- Na ne! Megint kitaláltál valami őrültséget - csóválta meg rosszallóan a fejét, ahogy a huncutul vigyorgó, vadul bólogató férfira nézett.
- Hidd el Kate, élvezni fogod!
- Castle! Most szeretkeztünk egy őrülten jót, de neked már a következőn jár az eszed?
- Szóval, őrülten jó volt? - csapott le a férfi az elejtett szavakra, aztán hirtelen elkomorult. - De ugye azért ez nem azt jelenti, hogy az eddigiek ... - hallgatott el félve, miközben még a fejét is felemelte a párnáról, hogy jobban hallja a választ.
- Nem Castle, nem azt jelenti - nevette el magát Kate. Nem értette, miért van az, hogy a férfi csak megjátssza a magabiztos, ellenállhatatlan macsót, amikor igazából nagyon is bizonytalan. - Minden eddigi szeretkezésünk fantasztikus volt.
Abban a pillanatban, hogy elhagyták a nő ajkait a szavak, Castle arcára újra kiült a magabiztos mosoly. Kate már egy kicsit sajnálta, hogy kimondta azt, amit érzett, mert tudta, hogy ezzel igencsak nagy lovat adott a férfi alá, ugyanakkor örült is, hogy kimondta, hiszen ez volt az igazság.
- Akkor folytathatnánk azzal, hogy legközelebb ...
- Castle! Nem! - vágott az újra lelkendező férfi szavába Kate. Összevont szemöldökkel, szigorúan nézett a huncutan csillogó szemekbe. - Csak nem gondolod, hogy mindig te irányíthatsz?
- Mindig? Hiszen most sem én irányítottam! - háborodott fel Castle.
- De a te ötleted volt a nővérjelmez! Most viszont én jövök!
Castle egy pillanatig nézte a pajzánul rámosolygó nőt, és próbálta kitalálni, mire gondolhat, de aztán feladta. Amióta együtt voltak, olyan sokszor okozott már neki meglepetést a nő azzal, hogy meg-megvillantotta egy olyan erotikus oldalát, amire álmában sem gondolt a férfi, hogy érezte, most is valami hasonlóban lesz része. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor egyáltalán nem bánta, ha Kate irányított. Sőt!
- Oké! De nagyon ütős legyen! - kacsintott vigyorogva a nőre.
- Ütős? - kérdezte Kate, és kajánul elmosolyodva meglengette a kézfejét, mintha ütögetést gyakorolna.
- Ne ... nem, csak ... csak átvitt értelemben gondoltam - váltott ijedtre Castle tekintete.
- Miért? - cukkolta tovább a nő. - Ha jól emlékszem, az első találkozásunkkor még nem bántad volna, ha elfenekellek!
- Az más volt! Csak szerettelek volna zavarba hozni, és azt hiszem, sikerült is!
- Álmaidban Castle!
- Ne már! Most már igazán bevallhatod, hogy zavarba hoztalak!
- Zavarba? Engem? - próbált meggyőző lenni Kate, de ahogy megjelentek az emlékek a szeme előtt, és újra érezte a a megfékezhetetlen erőt, ami a férfihoz vonzotta, elkapta a tekintetét Castle kutató szeméről. - Tudod mit értél el a szemtelen viselkedéseddel? Csak azt, hogy egy beképzelt seggfejnek tartsalak!
- Most mégis itt fekszel mellettem - szólalt meg szelíden mosolyogva, de szemében a győzelem mámora ragyogott. Amikor meglátta, hogy Kate haragosan összehúzza a szemöldökét, előrehajolt, és megcsókolta. - Most már elárulhatnád, mit találtál ki! - suttogta a csókba.
- Hidd el, ha eljön az ideje, rájössz, hogy mi az! - hajtotta fejét a férfi mellkasára, és karjával átölelte.
Castle mélyen beszívta a nő hajának kellemes illatát, és miközben finoman cirógatta a vállát és a hátát, fantáziája szabadon szárnyalva próbálta kitalálni, mit akarhat Kate. Vadabbnál vadabb ötletek cikáztak az agyában, de gondolatai újra meg újra visszatértek a nővérruhába bújt nő érzéki látványához. Csukott szemmel idézte fel az előző órák eseményeit, amíg az emlékek helyét át nem vették az álmok.
Kopogás, majd újabb kopogás. Castle nehezen ébredezett, és a hangok csak lassan jutottak el a tudatáig. Félálomban, ösztönösen szóltalt meg.
- Szabad! - nyögte bosszúsan, amiért valaki megzavarja a reggeli szunyókálását.
Alig hagyták el száját a szavak, amikor tudatosult benne, hogy Kate ott fekszik mellette ruhátlanul, ő meg ki tudja kit enged be a szobába. Ijedten nyújtotta ki a kezét, de az ágy üres volt. Csodálkozva nyitotta ki a szemét, hogy meggyőződjön arról, hogy az ágy valóban már csak a nő helyét őrzi, de amikor hallotta, hogy nyílik az ajtó, arra kapta a fejét.
