Változatok egy témára 6/53

- Mi lesz velünk Kate? - törtek ki sóhajként a szavak belőle.

Érezte, hogy Kate simogató ujjai megállnak a mellkasán. Néhány másodpercnyi csend után  a nő a könyökére támaszkodva megemelkedett, és most barnás árnyalatban játszó szemét Castle-re szegezte. Meleg tekintete magabiztosságot és szerelmet sugárzott, míg  a férfié kétségeket és szorongást.

- Emlékszem, egyszer azt mondtad a kapcsolatunkról, lehet hogy tönkre megy, de lehet, hogy továbbra is csodálatos lesz, hogy nincsenek válaszok, és együtt kell élnünk a kérdésekkel, és megtalálni a magunk útját. Nem tudom, mit hoz a jövő, de egy dologban biztos vagyok - simított végig gyengéden a borostás arcon. - Szeretlek Rick, és ezen semmi nem változtathat. 

- Köszönöm - mosolyodott el halványan a férfi, aztán Kate kérdő tekintetét látva hozzátette: - Hogy kimondtad, és hogy Rick-nek szólítottál.

Castle tudta, hogy Kate nem dobálózik csak úgy ezekkel a szavakkal. Nagyon ritkán mondja ki, hogy "szeretlek", de akkor mindig különös jelentősége van, ahogy annak is, ha a keresztnevén szólítja. Várakozón nézett a nőre, de mintha Kate játszani akarna vele, másodpercekig hallgatott, és csak azután szólalt meg.

- Mindig - mosolygott szerelmesen a férfira, aztán egy gyengéd csókot lehelt  a szájára. 

- Mit jelent az, hogy "ezen semmi sem változtathat"? - kérdezte még mindig bizonytalankodva Castle.

- Azt, hogy semmi rajtunk kívül álló dolog nem befolyásolhatja az érzéseimet, esetleg te, ha rosszalkodnál - villant kihívón tekintete az utolsó szavaknál. Amikor látta, hogy Castle arcáról eltűnik a kételyekkel teli szomorúság, incselkedve folytatta. - De ugye tudod, hogy nincs választásod? Még mindig van fegyverem és bilincsem! - húzta fel a szemöldökét kihívón.

- Persze - bólintott a férfi, és bizakodva elmosolyodott.

Kate visszatette fejét a mellkasára, és újra szorosan hozzábújt. Castle megértette, hogy felesleges a jövő sötét lehetőségein emésztenie magát, inkább élveznie kell minden pillanatot, amit Kate-tel tölthet. Becsukta a szemét, mélyen beszívta a nő finom illatát, élvezte a simogatását és a bőréből áradó meleget. Félelmei elcsitultak, és békés nyugalom árasztotta el. Egyre lassabban lélegzett, míg végül átlépte az álomvilág határát, és mély, pihentető álomba merült.

Kate nyitott szemmel,  mozdulatlanul simult a férfi erős mellkasához, és hallgatta lassuló szívdobogását és légzését. Az egyenletes szuszogásból tudta, hogy Rick elaludt, de neki nem jött álom a szemére. Már akkor végiggondolta, hogy mi bánthatja férfit, amikor Martha jelentőségteljes nézésével a tudtára adta, hogy fiának csak a teste van jobban. Egyszerűen beleképzelte magát Castle helyébe, és néhány perc múlva biztosan tudta, mi bántja. Akkor csak mosolygott, most azonban egyre gyakrabban kanyarodtak vissza a gondolatai a közös jövőjükhöz. Miközben Rick-et sikerült megnyugtatnia, ő egyre nyugtalanabb lett. Ennek pedig egyetlen oka volt: a gyerek. Hirtelen maga előtt látta a megmentett fiúcska hatalmas kék szemeit, ahogy ránéz. Valami történt vele abban a pillanatban. Sóhajtott egy nagyot, miközben önkéntelenül simogatni kezdte a férfi mellkasát. Becsukta a szemét, de ahelyett, hogy az álom magával ragadta volna, képek sokaságát kezdte vetíteni az agya: az édesanyja mosolyát, amikor kislányként bebújt mellé az ágyba, amikor az iskola előtt várta, és ő odaszaladt és átölelte, vagy amikor átadta neki a karácsonyi ajándékot. A képek sokasága cikázott a szeme előtt, mind különböző életkorú, helyszínű emlék volt. Egyetlen közös volt bennük: az anyja mosolya, amit mindig a tekintetéből áradó szeretet kísért. Soha senkire nem mosolygott úgy, mint őrá. Kate most döbbent rá, hogy az édesanyjának ez a mosolya csak az övé volt, csak neki szólt. Egy anya semmivel össze nem hasonlítható mosolya volt a gyermeke felé. Biztosan tudta, hogy az anyja boldog volt ezekben a pillanatokban. Lehet, hogy ő ezt a boldogságot dobja el magától a munkája miatt? - fogalmazódott meg benne egy gondolat, miközben észrevette, hogy könnyei sötéten terjeszkedő foltot hagytak Castle pólóján. Tenyerével letörölte a könnycseppeket az arcáról, aztán óvatosan kibontakozott az ölelő karból, a könyökére támaszkodott, és a békésen alvó férfi vonásait fürkészte. Új képek bukkantak elő emlékezete mélyéről: számos jelenet, amikor Castle és Alexis megölelik egymást és mérhetetlen szeretettel egymásra néznek, aztán Rick és Martha összefonódó tekintete, aminek gyakorta tanúja volt, amióta itt lakik. Persze - ahogy Castle mondta - a mérlegnek van másik serpenyője is. Sosem felejti el az édesanyja aggódó arcát, amikor megvette a motorját, vagy Castle-ét, amikor elrabolták Alexis-t, vagy Martha-ét, amikor először sérült meg a fia komolyabban. Most vallotta be magának először, hogy vágyik egy gyerekre, az anyaságra, arra a lelki kapocsra és szeretetre, ami csak szülő és gyereke között lehet, de azt is tudta, hogy emellett a munka mellett felelőtlenség lenne egy gyermeket a világra hozni. Ahogy már oly sokszor, most is a szív harcolt az ésszel, és most is az ész állt nyerésre.  A másik oldalára fordult, összegömbölyödött és hangtalanul sírt. 

Amikor felébredt, ugyanabban a pózban feküdt, mint amikor álomba sírta magát. Hamar tudatosult benne, hogy nem hallja Castle szuszogását. Az üres ágyra, majd a fürdőszobaajtóra pillantott, de onnan sem hallott semmi zajt. Megdörzsölte a szemét, és az órájára nézett. 

- Te jó ég! - ugrott ki az ágyból, amikor szembesült azzal, hogy csak fél órája van, hogy elkészüljön, és el ne késsen. Ami azonban sokkal jobban aggasztotta, hogy hol a csudában lehet Castle, és miért nem ébresztette fel. Kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, és mivel megbizonyosodott róla, hogy a férfi nincs benn, mérgesen becsapta. Amikor megfordult, szinte földbe gyökerezett a lába. Castle éppen akkor lépett a hálószobába az arcán széles mosollyal, felöltözve, kezében egy tálcát egyensúlyozva, amin a frissen főtt vaníliás latte gőzölgött.

- Jó reggelt - mosolygott, aztán a nő döbbent arcát látva észbe kapott, és elvigyorodott. - Csak nem azt hitted, hogy megszöktem?

- Megfordult a fejemben - morgott maga elé Kate, de már lépett is férfihoz, és egy gyors csók után lekapta a poharat a tálcáról, és belekortyolt az élénkítő finomságba, amire most nagyon nagy szüksége volt. 

- De ... de - dadogott Castle - meg sem nézted, mit rajzoltam rá! - kesergett durcás arccal. - Különben egy smile volt, ha érdekel.

- Legközelebb megnézem, ígérem - simított végig a férfi haján Kate, és egy engesztelő csókot adott a szájára. - Felkelthettél volna, mindjárt indulnom kell.

- Indulnunk - javította ki Castle. 

- Biztos, hogy jól vagy? - mérte végig kétkedve Kate a férfit, mert nem szerette volna, ha eltitkolná előle a fájdalmait csak azért, hogy részt vehessen a nyomozásban.

- Már alig érzem. Hidd el, ennek a testrészemnek az épségét nem kockáztatnám semmiért sem!

- Remélem is! - enyhült meg a nő. - Amíg lezuhanyozok és felöltözök, te készülj a kezelésre! 

- Már bekentem. Szépen gyógyul.

- Ó! Tehát már bekented? - kérdezte tettetett sértődöttséggel Kate.

- Hát ... úgy gondoltam, neked nem nagy élvezet ... de ha tévedtem - vigyorodott el kajánul Castle - akkor este megengedem, hogy kezelésbe vedd!

Kate sóhajtott, és megforgatta a szemét, de a szája szegletében megjelent egy huncut mosoly. Ha ilyen kis pajzán megjegyzéseket tesz Rick, akkor ismét a régi, és ez megnyugvással töltötte el Kate-t.

- Mondd csak! Borotválkozni nem akarsz? - vonta össze a szemöldökét, és rosszalló tekintettel mustrálta a férfi arcát.

- Miért? - simított végig Castle az arcát fedő három napos szőrzeten. - Azt mondtad, hogy neked bejön a borosta.

- A borosta igen, de ez már inkább szakáll. Még egy kicsit nő és olyan leszel, mint a nagyapám - húzta grimaszra a száját Kate, és mielőtt a férfi megkérdezhette volna, hogy ezt hogy is értse, becsukta a fürdőszoba ajtaját.

Castle a tükörhöz ment, belenézett, és azon töprengett, hogy Kate nagyapjának volt-e szakálla, és rá emlékezteti, vagy szőrösen olyan öregnek néz ki, mint a nagyapja. Mivel a nő hangsúlyából semmi jóra nem számított, úgy döntött, jobb lesz, ha megborotválkozik. Mire megitta a saját kávéját, és visszaért a konyhából, Kate már a blézerét vette fel. - Mégiscsak nagyon lassan vánszorgok - állapította meg magában, és elindult a fürdő felé.
- Castle! Indulnunk kell - nézett szigorúan a férfira.
- Én csak ... - mutatott hüvelyk ujjával a fürdőszoba felé.
- Csak nem gondolod, hogy most kezdesz borotválkozni? Ha most nem jössz, akkor itthon maradsz - jelentette ki határozottan Kate, aztán elgondolkodva hozzátette: - Talán jobb is lenne.
- Mi? Nem akarod, hogy veled legyek? - játszotta a sértődöttet Castle, bár pontosan tudta, hogyan érti a szavakat a nő.
Kate sóhajtott egy nagyot.
- Szeretném, ha velem lennél, de egészségesen. Nyugodtabb lennék, ha ilyen állapotban itthon feküdnél - mondta szeretettel.
- Akkor szőrösen megyek - döntött Castle, és kicsiket lépkedve elindult, miközben Kate jól láthatóan végigmérte. - Gyorsabban még nem tudok - nyögte a férfi, és most gondolt bele először, hogy mi vár rá az őrsön, ha Espo és Ryan meglátják az újfajta járását.
- Oké, te döntöttél így - tárta ki előtte Kate az ajtót, aztán visszalépett, és a táskájába csúsztatta a kórházi kenőcsöt, és a fájdalomcsillapítót.