Változatok egy témára 5/98

- Most pedig le a takaróval! - nézett kihívón a férfira, aki meglepetésében nyelt egyet, amikor Kate egy határozott mozdulattal lehúzta róla a takarót, ami így csak az ágyékát és a lábait fedte. Fogalma sem volt, mire készül a nő.

Kate kihívóan elmosolyodott, belenyúlt a blézere zsebébe, majd lassú, érzéki mozdulattal húzta ki. Castle elnyíló ajkakkal, pislogás nélkül figyelte a mozdulatot, és az suhant át az agyán, hogy talán ez lesz a nő meglepetése. Hát, meglepetés volt! Amikor Kate kinyitotta a tenyerét, és előbukkant belőle a Lanie által adott kenőcs tégelye, Castle olyan képet vágott, hogy a nyomozó hangosan elnevette magát.

- Szeretem, amikor az arcod ennyire árulkodik az érzelmeid változásáról - csipkelődött a nő.

- Csak nem akarod rám kenni ezt a bűzös szörnyűséget? - fintorgott csalódottan az író, bár az jobban bosszantotta, hogy a nőnek megint sikerült rászednie. 

 Kate nem szólt semmit, csak mosolyogva rásimította az átható illatú kenőcsöt a férfi kék-zöld foltokkal tarkított mellkasára, figyelve, nehogy fájdalmat okozzon.

- Na, ilyen "finom" illattal már nem is akarsz sehova menni - nézett végig elégedetten a nő Castle-n. - Indulnom kell - nézett az órájára, aztán lehajolt a férfihoz, és megcsókolta. - Nem hagylak ki semmiből, megígérem.
Castle duzzogva nézett a nyomozó után, aki az ajtóban megtorpant, és visszafordult.
- Eszedbe ne jusson a kötőtű! - szólt vissza szigorúan összevonva a szemöldökét, aztán kilépett az ajtón. 
Castle hallotta, ahogy Alexis kávéval kínálta Kate-t, aki örömmel köszönte meg a lánynak, aztán mielőtt a bejárati ajtó becsukódott volna, még a nyomozó üdvözölte Martha-t, és megkérte, hogy tartsa szemmel a beteget. - Na szép! - gondolta a férfi. - Nem elég, hogy Beckett szobafogságra ítélt, még őrt is állít mellém! 
Kikászálódott az ágyból, és magában morgolódva öltözködni kezdett, mielőtt még az anyja berontana a szobába őt ápolni, és meglátná meztelenül.

Beckett kilépett a 12-es őrs liftjéből, és sietős léptekkel közeledett az íróasztala felé. Ryan felpillantott, aztán az órájára nézett. Kate figyelmét nem kerülte el a nyomozó aggódó arckifejezése, ami mindig homlokráncolással párosult. 
- Szia Ryan! Espo? - nézett körbe Beckett, és megpróbált közönyös arcot vágni, nehogy izgatottsága még idegesebbé tegye a társát.
- A pihenőben kávézik - jegyezte meg a férfi enyhe rosszallással a hangjában. - Nem tudom minek akarja felpörgetni magát, Gates úgyis megteszi.
- Tudod miről lesz szó?
- Senki sem tud semmit. Csak találgatni tudunk, de az inkább Castle asztala. Igaz is, hogy van a törött lábú jómadár? - kérdezte mintegy mellékesen, de Kate gyanakvóan figyelte a férfi szemében fellobbanó huncut fényt.
- Nyafog. Itt akart lenni, mert azt hiszi, földönkívülieket fogunk üldözni - húzta el a száját Beckett. - Martha vigyáz rá, úgyhogy talán nyugton marad.
- És mindezt onnan tudod, hogy reggel felhívtad telefonon? - mosolygott szolidan a férfi. Beckett először nem szólt a célzásra, tudta, hogy Ryan sokkal diszkrétebb annál, minthogy elárulja, amit sejt, de aztán ő is elmosolyodott.
- Valahogy úgy - tért ki a válasz elől Kate. 
- Á, Beckett! - hallotta meg Espo hangját a háta mögül. Látta, hogy Ryan komoly képpel kezdett pakolgatni az asztalán, és ő is megpróbálta gyorsan rendezni a vonásait. Tudta, hogy Espo előtt óvatosabbnak kell lennie, mert a férfi alig várja, hogy összeboronálja Castle-vel.
- Szia - fordult hátra. - Rajtunk kívül hivatott még valakit Gates? - kérdezte gyorsan, hogy esélye se legyen a férfinak Castle felől érdeklődni.
- Nem, csak minket - mondta ugyanolyan aggódva, mint Ryan.
Beckett összeszorította a száját, és kényszerítette magát, hogy ne kezdjen elméleteket gyártani. Az órájára pillantott, de abban a pillanatban kinyílt a kapitány irodájának ajtaja, Gates kapitány a küszöbön állva végignézett a három nyomozón, és intett a fejével, hogy menjenek. Egy szó nélkül léptek az irodába. Beckett megállt az íróasztal előtt, a két férfi pedig egy lépéssel mögötte. Feszülten figyelték, ahogy a kapitány megkerüli az asztalát, leül, és lassan rájuk emeli a tekintetét.
- Nem is tudom, hogy örüljek, vagy bosszankodjak a munkavégzésük miatt - kezdett bele mondandójába.
Beckett vett egy nagy levegőt, hogy felhívja Gates figyelmét, milyen jó az általuk vezetett nyomozások megoldási aránya, és nem végzik rosszul a munkájukat, de a kapitány felemelt ujja jelezte, hogy nem kíváncsi a véleményére.
- Tudják, nem vagyok az a dicsérgetős fajta. Maguk nyomozók, és én elvárom, hogy a legjobb tudásuk szerint oldjanak meg egy ügyet, és ezt meg is tették. Az eredményeik azt bizonyítják, hogy kiváló csapatot alkotnak, azt is mondhatnám, hogy különlegesen jót - mondta meggyőződéssel. - Mindhármuknak más-más területen vannak kiváló képességeik, ráadásul tűzbe mennének egymásért. Ezért alkotnak olyan jó csapatot. - Vett egy nagy levegőt és nyelt egyet, mint akinek nehezére esik kimondani a következő mondatokat. - Mr. Castle ugyan nem rendőr, és számos irritáló tulajdonsággal rendelkezik, az észbontó következtetései mégis számos alkalommal segítették az ügyek megoldását, és Isten tudja miért, de felpezsdíti a munkájukat és a hangulatukat.
Gates egy pillanatra elhallgatott, mintha maga sem értené, hogyan mondhatott dicsérő szavakat az íróról, a három nyomozó, pedig feszülten figyelte, mire akar kilyukadni ilyen bevezető után a kapitány.
- Szóval az, hogy maguk ilyen jók, másnak sem kerülte el a figyelmét - nézett jelentőségteljesen az embereire, és ahogy meglátta kérdő tekintetüket, védekezőn felemelte a kezét. - Meg ne kérdezzék, ki hívta fel magukra a figyelmet olyan magas körökben, ahol már a titkolózás az úr, mert én sem tudom, de a következő utasítást kaptam. Abban az esetben, ha a rendőrség segítségére lenne szüksége New York-ban az FBI-nak, CIA-nak, a nemzetbiztonságnak, vagy bármilyen, a kormány fennhatósága alá tartozó titkos szervezetnek, az önök csapata lesz az, akit beavatnak az ügybe, és segítenek nekik a nyomozásban. Különleges ügyeket fognak kapni. Ez azonban azzal jár, hogy időnként titkos iratokba nyerhetnek betekintést, szigorúan bizalmas információk birtokába juthatnak. A megbízóknak csak az egész csapat kell, azaz vagy mindegyikük vállalja a titoktartási szerződés aláírását, vagy nem áll az ajánlat. - Gates elhallgatott. Időt akart adni a nyomozóknak, hogy megemésszék a hallottakat. Amikor az első döbbenet eltűnt az arcukról, folytatta. - Az önök titoktartási képessége felől nincsenek kétségeim, de a csapatba beletartozik Mr. Castle is - tette hozzá sóhajtva. - Beszéljék meg! Holnap ilyenkor várom a választ.
- Asszonyom! - szólalt meg Beckett. - Mi lesz az itteni ügyekkel?
- Addig, amíg valamelyik szervezet meg nem keres, hogy szüksége van magukra, minden marad a régiben, végzik az itteni feladatukat. Más kérdés?
- Nincs asszonyom - mondta Beckett, és mivel érezték, hogy a megbeszélésnek vége, kiléptek az irodából.
Kate a pihenő felé tartott, a két fiú a nyomában. Valami csendes helyre volt szükségük, ahol megbeszélhetik az új helyzetet. Alig csukódott be utánuk az ajtó, Espo máris lelkendezve ecsetelte, milyen izgalmas lenne, ha olyan ügyekben nyomozhatnának, amiknek a létezéséről másoknak még csak fogalma sincs, Ryan viszont rávilágított, hogy így még a szeretteik előtt is titkolózniuk kellene, ráadásul sokkal veszélyesebb helyzetekbe kerülhetnek, mint eddig, és neki már Jenny-re is gondolnia kell, aki nem szeretne idő előtt özvegy lenni. Beckett figyelte a két férfit, de közben Castle-ön jártak a gondolatai. Az író valószínűleg ugyanolyan lelkes lenne, mint Espo, neki viszont olyan félelmei is vannak, mint Ryan-nek. Most, hogy együtt van a férfival, másképp ítéli meg a veszélyt, mint eddig.
- Fiúk! - szólalt meg erélyesen, elcsendesítve a vitatkozó párost. - Menjünk haza, gondoljuk át, aludjunk rá egyet és döntsön mindegyikünk saját megítélése szerint, holnap reggel pedig megbeszéljük!
 A két férfi bólintott.
- Elmegyek Castle-höz, és beszámolok neki a helyzetről - állt fel Kate, aztán kilépett a pihenőből, és a lift felé indult.