Alexis lépett be mosolyogva, de az elé táruló látvány hatására megtorpant, és a mosolyt felváltotta a meglepetés.
- Khm ... - köszörülte meg zavarában a torkát a lány. - Bocs Apa! Azt hittem, van rajtad pizsama - húzta el száját bocsánatkérően, és megpróbálta tekintetét apja álmosan pislogó, értetlenül néző szemén tartani.
Alexis örömmel látta, hogy apja milyen boldog Kate mellett, és természetesen az sem volt titok előtte, hogy az éjszakákat is együtt töltik, mégis új volt neki a helyzet. Amikor az anyja elköltözött tőlük, még túl kicsi volt, igazából nem is volt olyan emléke, amikor a szüleit ölelkezni vagy csókolózni látta volna. Gina megjelenése az életükben nem hozott sok változást a számára. Soha nem alakult ki köztük szorosabb kapcsolat, amiben valószínűleg nagy szerepe volt az apjának, aki próbálta megőrizni a kettőjük rózsaszín mesevilágát, amibe nem fért bele a kívülálló Gina. Eleinte is nagyon kevés intim pillanatnak volt szemtanúja, később pedig már csak a veszekedéseket, civakodásokat látta. Most gondolt csak bele igazán, hogy annak ellenére, hogy tisztában volt az apja nőügyeivel, nem látta intim helyzetben egy nővel sem, vagy olyan helyzetben, ami arra utalhatott volna, hogy szerelmeskedett az éjszaka, sőt eddig csak pizsamában látta az ágyban.
Az író még kicsit lelassulva követte a lánya arcán végbement változásokat, és csak akkor nézett végig magán rémülten, amikor eljutottak tudatáig a lány szavai. Meztelenül feküdt az ágyban, és a nyári meleg miatt egy vékony lepedővel takarózott, de az is éppen csak az ágyékát és a hasát takarta. Nem volt szégyenlős, de Alexis előtt kínosan érezte magát, főleg így, hogy felnőtt nőként pontosan tudhatja a látványból, hogy nem alvással töltötte az éjszakát Kate-tel. Zavarában nyelt egy nagyot.
- Csak ... csak nagyon meleg volt, azért vettem le a pizsamámat - kapta el a tekintetét Alexis-ről, miközben egyik kezével a lábára ráncigálta, másikkal szégyenlősen a mellkasáig húzta a lepedőt, szemét pedig végigjáratta a szobán. Magában áldotta Kate-t, amikor meglátta, hogy ruhái szépen összehajtogatva állnak fotelban, a nővérjelmez pedig valószínűleg a zárt doboz mélyén hever. Még csak az kellett volna, hogy Alexis azt lássa, hogy alsóneműk és nővérruha borítja a hálószobája padlóját! Megborzongott a gondolatra.
- Apa! Már nagy lány vagyok, nem kell zavarban lenned, azért, mert az éjszaka ...
- Nem, nem, nem, nem! Nem akarok erről beszélni! - vágott a lány szavába, még mielőtt igazán kínossá válna a beszélgetésük.
- Miért? Talán rosszalkodtál az éjjel? - villant pajzánul Alexis szeme.
Castle a döbbenettől csak kapkodta a levegőt.
- Hova lett az én kicsi lányom, aki elhiszi, hogy egész éjjel aludtam, és a meleg miatt nincs rajtam pizsama? - nézett kétségbeesve Alexis-re.
- Itt vagyok Apa, - ült le az ágy szélére kedvesen mosolyogva a lány - de lassan el kellene fogadnod, hogy felnőttem.
Castle szomorkás mosolyra húzta a száját, aztán egyetértően bólintott.
- Azért mégis inkább felöltözve folytatnám ezt a beszélgetést - mondta zavartan, és szorosabbra húzta magán a lepedőt.
Alexis felállt, aztán a férfi fölé hajolva egy cuppanós puszit adott az arcára.
- Aranyos vagy, amikor zavarban vagy - indult nevetve az ajtó felé, aztán megtorpant és megfordult. - Majdnem elfelejtettem! Kate azt üzeni, hogy be kellett mennie az őrsre, de siet haza. Lanie be fog jönni hozzád, hogy megnézze, jó beteg vagy-e - mondta, és elindult.
- Kate azt mondta, hogy "haza"? - szólt a lánya után a férfi, és lélegzetvisszafojtva várta a választ.
Castle mélyen beszívta a nő hajának kellemes illatát, és miközben finoman cirógatta a vállát és a hátát, fantáziája szabadon szárnyalva próbálta kitalálni, mit akarhat Kate. Vadabbnál vadabb ötletek cikáztak az agyában, de gondolatai újra meg újra visszatértek a nővérruhába bújt nő érzéki látványához. Csukott szemmel idézte fel az előző órák eseményeit, amíg az emlékek helyét át nem vették az álmok.
Kopogás, majd újabb kopogás. Castle nehezen ébredezett, és a hangok csak lassan jutottak el a tudatáig. Félálomban, ösztönösen szóltalt meg.
