett a két nyomozóra, aztán sarkon fordult, és belépett az irodájába.
- Öregem, mindenre számítottam, csak erre nem - bámult a nő után Javi, aztán összenézett Ryan-nel. - Lehet, hogy van szíve? - tette fel kétkedve a kérdést, mire Kevin hitetlenkedve megrázta a fejét, aztán az íróasztalukhoz siettek.
Castle, miután túlélte a délelőtti vizsgálatokat, egyre türelmetlenebbül várta a delet. Végre nyílt az ajtó, és a zárójelentéssel a kezében az az orvos lépett be, aki megműtötte.
- Mr. Castle, délben hazamehet. A seb szépen gyógyul, a duzzanat is jelentősen leapadt. Még néhány napig érzékeny lehet, vagy fájhat is, de ha nem mocorog sokat, hamarosan minden rendben lesz. Ha jólesik, még jegelheti, de szerintem holnap már nem lesz rá szükség. Jövő kedden kiszedjük a varratokat, aztán megnézhetjük, hogy nem okozott-e a rúgás maradandó károsodást - mondta megnyugtató, barátságos hangon a férfi, aztán elmosolyodott. - A barátnőjének már mondtam, hogy most egy kis ideig ne akarja boldoggá tenni.
Castle fülig vörösödött. Kate és az orvos kitárgyalták a szerelmi életüket? Illetve annak a hiányát?
- És ... és mégis mennyi ideig ... szóval mennyi ideig nem ... szeretkezhetünk - nyögte ki.
- Ne féljen, csak a varratszedésig kell szerzetest játszania, utána meg úgyis érezni fogja, hogy szabad-e - nevette el magát a zavarban levő férfin az orvos.
- És az a vizsgálat, ami még rám vár? - kérdezte reménykedve, hogy nem azt a választ kapja, amit ő gondol.
- Á, az egy kellemes vizsgálat - mosolygott biztatón az orvos. - Kap egy poharat, néhány izgalmas újságot, bemegy egy szobába, és anyagot gyűjt - mondta olyan természetességgel, mintha ez egy teljesen hétköznapi dolog lenne, de Castle kétségbeesett arcát látva elnevette magát. - Sajnálom, de ezzel majd egyedül kell megbirkóznia, a kórházi szabályzat tiltja, hogy bárki segítséget nyújtson benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése