Csak azt tudnám, hogyan derítjük ki, hogy hova tűnt el Beckett! - csengett aggodalmasan Ryan hangja.
Espo tanácstalanul nézett Lanie-re, aki közelebb hajolt, hogy hallja miről van szó, aztán ujját a szája elé tette, és megrázta a fejét.
- Javi! - emelte fel a hangját Ryan, mivel még barátja lélegzetét sem hallotta.
- Itt vagyok - köszörülte meg a torkát Espo, miközben azon járt az agya, hogyan vágja ki magát a kínos helyzetből. - Hamarosan indulok.
- Mikor érsz vissza?
- Hát ... kell még egy kis idő. Ki tudnál menteni Gates-nél? - szorította össze szemét a nyomozó, és imádkozott, hogy Ryan ne kérdezgessen többet, de érezte a hangján, hogy ideges, mert a csapat egyedüli tagjaként kell megfelelnie a kapitány elvárásainak.
- Mennyi idő kell?
Espo szinte látta maga előtt, ahogy társa türelmetlenül az órájára néz, és összeráncolja a homlokát.
- Úgy két óra - nyögte ki nehezen.
- Mennyi? Mi a csudát csinálsz egyáltalán? - háborgott megrökönyödve Ryan.
- Khm ... Lanie-vel vagyok - mondta, és igyekezett elkerülni a nő villámokat szóró tekintetét.
- Á! - ütközött meg a válaszon Ryan, aki elképzelni sem tudta, mire kell még két óra Javi-nak, mikor már legalább három órája elment. - Hát, érezzétek jól magatokat! - dadogta zavartan, aztán gyorsan letette a telefont.
Lanie összeszűkült szemmel méregette a tanácstalanul a rönkház felé pislogó férfit.
- Na, most mihez kezdjünk rendőr kisasszony? - fordult a nő felé Espo, és keményen állta a szúrós tekintetet.
Castle az oldalán feküdt, és a könyökére támaszkodva nézte a testéhez simuló, neki háttal fekvő nőt, aztán finoman hátrasimította a hullámos, barna hajzuhatagot, hogy jobban lássa a kipirult arcot. Jóleső megnyugvással figyelte a boldog mosolyra húzódó telt ajkakat, és az elégedett mély sóhajokat. Végignézett a vékony lepedő takarásába bújó karcsú testen, aztán éppen csak érintve a bársonyos bőrt, megcirógatta a nő vállát.
- Mire gondolsz Castle? - szólalt meg váratlanul Kate anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét. A simogató kéz megállt egy pillanatra.
- Csak azon, hogy milyen gyönyörű vagy - mondta rekedt hangon a férfi.
- Ne hazudj Castle! - fordult meg a nő, és kinyitotta a szemét. A szoba félhomályában meleg barnán ragyogott a szivárványhártyája, és kíváncsian kutatta a férfi tekintetét. - Tudom, hogy mikor füllentesz - simított végig szeretettel a férfi sima arcán.
- De hát ki sem nyitottad a szemed! - méltatlankodott Castle, és bosszúsan arra gondolt, milyen nyitott könyv ő a nő számára, míg neki Kate az örök rejtély.
- Nem kell kinyitnom a szememet ahhoz, hogy tudjam, mikor mondasz igazat, és mikor nem - mosolygott fölényesen a nő. - Nos? Mire gondoltál?
- Semmi különösre - húzta közelebb magához Kate-t, hogy elterelje a figyelmét. Nem akart a gondolatairól beszélni. Nem akarta elrontani azt, amit éppen most sikerült helyrehoznia. Ha megtudná Kate, hogy azon töprengett, milyen gyönyörű gyerekeik lennének, ha az édesanyjuk gyönyörű szemét, szépen ívelt, telt ajkait és selymes bőrét örökölnék, talán örökre elveszítené. Vagy elfogadja, hogy a nő gyerek nélkül képzeli a jövőjüket, vagy mindketten megkeserednek ebben a kapcsolatban. Ő a gyerek utáni elfojtott sóvárgás miatt, Kate pedig azért, mert tudja, hogy nem tudja őt boldoggá tenni.