- Szabad! - nyögte bosszúsan, amiért valaki megzavarja a reggeli szunyókálását.
Alig hagyták el száját a szavak, amikor tudatosult benne, hogy Kate ott fekszik mellette ruhátlanul, ő meg ki tudja kit enged be a szobába. Ijedten nyújtotta ki a kezét, de az ágy üres volt. Csodálkozva nyitotta ki a szemét, hogy meggyőződjön arról, hogy az ágy valóban már csak a nő helyét őrzi, de amikor hallotta, hogy nyílik az ajtó, arra kapta a fejét.
Alexis lépett be mosolyogva, de az elé táruló látvány hatására megtorpant, és a mosolyt felváltotta a meglepetés.
- Khm ... - köszörülte meg zavarában a torkát a lány. - Bocs Apa! Azt hittem, van rajtad pizsama - húzta el száját bocsánatkérően, és megpróbálta tekintetét apja álmosan pislogó, értetlenül néző szemén tartani.
Alexis örömmel látta, hogy apja milyen boldog Kate mellett, és természetesen az sem volt titok előtte, hogy az éjszakákat is együtt töltik, mégis új volt neki a helyzet. Amikor az anyja elköltözött tőlük, még túl kicsi volt, igazából nem is volt olyan emléke, amikor a szüleit ölelkezni vagy csókolózni látta volna. Gina megjelenése az életükben nem hozott sok változást a számára. Soha nem alakult ki köztük szorosabb kapcsolat, amiben valószínűleg nagy szerepe volt az apjának, aki próbálta megőrizni a kettőjük rózsaszín mesevilágát, amibe nem fért bele a kívülálló Gina. Eleinte is nagyon kevés intim pillanatnak volt szemtanúja, később pedig már csak a veszekedéseket, civakodásokat látta. Most gondolt csak bele igazán, hogy annak ellenére, hogy tisztában volt az apja nőügyeivel, nem látta intim helyzetben egy nővel sem, vagy olyan helyzetben, ami arra utalhatott volna, hogy szerelmeskedett az éjszaka, sőt eddig csak pizsamában látta az ágyban.
Az író még kicsit lelassulva követte a lánya arcán végbement változásokat, és csak akkor nézett végig magán rémülten, amikor eljutottak tudatáig a lány szavai. Meztelenül feküdt az ágyban, és a nyári meleg miatt egy vékony lepedővel takarózott, de az is éppen csak az ágyékát és a hasát takarta. Nem volt szégyenlős, de Alexis előtt kínosan érezte magát, főleg így, hogy felnőtt nőként pontosan tudhatja a látványból, hogy nem alvással töltötte az éjszakát Kate-tel. Zavarában nyelt egy nagyot.
- Csak ... csak nagyon meleg volt, azért vettem le a pizsamámat - kapta el a tekintetét Alexis-ről, miközben egyik kezével a lábára ráncigálta, másikkal szégyenlősen a mellkasáig húzta a lepedőt, szemét pedig végigjáratta a szobán. Magában áldotta Kate-t, amikor meglátta, hogy ruhái szépen összehajtogatva állnak fotelban, a nővérjelmez pedig valószínűleg a zárt doboz mélyén hever. Még csak az kellett volna, hogy Alexis azt lássa, hogy alsóneműk és nővérruha borítja a hálószobája padlóját! Megborzongott a gondolatra.
- Apa! Már nagy lány vagyok, nem kell zavarban lenned, azért, mert az éjszaka ...
- Nem, nem, nem, nem! Nem akarok erről beszélni! - vágott a lány szavába, még mielőtt igazán kínossá válna a beszélgetésük.
- Miért? Talán rosszalkodtál az éjjel? - villant pajzánul Alexis szeme.
Castle a döbbenettől csak kapkodta a levegőt.
- Hova lett az én kicsi lányom, aki elhiszi, hogy egész éjjel aludtam, és a meleg miatt nincs rajtam pizsama? - nézett kétségbeesve Alexis-re.
- Itt vagyok Apa, - ült le az ágy szélére kedvesen mosolyogva a lány - de lassan el kellene fogadnod, hogy felnőttem.
Castle szomorkás mosolyra húzta a száját, aztán egyetértően bólintott.
- Azért mégis inkább felöltözve folytatnám ezt a beszélgetést - mondta zavartan, és szorosabbra húzta magán a lepedőt.
Alexis felállt, aztán a férfi fölé hajolva egy cuppanós puszit adott az arcára.
- Aranyos vagy, amikor zavarban vagy - indult nevetve az ajtó felé, aztán megtorpant és megfordult. - Majdnem elfelejtettem! Kate azt üzeni, hogy be kellett mennie az őrsre, de siet haza. Lanie be fog jönni hozzád, hogy megnézze, jó beteg vagy-e - mondta, és elindult.
- Kate azt mondta, hogy "haza"? - szólt a lánya után a férfi, és lélegzetvisszafojtva várta a választ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése