Változatok egy témára 6/2

- Visszaadta a gyűrűt?

Castle elgondolkodott. Ahogy Kate távozása után teltek a napok, és hiába várta a nő jelentkezését, aztán büszkeségét félretéve próbálta meg felvenni vele a kapcsolatot sikeretelenül, egyre nagyobbnak látta a kettejük között kialakult problémát, míg végül teljesen eluralkodott rajta az a gondolat, hogy Kate szakítani akar, vagy már szakított is vele. A gyűrűre nem gondolt. 

- Nem. Nem adta vissza. De Anya, ez nem jelent semmit! Lehet, hogy csak olyan dühös volt, hogy megfeledkezett róla, de szíve szerint levágta volna az asztalra - uralkodott el újra a pesszimizmus a férfin.

- És te mit érzel? Mit szeretnél?

Castle néhány másodpercig hallgatott.

- Én azt hittem, örökké tart, de már nem tudom, hogy ő mit gondol.

- Richard! - hajolt előre az asszony, és megfogta a fia kezét. - Katherine-t nem láncolhatod erőszakkal magad mellé! Ő egy szabad akaratú, erős egyéniség, akit nem korlátozhatsz és nem befolyásolhatsz, csak ha ő is akarja, és úgy látom, hogy most nem ugyanazt akarjátok. - Egy pillanatra elhallgatott, és fürkészve vizsgálta a fia arcát, aztán abban a reményben, hogy a férfi elárulja a veszekedés tárgyát, hozzátette: - Valami fontos dologról kellett vitatkoznotok.

Rick kihúzta a kezét anyja ujjai közül, felpattant, és szinte menekülve indult a fürdőszoba felé.

- Próbáld meg az ő szemszögéből nézni a dolgokat! - szólt utána Martha, mire Castle megtorpant.

- Hiába, ha nem engedi, hogy beszéljek vele - vetette oda foghegyről, aztán hangos csattanással berántotta maga mögött a fürdőajtót.

Az asszony sóhajtva felállt. Csak remélni tudta, hogy sikerült fiát kibillentenie az önsajnálatból, és kifelé indul az érzelmi gödörből.

Egy óra múlva Martha csodálkozva nézett fel az újságból, amikor Rick friss, férfias arcszeszének illata megcsapta az orrát. A férfi fekete farmerben, simára vasalt, szürke ingben és bordó zakóban, gondosan megfésülve igyekezett a bejárati ajtó felé. Idegességére csak cikázó tekintete és az állán levő - a borotválkozás küzdelmeiről árulkodó - ragtapasz utalt. Az asszony halványan elmosolyodott. Újra a régi Rick-et látta maga előtt.

- Bemegyek a kapitányságra - nézett vissza az ajtóból, és Martha kissé megnyugodva látta, hogy a szomorúan csillogó szemekben megjelent az elszántság szikrája.

Kate a selymes fűben ült a tóparton, karjával átkulcsolta felhúzott lábait, és elmerengve nézte a mesebeli tájat. A csillámló vízfelszín megsokszorozva verte vissza a napsugarakat, a sziklafalból lezúduló források vízpárája pedig szivárvánnyá szórta őket. Hallgatta a morajlást, ahogy a az öt forrás vize mélyen belehasítja magát a tó felhabzó vizébe, és azon töprengett, talán mégsem volt jó ötlet idejönnie. Túl sok emlék fűződött a helyhez, melyek között volt izgalmas, romantikus, szívbemarkoló, félelmetes is, de gondolatai vissza-visszatértek a mámorító boldogságot hozó érzéshez, amikor Castle-lel az ezüstös holdfényben szeretkeztek a langyos, bársonyosan simogató vízben. - Jobb lesz, ha többet nem jövök ki a tóhoz - korholta magát, amiért nem tud szabadulni az emlékektől. Felállt, és visszasétált a rönkházhoz. Egyedül akart lenni, hogy nyugodtan átgondolhassa a történteket, Castle és a saját reakcióit. Hálás volt Gates kapitánynak, amiért nem faggatózott, hogy miért van szüksége egy hét szabadságra, bár nem volt benne biztos, hogy a nő nem sejt valamit. Ryan finoman célozgatva, Espo nyíltan rákérdezve tudakolta, hogy mi baj van, de csak rájuk nézett, és nem nyaggatták tovább. Néhány perc múlva elkapott ugyan néhány mondatfoszlányt, amikor Javi azt ecsetelte, hogy csakis arról lehet szó, hogy összevesztek Castle-lel, és szerinte ez az összeveszés egy tízes skálán legalább tizenkettes, de amikor elkapták a tekintetét, azonnal abbahagyták a beszélgetést. Kate még Lanie-nek sem mondta el, hogy mi történt, és azt sem, hogy hova megy. Egyedül Andrew tudta, hogy a birtokon tartózkodik. Visszaért a rönkházba, és kényelmesen elnyújtózott a hatalmas franciaágyon. Ösztönösen kinyújtotta a kezét, mintha a férfi érintését keresné, aztán gyorsan visszahúzta. Ránézett a telefonjára. Már két napja nem volt új nem fogadott hívása a férfitől, és annak ellenére, hogy eleinte idegesítette, hogy  férfi állandóan hívogatta, most keserű félelem költözött a szívébe. Szerette Castle-t, most mégis úgy érezte, magányra, és időre van szüksége. Nem értette a saját érzéseit. Az eszével tudta, hogy a téma, ami kirobbantotta a veszekedést, előbb-utóbb előkerül kettőjük között, mégis ingerültté tette, hogy Castle feltételezte, hogy ő nem gondolkodhat másképp a dologról, csak úgy, ahogy ő. Egy dolgot tudott csak biztosan, hogy fél.

Az író zsebretett kézzel, összeszorított szájjal lépett ki a 12-es őrs liftjéből. Tekintete egy pillanatra megállt Beckett üres asztalánál, aztán körbefutott a termen, de sem Kate-t, sem a fiúkat nem látta. Elindult a kihallgató felé, majd a pihenőbe, de csak néhány egyenruhás kávézott. Tanácstalanul lépett Beckett íróasztalához, hátha meglát valamit rajta, amiből kikövetkeztetheti, hol van a nő, amikor egy erélyes hangot hallott meg a háta mögött.
- Mr. Castle! Maga meg mit keres az őrsön? 
Az író összerezzent, és becsukott szemmel nyelt egyet, mielőtt Gates kapitány felé fordult volna.
- Csak Beckett nyomozót keresem - toporgott zavartan, és hogy ne kelljen a nő szemébe nézni, elkezdte igazgatni a Kate asztalán sorakozó menetelő elefántszobrocskákat.
- Az irodámba - intett fejével a nő, és választ nem várva belépett az ajtón. Castle feszülten követte, aztán megállt az íróasztal előtt, ahogy máskor Kate tette, ha a kapitány hívatta. 
Viktória Gates leült az íróasztala mögé, hátradőlt a székében és szemüvegét az ujjai között forgatva, átható tekintettel nézett a férfira. A nő nem véletlenül kapta meg a kapitányi rangot. Kiváló megfigyelő volt, rendkívül jó emberismerő, és hibátlan következtetéseket tudott a megfigyeléseiből levonni. Egy darabig hallgatott, hagyta, hadd legyen egyre idegesebb a férfi. Lerítt róla, hogy zavarban van, és fogalma sincs, mi vár rá.
- Mondja Mr. Castle, - szólalt meg sokára - mit tett Beckett nyomozóval?