- A jövőnkre gondoltál, ugye? - szólalt meg halkan a nő, fejét az író mellkasán nyugtatta, de nem nézett rá.
Castle néhány másodpercig hallgatott. Érezte, hogy most nem hazudhat.
- Igen Kate. Arra, hogy bármennyire is másként gondoltunk a jövőre, egy dolgot biztosan tudok, azt, hogy szeretlek, és veled szeretnék élni.
Kate érezte a halk, komoly hangsúlyban megbúvó félelmet, ahogy azt is, hogy igazat mond a férfi, de nem a teljes igazságot. Teljesen biztos volt abban, hogy Castle a közös gyerekükről ábrándozott.
- Én is szeretlek Rick, és tulajdonképpen már együtt élünk - könyökölt fel. Mosolyogva a kék szemekbe nézett, végigsimított a férfi mellkasán, aztán lágyan megcsókolta. - Ugye tudod, hogy ez igen elcsépelt jelenet lenne a regényedben? - suttogta mosolyogva két apró csók között, hogy oldja a férfi feszültségét.
- Elcsépelt? - háborodott fel Castle. - Talán inkább romantikus! - fordította maga mellé a nőt. Hálás volt minden olyan pillanatért, amikor Kate évődni kezdett vele olyankor, amikor a feszültség kínossá vált a számára, bár ez azzal járt, hogy elkerülték azokat a beszélgetéseket, amikkel pedig előbb-utóbb szembe kellett nézniük. Majdnem egy hét szenvedés után azonban nem vágyott másra, csak ölelni, csókolni, simogatni Kate-et, beszívni finom cseresznyeillatát, hagyni, hogy arcát csiklandozza a haja. Keze lassan besiklott a takaró alá, és megállapodott a nő kerek, telt mellein.
- Hallod ezt, Castle? - emelte fel a fejét Kate, és feszülten figyelt.
- Csak a telefonom rezeg - kényszerítette vissza egy csókkal a párnára a nőt, és keze további felfedezőútra indult, de a készülék megállíthatatlanul rezgett. Percek múlva a férfi hátrahanyatlott a párnára, és bosszúsan csapott öklével az ágyra. - Mi lehet olyan fontos? - ült fel morogva, és magára kapva a bokszerét, a nadrágja keresésére indult. Mire kicibálta a telefont a zsebéből, a rezgés abbamaradt.
- Espo? - nézte bosszankodva a hét nemfogadott hívást. - Ha egy hulla miatt rángatott ki a mennyországból, én ... én ... nem is tudom mit csinálok vele! - legyintett dühösen, aztán visszabújt az ágyba, a rajta derülő nő mellé. Befészkelte magát az előző helyére, és éppen visszadugta kezét a takaró alá, hogy ott folytassa a simogatást, ahol abbahagyta, amikor erőteljes dörömbölés rázta meg az ajtót.
- Ez nem lehet igaz! - pattant fel és mérgesen robogott a bejárat felé. Szinte feltépte az ajtót, de legnagyobb meglepetésére senki nem állt vele szemben. Kilépett, és körbenézett, de egy teremtett lelket sem látott. Elgondolkodva húzta fel a szemöldökét, amikor tekintete megakadt a földön fekvő, összehajtogatott papírlapon. Gyanakodva újra körbetekintett, aztán lehajolt a lapért, és lassan széthajtotta.
- Mi az Castle? - hallotta meg Kate hangját, aki a hálószobaajtóban állva szorosan markolta a teste köré csavart lepedőt.
- Hát, azt hiszem, lebuktunk - nyújtotta előre a papírt a férfi, hogy Kate is el tudja olvasni a nyomtatott betűkkel írt szöveget: "AZONNAL GYERTEK NEW YORK-BA! GATES PARANCSA."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése