- Nem Kate, nem
elég - szólalt meg hosszú csend után halkan Rick.
Érezte, ahogy a nő
teste megfeszül a karjaiban. Amikor meghallotta a kérdést, egy pillanatra nem
tudta, hogy Kate a gyerek nélküli közös életükre, vagy a szenvedélyes, de gyors
szeretkezésükre érti-e. Várta, hogy a nő ránézzen, de mivel nem tette, azonnal
tudta, hogy melyikre gondol. Túlságosan megkönnyebbült és boldog volt ahhoz,
hogy újra belemenjen egy olyan beszélgetésbe, ami a jövőjükről szól, és azt
feszegeti, vajon elég-e az mindegyiküknek, amit a másik adhat ebben a
kapcsolatban. Élvezni akarta a jelent, azt, hogy az egy hetes kín és őrlődés
után újra a karjaiban tarthatja a nőt, ezért pár másodpercnyi hallgatás
után szólalt csak meg. Úgy döntött, a könnyebb utat választja.
- Minden
szeretkezés csodálatos veled Kate, - kezdte komoly hangon, de az arcán már
csintalan mosoly bujkált - a lassú és a gyors, a gyengéd és a szenvedélyes, és
ezek minden változata. Azok után, hogy egy hétig nem is láttalak, nem mondhatok
mást, mint hogy nem Kate, nekem ez nem elég. - Lágyan megsimogatta a nő arcát,
aztán maga felé fordította, és huncut mosollyal nézett a kétségbeesett
tekintetű szemekbe. Kate-nek csak akkor jutott el a tudatáig, hogy Castle nem
úgy értette a kérdést, ahogy ő, amikor meglátta a kisfiús, csintalan mosolyt a
férfi arcán. Az arcára kiülő fájdalmat, amit az író válasza okozott,
felváltotta a tettetett bosszúság, és megforgatta a szemét. - Egyetlen, gyors
szenvedélyes együttlét, hogy lehetne elég? - háborodott fel színpadiasan
Castle, miközben Kate felé hajolt, és lassan, éppen csak érintve a bőrét,
csókolgatni kezdte a nyakát. - Most feleleveníthetnénk, milyen egy lassú,
gyengéd szeretkezés - suttogta két csók között a szavakat a nő fülébe.
Kate-t először
bosszantotta, hogy nem tudnak komolyan beszélni, főleg miután belenézett a
férfi árulkodó tekintetébe, amiből szinte kiolvasható volt, hogy értette a
kérdés igazi tartalmát, de sem a kisfiús mosolynak, sem a leheletnyi csókoknak
nem tudott ellenállni. Miközben élvezte Rick gyengéd érintését, már ő sem akart
a bizonytalan jövőre gondolni. Csak abban volt biztos, hogy szereti ezt a
férfit. Boldog megnyugvással adta át magát a pillanatnyi gyönyörnek, amit
Castle érintése okozott, és már nem akart mást, mint szeretni, és szeretve
lenni. Könyökére támaszkodva kicsit eltávolodott a férfitól, kacéran
rávillantotta a szemét, miközben mutatóujját végtelen lassúsággal végighúzta
Castle szegycsontján, aztán a hasa közepén körözve elidőzött a köldökénél,
végül lefelé indult az ágyéka felé.
- Ilyen lassúra
gondoltál? - kérdezte ártatlanul. Hallotta, ahogy Castle lélegzete elakad,
érezte, ahogy az ujja alatt megfeszül a hasizma, és libabőrössé válik.
- I-igen - nyelt
egy nagyot a férfi, aztán magához húzta a nőt, és ajkuk puhán találkozva, édes
csókban forrt össze.
- Javier Esposito!
Ha rájövök, hogy hazudtál, akkor a boncasztalomon fogod magadat találni! -
fenyegette meg Lanie összehúzott szemekkel a nyomozót, és megütögette a hideg
fémasztalt. Már percek óta faggatta a férfit, de az játszotta a tudatlant.
Napok óta nőtt a feszültség az orvosban. Valami komoly oka lehetett Kate-nek,
hogy eltűnt a világ elől. Annyit tudtak, hogy Castle is keresi, és az apja sem
tudja hol van. Lanie már a legrosszabbra gondolt, hogy valamiért összeomlott a
nyomozó, de Jim Beckett megnyugtatta, hogy őt minden nap felhívja, és jól
van. Idegesítette, hogy nem tudja, miért bújt el még a barátai elől is Kate.
