Változatok egy témára 5/96

- Azt mondtad, "hazafelé" - nyomta meg a szó elejét jelentőségteljesen, és amikor látta, hogy Kate szeme kitágul és felcsillan, lágyan a hajába túrva magához húzta egy hosszú, lassú, édes csókra.

- Vacsora! - kiabált Alexis a konyhából, mire megszakították a csókot, és kibontakoztak egymás ölelő karjából. 
- Castle nem akarlak megbántani, de te is érzed, hogy milyen szagod van? - fintorgott Kate.
- Lanie műve, akit te szabadítottál rám - védekezett ellentámadással a férfi. - Állítólag aggódtál értem.
- Persze, hogy aggódtam, amikor tudom, milyen őrültségekre vagy képes, és az aggódásom nem is volt alaptalan - suhogtatta meg a kezében tartott kötőtűt.
- Hát, ha azt akarod, hogy finom illatos legyek, akkor Kate nővér lemoshatná a kenőcsöt a bordáimról - villant pajzán fény a szemében.
- Kibírom az új illatodat - csóválta meg rosszallóan a fejét Kate. - Anyádék már várnak - intett fejével az étkező felé.
- Kibírod? A csók közben még  egyáltalán nem zavart - morgott maga elé a férfi.
Kate megvárta, amíg Castle a mankókkal elindul az ajtó felé, és mielőtt a férfi kilépett volna, a kötőtűvel rásuhintott a fenekére, éppen akkorát, hogy ne fájjon nagyon, de azért érezhető legyen.

-Áu - rándult össze meglepetten Castle a csípős érzéstől, de a mankók megakadályozták abban, hogy odakapja kezét a sajgó területhez. - Ezt miért kaptam? - fordult hátra megbántott arccal.

- Azért, hogy ne felejtsd el, mit kapsz, ha még egyszer meglátom, hogy benyúlkálsz a gipsz alá.

- Szóval vagy a viszketés, vagy az elfenekelés - morgott a férfi.

- Azt hittem, hogy az elfenekelés a vágyaid között szerepel - incselkedett ártatlan szemekkel a nő, de aztán a férfi fájdalmas arcát látva megsajnálta. - Fáj?

- Tudod te, hogy mennyire csíp egy kötőtű?

- Ne sajnáltasd magad Castle! Megérdemelted - mondta Kate szigorúságot erőltetve a vonásaira, aztán szeme lassan a férfi izmos hátsójára siklott, és jólesően elidőzött rajta. - Na hadd lássam, hol fáj! - mosolyodott el, és Castle mögé lépve lassan megsimogatta a kemény izomkötegeket, amelyekre az előbb rácsapott.

- Legközelebb elég, ha szólsz, hogy meg akarod simogatni a fenekemet, nem kell, hogy előtte megverj - vigyorodott el kajánul Castle, de azonnal meg is bánta a csipkelődő megjegyzést, mert Kate egy bosszús szemforgatás kíséretében elhúzta a kezét, ezzel abbamaradt a kellemes érintés.

- Még jólesne ám egy kis fájdalomcsillapító simogatás - nézett könyörgőn a nőre.

- Vége a gyereknapnak Castle! Martha és Alexis már vár - tárta ki az ajtót a nő, így az író kénytelen-kelletlen kibicegett az étkezőbe.

A vacsora kellemesen telt. Alexis kipirult arccal mesélt az eladó fiúról, és azon gondolkodott, hogy "véletlenül" össze kellene futniuk az egyetemen, aztán Kate mesélte el, hogy sikerült ugyanolyan nadrágot vennie Castle-nek, mint amilyet Martha-ék vettek. Castle figyelte a három nőt, és újra megállapította, milyen szerencsés. Látta, hogy Kate felé pislant. - Csak nem akarja előadni a kötőtűs sztorit? - futott át az agyán, ezért hogy megelőzze a nőt, gyorsan azt kezdte fejtegetni, hogy be kellene vezetni az egyetemeken az erényöv viselését, hogy az apák odahaza nyugodtabban alhassanak. A három nő persze azonnal ellentámadásba lendült, de ezt egyáltalán nem bánta. Inkább az erényöv szükségtelenségéről akarják meggyőzni, mint hogy élcelődjenek a gyerekességén!

Lassan a vacsora végére értek, már csak a kiváló francia vörösbort kortyolgatták, és a beszélgetés is elcsendesedett. Castle lopva Kate-re nézett, aki átszellemült mosollyal az arcán, elgondolkodva forgatta a poharat a kezében. 

Egy óra múlva már az ágyban fekve várta, hogy Kate kilépjen a fürdőszobaajtón, és odabújjon hozzá. Eszébe jutott, hogy a nő talán a meglepetésére készül, azért jön ki olyan soká. A gondolat egyre jobban befészkelte magát az agyába, ezért izgatottan, és türelmetlenül várta, mikor nyílik már az ajtó. Néhány perc múlva csalódottan nézett a pizsamában melléhuppanó nőre.
- Mi van? - nézett rá kérdőn Kate, aki azonnal észrevette a hangulatváltozását.
- Azt hittem, most jön a kívánságod - vallotta be Castle.
- A te kívánságod az volt, hogy beöltözzek nővér ruhába. Miből gondolod, hogy az enyém hasonló lesz?
- Miért? Nem? - húzta fel a szemöldökét a férfi, és megint azzal szembesült, mennyire kiismerhetetlen számára Kate, vagy általában a nők.
- Férfiak! Csak valami erotikus kívánságom lehet?
- Nem, csak ...
- Csak nem tudsz másra gondolni - fejezte be a ki nem mondott gondolatot Kate.
- Hát, megfordult a fejemben, hogy valami extrém helyen szeretnél szeretkezni, és letámadsz mondjuk a liftben, de ott - a fekvőgipsszel a lábamon - nem lennék valami sikeres, aztán eszembe jutott, hogy dominát szeretnél játszani, de hát azt meg már több mint négy éve játszol velem.                  
- Na és milyen következtetésre jutottál a végén? - derült jót a férfi fantáziavilágán Kate.
- Hát, ebben az állapotban - nézett begipszelt lábára - csak a bilincs-eper-tejszínhab variáció maradt - húzta fel kérdőn a szemöldökét, várva, hogy Kate megerősítse a tippjét.
- Nem gondolod, hogy ezt a sztorit már lelőttük?
- Igaz - ismerte be letörten Castle, és már végképp nem tudta mire készül Kate. - Legalább segíts egy kicsit! Olyan dolog, amit élveznél?
- Igen, bevallom, szeretném azt az érzést átélni, amit az a dolog szerintem létre tud hozni - mondta rejtélyesen a nő, miközben mosolyogva bevackolta magát a férfi ölelő karjaiba.
- És nekem? Nekem is jó lesz? - kérdezte kicsit félve Castle. Most fordult meg először a fejében, hogy esetleg valami olyan kívánsága van Kate-nek, ami neki nem lesz ínyére.
- Nyugi Castle! - emelte fel a fejét Kate, és a töprengő, kék szemekbe nézett. - Tetszeni fog.
- Akkor jó - fújta ki megkönnyebbülten a levegőt a férfi.
- Ha minden áron izgalmakra vágysz, azon segíthetek - suttogta érzéki hangon Kate, miközben keze lassan bekúszott Castle pólója alá.