- Gondolod, hogy
Beckett velem megosztotta a titkát, veled pedig nem? - védekezett felháborodva
Espo. - Fogalmam sincs, hogy mi történt, és azt sem tudom, hova tűnt Beckett.
Lanie szigorú
tekintettel méregette a férfit. Logikusan hangzott amit mondott, de gyanúsan
sokat pislogott.
- Azzal akarsz
megetetni, hogy nem kezdtetek vad nyomozásba, amikor kiderült, hogy Castle sem
tudja, hogy hova tűnt Kate?
- De Lanie! Miért
hiszed, hogy nem tartjuk tiszteletben Beckett kívánságát?
- Miért? - emelte
fel a hangját a nő, miközben a kezét csípőre tette. - Ismerlek benneteket, mint
a rosszpénzt! Na ki vele! Mit tudtatok meg?
- Összeveszett
Castle-lel - adta meg magát Javi, bár nem akarta elárulni a barátját Lanie-nek,
mert tudta, hogy Lanie foggal-körömmel megvédené Kate-t, és rettentő dühös lesz
az íróra.
- Ha megbántotta
az a firkász, akkor megismertetem a kedvenc szikémmel! Mi történt?
- Mielőtt
felnégyelnéd Castle-t, elmondom amit megtudtunk. Hidd el, először én is be
akartam törni Castle orrát, de azt hiszem, jobban szenved, mint amit egy
orrtörés jelentene. Ő ugyan semmit nem árult el, de az anyja elmondta, hogy egy
gyerekkórház jótékonysági estélyén voltak, összevesztek, Kate összepakolt és
elment, de Castle neki sem árulta el, mi volt az összeveszés tárgya. Napokig
próbált kapcsolatba kerülni Beckettel, de miután Kate előle is elzárkózott,
teljesen magába roskadt, bezárkózott a szobájába, és vedeli a brandy-t.
Teljesen kivan.
- Castle iszik? -
hűlt el Lanie. Ez nem vallott az íróra, és emiatt még idegesebb lett a nő.
Valami komoly dolgon veszekedhettek, ha a férfi annyira padlóra került, hogy
alkohollal tompítja a gondolkodását. - Voltatok nála?
- Igen, de nem
engedett be bennünket - húzta el a száját Espo.
Lanie maga elé
meredve töprengett. Ha Kate nem akart beszélni az érzelmeiről vagy a
problémáiról, soha nem erőszakoskodott vele, de boldog volt, ha barátnője a
bizalmába fogadta, és megosztotta vele az örömét, bánatát. Ez a helyzet viszont
új volt. Máskor Kate a munkába temetkezett, ha nem tudta kezelni az érzelmeit,
most azonban elbújt mindenki elől. Lanie úgy érezte, itt az idő, hogy
közbeavatkozzon, Kate ha akarja, ha nem.
- És a telefonja?
- kérdezte a nyomozóra nézve.
Javi néhány
másodpercig értetlenül bámult, aztán amikor leesett neki, mire gondol a nő,
védekezőn maga elé kapta a kezét, és egy lépést hátrált.
- Nem! Azt aztán
nem!
- Miért? Néhány
perc alatt megtudnánk, hol van.
- Nem fogom
lenyomoztatni a telefonját! - dacolt Lanie-vel a férfi, bár sejtette, hogy
éjszaka meglesz még ennek a böjtje. - Nem kockáztatom a barátságunkat.
- Akkor mutasd meg, milyen szuper nyomozó vagy, és találd meg másképpen Kate-t!
- Lanie! Te is tudod, hogy ez nem jó ötlet - mondta a férfi komolyan.
- Igen, tudom - sóhajtott a nő - de akkor mit csináljunk? Nem hagyhatom, hogy eméssze magát olyan dologért, amit segíthetnénk neki megoldani. Elvégre erre valók a barátok.
Espo elgondolkodva nézte Lanie aggódó arcát, aztán pár pillanat múlva felcsillant a szeme.
Espo elgondolkodva nézte Lanie aggódó arcát, aztán pár pillanat múlva felcsillant a szeme.
- Rohamozzuk meg Castle-t! - mosolyodott el.
- Rendben. Veled megyek, és viszem a bonckészletemet arra az esetre, ha kiderül, hogy mégis bűnös - húzta ki magát Lanie, és harcra készen kiviharzott a boncteremből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése